Városkapuk

First topic message reminder :

Ugyan Elassilt szinte egy hatalmas városnak lehetne tekinteni, mégis apróbb egységek kiharcolták maguknak a saját nevet és saját terültet, bár ez fizikálisan nem választja el őket a világ többi részétől. Ezen akarva változtatni, hozott létre Visszhangváros egy falat, mi nem éppen megmászhatatlan, vagy oly jelentős, de kapukat tehettek rá, hogy jelezzék ott bizony határ van, akkor is ha nem látszik. Se őrség, se ellenőrzés nem igen van az ilyen helyeken, pusztán névleges a jelenlétük.

*Némán hallgatja végig a Halál lelki trenírozásnak szánt eszmefuttatását az útról, és az esetleges kockázatokról. Nem nyeri vissza a kreolos bőrszínét, még mindig sápadt, nem igazán magabiztos. Ingatja a fejét, de csak lassan. Kérdések milliói cikáznak az agyában, de nem tartja jó ötletnek ezeket megosztani a Halállal, mert lehet egy kicsit morcossá válna a kérdő, szinte felelősségre vonó kérdések hadától, így inkább hallgat. Átnézni a célra elég meghökkentő, de a kellemes "féregjárat" utazás már remek alátámasztást biztosít a ténynek, hogy nem kérdez, csinálja, a legrosszabb dolog, maximum csak az utazás végén kapott kritika a bőrszínére, no de bátorság, a hosszú élet, úgyis ritka...


Követi a Halált, és igyekszik nem eltérni az adott útvonaltól, mert nincs kedve most szembe fordulni olyan eseményekkel, amik még a hullámzó, kicsit sem komikus féregjáratos vasútvonali utat is felülírná.*

-Milyen megnyugtató... *bukik ki belőle ez az egyetlen kifejezés a sima mezei portál értékelésére. A hangja egyéb iránt nagyon csendes, talán nem is hallották, eme mélyen szántó eszmefuttatását*

*Hát jó, ezzel az ígérettel most szépen csöndben is maradt és nézelődök a szekér oldalába kapaszkodva, mert hogy ez a fémfiú hasít mint a veszett fene és még csak azt sem nézi, hogy kin gázol keresztül. Úgy látszik, csak addig fontosak a járókelők, amíg nem ül valaki a háta mögött.
Lerin, most hogy nem kell a földet tapodva mindenféle szerkezettel érintésbe kerülnie, úgy látszik kezd megnyugodni és végre kíváncsian tekinget az egyre közeledő kapu felé, ahol az őrök meglátva a szekeret, csak intenek egyet, hogy nem kell lassítani mehetnek tovább. Az átlag érkező azt hinné, hogy a városkapu környékén lévő tömeg után, némileg csendesül majd a forgalom, de úgy látszik hogy az utakon befelé még mindig nagy a tömeg.*
-mégis mennyien laknak ezen a vidéken?
*Fordul Klaus felé Larin.*

Előzmény

*Ő történesen csak fél szemmel figyel a kapu irányába, a másikat fenntartja arra, hogy a szeme sarkából larint figyelje. Na nem azért, mintha nem barátkozott volna már meg a kinézetével, nagyon is, hála többek között a minimális ruházatnak, inkább arra utaló jeleket keres, milyen is lehet a világ, ahonnan idepottyant. Az eddigiekből ítélve kísértetiesen hasonlíthat az általa ismert Földre, de mégis, ahol démonlánykák rohangálnak valami... mi is volt a szó... ezoközpontokban, az mégse lehet mindennapi hely. Neki, legalábbis.*
- Sokan. - *mentükben vált egy pillantást az őrök egyikével, akinek volt érkezése társai teljes egyetértése mellett Larin után füttyenteni. Istennek hála, a rendreutasító tekintet még régről megy neki, annyira legalábbis biztosan, hogy a fickó álszent képpel bőrt húzzon a csillogó könnyűfém fogsorára.* - Ahogy tudom, két komolyabb város is van erre. Visszhangváros, itt mögöttünk. És Acélváros, kicsivel keletebbre... Ezek, gondolom, egyik helyről tartanak a másikra. Egyébként... - *ennyi a témáról, jöhet egy újabb, amit valamivel azért fontosabbnak érez. Bár, mi tagadás, kicsit sután kezd neki. Csak ne lenne annyira... Nem is tudná leírni, milyen tudott lenni a lány már eddig is egyszer-kétszer vele. Valahogy beindítja a természetes védelmező viselkedését.* - Ne sértődj meg, kérlek... De mi is vagy te tulajdonképpen?
*A tekintete közben sorra veszi a szárnyakat, a szarvakat, a hegyes végű farkat, ahonnan gyorsan tovább is küldi a tekintetét, mielőtt olyan irányba siklana tovább, ami esetleg zavarba hozhatná Larint. Honnét jött az ötlet, hogy összvissz pár deka bronzzal takarja magát...*

