Városkapuk

First topic message reminder :

Ugyan Elassilt szinte egy hatalmas városnak lehetne tekinteni, mégis apróbb egységek kiharcolták maguknak a saját nevet és saját terültet, bár ez fizikálisan nem választja el őket a világ többi részétől. Ezen akarva változtatni, hozott létre Visszhangváros egy falat, mi nem éppen megmászhatatlan, vagy oly jelentős, de kapukat tehettek rá, hogy jelezzék ott bizony határ van, akkor is ha nem látszik. Se őrség, se ellenőrzés nem igen van az ilyen helyeken, pusztán névleges a jelenlétük.

[Richárd]

-Lehet nem ártana neked sem kissé tanulmányoznod azokat a könyveket, amik a boltodban van. ez a kis drága például haragot eszik.
*Emeli fel az alvó impet és teszi bele táskájába és kiveszi helyette fekete csipke napernyőjét, amiről apró kis csilingelő csavarkulcsok lógnak le. Nesze neked acél divat. Kikászálódva a hintóból mosolyogva néz Richárda, ahogy vakulj paraszt üzemmódban pislog.*
-Úgy érted rád, mint aszott csontváz?
*Érinti meg épp hogy a fajtárs vállát, majd ellibben a forgatagban és eltűnik jó sok időre, míg vesz magának, vagy hat karton cigit a csempészektől és egy kalapot vörös toll mintával. Nagyjából egy óra múlva tér vissza a hintóhoz, ha az még ott van.*

[Valahol máshol]

*Tátott szájjal mászkál egy ideig az új helyen, hisz a zöld lángok és a denevérek igen csak megfogták a tekintetét. egész addig elsertepertél a teremben, míg meg nem érkeznek a szolgák. Kissé fintorgó fejjel fut az asztalhoz és ül el gyorsan, majd húzódik közelebb a halálhoz. az ha valaki csak csont, még rendben van, de kérem ezek hullanak.*
-Öhm ők fogják felszolgálni? És ha belesnek a levesembe?
*Nem tetszik neki valahogy ez az ötlet, nem szimpatikus dolog ha a paradicsom levesből valaki rákacsint. Mondhatják maradinak, de ő már csak ilyen finnyás. Felkönyökölve az asztalra, már ha nem esik át rajta, hisz mégiscsak szellem volna vagy mi fene pislog a csuklyás vigyorra.*
-Én nem akarok feléledni.. és mi az hogy egyelőre? Mikor lehetek kísértet?
*Ja igen a rendelés.. kéne valamit mondani.*
-egy pohár vizet és ha nem úszik benne az egyik szolga, akkor majd kérek valami mást is..
*Nézi a csoszogó akármiket, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy melyik mozdulatnál mijük esik le és leginkább hova.*

*A helyrerakást és a megszorongatást fájdalmas félvigyorral fogadja. A leültetésre már nem kerül sor, amint látja, hogy úgyse tud mit kezdeni a zajszennyezéssel, leül ő magától is. Jutalomképpen mégiscsak beáll a csend, ami bőven elég kárpótlás a nüansz után. Sőt még ott a söre is... Már majdhogynem tökéletes.
A Halál fejtegetését iszogatva, csöndben hallgatja végig. Szóval ölje meg magát, hogy feltámadjon. Így összefoglalva már-már vallásos aktusnak hangzik. Volt szerencséje egy-két meredek munkához még anno az árnyékvilágokban, de ez azért... Kicsit még meredekebb.*
- Öhmm...
*Felhúzott szemöldökkel bámul ki a korsója mögül.*
- De... Hogy? Egyáltalán, hogy jutunk oda? És hogy találjuk meg őket? És ha újra élünk, hogy jutunk vissza? - *ő meg az örök tamáskodása. De ha egyszer már hozzászokott, hogy jól átgondolja a dolgokat, mielőtt fejest ugrana a semmibe.* - És az... alteregómnak van démona? Mert ha nincs...
*...akkor minden esély megvan rá, hogy annak a Klausnak természetes halállal kellett volna meghalnia. Ahhoz pedig nem sok kedve van, hogy egy rozoga, vén testbe költözzön, csak hogy aztán azonnal újra meghaljon.
Ha viszont van... Akkor pedig a megölős résszel akadhatnak problémák.*

