Városkapuk

First topic message reminder :

Ugyan Elassilt szinte egy hatalmas városnak lehetne tekinteni, mégis apróbb egységek kiharcolták maguknak a saját nevet és saját terültet, bár ez fizikálisan nem választja el őket a világ többi részétől. Ezen akarva változtatni, hozott létre Visszhangváros egy falat, mi nem éppen megmászhatatlan, vagy oly jelentős, de kapukat tehettek rá, hogy jelezzék ott bizony határ van, akkor is ha nem látszik. Se őrség, se ellenőrzés nem igen van az ilyen helyeken, pusztán névleges a jelenlétük.

[Morpheus, Klaus, városon kívül]

-Akkor vitatkozzon már a többivel is.. kérem.
*Szűköl a férfi mögött, ahogy a feje fölött átugrik a macska és elé kerülve kissé sem barátságosan kezd el vigyorogni rá, majd simogatásra emelve mancsait egy nagyobb ugrásra és újabb hátsón landolásra készteti Larint.*
-Nyiuff.. rossz cica.
*Morogja valami eddig nem hallhatott mély hangon. Hirtelen felpattanva fordul egy lendületes mozdulattal, arcon csapva farkával és a rajta csilingelő karikákkal a lényt. Már csak azért imádkozik, hogy ne nézzék cicajátéknak és kapják el annál fogva. s ha mindezen akció sikeres volt nekiiramodva kezd el Klaus körül futkározni, hogy a macska és közte legyen a férfi lehetőleg. Nem fogja túl sokáig bírni a sprintet, hisz nem igazán van edzésben. Nem is látja mit művel Klaus csak rohan tovább eszeveszettül még akkor is, mikor a férfi már nincs is ott.*

*Hirtelen összerezzen, amikor érzékeli, hogy nincs egyedül a tetőn. Hátrafordul és meglát egy ocsmány, dagadt, kis lényt. Gyorsan kell cselekednie, mivel nincs tisztában a pöffedt alak szándékaival. Az ismeretlen valamit mond neki és egy ládát nyújt. Goran Jobb ingujjából, alig észrevehetően, előrántja mechanikus tőrét. Tesz előre egy lépést, majd kezét a ládikó felé nyújtja. Mivel nem beszélnek közös nyelvet( legalábbis eddig úgy tűnik), nem is próbálja megszólítani. Bal kezével int felfelé, jelezvén, hogy arra vár, kinyílik-e a láda. Jobb kezét megfeszítve, érdeklődve, ugyanakkor gyanakvóan figyeli, mit csinál a kövér alak.

[Morpheus, Larin - városon kívül]

*Már hogy azzal az állítással vitatkozna, hogy nem lehet megölni a szurokpofákat. Ő épp most csinálta ki a másodikat. Az undokul pulzáló vörös szem úgy loccsan szét az ujjai között, mint valami túlérett, undorító gyümölcs, a kezét pedig mintegy utolsó bosszúból beborítja a zselés matéria.
Az arcán lassanként végigkúszik a régi, sötét vigyor, majdhogy hangosan fel nem nevet, ahogy egyre jobban átadja magát a szokásos adrenalinfröccsnek. Az pedig, hogy Larin történetesen éppen felé menekül, a macskautánzattal a sarkában, csak ad egy lökést a védelmező ösztöneinek...*
- Komm, Kätzchen!
*Az egyetlen szemébe vigyorog a felé lendülő szuroklénynek, és még arra sem veszi a valódi fáradtságot, hogy tisztességgel kitérjen a roham elől. Szinte lustán mozdul oldalra, ami még bőven megadhatja a lehetőséget a macskának, hogy az egyik mancsa karmait a kabáton keresztül a mellkasába mélyessze. Nem mintha a sebek egy pillanatig is érdekelnék...
A lény felőli keze előrecsap, és megtalálja az utat a tátott pofába, megtörve az ugrás ívét, és olyan erővel rántva hátra a fejet, ami egy közönséges vadmacskának azonnal a nyakát szegné. Jelen esetben azonban ezt itt kevésnek ítéli. Mikor a szuroklény már a földön, fél lábbal a talajnak szegezi, és másik kezét is az állkapcsok közé dugva, addig feszíti szét őket tiszta erőből, míg az undok macskafejről le nem szakad az egyik fele. És ha még ez is kevés, még mindig ott a szemkitépés. Hogy a mellkasát meg a tenyereit megvérezi, nem érdekli. Múló kellemtlenség...*
- Hogy az a...
*Ádáz képpel kapja fel a fejét a már ismerős visításra, és dühödten néz körül az újabb három szuroktócsára. Ezekből ráadásul nagyobbfajta dögök készülnek előmászni. Ez mégis milyen hosszúra volt tervezve...?*
- Ez kezd unalmassá válni...
*Mintegy mellékesen tapos rá az egyik tapogató kézre, remélhetőleg szétmaszatolva a még meg nem szilárdult matériát.*
- Még egy kör, vagy ezeket már ne várjuk be?