*Ahogy kiérnek a befelé haladó tömegből döbben le teljesen Larin. Közben hallgatva Klaus szavait előre mutat.*
-Ahogy elnézem ez az egész bolygó egyetlen város!!
*Ujját követve látható, ahogy a tájnak zöldjét mindenhol régi épületek, omladozó falak, vagy épp lakott fények szakítják meg, de még a messzebb lévő erdőből is néhol ki-kinyúlnak tornyok, nagyobb házak teteje, amit még nem sikerült visszavennie a természetnek, mintha az egész terület be lenne építve. A lány kicsit ki is húzza magát, hogy mindent jól lásson és nem vesz tudomást a kocsisuk halk kuncogásáról.*
-Ez eszméletlenül gyönyörű.
*Mosolyodik el úgy igazán és a csodálat végre átvette a félelem helyét, farkával izgatottan ide oda csapkod, tekintete ugrál a csodák megannyi látványán és már vigyorogva fordul a férfi felé is, hogy megmutassa igazi énjét, hogy milyen mikor odahaza van.*
-Én kérem szépen istengyermek vagyok. A fennhatóságok leszármazottja, a genetika csodája én.. egy Succubusivadék vagyok!
*Hajol meg ültében színpadias kézmozdulattal, majd neveti el magát és fordul vissza a táj felé.*

*Néha somolyog az orra alatt, de nem egyéb iránt nem szól semmit, csak söpör előre, mint szélvész. Minél hamarabb a végére ér az útnak annál előbb fog pénzt kapni érte és mehet végre haza, a biztonságos város falak közé, a várbirtok alá. Nem igazán szeret idekint lenni és pár pillanat múlva rá is jön, hogy miért. A kénszagot még nem érzi, hisz eléggé távolra sikerült Elassil "önkéntes" halálának érkeznie, viszont a rideg érzés a gerincén végigfut és némi lassításra ösztökéli. Amúgy se lenne jó kiejteni a bámészkodó kisasszonyt.
Hatalmasat fékezve keveri fel az út porát és egyáltalán nem biztos hogy a bogyók sikoltása közé a fiúé nem keveredik. Ledobja magáról a hevedert és már fordul is vissza jajveszékelve a város felé, hogy csak a csíkot lehet látni utána. Nem mintha a halál elől el lehetne futni, de mindenki megpróbálja.*