-LarinMetOnar kedves.. egybe kell mondani, csak a hangsúly van a közepén és a végén megnyomva.
*Veszi el a vizet és ahogy hallgatja a Halál mondandóját és Klaus hisztijét egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy neki semmi kedve nincs az egészhez.*
-Akkor nem lesz benned démon és pusztán az időmágiád fog életben tartani.. nagy cucc.
*Áll fel a székről és távolodik el asz asztaltól. Tetszik neki ez a hely, egyre jobban. talán a halál változtatta meg talán a Halál. valamelyik változata bizonyosan nagy hatást tett rá, mert már nem mosolyog, nem vigyorog, csak kezében a vízzel mered a saját képmására, mi a pohárból néz vissza rá.*
-És mi van akkor ha egyszerűen itt maradok és nem ölöm meg magam, hogy magam lehessek? Meg fog enni a semmi? a kozmikus törvény beszippant a semmibe? Kapok egy ejnye-bejnyét, vagy mi?
*Fordul vissza az asztaltársaság felé kissé félrebillentett fejjel.*
-Vagy ha más testében laknék? biztos nektek is vannak tiltott mágiával foglalkozó egyénetek.. lehetnék élőhalott is, valami régi hulla testében...

-Ha minden egyes könyvet elolvasnék a boltomban, valószínűleg sosem látnám újra a napvilágot. Mellesleg, gyanúm szerint a nagy része amúgy is hasztalan, pontatlan, vagy szemen szedett hazugság.
*Ami túlzottan nem zavarja, mert így is veszik őket. Az meg, hogy valaki esetleg magára robbantja az ingatlanját igazán nem az ő dolga. Amúgy sem fogadnak el reklamációkat, főleg nem cafatokra robbant holttestektől.*
-De remélem, azért az imped nem fog halálra éhezni. Talán szerencséd volt és a könyv tényleges tudást tartalmaz.
*A megjegyzésre csak csóválja a fejét.*
-Vagy inkább magadra, mint szétkaszabolt tetemre.
*Amíg Nair távol van, addig unottan járkál körbe a környékbeli piacon, majd kis idő múlva inkább visszatér a kocsihoz, hogy ott türelmetlenkedjen tovább.*

*Fején a kalappal és hóna alatt három-három karton cigivel tér vissza. A csempészek megemelték rendesen az árakat, de ez még belefért, éppen hogy és inkább dohányzik mint eszik, ez s tény. Nem késik sokat, maximum egy fél órát és örömmel látja hogy a hintó még ott van a díszes kompániával együtt.*
-Meg is érkeztem, mehetünk tovább.
*Feleli nagyzolva, majd beszáll a hintóba, elrendezi a dolgait és rágyújt egy könyvre.. vagyis előbb cigire, utána meg olvasni kezd. Az imp meg azóta is alszik, rég nem volt ennyire jóllakva, lehet mg a végén el fog hízni Nair mellett, az lenne ám a szép látvány. Kicsit kezd kíváncsi lenni, amúgy hogy miféle hely is ez a Zendera, így mikor Richárd kegyeskedik beülni leteszi a démonologiát.*
-Elkérhetem az útikönyvedet?

*Türelmetlenül várja a nő érkeztét a hintónak dőlve, idő közben rágyújtva. Nair távollétében kénytelen volt hallgatni a kocsis utazásairól szóló élményeket, serényen hümmögve rá valamit, jelezve, hogy legalább hallja azt amit az beszél. Aztán feltűnik a várva várt személy.*
-Ezt most úgy mondod, mintha csak öt percre tűntél volna el...
*Méltatlankodik egy sort, majd maga is bekászálódik a hintóba. A kérdésre meglepetten pislog egyet, majd átnyújtja a könyvet.*
-Mint mondtam, semmi igazán érdekes nincs benne. A térképek pedig már vagy száz évesek, szóval kérdéses, hogy mennyire használhatóak.
*Dörömböl egyet a kocsi oldalán, hogy indulhatnak Szárazvíz felé, hogy végre átléphessenek lassan a kapun Zenderába.

