Városkapuk

Ugyan Elassilt szinte egy hatalmas városnak lehetne tekinteni, mégis apróbb egységek kiharcolták maguknak a saját nevet és saját terültet, bár ez fizikálisan nem választja el őket a világ többi részétől. Ezen akarva változtatni, hozott létre Visszhangváros egy falat, mi nem éppen megmászhatatlan, vagy oly jelentős, de kapukat tehettek rá, hogy jelezzék ott bizony határ van, akkor is ha nem látszik. Se őrség, se ellenőrzés nem igen van az ilyen helyeken, pusztán névleges a jelenlétük.

*Teljesen szokványos erdő, a régi értelemben. ahol még élnek a szellemek és az állatok, nem agyatlan hústermékek.*
-Hát akkor fogsz még látni furcsaságokat. a ti világotokban a mágia sajnos leáldozóban van, bár mintha mostanában éledne megint, de szerintem csak az utolsókat rúgja.
*Na igen az erdő ugyan él, de nem végtelen és rendelkezik határokkal, ahogy Visszhang város is és ahogy Elassil nem. nincs sok látni való, pusztán néhány élőlény az égen, pár furcsa alak az utcák szélén, néha kicsik, néha nagyok, színesek és szürkék, az alap forgatag, mi fogad ha a város kapuinak egyike elé érkezel. Egy kisebb fajta csetepaté az egyik sarokban, mit valami csápos lény kezdett, mert szerinte ráléptek a légzőnyúlványára és valami repkedő pattogó alak, hogy nem is jár a földön, a fogadók, hogy ki fog nyerni.. egy átlagos nap ez is. Mifla meg látványosan elkezd gőzölögni és száradni.*
-Remek. ezzel akkor nem lesz gond. Bár szerintem a mentál védelmedre kissé ráférne némi csiszolás. Főleg ha ide fogsz járni többet és esetleg van titkolni valód. A riasztást egyesek felkérésnek vehetik.
*Erre a vonatos vágányos dologra felkapja a fejét és furcsán néz a férfira.*
-Ööö szerintem nincs vonatunk, de egyébként persze van. Említettem Morfikát ugye? Na hát a haláltól majd tanulhatsz eleget, csak tényleg ne bosszantsd, mert szeret csonkolgatni, kínozni és egyéb ilyen nyalánkságokat tenni a halandókkal.
*A kapu előtt közvetlenül lefékez és elkezdi pásztázni a mezőnyt.*
-A kérdés már csak hogy merre idegesíti az élőket? Akadémia, fogadó, vagy temető?
*S elindul a letapogatás és az éterben az üvöltés.. Morpheust várják a kapuknál!!!!*

*A kapu nem éppen szokványos, különbféle lények vannak mindenhol. Sairus látott már az évek folyamán, élőholtakat, zombikat, vámpírokat és vérfarkasokat. Sárkányokat is, bár a mai időkben ezeket már csak a horrorfilmek, meg a fantázia filmek dolgozzák fel. De ő aztán a közel nyolcszáz éve alatt megtapasztalta, hogy bármekkora is a szörnyetek, legyen az kicsi vagy nagy mindnek van gyenge pontja. A kicsit ne becsüld le, és attól, hogy valami nagy, nem feltétlenül legyőzhetetlen. A Halálnak is megvan a gyenge pontja. Csak meg kell tudni mi az, egy dolog biztos, hogy magabiztos, ez már rögtön egy gyenge pont!
De rögtön visszazökken a gondolataiból, mert MIFLA hozzá beszél. Méghozzá a védelméről van szó.*
- A védelmemmel semmi gond nincs, az üzenet pedig kifejezetten annak a betolakodónak szólt, jelen esetben neked. Passzív védelmem van, szóval, ha nagyon komoly a támadás, akkor bármikor tudom aktiválni. De gondolom, ez neked másként működik!
* Majd gondolataiban ismét elkalandozik, amikor megemlíti a kedves újdonsült ismerőse, hogy maga a HALÁL lesz a tanár, akitől tanulni tud. Csodálatos, hiszen ki tudná a legjobban mi az a halál, ha nem maga a HALÁL! *
- Vicces, egész életemben azon küszködtem, hogy megtanuljak mindent, ami a sötét mágiával foglalkozik, Azt hittem már nagymester vagyok, és hogy a földön az egyik legnagyobb necromanta vagyok. erre megtalálom a kaput, átjövök a te világodba, és maga a mágia forrása itt él a világodban! Na, ez nagyszerű!
* Mifla csendben van, így Sairus a vitatkozó feleket kezdi el bámulni, nem tudni a nő mit csinál, így csak vár és vár! *

*Közel már a bűvös cél, oly közel, mikor egy ismerős hang hasít tudatába. A lehető legrosszabb időben. Ugyanis rossz gombot nyom le és így végérvényesen rossz irányba forgatja el az L alakú formát. Nincs idő javítani, helyrehozni, kiküszöbölni. Nem, úgy dönt nem fog dühöt érezni. Csupán szórakozásból porlasztja szét a kis ketyerét. Átnézi a határidő naplóját, ami biztosítja arról, hogy ma sehol nem kéne történnie katasztrófának, ahol jelenése lenne. Diákok? Nem, nem lát begyűjtésre várót. Sóhajt egyet, reméli okkal zavarja a nőszemély.*

Városkapu pár perccel később:

*Nem szándékozik leplezni érkezését, sem jelenlétét, így aki kíváncsi és szemfüles láthatja, hogy a semmiből sok sok kis csontkéz kezd kinyúlni majd széttépni a teret és az időt, hogy egy kaput feszítsenek ki ideiglenesen. A túloldalról még lehet hallani a sikolyokat és jajveszékelést, ami alig hangosabb mint a koszfészek utcáinak alap zaja. A férfit egyenlőre figyelmen kívül hagyja, helyette Mifla felé hadonászik karjával, azt a képzetet képezve, hogy kissé ingerült:*
-9726! Tudod mit jelent ez? Majdnem utolértem a faun rekordját...de...te megzavartál. Mi a rühes pokolért hívattál ide?
*Nagyjából ekkor veszi észre a férfit is, hanyagul szemügyre veszi.*
-Ez még él...Nincs szükségem élő anyagokra...ez meg holtában is elég nyeszlett lenne.
*Bár, jobban átgondolva. Lehet, hogy feltámasztva remek alanya lenne a tanóráinak a zombik és egyéb élőholtak témakörnél. Gondolataiban eddig jut, aztán elvonja a figyelmét a csetepaté.*
-Oh...utcai harc? Ki akar fogadni?

*Kicsit nyújtózkodik, nézelődik, szemléli a harcot, majd nagyot szusszanva a férfi felé fordul. Csak az üzenetet küldte el, innentől nem az ő dolga, majd jön ha ráér.*
-Persze persze.. tudom. Nagy vagy és erős és okos és mindenható, de le kell törnöm a szárnyaidat.. vannak nálad erősebbek is.
*Biccenti félre fejét, szinte kezdi sajnálni a másikat, szinte, de nem sokáig törődik az egésszel, mert valahonnan sült ipolit illatát hozza a szél. Mifla a hasához kap és nyel egyet.*
-A földön lehet hogy te voltál. És ki is a mágia forrása? Mindegy, ahogy hallom megjött..
*Ugrik boldogan egyet és szalad a nyiladozó rózsabimbónak is nézhető sikoly kapu felé.*
-Morfikaaaa!!!
*Visítja kislányosan, hisz imádja azokat kik idősebbek nála. Lefékezve a jelenés előtt vigyorogva hallgatja végig, majd előkapva a dezorot, arcon fújja vele Mordot.*
-Büdi vaaaagy... ííí ne bánts ne bánts...
*Nevet fel a szokásos köszönési rítuson, majd Daladarra pislog és megvonja a vállát.*
-Miatta.. felsőbb utasítás. Tanonc. Tudod van felnőtt oktatásunk is.
*Masszírozza meg tarkóját, de hát lehet is vele beszélni?*
-Váárj meg.. tuti a kicsi győz és fizetsz nekem egy ebédet.. te meg ne tátsd a szád gyere.
*Kapaszkodik hirtelen egy élőbe és egy halálba, hoyg összekötve őket a fogadók közé vegyüljenek.*

*Nem érti a nő miért dorongolta le egyből, nem azt mondta, hogy ő mindenható, de az emberek életében elérni közel nyolcszáz évet, azért nem mindennapi, és a nyolcszáz év alatt összegyűjtött tapasztalat és persze a démon a testében, elég nagyhatalmat adott neki, hogy igen is erősnek érezze magát, erre most ledorongolja egy cicababa. Ez felháborító! De hamar elfújja mérgét, amikor meglátja a betoppanó alakot, kicsit néz, meghúzza a vállát és a nőre néz! *
- Ez meg ki a halál?
*kérdezi fintorogva.*
- Meg kell hagyni a belépője nem rossz, talán Vegasban örülne neki a sok matinélátogató. Csontvázak kik szétfeszítik a függöny? Röhejes!
* a sértés, pedig amit a csontpofa felé dobál, igen csak késforgató, de nem szól semmit, nem tudja még kinek lép a tyúkszemére, főleg ahogy itt elnézi a dolgokat, a legkisebb bogár is világpusztító atombomba erejével bír hozzá képest!
Mifla belekarol, majd szép lassan elindulnak az „utcai harcosok” felé. Sairus nem tudja levenni a szemét az utcán sétálókról, van itt minden féle lény, a járókelők kilencven százalékáról még nem is olvasott, a maradék tíz százaléknak, pedig ha a felét felismeri. Mindegy, azért van itt, hogy tanuljon, de elfogadja a magasabb erőt, de azért egy alap tisztelet kijár neki, ha pedig nem kapja meg, majd kiharcolja! Így vagy úgy! *

*Ha lenne szemhéja akkor bizonyára megpróbálná lehunyni, nehogy kapjon egy jó adag dezodort a látószerve, utána pedig biztos ráncolná a homlokát a jelenetre, de mindezek hiányában továbbra is póker arcot vág...vagy koponyát, ki hogy nevezi a csuklya alatt található állandóan vigyorgó ábrázatot. Inkább csak füstszerű ruházata elevenedik meg, hogy fenyegető csápok tekergőzzenek ki belőle a nő felé.*
-Remélem tudod, hogy a te időd is véges. Egy külön kis helyet fogok biztosítani a számodra, egy jégvermet vagy egy fagyasztót.
*Veti oda Miflának, miközben arrébb cibálja a másik halandóval együtt.*
-Felnőtt? Megint olyan relatív dolgokat mondasz. Vagy úgy érted, hogy idős? Emberi időszámítás szerint talán. Valahol még csecsemőnek számítana.
*Majd Sairus felé fordítja koponyáját. Nem, biztos nem lenne jó pont az igazgatónál, ha a begyűjtésre szánt személyt négy részben juttatná el hozzá. A legutóbbi eset is túl sok papírmunkával járt.*
-Kétlem, hogy sok helyen örülnének a felbukkanásomnak. De ha tudod más módját, hogy miként juthatsz át a halál síkjáról az élők közé, szívesen meghallgatlak. Veheted az első feleltetésnek is.
*Az esetleges fogadás viszont jobban leköti jelenleg.*
-Rendben, ha a kicsi nyer, akkor kapsz egy ebédet, ha a nagy pacák, akkor megfelezzük az élethosszodat. Azt hiszem fair ajánlat.