[Salvius, Garabonciás, Ward - tetőkön]

- Hé! Most mi van? Csak megnéztem...!
*Fúj egyet, egy másodpercre magára húzva valami duzzogó arckifejezést. Mikor az Északi ellökte magától, sikerült megbotlania, és hátratántorodva kis híján visszazuhant az utca forgatagába. Ez így, hogy nem történt meg, a legkevésbé sem izgatja, sőt mintha fel se tűnt volna neki. Ha tényleg leesik, valószínűleg kapásból mászik, fegyvert ránt és támad, de az már egy másik sztori lenne.
A "légzőkészülék" szóra megint felcsillan a szeme, de mikor a férfi rákérdez, hogy mit akar a maszkjával, megint lefagy. Mi? Ma-aszk...? Na ne, vele itt ne poénkodjon senki. Az igenis műfej. Csakis. Ugye?
A problémakörröl Ward felkiáltása tereli el a figyelmét, és ő olyan sebességgel fordítja irányba a fejét, hogy félő, a nyakizma bánja. Persze kípott az már nagyobbakat, csak kívülről erősíti a hatást a mozdulat. Ő meg még elkapja a féldémon látványát, és szelíd jellemének megfelelően reagál.*
- Parancsolsz, cimbora...?
*A hangja hirtelen nem több vészjósló suttogásnál, képén a derű arcizomhalálában adja át a helyét a vérszomjnak. Salviusról szemmel láthatólag átmenetilg megfeledkezik. Tesz néhány lassú lépést annak a bizonyos kéménynek az irányába, közben pedig előhúzza a fegyverét, és mivel az elméje megtelt a szokásos hirtelen dühvel, hagyja kirobbanni.
Ha az Északi éppen figyel, feltűnhet neki a mágikus aktivitás, másképpen nem látszik rajta semmi. A hatás csupán Ward fejében mutatkozik meg, mikor az idegen emlék visszautasíthatatlanul befurakszik az elméjébe, és a tudatban is azonnal helyet követel magának. Márpedig nem szép emlék. Fizikai kíné és kaotikus, rémisztő látványoké, hangoké, szagoké, ízeké... Mintha a féldémon egy olyan kínzásra emlékezne vissza, mely minden érzékét egyformán érte a maga összefolyó eszelősségében. És erős emlék. Nem hagyja magát elnyomni. Nem kínzás, de egy borzalmas kínzás élénk emléke.
Parányi betekintés csupán a Róka fantáziájába.
Mikor aztán a köpcös kis lény Ward mellé ugrik, ő is megtorpan, és véget ér az egész.*
- Hé...! Á... Foglalt. - *ha mást tart igényt az áldozatra, hát... Most fontosabb dolga is akad.*
- Na szóval! - *fordul vissza és rakja el a fegyvert olyan vidor képpel, mintha mi sem történt volna.* - Az érdekel, hol csináltattad ezeket az édes kis vasakat. Tényleg csak maszk...?
*Megint nekiláthat idegesítően közelről fürkészni az Északi gépi kiegészítőit, bár ezúttal már nem a másik fejét csóválva.*