*A lány kedvetlenkedésére elsőnek csak megcsóválja a fejét, inkább nem fog bővebb magyarázatba. Már hogy neki tudomása szeint nem lenne mágikus ereje a démon nélkül, és éppúgy öregedne, mint akárki más. Aztán a javaslatokra meg... Csak bámul, arra azért nem számított, hogy a Succubus ennyire beleéli magát ebbe a hulla-szerepkörbe. Fene se tudja, miért, de aggódni kezd. Mikor Morph lefesti ezt a lehetőséget is, ez még a nemlétező arcára is kiül. Ilyen kilátásokat... Csak elveszik a lány kedvét a nemléttől.*
- Öhmm... Legyen, rendben.
*Előre fél, milyen testet fog kapni, nem élőt, az biztos. Nem kéne kozmikus hibákat javítgatnia, ha ez ilyen egyszerű lenne. De végül is csak addig kell majd viselnie, míg ki nem végzi az alteregóját. Aki... Mégis mi lehet? Valami egyszerű hajós? Belőle az lett volna, ha nem kapja meg Blutot. Vagy valami egészen más dolgot hordoz a testében...? Nem kétséges, sajátos egy találkozás lesz. Bár az is érdekelné, a másik Klaus milyen viszonyban van a másik Larinnal, mert hát végül is együtt haltak/halnak meg vagy mi. A francba ezzel a mocskos fantáziával...*
- Akkor menjünk. - *lehúzza a maradék sörét, megtörli a képletes száját, aztán feltápászkodik a helyéről, és egy nyújtózkodással átmozgatja a holdbéli izmait.* - Ne húzzúk sokáig a meggyilkolásunkat...
*Már ha Larin nem talál ki még valami kifogást vagy alternatívát. Bár ő Bluttal akkor is megy.*

[Morh, Klaus]

*Hát most erre mit mondjon, csak akkor marhad hulla ha élni fog. ekkora egy marhaságot, de mindegy is, hozzászokott már hogy létezik egy kézzel fogható felső hatalom, mi néha bolond dolgokat mondd, de meg kell tenni. Ám legyen.. megöl ő bárkit, bár az nevelése ellen lesz, de ki tudja.. A halál sok mindent megváltoztatott a lányban, most már fintorogni is képes lesz és nem csak idióta vigyorokkal bámulni az alacsonyabb rendű emberekre. Lehet nem lenne jó a világának, ha visszakerülne ilyen állapotban, mert ráugrana az első incubusra és kinyírná az első idegesítő embert. Persze ennyire ne szaladjunk előre.*
-Tőlem..
*Vonja meg vállát, visszasétálva az asztalhoz és ennyivel le is tudta a maga részéről a beszédet. Minek ide szó, mikor úgy se tehetnek semmit a bürokrácia ellen.. Papirokat ne töltsenek ki esetleg, hogy megmozdulhassanak?
Egyik érzelemből a másikba esik át.. csak már ezen is túl esnének. Klaus felé fordulva pislog párat falélekkel, vagy mije van, majd biccent a Halál felé egy apró mosollyal kísérve. Hét na szépen csillog a koponyája, lehet is neki ellenállni.*

*Eldöntve, végre-valahára. Bár az nem sokat dob a lelkiállapotán, hogy Morph fejtegetésbe kezd, milyen nehéz is velük.*
- Mit gondolosz, ha eltávolítom őket, mi lesz belőlük? - *forgatná a szemét, ha lenne. De nincs...* - Vacsora. - *bök ködbőlszőtt hüvelykujjával a kíváncsian hallgatózó Blut irányába. Nem mintha különösebben érdekelné, mi is lesz az igen tisztelt publikummal a haláluk pillanata után, inkább csak hogy megmondhassa: ő szólt előre.
Az aktuális mutatvány valamennyire kárpótolja a huzakodásért, érdeklődve nézegeti az áldozatot meg az alakuló teret. Az elismerést váró kérdésre önkéntelenül rá is bólint kicsit. Szóval így működne ez... Mindig tanul az ember.
A sürgetésre mordul egyet, majd reflexből venne egy mély levegőt. Miután ez eszköz hiányában nem jön össze neki, kicsit jobban rendezi a gondolatait, és alámerül.*