*Nem kell túl sokat magyarázkodnia ,szerinte, hogy Morfika az kicsoda, már csak a megjelenéséből is igen könnyen rájöhet a kérdések embere, így nem is pocsékolja drága idejét, holmi nevén nevezésre, azt már eleget mondta. S hogy mi tetszik Daladarnak vagy épp mi nem, a halál ezen jelenségén, az meg aztán pláne nem az ő dolga, ő csak heccelni szereti a drágát, mert félig védett pozícióban leledzik.*
-Ne legyél már savanyú.. te kire fogadsz?
*Böködi meg a férfi vállát, majd csípőre vágja a kezét, mikor Morf felé fordul.*
-Kötözködsz már megint, te rekord döntési képtelenség. Ő felnőtt a fajában és ennyi.
*A kérdésre elvigyorodik és pimaszul a szája elé téve kezét kezd el kuncogni egészen addíg míg a Halál nem a fogadás tétjét latolgatja.*
-Mit fáj neked már megint az élethosszom.. piszkálja a csőrödet, mi? Frászt.. és megint nem te döntöd el.. ebéd kontra lélek.. csak nem az enyém, ha nyersz ingyen hozok neked házhoz éééés kapsz egy új, pici halálfejekkel díszíttet, olyan izé kütyüt, amit állandóan nyomkodsz... na na?
*Majd hirtelen elkomorul a képe és a koponya elé dugja fekete körmös ujjacskáját.*
-De ha megint csalni mersz, beárullak.

*Valamiért nem tetszik neki ez a hely, nem azt kapja amire vágyott. Nehéz lenyelni azt a békát, hogy semmibe veszik. Neki egy normális mester kell, bár meg kell hagyni, hogy tényleg a legjobb ami a piacon van. Ki mástól tudna a legjobban tanulni, ha nem maga a Haláltól! *
- Morph! Mert ugye így hívnak? *szólítja meg a koponyafejű csuhás alakot.*
- Mikor tudjuk megkezdeni a tanulást! Nem azért jöttem, hogy valami időmilliomos utcai szamurájok küzdelmét nézegessem! Tanulni jöttem, bármilyen furcsa ez neked, de az én időm véges. Bár azért felmerült bennem egy kérdés!
* a trükkök mestere volt, bár jól tudja, a halált nehéz kitrükközni, de azért lássuk be, neki igen csak sikerült, hiszen ember létére, közel nyolcszáz éves.*
- Morphika! Téged nem zavar, hogy holmi jöttment halandó emberek, akiknek az átlag életkoruk 60-80év, nagyon, de nagyon ritka esetben is, és megtanultak kicselezni? Hiszen lássuk be, ez nem természetes, hogy a magam fajta ennyit él! Mi az oka, hogy hajlandó van tanítani ember létemre? Miért jó ez neked? Hiszen minden tanítványoddal csak a lelkek megkapásának időtartalmát hosszabbítod?
* Lehet, hogy egyszerű választ fog kapni, de lássuk be a necromancia közel sem a halál mágiája, sokkal inkább a démon és a sátán dicsőítése, mintsem a Halál ajnározása. Hiszen, ezzel a halált kerülik ki az emberek, szó szerint megalázzák!
Ahogy ezt kifejtette, már lép is a nővel a küzdők felé, majd a nőre tekint.*
- Amelyik meghal, megkaphatom a testét?
*mondja mosolyogva, majd sanda pillantást tesz a Halál felé.*

*Lemondóan sóhajt egyet. Majd legyint is a dologra.*
-Nem fáj, csak örülnék ha kevesebb ideig borzolnád az idegeimet. De jó, legyen...tetris kontra ebéd. Csalni pedig nem szoktam.
*Elvégre az miért lenne csalás ha a jogait gyakorolja? Mert ugyan van némi beleszólása egy halálos kimenetelű harcba. Az meg, hogy csak egy egyszerű összeszólalkozásnak indult igazán csak részlet kérdés. Már csak azt a kérdést kell magában megfontolnia, hogy melyik a rosszabb. Ha magának kell beszereznie egy új tetrist vagy egy éhező nőszemély, aki még jól lakottan is idegesítő.
- A fajában pedig több mint felnőtt, inkább egy vénség. Valószínűleg már nem is érti azt a kort amiben jelenleg él, talán azonosulni sem tud vele. Ebben az esetben pedig egészen olyan mint egy kisgyerek, aki egy képzeletbeli világban él.
*De a fogadás jobban leköti, mint a nekromanta elemzése, ugyanis még mindig nem döntötte el, hogy melyik lenne a kifizetődőbb. Meditációjából a férfi újabb zaklatása billenti ki.*
-Neked Morpheus...vagy Mord. Ha Morphnak vagy Morfikának szólítasz, akkor előretekerem egy kicsit azt az órát és egy egészen más szemszögből tapasztalhatod meg a túlvilág tanításait.
*Nem kerüli el a figyelmét ,hogy Sairus szándékosan vagy anélkül, de elkerüli a válaszadást. Egy rossz pont a képzeletbeli naplóba. Lehet felirat vele valamit több százszor egy táblára, hogy megalapozza a jó tanár-diák viszonyt. Viszont annyit elér a nekromanta, hogy felé forduljon, lustán a kaszájára támaszkodva.*
-Kicselezni? Ha egy millió évig élsz, nekem az is csak egy szempillantás. Előbb utóbb pedig úgy is meghalsz. Nem tudok olyan halandóról akinek sikerült volna örök életre szert tennie. Az, hogy mikor kapom meg a lelkeket? Megint az időhöz kötöd a dolgokat. Egy olyan dologhoz, ami számomra nem is létezik. A párszáz életéved alatt rájöhettél volna erre. Vagy talán azt hiszed ,hogy Te lennél az aki meg fog lógni előlem?
*Ruhája alól elővesz egy apró homokórát, ami nagyjából leélte életének felét.*
-Hmm...még nem válaszoltál az előző kérdésemre. Talán ideje volna pótolni a mulasztásod.