- Hát... Az volt.
*Különösebb érdeklődéssel követi tekintetével a lány ujját. Hja igen, így néz ki egy nagyon nagy város, ha átadja magát az enyézetnek. Szomorú, persze, de ez az élet rendje. Állítólag... Személy szerint kevés alkalommal volt része természetes pusztuláshoz. Öléshez annál több, de természetes halálhoz...
A lány véleménye először meglepi, aztán mikor meglátja a mosolyt, csöndben ő maga is elmosolyodik. A válaszra, amit kap, megengedi magának, hogy egy másodpercre ezt egy derűs fintorra módosítsa. Na szépen vannak. Istengyermek, hm?*
- Ezer bocsánat, ha nem hajolnék földig... - *vigyorog csipkelődő képpel, aztán a tekintete követi a Succubusét. Miért ne bámulja ő is a tájat? Úgysincs más dolga. Épp el is merülne az erdő látványában, mikor regisztrálja, hogy jobbjával a mellkasa bal oldalát dörzsölgeti a kabáton keresztül. Úgy kapja el a kezét, mintha megégette volna, illetve gyorsabban, az ő testével ugye ezt kevésbé érezné problémának. Azt már inkább, hogy a tetovált pecsétjeit birizgálja, csak mert elhangzott a "genetika csodája" kifejezés...
A gömbökre már csak azért se figyel fel, mert a figyelmét így is megosztja Larin és az erdő között. Csak a golyók idegtépő hangjára és a zökkenésre, mikor megállnak, kapja fel a fejét, kapaszkodik meg fél kézzel, és morrant el egy egészen különleges mássalhangzó-tömörülésnek hangzó herrgottot. Szabad kezével elkapja a lányt, ha az esetleg kibillenne az egyensúlyából a kényszerfékezéstől - inkább kapjon idegsokkot, mint hogy kitörje a nyakát alapon -, aztán lemondó képpel a jajongva menekülő dvergár után bámul. Hát... Legalább idáig eljöttek ingyen.
Szó nélkül, komor képpel ugrik ki a kocsiból, és mikor látja, hogy az - egykori - kerekkekel van probléma, sztázisba zárja a kérdéses területeket, hogy aztán változatlanul bosszús, de azért valami tudományos kiváncsisággal beoltott arccal ereszkedjen féltérdre az egyik mellett.*
- Ez meg mi a fene lenne...?
*Érdeklődve bámulja meg közelről az egyik időn kívül helyezett, mellkasig fölbukkant figurát, ami mintha valami szemléletes illusztráció lenne Dante Poklának valamelyik húzósabb köréhez.*
- Holtak? Vagy valami olyasmik... Tudja fene. De ha azok, akkor meg hogyan...?
*Mormog magában, majd föltápászkodik, és figyelmesen körülnéz a környéken, miközben kicsit hátratolja a sapkáját, hogy megereszthessen egy fejvakarást. Valahol itt kell lennie a bűnösnek, ha minden igaz. De neki történetesen pechje van, mivel Morpheus jócskán kívül van az innen belátható területről, a fagyasztást pedig teljesen elnyomott esszenciával nem tudja túl sokáig fenntartani. Lassan visszatérhet rondabugyrodi imázsú vendégeikhez...*

*Csak kacagni tud Klaus megjegyzésén, majd kapaszkodni a hirtelen fékezésen és morogva arrébb löködni a férfi segítő kezét. Baj, vagy probléma ide vagy oda, ne tessen őt macerálni, meg tapogatni és egyébként is. Csak immel-ámmal csapkodja már a levegőt, mert hatalmas kitágult pupillákkal pislog a fejük körül repkedő szemekre?!*
-Fúj...
*Már majdnem megböködné az egyik kis.. izét, mikor azok úgy döntenek hogy a kerék esszenciáját felhasználva testet öltenek. Larin lepattanva a kocsiról kezd el hátrálni full pánikkal az arcán.*
-Mi a jó szagú fészek ez? Mit jószagú.. ez büdös. K..k Klaus.. Klaus csináljon valamit, ezek.. ki akarnak onnan mászni!!
*Hátrafelé mentében megbotlik valamiben a lába és fenekére tottyanva lökdösi magát tovább elfelé a szekértől, vagy amitől még maradt belőle.*