*Kissé talán túlontúl is nagy kíváncsisággal nézi végig a műveletet, még közelebb is lépked, hogy jobban lássa, mit és hogyan kell majd csinálnia ha.. na nem, ezt a mondatot még a fejében sem fejezi be, inkább csak félre billenti fejét és megy Klaus mellé a másik fekete testbe. Jó és most hogy bent van? először is megpróbál kezet növeszteni magának, valahogy az sem zavarná ha nem látna semmit. Tetszik neki az e formálhatósági lehetőség, talán inkább ezt tartaná meg. Mennyi lehetőség nyílik belőle, ha tényleg olyan mint egy gyurma baba. Nem kell ennie, aludnia, és azt csinálhat amit akar. Minek neki vissza a saját teste ha kapott egy sokkal jobbat?*

~ Csak hogy ne legyen túl egyszerű? Heh. Rendben. Minden megoldható...
*Nem szólal meg, öszevissza egy néma, lesújtó pillantással adja ki a véleményét mind a lélekevés konzekvenciáiról, mind Blut erejének megbecsüléséről. Nem mintha sok morkállal lett volna dolga a kies Elassilon... De azt pontosan tudja, mire képes a démona, ha hagyja neki kicsit kiengedni a fáradtgőzt, vérszomjat meg ilyesmiket...
A test, na az viszont jólesik neki. Legyen szó akár csak Morph egy bábjáról is... Mikor készen vannak, letagadhatatlan megkönnyebbüléssel nyújtózik egyet és ropogtatja meg csak a jó ég tudja miből szilárdult csontjait.*
- Mindjárt más... - *és mintegy megszokásból megdörzsöli a mellkasát, ahova az alámerülés pillanatában odavésődtek a pecsét vonalai is.*
*Alakul az ügy. Még ha momentán úgy is néz ki, mintha szerzetesnek akart volna öltözni valami jelmezbálra, de tévedésből kesztyűt is kerített volna hozzá. Mindegy, semmi sem tökéletes... Viszont jó is hogy eszébe jut. Gyorsan lekapja és elkezd csupasz, mattfekete kezére koncentrálni. Nem is kell csalódnia, a kerek végű ujjak csakhamar változni kezdenek és karmokká alakulnak. Elégedetten hümment, visszaváltoztatja a kezét és ráhúzza a kesztyűt. Nem akart ő többet, mint kipróbálni, tudja-e formálni a testét, ahogy a korábban látott bábok is... Lehetőleg még itt, kényelmesen.*
- Hát sok szerencsét hozzá.
*Somolyog egyet az arcába húzott csuklya rejtekében, majd odalép az átjáró elé, és egy fél pillanatnyi lélekerősítgetés után, amennyiben hallja Larint utánajönni, átlép rajta.*

*Hát ez egyre merészebb.. megtapogatja az arcát és felkacag, majd egy ideig nem is tudja abbahagynia nevetést. Úgy látszik valami megalomániaféle kezd kialakulni benne. Hát ez mennyire jó már. Meghal és kap egy új testet, ami sokkal erősebb, képességet arra, hogy még jobb legyen, elrejtik és még fel is szólítják hogy öljön. Ha nem lenne a nevelése amúgy is hajazna az első kulcsos agresszióra, így meg úgy fest a leányzó fekvése hogy kezd elemében lenni.
Vajon ez melyik Visszhangváros és mi van ha tegyük fel "véletlenül" valaki mást is megöl? Mi van ha nem jön vissza, ha új halált kezd ebben a testben, csak nem fog leolvadni róla, hisz nem időlimites a küldetésük, legalábbis nem hallott ilyesmiről. Egyelőre mindegy is, induljanak, menjenek, próbálják ki ezt a játékszert. Egy szót nem szól, annyi biztos, csak hatalmas vigyorral a kapott arcán lép be Klaus után a kapuba, majd visszafordulva csókot dob a Halálnak. Micsoda ajándékok egy napra, el fog olvadni az ipsétől, ha így folytatja.
Megérkezve a városba Klaus hátába ragad valameddig, majd megböködi a vállát.*
-Hát ez poén.. gyere nézzünk körül!
*Fogja meg a férfi kezét és kezdi maga után húzni. Már nem tűnik veszélyesnek a város, már nem riad meg minden furcsa szerzet láttán, mintha csak egy álomban járna és végre azt tehet amit akar. Dehogy akarja visszakapni a testét.. Gyenge és sérülékeny, mit kezdjen vele?*