*Nem nagyon izgatja hogy a tanár és diák miképp intézik ügyes bajos dolgaikat és azt sem ígérte meg, hogy ő nem fog csalni, így vigyorogva lép közelebb a csetepatéhoz és tolakszik előre, csak hoyg onnan kiabáljon vissza.*
-Bla bla.. valld be hogy imádsz engem!
*kacag fel, mitől végre fel lehet fedezni hogy a termetesebbek közt hol is villan ki lila csuklyája. Hajrá egyik, dögölj meg másik. Egy kis manipuláció és a nagy darab máris álmai nőjét látja a kicsiben, mitől megtorpan, így előnyhöz juttatva a töpszlit. Csak pár percig tart a gondolati katyvasz és hoyg ne legyen feltűnő, még nem halálos sebet kap.*
-Részletek és nézőpontok drága, hozzám képest amúgy is taknyos.
*Na igen, minden Mifla nézőpontjából helyes, és ez így van szerinte rendjén. főleg hogy a másik kettő szépen lefoglalja egymást, így az egyik néző véletlenül elgáncsolhatja a nagy darab csáplényt. Jaj de szép az élet, ebédelni kész a nép. A mai napra úgy sincs már más dolga, csak szépen hátradőlni és figyelni az elméleti síkon és a fizikai síkon való kialakuló harcot. Lehet be kéne dobni még egy fogadást.*
-Az az!! Üsd le.. a fejére menj!!
*ugrik fel hirtelen, nagyot ujjongva és ötleteteket adva a szárnyasnak.*

*Kicsit kezdi unni, hogy mind a két vén zsák okoskodik, és folyton lekezeli! Egyáltalán nem tisztelik és benne vele normálisan ahogy az elvárható lenne. De ha így megy ez, akkor miért tenne ő másként! Egyiket sincs miért tisztelnie, hiszen a halál az csak egy dolog, hiszen ha eddig élt, ezután is fog. Szabályokat pedig a halál nem szeghet. A lángoló bestia pedig, nincs miért megölje, és ha meg visszamegy a földre, és tovább éli életét már akkor is többet nyert a dolgon. Folytathatja milliomosok megszokott életét és kész, nem fog neki, két ilyen mesebeli alak ugrálni! *
- Na jó lenne, ha most már visszafognátok magatokat! Mifla! Nem tetszik, hogy taknyosnak nevezel és az sem tetszik, hogy semmibe vesztek! Ember vagyok és akkor mi van? Ha annyira semmirekellő lennék, akkor nem kellett volna idehozzál ha jól tudom! Te pedig homokóra bűvölő!
* fordul oda a csuháshoz, aki éppen a kaszáján támaszkodik.*
- Nem tartok tőled, hiszen ha tartanék, nem gyakorolnám a halál mágiáját. Több darabban van a világban olyan tárgy amin keresztül bármikor vissza tudok jönni az élők közé. És tessék, ezzel itt a válaszom is, csak, hogy ne nyaggass. Több tisztelet, vagy legalábbis, ne ócsároljatok, mert egyikőtök sem tudja mire vagyok képes, és nem, ez nem fenyegetés. Csak beszéljetek velem normálisan!
* Dühéből eredő energiáját felhasználva cinkos mosoly jelenik meg arcán, és minden energiáját a kis harcolóra fordítja, halk, nagyon halk mormolásba kezd, és egy átkot mormol a kis fürge harcosra, egy átok, mely legyengíti és mély depresszióba bocsájtja. Remélhetőleg a hely nem korlátozza a varázstudományát! Amennyiben sikerül, remélhetőleg a nagy csápos képes lesz egy csapára leteríteni, ha igen, akkor mosolyogva fordul a Mord felé! *
- Neked megvan a játékod, a csajnak én fizetem az ebédjét. Mindenkinek megvan amit akar, szóval bánjatok velem normálisan!
* Ezzel felkapja táskáját, ami eddig a földön hevert a mormolás miatt, majd elindul a bejárat felé. Talán elért valamit, talán már jobban figyelnek rá! *

-Hozzám képest te is az vagy...
*Dörmögi a fekete csuklyája alalól a lila csuklya alatt található személy felé. Aztán kénytelen felhúzni képzeletbeli szemöldökét Sairus kijelentése alapján.*
-Nocsak...ha nem féled a halált, akkor mégis miért hosszabbítod meg az életed? Ha tudnád milyen a szellem lét, biztos nem tennéd. Nem láttad már Caspert, a kis szellemet?
*Aztán csak legyint egyet. Nem úgy néz ki, mint aki szereti a horrorisztikus vígjátékokat.*
-Nem biztos, hogy azért kerültél ide, mert már most is mindent tudsz. Lehet az Igazgató szimplán úgy gondolta, hogy jobb ha elkülönít az emberiségtől. Vagy csak unatkozott és új játékszer kell neki. Az is lehet, hogy egyszerűen csak tanulnod kell. Mondjuk türelmet. Ohh...közben az óra lejárt...
*Ezzel a lendülettel meg is fordítja. A hatás amit a két varázshasználó tapasztalhat, hogy az idő lelassul, majd megfagy körülöttük. Közvetlenül rájuk nincs hatással, látszólag, viszont minden más teljesen megáll.*
-Azt hiszem, most már van időnk bőven. Mifla sem fogja lekésni az ebédet és neked sem kell már annyira sietned.