- Nyugalom... Maradj egy kicsit távolabb tőlük, ha kérhetem...
*Halvány lila gőze van, hogy mit is ezek, vagy éppen hogy mit keresnek itt. De hát lényeges az? Mindennek tűnnek, csak barátságosnak nem. Hát még majd amikor fegyvereket is növesztenek, az már kimondottan nehezményezhető a kettejük részéről. De addig is...
Addig is, míg a másik kettő megnő és feltápászkodik, Klaus feloldja a harmadik figura sztázisát. A lény számára itt folytatódik az a pillanat, amikor lefagyott, így végképp kibogozhatatlan lehet neki, honnét tűnik fel a gonosz fritz, aki tiszta erőből fejberúgja, mielőtt még egy gyors rántással a hegyébe húzná a kocsi maradványait. Lehetőleg úgy, hogy rá is nehezedjen. Csak hogy ne kezdje olyan szépen a meg nem érdemelt evilági létet. Meg mellesleg hogy ne ficánkoljon egy darabig...
Közben a másik kettő talpra is áll, ő meg szembenézhet a kardos szurokbábbal. Kicsit kevésbé komótosan ballag elébe, mint ahogy ő jön felé. Egyébként nem sietné el, csak hát aggódik kissé Larin miatt. Kétli, hogy a Succubus minden... hmm... isteni származása ellenére sem tudja megvédeni magát. A csontoknak viszont örül. Azokat majd el tudja törni. De azt kétli, hogy a masszaemberkéknek túl sok vitális pontjuk lenne... Egész pontosan egy pont van, ami megtöri azt az idegborzoló hullafeketeséget.
A szemük.*

-Nyugalooom?
*Visítja valahonnan a szekér mögül, majd szépen lassan elkezd feltápászkodni és egy olyan jó két méterre a felé haladó lénytől tartva a távolságot hátrálni kezd. Lassan kezd el fordulni, hogy szép ívesen kerülgesse a szekeret nyomában a hullafalóval. Hátrafelé tolat, farka segítségével tapogatva a mögötte lévő utat. Ha a kis fickó begyorsít akkor ő is, s ha netalán futni készülne, akkor Larin megfordulva és visítozva kezd el körbe körbe rohangálni.
Agya közben lázasan dolgozik, a tűzmágiával már befürdött egyszer így nem biztos hogy túl jó ötlet lenne, megint azzal próbálkozni. .. Utálod magad.. nem ez a gondolat nem jó.. Szeretsz engem.. ja persze megölni, félsz magadtól.. ez még nem egy életbiztosítás.
Folyamatosan keresi a kis csaj, hogy vajh milyen gondolatot tudna beleültetni annak a valaminek az agyába, már ha egyáltalán van neki, de hát egy próbát megér.*
-Sértetlenül akarsz elfogni!!
*Hah a zseniális mondat, mi majd szépen belefúrja magát a lány velejébe és.. és.. lehet semmi hatása nem lesz.*

*Igen, nyugalom... Sóhajt egyet, hogy egy pillanattal később már ismét a pengés dögre koncentráljon. De addig is, míg itt végez, örülne, ha a lány nem öletné meg magát... Még érdekelnék dolgok a Párhuzamos Világról.
Egy gyors pillantással még a fekete kis pacát is tudomásul veszi - valami kemény kis izé a lábán, attól a pillanattól kezdve, hogy megrúgta a félig materializálódott szurokpofát. Kicsit még aggasztja is. Fog-e vajon... csinálni valamit, míg ő harcol. Ilyenkor áldja az emberek eszét, hogy feltalálták a strapabíró tiszti nadrágot...
A felemelt pengét lustán követi a tekintetével, s mikor lecsap, minden nehézség nélkül tér ki előle oldalra. Hagyja elhaladni lefelé, közben pedig szinte szelíd mozdulattal helyezve oda a kezét, ahol a lény csuklójának kéne lennie. És csavarja tovább a megkezdett körívén, beleadva a saját erejét és szurokemberke lendületét is, míg le nem ír egy teljes fordulatot. Ha egyszerű humán lenne, akkor sem lenne hozzá kevés a testi ereje. Ha a dög váza nem tart jobban egy emberénél, a válla el is törik annak-rendje módja szerint. Már ha van válla, persze.
Aztán meg... Hát, ott van a kezében egy lebénított kar, a végén egy pengével. Természetesen szemet szúr a szurokpofának.*