[Ward, Fox, Garabonciás - tetők]
* Mikor a férfi akit eltaszított magától, majdnem leesik a tetőről meglepő nyugalom önti el, viszont mikor megtalálja az egyensúlyát ez elillan. Látja rajta, hogy a jelzés nem volt egyértelmű számára, ezért már indítana egy egyértelműbb utalást egy pár kardvágás képében, de erre most nem lesz szüksége, hiszen valami másnak már sikerült kiérdemelni Fox figyelmét. Salvius is odatekint a kémény-mögött-kukkolóra, akinek jelenleg Fox osztatlan figyelmét szenteli, ezzel lehetőséget szolgáltatva neki, hogy eltűnjön a képből. El is indul a tető széle felé, hogy lemásszon. Mikor ugrana egy pillanatra megtorpan, mert megérzi a kis mágiát. Visszafordul, most már Fox is érdeklődést keltett benne, hiszen ha eleget tud a mágiáról segíthet neki a terveiben. Kissé elfogadóbban fordul már felé, mikor pedig felteszi a kérdést, egy kisebb sóhajtást - ami inkább egy kis gépies zajra hasonlít - ejt meg. *
- Ezeket a "vasakat" a hazámban csinálták.. Tudnék neked készíteni akár én is.. De csakis ott, a hazámban vannak meg a szükséges dolgok hozzá.. Vissza akarok oda térni, de ehhez szükségem van néhány képzettebb mágus segítségére, mint amilyen te is lehetsz. Ha szeretnél ilyen kis kiegészítéseket... tarts velem. Mit szólsz az ajánlatomhoz?

[Morpheus, Klaus, városon kívül]

*Majdnem lefékez, mikor végre Klaus kerül a látképébe és nem valami ragadozó, ami őt nézi vacsorának. El is felejti, hogy ég a farka, a karmolástól és még a sziszegés is torkán akad a látványtól. Rohantában vonja fel egyik szemöldökét és képed el az elsuhanó vigyor láttán. Persze az életösztönök hajtják tovább és csak egy fél méterrel a férfi mögött fékez le, hatalmas port keverve és azonnal sarkon is fordulva. Hiába, kissé nehéz elhinnie, hogy az eddig rideg tekintetű egyén helyén egy tébolyodott gyilkológép áll, s ezt meg sem tudja erősíteni, hisz a férfi hátán nincs száj.
A széttépázás eshetőségére, már mind a két szemöldöke, valahol a homloka közepén fityeg és hatalmasakat pislogva vakargatja szarva tövét. Bamba értetlenséggel figyeli a szini előadást, mintha nem is ő lenne itt, de mégis erőt kap magán és amíg a másik nem látja halovány mosolyféle fut végig a gyerekarcon. Szereti ezt az arcot, annyira nem ismerik miatta, amennyire szeretné.
A vijjogásra ő is hátrakapja fejét és a rémület újra úrrá lesz kifejezésein.*
-Mamíí... ezek addig fognak jönni, amíg meg nem halunk.
*Remeg meg szája, majd felkapva a szekérből egy fa darabot, kezdi péppé verni az épp kimászni szándékozó lény akármijét. S hogy teljes legyen az agymenet még földet is kezd kaparni rá. Hátha be tudja temetni.*
-Akar a fészek ezekkel körözni.. de mégis hogy ne várjuk be? Elfutunk? Bebújunk a szekér alá, vagy mi?
*Kérdezi remegő hangon, miközben lapátol lázasan, ki tudja, lehet szilikózisban fog kimúlni a pokollény.*

[Tető népe]

Amint Ward’ elveszi a fadobozt, a lény végigméri a másik két embert a környezetében, és gyorsan meghajol Goran felé.
- A Herceg üdvözletét küldi a Kéznek. – mondja undok, röfögős hangon, majd mielőtt bármilyen kérdést nekiszegeznének, visszaugrik az eredeti helyére, és elillan a tetőn.
Ha követi bárki, látható hogy mocskos kis lény, alkatát meghazudtoló sebességgel rohan át a tetőn, ugrik át egy másikra, majd le az utca forgatagába, ahol eltűnik a többi rongyos alak között.