*Ha visszanyal a fagyi, azt sokan nem szeretik. Persze ez Morfira épp nem igaz, hisz ha minden igaz épp mással volt elfoglalva, mikor Mifla összefutott a nekróval. Minden estre mikor a férfi kifakad, elvigyorodik és kezével szájat formázva kezd el csattogni vele.*
-Bla bla blablabla... Nekem se tetszett a szolganév, mégse háborogtam. Bla bla..
*Nyújtja ki nyelvét és nem és nem hajlandó komoly lenni, vagy pöffeszkedni, vagy tiszteletet kérni, annak ellenére sem, hogy jóval többet látott mát a férfinél, valószínűleg régebb óta tanulja a gondolati mágiát, mondhatni a fajának vele járója és még ráadásul, mint az itteni Akadémia tanítója, ranglétrán is feljebb van. Így csak vigyorog és jártatja a kezét, hogy marhára nem izgatja mit hepciáskodik az új fiú. Esetleg mérges is lenne rá a nő, mikor beleszól a kis verekedésbe, de az események lassulnak és hiába a közbe szólás, a fogadás tárgyai nem érik el egymást, Mifla meg eltátja a száját.*
-Neeeee.. miiteeettéééél??...
*Folyatja el hangját és kezd el előre dőlni, mintha ő is lassulna az idővel, majd egyszerűen pofára esik, mivel nem tudja tartani magát.*
-Háhh!!! Hehe.. imádom ezt.
*Pattan fel, majd Morfikára támaszkodik, ami annyit jelent nála hogy összefonva karjait neki dől és flegmán Daladarra pislogva félmosolyra húzza száját, míg a Halál elő adja a komoly képet.*
-Tüncimókus, nem az emberi fajoddal van baj, hanem a hozzáállásoddal. Ha te tisztelet adsz, akkor általában én is.. Te kezdted, viseld a következményét, vagy fordíts rajta.

*Hiába tépi a száját, semmi hatása nincs, és nagyon nem figyeltek szavaira. Hiszen nem azt hallották, meg amit mondott, hanem azt, amit hallani akartak! Szó sincs arról, hogy el van szállva magától, mert tiszteletben tartja a kort és a tapasztalatot. De a csontfejű és a „milédi” kifejezetten rászálltak. A csontfejű attól, még hogy ő maga a halál, viselkedhetne előítélet nélkül. A túlpezsdült hölgy, még attól, hogy már megért jó pár évvel többet, mint ő még viselkedhetne! De nem sokáig bírja magában tartani a gondolatait, rögvest hangot is ad neki, hiszen a nő kifigurázó mozdulatai már sok az ő önérzetének.*
- Látom a korotokkal, amire mellesleg oly büszkék vagytok, az is együtt jár, hogy a hallásotok is romlik. Vagy az értelmi szintetek kezd el romlani, de még az is eszembe jutott, hogy én, mint halandó, taknyos ember, lehet nem érek fel a magasröptű gondolataitokhoz, hogy megértsétek az egyszerű fogalmazásom! Ha írásos változat lenne a mondandómról, mondanám, hogy olvassatok vissza, de mivel nincs, akkor csak azt tudom mondani, hogy figyeljetek jobban oda. Nem az a bajom, hogy ember vagyok, és nem az a bajom, hogy többet tudtok nálam, sőt még az sem zavar, hogy az öt százalékát sem értem meg a ti korotoknak. Az zavar, hogy egyikőtök sem ismer, nem tudja ki vagyok, mi vagyok, és azonnal beskatulyáztatok. Én vagyok a „taknyos”, a gyerek, az újonc és mivel egyikkőtöket sem becsméreltem, fikáztam, vagy engedtem el olyan megjegyzést, amivel aláásnám a tekintélyét, így elvárom ezt fordítva is. Természetesen annál többet nem várok el, amit adok. De amit adok, azt minimum. És igen büszke vagyok arra, amit tudok, mert a fajtám nem minden tagja képes azt megtanulni, amit nekem sikerült. Hisz tudjátok, mi csak emberek vagyunk! *hallatszik cinikus hanggal az utolsó mondat.*
- Szóval két lehetőség van, vagy újra kezdjük a bemutatkozást, és új helyet kapok a szemetekben, vagy folytatjuk ezt, és ígérem, hogy a legszörnyűbb tanuló leszek az Akadémia történelmében. És nem a tanulásom rovására, azt megígérhetem.
* Ezzel kezét nyújtja a Halál felé, remélhetőleg végre megértik azt, amit mondani akar, és abban a formában, ahogy mondani akarja.*
- A nevem Sairus Daladar! És azért vagyok itt, hogy nekromancia tudásomat tovább fejlesszem, vagy megtanulhassam, azt amit eddig nem tudtam.
* mosolyodik el, de közel sem olyan békés, mint ahogy látszik, hiszen a találkozás igen csak felhúzta, hiszen mindketten nekiálltak, mint kutya a csontnak! *