*Nofene, valakinek itt nagyon tetszik a helyzet. Némi gyanakvással pislog hátra Larinra mielőtt átlépne az újabb kapun. Aztán odaát már nemigen marad alkalma a lány megváltozásáról filozofálni: átmeneti teste érzékeit azonnal eltömik az élő világ rázúduló ingerei, ő pedig egy másodpercig tétován hunyorog az idegennek tetsző napfényben. Kisvártatva érkezik mögötte a succubusivadék, és... Ezúttal ő szedül el kicsit azon a pálforduláson, ami a másik érintésfóbiáját illeti. Különösen, mikor a kezét is megfogja. Nem hiába mondhatják erről a halál-dologról, hogy mindent megváltoztat...
Hagyja magát húzni, míg az érzékei helyre nem billennek, akkor azonban rögtön kezdi úgy érezni, hogy át kéne vennie a parancsnokságot. Végtére is ők céllal vannak itt nem valami nyaraláson. Morph álítása szerint meg, ugye, két azonos lélek nem bírja sokáig egy világban... Szóval igenis van időlimitjük, ha nem akarják, hogy az alteregóikkal együtt nekik is komoly bajuk legyen. Meg hát ő sokkal inkább szerezne egy hús-vér testet, mint ezt itt. Annak vannak bizonyos... biológiai funkciói, amik a szurokbábnál kétségtelenül hiányoznak...*
- Erre.
*Ismeri már annyira Visszhangvárost, hogy kalauzolja magukat. Ez itt meg nem is annyira különböző tőle. Így hát átveszi a vezetést, abba az irányba indulva meg, amerre a dvergárral való találkozójuk helyét sejti. Arra talán akad valami nyom, merre lehet épp most a másik Larin és Klaus. No persze nem kapkodja el a dolgot, a békesség kedvéért hagyja valamelyest a lányt nézelődni, ha már annyira akar. A béke érdekében. Na meg ő is kíváncsi, mi tagadás... Bár amekkora egója van, leginkább a saját alteregójára lenne kíváncsi. Na jó, meg Larinéra...*

//Bocs a késésért//

*Neki ugyan nem kell semmiféle biológiai funkció, amúgy se érti miért jó enni, meg aludni, a többit meg hát na, valljuk meg őszintén még csak nem is olvasott róla. Náluk ez ugye tiltott gyümölcs volt, ő pedig jó kislány volt.. volt, erőteljesen múlt időben, mert a halál elmos mindent. el is felejtette például azt a kitételt hogy egy síkon két azonos nem létezhet sokáig. Baja lenne? ebben a testben? Kizárt dolognak tartja, így teljes nyugalommal szlalomozik a furcsábbnál furcsább szerzetek közt, egészen, míg Klaus más merre nem vezérli. Nem ellenkezik, csak nevetve vált irányt és most követi ő férfit. tisztára mintha valami vidámparkban lenne.*
-Nézd de édes valami..
*Szorítja meg a másik kezét és mutat egy rózsaszínhajó kis lepretinre, majd tovább haladva egy furcsa kinövésekkel teli lényre kezd mutogatni és kuncogni. ez így megy, míg rá nem un. Kezd ő is kíváncsi lenni saját magára.*
-És mi lenne ha csak kiiktatnánk a minket és maradnánk így? Na? Na?
*Ugrik Klaus elé és fogja meg a másik kezét is, majd kezd el fel s le ugrálni előtte, mint egy tinilány a bevásárlóközpont kirakata előtt.*