Ha Ward’ megvizsgálja a dobozt, látható, hogy a faragások mesterkéz munkái. A tetején és oldalán különböző fegyveresek vannak ábrázolva, ahogy spirálisan haladnak a tetőt elfoglaló háromszög alakban elhelyezkedő, a doboz hosszanti oldalával párhuzamosan álló mandula alakú kristályok felé. A kristályok a belsejük felé elfehéredő világoskékek. A dobozon rés, bárminemű illesztés, vagy lakat, jól látható zár nem található, akár egy egyszerű fakocka is lehetne, ha nem lennének rajta a fent említett faragványok, illetve nem lenne az alja teljesen sima. Az is árulkodó jel, hogy ha Ward’ esetleg megrázza, valami zörög benne.

[Morpheus, Larin - városon kívül]

*Távol van ő még a tébolyodott gyilkológép fogalmától. Voltaképpen ez a legbékésebb formája, csak kicsit elkapatta magát. A pecsétjeit nem akarja feloldani a lány jelenlétében... Bár nem is biztos benne, hogy sikerülne. Eddigi élete során egyetlenegyszer engedte teljesen szabadjára a démonát. Akkor jó néhány ölése volt, de az ő teste és elméje is kis híján felmondta a szolgálatot. Azok után inkább megerősíttette őket, semhogy megint elszabadulhasson...
Mikor a szurok elnyeli a lábát, még csak felszisszen, de mikor fejre áll a felemelkedő gólem jóvoltából, már felüvölt dühében. Azért az béketűrésének is van határa. Eddig békésen gyilkolt...
Feljebb lendül, és véres keze azonnal rátalál a mellkasi szemgolyóra. Már a szakító mozdulatra sincs szüksége, a gólem tépi ki saját szemét, mikor elhajítja a németet.
Van annyi rutinja, hogy nagyjából talpra érkezzen. Fél keze a földbe markol, hogy fékezze a lendületét, míg a másik szétroppantja a szemet, majd kissé oldalt mozdul el, hogy larin ne egészen őrá essen. Hát, legalább kicsit koordinálni tudja a helyzetet fölösleges életmentési kísérletek nélkül is...*
- Erre.
*Különösebb gond nélkül veti át magát a szekéren, közben ügyelve arra, hogy a lány kövesse. A gólemek nem érdeklik különösebben. Azokkal elbánik. De miután akkor úgyis csak újabbak jönnének... Ő történetesen mást tervez.*
- Ide!
*Itt az út szomszédságában egy kisebb, alig háromemeletes épület váza pusztul csöndesen, teljesen eltűnve a kúszónövények fonadéka alatt. Ideális.*
- Most megkeressük, honnan jönnek ezek a rohadt szemek. Maradj közvetlen mögöttem, oda lépj, ahova én... Különben esetleg lezuhansz.
*Azzal higgadtan lép egyet az úttal párhuzamosan, és a lába támaszt talál jó harmic centire a földtől. Elsőre kicsit talán hátborzongató látvány, mintha valami láthatatlan lépcsőn lépkedne, pláne, visszanyert flegmájával, véresen. Valójában egész egyszerűen időstoppol maga alatt, jó három méteres, elsőrangú lépcsőszakaszt kreálva a levegőből, ami természetesen folyamatosan fagyasztva-olvasztva követi a mozgását. Irány a tető. Csak a Succubusivadék le ne zuhanjon...*