*Morog valamit Miflára, igazán csak a szokásos "törjön rád a frász" és a velejárói. Lehet jobban járt volna, ha a nővel együtt fagyasztja be az időt. Mérlegel egy kicsit. Az ember úgy tűnik, hogy profi üzletember, főleg, ha a mazochizmus a dolog amit értékesítenie kell. Lehet még a raktáron bőven belőle, ha ilyen könnyen osztogatja. Lidérces hangon röhög fel, majd a férfi vállára helyezi a csontos kezét, amitől túlvilági hideg költözhet az érintett pontba. Nem rothasztó, vagy fájdalmas, csupán csak nyomasztó érzés.*
-Rendben, ebben igazad van. Ha adok, akkor legyen kapok is, ugye? Áll az alku. Mifla drága, gyere mozizunk. Megnézzük, hogy mit kaptunk és mit kell minimum visszaadnunk.
*Azzal el is engedi a férfi vállát, hogy megragadja a kaszát és egy szép kört húzzon vele. Dobbant egyet az említett használati eszközzel, hogy egy kisebb szélörvény alakuljon ki a körön belül. Most már csak az utolsó hozzávaló hiányzik, egy kis homok az órából.*
-Nézzük csak...
*Lassan egy bárpult tűnik fel, két sziluett előtte, meg valami színes kavalkád mögöttük. Aztán élesedik a kép, Mifla és Sairon az, a kavalkádból pedig egy japán étterem belseje rajzolódik ki.*
- Miért kell nektek mindig túlbonyolítani mindent, miért nem lehet egyből a lényeggel kezdeni. Például: Én vagyok a szőke dilis liba akinek az a dolga, hogy átkísérjelek a górékhoz, te pedig a vendégem vagy, alá szolgája, téged szolgállak! Miért kell egy szolgának visszaélni a helyzetével!
*Hagyja szertefoszlani a képet. Majd egy újabb jön, ami szerint alig pár méterrel arrébb álltak, immár hárman. Nemsokkal azután, hogy őcsuklyássága tiszteletét tette a halandók világában:*
- Meg kell hagyni a belépője nem rossz, talán Vegasban örülne neki a sok matinélátogató. Csontvázak kik szétfeszítik a függöny? Röhejes!
*Majd egy koppantás a kaszával és az egész jelenség megszűnik, visszaadva a teret a megállt időnek.*
-Nos, mit sugall az üzleti ösztönöd? Szegjünk meg egy szóbeli megállapodást?
*A választ már szinte előre sejti, főleg Sairus mérséklődő hozzáállásából.*
-Nincs szemem, mint látod. De természetesen újra kezdhetjük a bemutatkozást...
*Azzal kezet is nyújt a férfinak, aki most a válla helyett a kezében érezheti a felfelé kúszó hideget és elmúlást.*
-Remek. Meg fogod...idővel. Igaz is...idő...megint az a jelentéktelen dolog.
*Egy kicsit koncentrál, majd szép lassan felgyorsulnak körülöttük az események, a megszokott tempóig.*

*Morfi és a morgása, gyógyítót kéne hívni, ha elmaradna, még a végén azt hinné, hogy beteg. Egyáltalán tud beteg lenni a halál? Vagy ez is olyan, mint hogy a jéglények nem fáznak meg? Daladar puffogása veteti csak le szemeit a kaszásról és vonatja fel szemöldökét.*
-Kikérem magamnak. Egy szóval nem említettem, hogy hány éves vagyok. És hát ö.. ezennel tiltakoznék....
*Még mondana pár dolgot, a felemelt ujjához velejáróként, de Morfi megelőzi és ezzel vigyort csal arcára, hogy elüvöltse magát.*
-Földi kukoricát ide, de azonnal, vagy harapok!!!!
*Hangja oly erős, hogy a közelben állók is összeesnének tőle, ha nem lennének megfagyva.*
-Morf.. így nem lehet mozizni rendesen.. nini.. az én vagyok? Úristen le kell szoknom a fekete sminkről.. borzasztó..
*Nézegeti saját magát az illúzióban, vagy időben, vagy mi ez, mintha még a hasát is behúzná és fintorogva vizsgálgatná a méreteit, majd melleire pislog és megvonva vállát legyint, hogy az újabb képre felnevessen.*
-Háhááá.. tukojborsó az te vagy.. de édes..
*Ugrik oda őfenségességeségéhez és ölelgeti meg, ha csak le nem vakarja magáról, csak hogy idegölőbb legyen mint valaha. Morfinak úgy sincsenek idegei, így egy rossz szót nem szólhat. S hogy már megint a pasik alkudoznak már nem is izgatja, hisz nem Mifla lesz ő pökhendiségének a tanára, ő csak a puhító eszköz volt és a begyűjtési szerszám, ha már úgy is a földön lógott mostanában.*
-Jeaaaj!! Nagy ölelés.. iii üssed üssed!!! Ne törődj vele.. te vagy a jobb!! Áucs.. uhh paff.. banyek.
*A nagy ölelésből szerencséjükre nem lett semmi, mert a visszagyorsuló idővel Daladar átka is foganatosult és a kicsit a földbe taposták, hogy a csápos lény most örömtáncot járjon. Mifla szájából mintha füst törne elő és mély torokhangon morogni kezdene, majd varázsütésre múlik és megint vigyorogva csapja össze a kezét.*
-Na jó.. mehetek vissza a földre, de a vacsimat te fizeted. Sült iporit a népnek!! Jihááá...
*Csap Daladar vállára, nem haragtartó a nő, csak mindent megjegyez.*