* A városkapu fájdalmasan lassan, nagyot nyögve nyílik ki, majd másodperceken belül egy idegen alak lép be. Kopottas és poros ruhája van, fejét egy csuklyával takarja és lassú léptekkel indul el befelé. Az alak nekidől a kapu zárt szárnyának és hangosan, kaparósan, gépies hangokat hallatva kezd el köhögni. Légzőkészülékével lehet gond. Mikor a harákolás abbamarad, felsóhajt, egyik kezét torkához emeli, elkáromkodja magát saját nyelvén, majd másik kezével laposüvege után kutat. Salvius napok óta kereste már Visszhangvárost, most hogy megtalálta egy kis nyugalom fogta el, de érzéseiben maga sem volt biztos. Úgy érezte, hogy a vírus őt is megbolondította és hogy ez a világ nem is igazi, hiszen annyi új dolog van itt, lehet, hogy már ő is csak lélektelenül járkál valahol, ez pedig egy olyan világ, ahova lelke került. Megtalálta a kis flaskát, hát beleiszik. Kevés lőre lötyög már csak az alján de arra még elég, hogy a torkának kis megnyugvást szolgáltasson. Amint lenyelte, bal kezét maga elé emeli és mintha egy pillanatra az idő is megfagyna, teste csak mereven áll. A kezén lévő rúna felizzik, de csak pár másodpercre, ameddig elemzi a környéket. Sokan jártak erre az elmúlt időben, ahogy körbetekint látja is, hogy ki merre tartott, szinte külsőjük is felsínylik előtte. Mikor leereszti kezét, elindul az egyik szűk sikátoron, ami egy fallal végződik. Néhány láda van a fal tövébe rakva, azokon felkapaszkodik, majd a ház ereszébe kapaszkodik, ami kissé elgyengül és nyikorogva szakad le a tető oldaláról. Nem tud körbetekinteni, ha nem jut magasabbra, így valami más megoldást kell találnia arra, hogy feljusson a házak tetejére. Körülnéz és lát egy nyitott ablakot, az egyik ház oldalán. Ha ugrik, biztosan be tud lépni, az ablakpárkányra, ahonnan felhúzhatja magát. Elrugaszkodik hát majd jobb szemlencséje mögül halvány kék fény tör elő. Aktiválta gyorsítás képességét, hogy könnyedebben jusson fel. Másodpercek alatt feljut a tetőre, ahol ismét maga elé emeli bal kezét, hogy megvizsgálja a környéket. *

[Morpheus, Klaus, városon kívül]

*Már éppen tapsra emelné kezét, hogy milyen ügyes volt és elintézett egy támadó jellegű csonthalmot, mikor meglátja a karmokat a pocsolyában.*
-Klaus, nem akarok beleszólni, de.. ha megöli lesz helyette valami más.
*Kerekedik el a szeme és a férfi felé kezd el hátrálni, felettébb sebesen, mondhatni befut mögé és onnan mutogat a saját kis pocsolyására. Azt már inkább nem is mondja, hogy ő volt az, aki előidézte a jelenlétét, azzal hogy lufit csinált a csonti fejéből. Bár mondjuk még most sem érti, hogy hogyan. Biztos meghasonlott önmagával és nem tudva összeegyeztetni a sértetlenséget a halállal. Bajos dolog ez a pszichológia, mint látjuk ölni is képes, vagy legalábbis átlényegíteni az biztos.*
-Mi.. mi lesz ha a többi is felkel?

[Salvius Rex, Garabonciás - tetőkön]