*Repülj páva üzemmódban, elborult aggyal már épp azt fontolgatja hogy felmutat az egyik felhőre és felkiált, hogy "nézd annak, ott nyuszifüle van" mikoron is nagyot puffanva éri el a végzete. Na jó az még talán nem, de hogy kiszorul a szusz a tüdejéből az biztos. Hörgések kellős közepette bámulja a feje fölött köröző apró madárkákat.
Erre csörög a dió.. Na persze majd pont ugrálni fog egy ilyen landolás után. Ösztönei nyöszörgésével egyetemben fordul hasra és cseppet sem nőies mozdulatokkal kaparja magát Klaus után.*
-Száguldok..
*Jegyzi meg epésen, miközben próbál nem arra gondolni, hogy ezen kiruccanása alatt vajon hány lila foltot és maradandó sérülést sikerült megszereznie. *
-Én akár a sarkadra is, csak vigyél ki innen.
*Ez a megjegyzés nála már nagy szó, hisz ez az érintkezést feltételezné. Nem is lenne gond ezzel, ha Larin ugyanúgy meg nem fagyna minden alkalommal, mikor Klau maga előtt csinálja az utat. Csak annyit lát, hogy Klaus hipp hopp egyre feljebb terem a semmiben. Larinnak meg csak a szeme kerekedik ki, hisz még azt sem látta hogy mozdult volna a lába. Hát megpróbálja ő is ugyanazt, de neki sajnos egyszerűen nem fogad szót a levegő.*
-Öhm.. már bocsi de.. mégis hogy?
*Lehet a mondata szakaszosan fog csak hallatszódni a férfi számára, ahogy lefagy, majd kiolvad.*

[Salvius, Garabonciás, Ward - tetőkön]

*Azok a vágások valószínűleg kevéssé jönnének be, minthogy a fűrésze fémmaró fogai éppúgy viszik át a vasat, mint az eleven húst. Tanúsíthatja egy lámpaoszlop, nyugodjék békében. Ráadásul kritikai élt tulajdonítana a dolognak, amire válaszul jó eséllyel szeletelő hadműveletbe kezdene. Bár nála sosem lehet egészen pontosan kiszámítani az ilyesmit...
Aztám, Wardnak hála, mégiscsak a barátságosabb verzió felé mozdulnak el.
Látható érdeklődéssel hallgatja végig a monológot, a végén félrehajtja a fejét, és felhős szemekkel maga elé meredve úgy tesz, mintha az ajánlaton gondolkozva. Végül a szokott hirtelenséggel elvigyorodik és bólint.*
- Hát nagyon jól van, cimbora! Ahova csak gondolod!
*Láthatólag derűs hangulatban indul meg előre, hogy az Északi megkerülésekor a kötelező tiszteletet szokás szerint mellőzve, gunyoros-eszelős vigyorral megveregesse a csillogó fémarcot. Vélhetőleg ez se lesz jó néven véve. Bár nála, aki egyébként Caligula lelki egyensúlyával dicsekedhet, már ez is haladásként értékelhető.
A tető túlsó felére érve alászáll, inkább hosszabb ugrásokra, semmint mászásra hagyatkozva.*
- Na akkor gyere, cimbora. Erre iszunk egyet. Porzik a torkom...

//Eddig vártam Wardra... //

[Fox, Garabonciás, Ward - tető-parti-party]

* A férfi reakcióit figyeli, vizslatva, amit a vele szemben álló nem láthat, ugyanis a lencsék elfedik szemét. Kabátjába nyúl, majd rövid turkálás után egy lapot vesz elő. A gyűrött, égett szélű, koszos kis lapon szénnel egy düledező ház képe van felskiccelve, alá pedig a következő szöveg írva : "Acélváros".*
- Ezt a házat kell majd megtalálnunk.. De ha vissza akarunk jutni a világomba, akkor találnunk kell még olyanokat, akik értenek a mágiához.. Ja igen és még valami.. A nevem Salvius, nem pedig cimbora!
* Mondja, majd mikor a másik férfi a tető szélé felé indul és elrugaszkodik, hasonló módon követi ő is, leveti magát egy alacsonyabban lévő párkányra. *
- Inni? Ugyan mit? És minek? Sokkal fontosabb most, hogy minél hamarabb találjunk még néhány mágust, akik érthetnek ahhoz a mágiához, amire nekem szükségem van. Sajnos egyáltalán nem emlékszem arra, hogy merre lehet ez a ház, így jó lenne erre is rájönni..