*Végignézve az emlékfoszlányokat, nem éppen van elragadtatva, hiszen teljesen jogosan fogadták, úgy ahogy fogadták, hiszen ő volt az aki fölényesen fogadta mind a két idegent. De ha egyszer már megszokta, hogy ő egy felsőbbrendű, legalábbis a földön. Meg kell szokja, hogy itt pedig ő a tanuló, és sokkal bölcsebbek és okosabbak vannak itt, nem otthon van! De nem is bánja! *
- Igazatok van! * köszörüli meg torkát, bár nem sokszor kért még életében bocsánatot, de most tényleg itt a helye és ideje.*
- Hol fogok lakni? Illetve, mikor és hol kezdődik az oktatásom?
*kérdezi kissé lesújtott hangon, hiszen még mindig az események alatt áll, megalázva és eltiporva, varázslat és harc nélkül.
Remélve, hogy választ kap valamely új ismerősétől. Ám hírtelen az idő visszaáll a megszokott kerékvágásba, az átok, melyet a kicsire szórt sikerül, és győz a nagy csápos fickó. Így Mifla jön egy játékkal Mordnak, Sairus pedig egy vacsorával a nőnek. Remélve, így mindenki jól jár. Kitudja mi lesz még ebből. Bár őszintén megvallva nem szeretne a Halál barátja lenni, elég morbid gondolat, de egy jobb viszony még kialakulhat az itt élőkkel. Amennyiben a szállással kapcsolatban kap infót, vagy valaki esetleg tájékoztatja, akkor a szerint cselekszik a továbbiakban, ha viszont nem, akkor visszamegy a Földre, hiszen nem indult eredetileg ekkora útra. De reméli, hogy nem kell visszautaznia, legalábbis még most nem.*
- Rendben Mifla, lógok egy vacsorával. Mord! Neked pedig köszönöm az első leckét!
* mondja fél mosollyal az arcán, majd megigazítja kicsit lazábbra nyakkendőjét.*

*Öreg trükk és megint bejött. Lassan baktat oda a társasághoz. Legelsőnek a kaszás figurához lép oda, így is csoda, hogy eddig bírta a mágia és nem esett szét az alak:*
-Remek munkát végeztél. Na lássuk, hogy mi is történt azóta...
*Azzal elkezdi kiszipolyozni a kaszájával az alakot, ami szép lassan egy kisebb kupac homokká omlik össze. Egy kicsit felkavarja, majd visszairányítja a homokórába. Gyakorlott a trükkben, nem véletlen, hogy a halál egyszerre több helyen is ott lehet, csak egy kis segítség kell hozzá. Elég volt csak egy pillanatra megállítania az időt. Kicsit megtámaszkodik, amíg a hasonmás emlékei átjárják az elméjét.*
-Mifla...te smink nélkül is borzasztó vagy. És! Jössz nekem egy tetrissel.
*Majd az újdonsült tanítványához fordul. A köszöngetésre csak legyint egyet. Ez a dolga, legalábbis az utóbb pár száz évben.*
-A tanításod? Az már megkezdődött. Azt, hogy hol fogsz lakni, pedig hamarosan meglátod. Mielőtt elindulnánk viszont, még meg kell várnunk valakit. Hol marad már az a nyomorult féreg? Mindig késik...
*És varázsütésre elkezd morogni a föld is, jó pár méterrel arrébb tőlük, aminek eredménye az lesz, hogy kisvártatva egy hatalmas féreg bukkan ki a piac kellős közepén, hogy kiköpjön magából egy alakot, a maga módján kedvesen és finoman.*
-Áhh...meg is érkezett ha jól látom. Elég kevesen választják ezt a fajta közlekedési módot. Pedig egész kellemes ,ha megszokja a létező.

*Magára maradt hát a féreg alakú metróban. Nem boldog. Meglehetősen elsápadt, tán fehérebbé vált a bőre, mint amilyen a haja, pedig az nagy szó. Betartja a szabályt, amit Morpheus elmondott neki. És hacsak a féreg cimbora nem volt épp lázadozó hangulatában, vagy nem volt épp túl éhes, megérkezik sértetlenül. Amikor kiköpi őt a "vagon" kissé csukladozva, remegősen támolyog ide-oda. Próbál valami támaszt keresni, hogy ne boruljon fel teljesen. Idegen lények, idegen helyen. Még cseppet sem magabiztos, és ha meghallja Morpheus megjegyzését az utazásra, akkor igen furcsa arcot vág rá, bár egyenlőre nem nyitja ki a száját, mert félő, hogy annak nem kívánatos következményei lesznek.*

*Most gonoszul felenvethetne és meg is teszi, bár nem fűz hozzá megjegyzést, inkább Morf érkezését nézi.*
-Lusta dög.. de nem úszod meg.. hiába az emlék, te piszok kis, büdös álnok .. nesze nesze..
*Fújja le az igazi halákát a dezodorral, majd mint aki jól végezte dolgát, vágja zsebre, na nem mintha lenne olyanja neki és nézelődik tovább, kedvesen pislogva.*
-Na és, kit várunk? Mindegy is, mert ha új, akkor meg van oldva a szállás kérdése. Még úgy is van dolgom, nem is tudnálak kísérgetni.
*A kukac jöttére elhúzza a száját és nyel egyet.*
-Utazzon vele a halál, maradok a repülésénél. Büdös és nyálkás és.. nini.. kislányka. Helyes darab és ohahó.. de édes.
*Csapja össze tenyerét az illuziónálás eme fokára. Szép, mondhatni nagyon szép, mindenki azt látja, ami neki tetszik. Kicsit félrebillentve a fejét nézegeti a feléjük botorkáló nőt, majd Morf vállára csap.*
-Nyugi Halcsi, meglesz a játékod. Daladar tőled majd később vasalom be a vacsorát.
*A nő elé lépve kezét nyújtja.*
-Szép napot, Mifla vagyok. Ha megengedi elhelyeznék az agyában egy térképet, természetesen nem piszkálok meg semmit, a látszathoz gratulációm, szép kivitelezés és üdvözlöm Elassilon.