- MENNYI?!
*A dvergar műszerésznek még épp maradt ideje lehúzni a fejét, így a vízszintben lendülő, lágyan zümmögő fűrész a koponyája helyett egy lámpaoszlopot felez el példátlan igazságossággal. A második mozdulatot már nem várva meg, az öregúr korától szokatlan agilitással veti bele magát a technikusok utcájának forgatagába. Szemmel láthatóan elégedetlen kuncsaftja utána. A dvergar helyismeretével és ilyen procedúrákra előnyösebb termetével azonban úgy sem veheti fel a versenyt, hogy gyorsabban fut, s közben úttörés végett egy kardba oltott láncfűrészre emlékeztető fegyvert lóbál... Tudja fene, Crazy Fox számára a helyzet így csak méginkább élvezhető.
Mondjuk most le kéne szidnia magát. Géptestrészeket akar szerezni, aztán még ahhoz is lusta, hogy Acélvárosig menjen értük. Itt meg folyton a szórakozáson jár az esze. Hiába, ezen nem segíthet... Az öreg egy sikátorba fordul, ő meg inkább egy fémalkatrészekkel teli hordóra ugrik, onnan egy földszintes ház ablakába, majd a tetőre tornászva magát. A fegyverét még röptében állítja le és dugja vissza a hátára, onnantól pedig nem lesz próbláma. Úgy mászik, mint a bespeedezett mókus. Fölülről elkapni a dvergart, amiért ennyit mert kérni egy nyavalyás fémvégtagért, na az lesz az igazi buli...
...Cserepeket zuhogtatva kapaszkodik meg, ahogy egyszer csak fékezni akar. Azt hitte, ő az egyetlen tetőjáró mostanság. De nem. Valamivel följebb egy másik figura ácsorog, a kilátást szemlélve. Mindegy, nem ez a fontos. A fontos a fémborította arc. Mifene? Műkoponya, vagy mi? A maszk lehetősége föl se merül benne. A világra ilyen pillanatokban hajlamos habostortaként tekinteni, most is meg van győződve, hogy a férfi valami fémtestrészguru, csak a ruházata miatt nem láthatja. Hiszen műfeje és világító keze van, nem?*
- Cimbora, ezt hol csináltattad?
*Irányt vált, és a dvergart futni hagyva inkább az idegen szintjére kapaszkodik fel, nagyjából olyan képpel, mint mikor a kisgyerek karácsonykor mégis csak a kért atombombát kapja meg az évi rendszeres zokniadag helyett. Közben le nem venné a szemét a fémarcról, bár szokása szerint most is inkább csak azt látja, amit éppen látni akar.*

* Mély lélegzetet vesz, miközben teste feszesen áll, hiszen tudata most elhagyta azt. A csörömpölést meghallva oda koncentrálódik figyelme. Egy korántsem szimpatikus alak húzódzkodik fel a tetőre, lelök pár cserepet, majd felmászik és felegyenesedve körbetekint. A mágia másodperceken belül megszűnik és mikor az idegen megszólal egy másodpercen belül már neki is szegeződik Salvius kardja, aminek a pengéje pár másodperccel azután, hogy előrántotta, helyére ugrik. *
- Mi dolgod van neked velem?
* Kérdi érces és rideg hangon. A lélegzőkészüléke még mindig hibás, ezért hangosan fújtat minden levegővételnél, néha hallani néhány fogaskerék kattanást. *
- Ki vagy te? Mióta itt vagyok te vagy az első aki hasonlít hozzám.. Talán te is Északi vagy?
* Végigtekint rajta, sem öltözete, sem a mesterséges kiegészítések hiánya nem igazolja, hogy a vele szemben álló személy is az ő hazájából származna. Kardját továbbra is mereven felé tartja, majd közelít egy lépéssel. *

Ahogy Salvius végigtekint a tetőn a lenyomatok között vizsgálódva, érezheti, hogy a tető majdnem olyan sűrűn látogatott hely, mint amilyen a kapu volt. Az elmúlt három órában egy híján tucatnyi ember is megfordult a kisméretű helyszínen. Szándékukat, menetirányukat nem lehet megállapítani.
Hétköznapi látását használva Salvius láthatja az egymásba hajló alacsony cseréptetők erdejét a kaputól az első lépcsős útelágazásig, ahol az kis utcácskák Visszhangváros felsőbb szinteken folytatódnak, magára hagyva a vastagabb kikövezett utat, ami egy toronyba torkolva eltűnik a szem elől. Az utakon hatalmas a forgalom, különböző lények vándorolnak ki-be, hol gyalog, hol hihetetlen hátasállatokon, hol hasaljukon csúszva, vagy furcsa szárnyakkal röppenve át a kapun.

Amikor Crazy Fox rárobban Salviusra pár tetővel arrébb, és vagy két szinttel magasabban egy rongyokba burkolózó alacsony figura dermed meg, és húzódik kijjebb a két emberfajzat látóteréből. Sunyi szeme kikandikál a csuklyája alól, és fürkészi a nem mindennapi jelenetet.