[Salvius, Garabonciás (gondolom, Ward leszakad rólunk) - tetőről frissen lezuhanva]

*Egy romos ház Acélvárosban.Ezutóbbi körülmény benne történetesen virágos jókedvet kelt. Mégsem veszett kárba az elszalasztott ölési lehetőség, ez a figura is Acélvárosba megy... Jupí.*
- Mert itt talán az utcán árulják őket?
*Vigyorog az Északi sürgetésére, miszerint is mielőbb keressenek mágusokat. Bár ő mindig vigyorog. De ezt most tényleg szórakoztatónak találja.*
- Nyárson, szolid fűzerezéssel biztos finomak, de az itteniek ennek ellenére sem árulják őket piacon...
*Arra az ellenvéleményre viszont, hogy a narkotikumoknál bármi is fontosabb lehet ebben a villanásnyi életben, röptében felhorkan és felhúzza a szemöldökét. Másfél pillanattal később landol egy járókelőn. A dvergaroknak nehéz napjuk van ma. Egy műszerészt megkergetett, most egy kereskedőkinézetű egyént a földre terít, aki nem is kel fel onnan. Nem mintha zavarná, Salvius jobban megrázta az imént.*
- Inni. Piát. Hogy részeg legyek... Ja és cimbora... - *ugrik be neki valami. A megszólítás marad. Minden hímnemű, többé avagy kevésbé értelmes élőlényt cimborának hív. Akkor is, ha egy perccel korábban gallyazta le őket.* - ...Hogyhogy elfelejtetted, hol van? Nem nézel ki őrültnek. - *vigyorog felhőtlen derűvel.*

[Fox, Garabonciás - az utca forgatagában]
- Elég sok furcsa dolog van ebben a világban.. Ki tudja, még az is megeshet, hogy valahol tudunk venni egyet.. Nem hiszem, hogy szerencsés lenne elfogyasztani őket.
* Válaszol kissé lekezelően, miután ő is leugrik a tömegbe, de ellentétben Foxszal egyszerűen a földön landol, kis fémes csörömpölés közepette. Fel sem veti neki, azt amit a dvegarral művel, nincs ideje most mások gondjával foglalkozni, ráhagyja hát. *
- Mi az a "pia"? És miért akarsz "részeg" lenni? Nem jó neked így?
* Mikor a cimbora szót meghallja, fogait kezdi csikorgatni, de hamar abbahagyja, eltekint most a férfi nyilvánvaló pimaszságától. *
- Nem, nem vagyok őrült.. Abból van itt elég..-* Jegyzi meg gúnyosan.*- Egyébiránt pedig.. Szinte semmire nem emlékszem az itt tartózkodásomból.. Emlékszem, hogy megtaláltam ezt a képet a zsebemben és a házra is emlékszem, de nem emlékszem, hogy jutottam oda.. Azt sem tudom, merre lehet ez az Acélváros.. Talán ez lehet az.. talán nem.

[Larin, Morpheus - városon kívül]

*Már emeletnyi magasságban jár, mikor a lány kérdése eljut hozzá. Hátranéz, és átszűr a fogai közt egy újabb szitkot. Megint rendetlenkedik a rendszer... Meglehetősen kellemetlen mellékhatása annak, ha teljesen lezárt démon mellett használ időmágiát. Tombolni viszont nem akar, mert akkor Larint is veszélybe sodorhatná... Mindegy, megoldja.
Összeszorított foggal veti előre magát a lányt fenyegető gólem felé. A kereket látja, tudja, hogy úgysem lenne képes elkerülni, de a zsibbadásnak hála, a becsapódás a deréktájékán valamivel kevésbé fájdalmas, mint az elrugaszkodás volt. A zúzott sebből kicsorduló vér kellemes melege még abban is segít, hogy lezsibbadt lábai kicsit gyorsabban térjenek magukhoz... És mellesleg mostmár van egy fegyvere. Ha minden jól megy, a dög nyakában landol, majd a kereket izomból elhelyezve a gólem vállában, úgy, hogy lehetőleg szemet is érjen, egy búcsúzó rúgással távozik is. Tervei szerint talpra, Larin közelébe.*
- Most ne akadj ki, kérlek... Vagy ez, vagy ők.
*Ha nem lépcsőzhetnek föl a levegőben, marad a primitívebb verzió. A mászás. Akkor viszont...
Egész egyszerűen a hátára kapja a Succubust, és a nyakára fonja a vékony karokat. Neki mindkét kezére szüksége lesz... Nagyon reméli, hogy a lány a hátán is marad és még csak valami rohamot se kap a sokktól. Az jelentősen megnehezítené a dolgát. Bár akkor is felcipelné. Inkább okozna neki életre szóló traumát, mint hogy itthagyja a gólemeknek.
Ha ezeket a problémákat félre tudják tenni, az épület belseje felé veszi irányt. A szintek padlóiból jó eséllyel nem sok maradt, és legalább az előzőhöz hasonló bombatámadásoktól védve lesznek...*