*Ritka alkalmak egyikének mondható, amikor egy fehér hajú személy bőre, már majd hogy nem fehérebbé vált, mint amilyen a haja. Sápadt. talán túlságosan is. De mi zavarhatja őt ennyire. Amikor Mifla felé nyújtja a kezét, csak áll, és bámul rá, mint borjú az új kapura, beletelik pár percbe, míg szed össze annyi józan eszet, hogy felfogja mi történik. Kezet fog vele. Igen erőtlen mód. Az ő bőre azon felül, hogy elvileg kreolosnak kéne lennie, de sápadt, kicsit izzadt, mégis jeges hideget árasztó. A bemutatkozásra és a kérdésre egy igen félszeg, vagy inkább bárgyú bólintás a válasz, jelezve, hogy nem zavarja, ha az elméjébe nyúlnak, bár jelenleg úgyis van annyira zavart, hogy még azt se tudná, ha valami megváltozna.*
-Michi. Örvendek. Azt hiszem.
*Valóban nagyon zavart, hebeg, habog, mint aki azt sem tudja magáról így több mint 500 évnyi élet után, hogy fiú-e vagy lány. Bár, ha már úgyis ezen őrlődne, jó volna tudnia, hogy melyik, mit jelent.*

*Nem sok dolga maradt mára, csak megtömni éhes pocakját, mi egyre jobban lázad a hiányosság miatt, így nem is törődik nagyon a többiekkel.*
-Majd megszokja, amúgy maga nő. Már ha ez segít valamit.
*Fecserészik és észre sem veszi hogy a kimondatlan kérdésre válaszolt, de hát annyira felszínen van ez a zavar, hogy a térkép elhelyezésnél is akaratlanul bele botlott.*
-Na meg is volnánk. tehát végig az úton, balra, át a kapun, be a sarkon és már ott is vannak. Kérem, hogy Daldarnak is mutassa meg a szállás helyeket, most már tudja, hoyg melyik melyik.
*Mosolyog a nőre, majd a vállára teszi a kezét.*
-Michi.. nyugalom, meg fogja szokni. Na.. életre, szép a fehér szín, de lehet jobban állna magának az eredeti. Az illúziókkal meg vigyázzon itt, mert kifejezetten utaznak rá egyesek.
*Miután anyai intelmeit elszórta a társaság felé fordul.*
-Na drágáim én ezzel végeztem itt, a toronyban megtalálnak, vagy nem. Mennem kell, ha nagyon nagy gubanc van és sehol semmi támpont, gondolatban sikítsanak. Pápá husik.
*Int a népnek és távozás míves mezejére lépve tűnik el a forgatagban.*

-Igazán lehengerlő, új információ a tény, hogy mely nemhez tartozom, bár remélem itt is érvényes a nemtől független igen engedélyezése is. *Humorosnak szánt válaszából lehet érezhető, hogy kezd magához térni, bár az új információk "megjegyzésének művelete" közben nem szól egy szót sem.*
-Mindent lehet csak akarni kell.
*Bólint rá a kijelentésre, bár a színével és az illúziókkal kapcsolatossal nem teljesen ért egyet, de rábólint végül arra is*
-Ahogyan óhajtja, majd igyekszem jobban figyelni arra, hogy átlépjem a felállított vonalaimat, természetesen csak finoman és egy-két apró lépéssel. És további kellemes estét kívánok akkor, ha távozik, és sajnálom, hogy egy magamfajta jelentéktelen porszemre kellett pazarolnia az idejét.
*Hajt fejet, bár a mozdulat inkább csak óvatosnak tűnhet és nem eltúlzottnak.*

*Rátámaszkodik a kaszájára, mintha csak öreg csontjait fájlalná és megpihenni kényszerülne.*
-Remek, mint egy boldog nagy család. Persze, nem az. De nem kizárt, hogy egy ideig egymáson és az akadémia penészes falain kívül mást nem nagyon fogtok látni. Az is lehet, hogy megint csak a múltban járok és teljesen feleslegesen fecsegek...Kissé fárasztó több idősíkon mozogni.
*Pláne, ha a koponyán belül kell tartani, hogy a múltban, vagy a jelenben tartózkodik éppen. Mifla eltűnésére csak legyint egyet:*
-Sejthettem volna, hogy csak a nyakamba akartad varrni a munkát.
*Jobb híján a régi új tanítványokra tekint:*
-Amikor azt mondta, hogy gubanc esetén sikítsatok, az alól az én kínzásaim kivételt képeznek.
*Nyit egy újabb portált, a változatosság kedvéért most csak egy sima, egyszerű, barátságos mezei portált, nem a csontos karmokkal hadonászót. Persze, mehettek volna rögtön egyenesen az akadémia területére, mindenféle kacifántos utazgatás nélkül. Ami azt illeti, akár oda is idézhették volna őket, de hol marad akkor a szórakozás?*
-Amint átléptek, elérkeztek utatok végére. Egyenesen előre, oldalra nem néztek, nem csavarogtok el, különben halottak vagytok, de még annál is történhet rosszabb.
*Nos igen, ha egy időn és téren kívüli helyre készülnek utazni, akkor be kell tartani pár alapszabályt. A maga részéről leadta a figyelmeztetést, így átsuhan a kapun.*