*Már napok óta úton volt, mikor végre megpillantotta
Visszhangváros kapuját. Az ajtó résre volt nyitva, s ő
észrevétlenül besurrant. Körülpillantott, de nem látott senki. Az
utcák kihaltak voltak.Mivel nem volt biztos a meleg
fogadtatásban, ideiglenes búvóhelyet keresett. Ekkor
megpillantott egy sikátort, melynek végén hordók sorakoztak.
Átvágott az utca túloldalára és befordult a kis zugba. Friss
lábnyomok és sáros fal árulkodott róla, hogy nem is olyan rég
más is járt itt. Úrrá lett rajta a kíváncsiság. Legyőzve fáradtságát,
felpattant a hordókra, megkapaszkodott a falon és
elrugaszkodott felfelé. Az ugrás sikeres volt. Keze cserepeket
ért. Feltápászkodott, majd zihálva körülnézett. Pár tetővel arrébb
2 embert (legalábbis annak látta őket) pillantott meg. Észrevette,
hogy nem egy bájcsevejt néz végig, mikor a két férfi (Salvius - Crazy Fox) közti pengén megcsillant a nap. Egy közeli kémény mögé bújt és
éberen figyelt.*

[Morpheus, Larin - városon kívül]

- Ezzel vitatkoznék...
*A kardkezű darabokra esik és felszívódik. Hogy tényleg elpusztult-e, arról a németnek gőze sincs, de tulajdonképpen nem is fontos. Ami lényeges, hogy a trió egy taggal szegényebb lett, nekik pedig kicsit nőttek a túlélési esélyeik.
A második kérdésre válaszolnia sem kell. A legfrissebb szurokemberke karmai a bal lábszárába marnak, és meglepő erővel megrántja, a macskaszerűség pedig Larin után veti magát - közvetlenül azelőtt, mindketten újra abban a bizonyos visításban törnének ki.*
- Schweigen...!
*Szűrődik át a fogai között a mordulás, a szemében pedig most először valami dühödt szikra lobban át a flegmán. Kezdi komolyan félteni a lány életét. Az elől a macskautánzat elől még csak elfutni se tud...
Balja a szörnypofa fekete koponyájára csapódik, és arccal felfelé egyszerűen odakeni a földhöz. Mostmár hagyja egy kicsit elszabadulni a randábbik oldalát, és ezzel együtt a testi erejét is. Meg az ocsmányabbik stílusát. Míg bal keze helyben tartja az áldozatát, jobbja karomként megmerevített ujjakkal csap le, hogy a szó legszorosabb értelmében kitépje a lény fejéből a parázsvörös szemgolyót, majd annak rendje-módja szerint össze is roppantsa. Nem fog hosszan itt szórakozni, míg a Succubus életveszélyben van... Ha pedig ezzel kellően rábeszélte a dögöt, hogy legalább őket hagyja békén, s ezt a testét adja át a nemlétnek, a kocsin át a másik páros felé veti magát. A szeme valahogy vörösebben izzik, mint eddig, a lábán felmart hús és bőr pedig máris hegedni kezd...*

[Salvius, Garabonciás, Ward - tetőkön]

- Veled semmi...
*Vigyora és lendülete a fegyverszegezés dacára egyaránt töretlen marad, bár az Északi kardjába kis híján sikerül belegyalogolnia, mikor az előrébb lép. Végül, mintegy mellékesen, oldalra hajtja a fegyvert a baljával, megfosztva a világokat attól az örvendetes eseménytől, amit a halála jelentene.*
- Fox vagyok. Nem hasonlítok hozzád. Nem vagyok Északi. Bár egész jól hangzik... - *egy pillanatra megtorpan, és mintha lefagyna, mozdulatlanul, eltöprengve mered maga elé. Aztán hátborzongató hirtelenséggel vált vissza normál sebességre.* - ... Mindegy, nem ez a lényeg. Ezt muti...
*Ha már karnyújtáson belül van, egész egyszerűen megfogja két kézzel Salvius fejét, és úgy forgatja azt - egyébként meglepő erővel -, hogy egészen közel hajolva, lenyűgözve tátva maradt szájjal szemügyre vehesse a fémarcot. A másik nyakának eltörése, vagy egyéb nüansz a legkevésbé sem zavarná. Legfeljebb kiábrándulna, ha feltűnne neki az alkotmány maszk mivolta. Bár addig valószínűleg nem jut el. Igen szűk körben tűrik el, ha elő kirakatbabának nézik őket. Salvius jó eséllyel nem tartozik közéjük...*