[Morpheus, Klaus]

*Kissé toporogva áll arrébb mikor két valami is becsapódik mellé. Egy darab kerék, majd egy darab Klaus. Kezd neki sok lenni ez a nap és a születésétől fogva vörös szemek, most vérben forogva kezdik a túlvilág tudtára adni, hogy ő igenis istengyermek és csak ne szekálja senki.*
-Ne akadjak ki..
*Suttogja maga elé, de mikor a férfi felé közelít, arcán az izmok megrándulnak és olyan erővel löki el, hogy maga a lány tántorodik hátra, majd hisztisen törölgetni kezdi a kezét a falba, a földbe, bármibe, ahol hozzáért a másikhoz. Látszik, hogy nem csak nevelés, ez már fóbia. És egy araknofóbiásnak magyarázd el, hogy ha megsimogat egy pókot, attól jobban fogja érezni magát.*
-Ne akadjak ki??!!!
*Üvölti torka szakadtából, majd a felé iramodó gólem elé perdülve ugrik félre az ütés elől.*
-Szétverem azt a gülü szemedet te ocsmány förmedvény.. fiatal vagyok én még halálhoz, hallod te szemtelen agyalágyult barom??!
*Kissé mintha a szája is habzana, majd a földről felkapva egy követ és állkapcsát megszorítva a rápislogó középső szem felé hajítja.. mintha égne a kő után a levegő, és vörösen is izzana.. nesze neked lávakavics, szemet szúr a dühödt láng.*

[Salvius, Garabonciás - az utca forgatagában]

- Nem. De tényleg nem...? - *tányérnyi szemeket mereszt arra a távlatra, hogy ezt a szót valaki nem ismeri. Vagy azt, amit jelent.* - No mindegy. majd bemutatlak egymásnak...
*Arra az őrültes dologra, derűsen bólogat. Igen, mintha ő is észrevett volna néhány fura figurát... Az egyik még arról is meg volt győződve, hogy repülni is tud. Komoly kudarcélményt jelentett a fűrészes számára, hogy tényleg tudott... Mindegy.
Arra, hogy a férfi semmire sem emlékszik, meg némi elismeréssel reagál. Jó az anyag, mi? Abból majd ő is kérne. De egyenlőre maradjunk csak az alkoholnál. A Világvége úgyis itt van a közelben. nem egy csehó, de azért megteszi. Arra is viszik a lábai, még külön figyelnie sem kell az útirányra.*
- Peched van, cimbora. Ez itt Visszhangváros. Vagy valami olyasmi... Acél kicsit odébb van. Ott is ilyen remek vasakat csinálnak állítólag, tudod? Mindig el akartam menni... - *újra elkapja a gondolat szépsége, úgyhogy, ezt kifejezendő, rögtönöz néhány tánclépést menet közben.* - És most még egy cimbora is idepottyant mellém... Nem is rossz világ ez...! Amúgy... -*komolyodik meg a tőle megszokott ijesztő váratlansággal.* - Ott hogy tervezted ez alapján megtalálni azt a házat?