//hát jaj neked le fogom harapni a f.. f.. fejedet ^^//

*Milyen kár, hogy gondolatolvasás minden előnye mellett sem jár ehhez a testhez. Ha ezt a múlt időbe tett "jó kislányt" hallotta volna... Mondjuk, eggyel több ok a számára arra, miért szerezzenek új testet. Biztos azt is iilik felavatni vagy valami, nem?
A mutogatásookra csak fáradtan bólogat. Nem mondhatná, hogy nincs humorérzéke, annyira azért nem sztereotipikus fritz, de ez inkább csak keményen lefárasztja. Ugyanis egyre inkább erősödik benne a meggyőződés, hogy ez az Elassil nem is különbözik annyira a másiktól. Egyik is káosz, másik is az...
Mindezek után a kérés nem is lepi meg annyira. Még az előadásának módja sem igazán... Ennyire alkalmazkodó lenne, vagy mi. Mindenesetre kész a válasszal.*
- Majd meglátjuk, Tod engedi-e. - *majd ha egészen megtébolyodott, akkor marad így.* - De előtte mindenképpen le kell kapcsolnunk a... másik kettőt. És még meg is kell találnunk őket.
*Ez az ugrálás... Meglehetősen bő az a csuha, persze, de nem kimondottan vastag. A szurokbabák vélhetően nem szoktak fázni. Ők ketten viszont visszakapták az alakjukat... És minden felugrásnál van egy pillanat, mikor az anyag meglehetősen szorosan a lányéra simul. Nem nagyon tehet róla, de valahogy csak oda-odatéved a tekintete... Remélhetőleg sikerül megemberelnie magát és továbbvinnie magukat a kiszemelt irányba.*

//el merjem sütni? na jó... szóval akkor én meg nagyon megb... megbontom a lelki egyensúlyod ^^//

*Valószínűleg úgy is észreveszi Klaus a változásokat így hát a gondolat olvasás se lesz majd szükséges. S ezen jegyek az állandó vigyoron, már ha az látszik, mutatkoznak, majd még Tod említésére is csak hatalmas szemekkel reagál és lenéz a férfi mellkasára, mit egy kicsit meg is bököd, miután elengedte a kezét és végre felhagyott a hipnotikus ugrálással is.*
-Mármint az ott bent? Milyen érzés lehet ha megesznek?
*Közelebb lépve nem sokat kell hajlongania, mivel vagy egy fejjel kisebb Klausnál és máris rá tud hajolni a mellkasára és fülét rátapasztva újra megböködi.*
-Hahó.. odabent.
*Majd felnevet és eláll az ötletétől hogy beszédbe elegyedjen Toddal, mert szerinte azaz izé az, ami a férfi mellkasában lakik.*
-Na jó akkor hős lovagom.. vezess.. vezess a semmibe.

*Legalább a pattogást abbahagyja a lány. Cserébe viszont rögtön követi a bökdösés meg a szemelkerekedés.*
- Öhmm... Nem...
*A megdöbbenés még hagyján, ahhoz lassan kezd hozzászokni, mikor azonban Larin a mellkasára tapad, az már zavart is kelt benne. Idejét se tudja, mikor érzett utoljára zavart. Régen rossz...
Tőle telhetően gyöngéden eltávolítja magáról a lányt, annál is könnyebben manőverezve, mivel Larin végül meggondolja magát a démonnal való beszélgetéssel kapcsolatban. És mikor a német végre visszanyeri a lelki egyensúlyát, a "hős lovagom" titulust már mondhatni fel sem veszi.*
- Akkor gyere.
*Kicsit felgyorsítja magát induláskor, így noha nem fut, meglehetősen gyorsan haladva veti bele magát a tömegbe. Arra persze ügyel, hogy a succubusivadék lépést tudjon tartani vele, a fritz majd kétméteres alakja még ösvényt is tör neki az ezerféle kreatúra közt, azonban Larinnak így is sietnie kell. Klaus nem akar időt adni újabb lelkiegyensúly-bontó helyzet kialakítására... És nem akarja elmulasztani magukat. Bár, hacsak nem tévedt el nagyon, már nem lehetnek messze attól a helytől, ahol beleszaladtak a kétkerekű dvergár kölyökbe...*