[Fox,Garabonciás,Ward - tetők]

- Akkor jobb ha békében hagysz..
* Látja, hogy a fegyver nem tántorítja el a férfit, csak teljes nyugodtsággal tolja el az arcából a pengét. A bemutatkozás hidegen hagyja, hiszen a férfi nem mondott újat, csak ami látható. Különösnek tartja, kissé el is hátrál tőle, mielőtt valami bolondságot tudna csinálni.*
- Mi a .. ?
* Kiált fel, mikor a fejét kezdi tapogatni. A félőrült férfi jobbra-balra tekergeti a nyakát, mintha a feje valami kulacs lenne, aminek a tetejére szorult a kupak. Pillanatnyi sokk után eltaszítja magától a férfit, aki minden erejével fejébe kapaszkodik, így elég nehezen, de sikerül kiszabadítani fejét a férfi fogságából. *
- BOLOND! Mit terveztél? Le akartad tekerni a fejem?! Milyen elcseszett helyről származol, ahol az ilyet csak úgyh.. khhn.. megengedik!?
* Üvölti mérgesen, bár kissé gépies, karcos hangon. A végére megint elkezd fuldokolni, a mellkasát kezdi fél kézzel ütni, majd a maszkjához nyúl. *
- Valami gond lesz a légzőkészülékkel.. Az, hogy piszkáltad, pedig nem sokat segít rajta..
* Néz a vele szemben álló különös lényre. Mikor megint "rendesen" kap levegőt, kiegyenesedik. *
- Ne próbáld meg ezt még egyszer.. Egyébként, mi a fenét akarsz a maszkommal?

* Nézte a nevetséges jelenetet és próbálta kitalálni, hogy mi dolga lehet a szerencsétlen fejével. Mikor látta a fickó csillogó szemét, ahogy a maszkot nézegeti, hirtelen kifakadt:*
-Nevetséges! Mit képzel magáról ez a....
*Magáról megfeledkezve kiáltott fel, de gyorsan kapcsolt. Hirtelen szája elé emelte kezét és visszahúzódott a kémény takarásába. Reménykedett benne, hogy nem látták, vagy hallották meg.

[Salvius Rex, Ward' Goran, Crazy Fox - Tetőhuszárok]

A rongyos alak összehúzott szemmel nézi a tetőn kibontakozó közjátékot. Ha Ward’ körbenéz, láthatja, hogy a lény a szomszédos, magasabban lévő tetőn helyezkedik el. Ha Ward’ az után néz körbe, hogy felkiáltott, akkor láthatja, hogy a rongycsomó bizony észrevette, és felcsillanó szemmel nézi a szürke kalapos embert, mielőtt leugrik mellé. Puhán érkezik, szinte nem is hallani, ahogy a lába a cserepekhez ér. Ebből a távolságból látni, hogy nem ember a fürkésző alak, hanem egy körülbelül öt láb magas szürkés bőrű, puffadtarcú, nagy orrú csúfság. Haja ritkás, sunyi szemei sárgán villognak üregükben. Négy ujja torzan és tömpén mered előre, végükön sziklaszín, vastag körmökkel.
Gorant bámulva a rusnyaság előbb röffent valamit érthetetlen nyelven, majd horkant párat. Eközben jobb kezével a rongyok között turkál, és végül előhúz egy arasznyi hosszúságú és tenyérnyi széles, díszesen faragott fadobozt, amit Ward’ felé nyújt.