*Ha nem hát nem, biztos valami más neve van, akkor viszont a halál lesz Tod. Érdekes név a kaszásnak, de valahogy most ez sem tudja zavarni a lányt. Pont ugyanúgy mint ahogy az eltolás sem. Nem is gondolt másra minthogy meghallgassa az esetleges bemutatkozást a démon részéről. Mit számít neki hogy egy férfiben van, ilyen közelről még soha nem járt egyhez sem, hát mit tudja is ő, hogy mit kéne éreznie. Persze volt valami furcsa a szívdobbanásokban és valami bizsergető érzés is, sőt mintha át is akarta volna ölelni, de ezek olyan gyorsan múló kis apróságok voltak, hogy a következő hullám egyszerűen elsodorta őket. mert a lány most folyamatos érzés hullámok áldozata lett. Menjenek, maradjanak, nézzenek körbe, csak fussanak, fussanak. Olyan szívesen repülne is. Így talán nem is meglepő, hogy Klaus után szaladgálva néha meg is előzi, ha a férfi nem fut. Ugrál fel s alá, kikerülve pár apróbb teremtményt, kacagva nézve utána elszálló kalapoknak táskáknak,a hogy vágnak át mindenen. Kezd ismerős lenni a hely neki.. hát persze itt volt a futárjuk...*
-Nézd.. nézd.. ott van.. nem.. ott is egy..
*Legalább három olyan kerekes lábú kölyköt lát..na most melyik az?*

*Ha már az ellenkező nemmel való tapasztalatoknál tartanának, neki akadna egypár. Nem röppen el csak úgy háromnegyed évszázad akció nélkül, ha a félember történetesen nem öregedő, huszonéves testtel rendelkezik... Igazából csak egy problémája volt az életének ezzel a részével. Hiába hasonlított pár szempontból valami csöpögős vámpírregény cselekményéhez, ő végig küzdhetett azzal az apró problémával, hogy mást nem tudott halhatatlanná tenni. Szóval, ha nem akarta végignézni, ahogy a szeretett nő megöregszik és meghal, azt egy módon tudta megoldani: nem volt szeretett nő. Mindamellett persze, hogy rövidebb időre szívesen csemegézett a kínálatból.
Szóval ha már egy érintéstől is zavarba jön... Nem jelent jót.
De azért csak rajtafelejti olykor-olykor a szemét a körülötte rohangászó, nevető, megriadt helyiek közt szlalomozó lányon, miközben a maga természetellenes gyorsaságával, de aránylag méltóságteljesen töri az utat magának. Aztán csak odaérnek végre.
Hát, fuvarosból nincs hiány a környéken, az egyszer biztos. De hogy melyik lenne az a Kermial kölyök, vagy hogy hívták a dvergárt, végső soron nem lényeges. A lényeg, hogy remélhetőleg a másik páros is erre jön, aztán fuvarral Acélvárosba... Nekik őket kéne elkapni. Kérdés, hogyan és hol. Remélhetőleg nem idultak már el a városból, akkor nem érnék utol őket... Itt bent sem lenne sokkal jobb próbálkozni, valaki még beleszól a dologba, akinek semmi köze sem lenne hozzá. Valahol arrafelé kéne, ahol őket is...*
- Várunk.
*Nem egyszerű döntés, de így talán megteszi. Ha lenne nála pénz, megkeresné és lefizetné a kölyköt, hogy teremtsen megfelelő szituációt a két város között. Így jobb híján követni fogják magukat egy másik járgánnyal. Odakint esetleg megpróbálkozhatnak egy rajtaütéssel... A saját fuvarosuk mindent meg fog tenni, hogy szénrevalót préseljen ki belőlük, és remélhetőleg nem kér előre kenőpénzt. De egyenlőre... Hátrébb húzódik. Várnak, figyelnek, aztán ha a másik páros megjelenik, kezdődik a gyors rész.*