[Fox, Garabonciás - az uccán]

- Igen, tényleg nem lenne túl jó megenni őket.. Féltem tőle, hogy ezt mondod..
* Nos igen, az őrültek. Látja, hogy Fox is egyetért vele, ami kissé megmosolyogtatja, bár a maszk alatt nem látszik. Körbetekint, mert a környék nem ismerős neki, sejti, hogy valószínűleg nem Acélvárosban van, efelől Fox is biztosítja. *
- Nem tudom, miért fontosak neked ennyire ezek a "vasak" de talán jobb is, ha nem érdekel.. Azzal, hogy ez a világ mennyire "nem rossz" azért vitatkoznék.. Az én világom.. Messzemenően szebb.. volt. * A végét már csak töredezetten és kissé elhalkulva mondja, némi ridegséggel a hangjában. *
- Nem tudom.. De meg kell találnom, így addig keresek míg meg nem lesz..

[Morpheus, Larin - városon kívül]

*Ha tudta volna, hogy ilyen napja lesz, ma kihagyja a menetrendszerű alkoholfogyasztást, az biztos. Először egy tucat, szuroktesteket mozgató repülő szem, most meg még az eddig egyébként kezelhetőnek hitt lány is kezd elborulni. Tényleg komoly nála ez az érintésfóbia. Még arra is ráveszi, hogy támadjon futás helyett... Sőt mi több, eredményesen támadjon.*
- Jó, akkor csak gyere utánam...
*Ez a kavicszápor nem is rossz. Ők se látják a fekete dögöket, de remélhetőleg azok se látják őket. Nyugodtabban indulhatnak meg az épület felé, esetében legfeljebb normál sebességgel, mivel, a kerékre emlékezve, nem akarja Larint saját maga és a gólemek között hagyni...
A kavicsokkal érkező szekérdarab mondhatni meglepi, bár annyi lélekjelenléte még van, hogy belekapaszkodjon, így csak őt temeti maga alá. Még egy ilyen napot...*
- Az épületbe...!
*Nem egy vallásos alkat, de most kész lenne rövid fohászt rebegni, hogy a Succubus vegye az adást, és újra meneküljön. Bár hogy egyáltalán miért vív a lányért élethalálharcot... Ő magának talán azt mondogatná, hogy tudományos kíváncsiságból.*
- A...
*A kavicsok még mindig záporoznak, mikor a szekérdarab felemelkedik. Alatta ott volna ugye ő, két kézzel emelve a koloncot, az arcára pedig kezd valami, az eddigieknél is elborultabb kifejezés kiülni.*
- Rohadt...
*A hangja egész halk, valami dacos mormogás a fekete kőzáporban. A szeme félig csukva, ahogy küzd a dühével. Aztán, mikor egy pillanatra megadja magát, felpattan, feltárva valami vérszínű, zavarbaejtően erős izzást, a hangja pedig üvöltésként dübörög fel.*
- Életbe!!!
*A karjai meglendülnek, és majdnem olyan erővel küldik vissza a sódertestű gólem felé a szekérdarabot, ahogy pillanatokkal ezelőtt testvére megajándékozta vele a németet. Kicsit még arra is ügyel, hogy a még intakt mellkasba vágja bele. Aztán meg... Lesz, ami lesz, ő félőrült vigyorral ottmarad végignézni dobása hatását, mielőtt, kicsit magához térve, ő is megindulna az épület felé, továbbra is fedezve a Succubusivadékot az esetleges lövedékek ellenében.*

[Salvius, Garabonciás - fogadóhoz érve]

*Nem ezt mondta. Azt mondta, hogy nem jó neki így. Mármint nem teljesen belőve/részegen/harci dühvel tele. De nem fog nekiállni magyarázkodni, mikor fontosabb dolgok foglalkoztatják őket.*
- Jó, tudom én... Mindenkinek a sajátja. Nekem is... De ez se rossz. Némelyik helyi faj egész jól vadászható... - *mereng el egy kissé. És nem, nem állatfajra gondolt.*
- Akkor, cimbora, remélem, sok időd van keresni.
*Vigyorog ezúttal jóindulatúan. Egy pillanatra már majdnem épeszűnek is tűnik ettől az arckifejezéstől. Az élet egy illúzió, mint azt nagyon sok bölcs megjegyezte már a világok története során...*
- Na, itt is volnánk!
*Az ismerős homlokzat még szélesebb vigyorra fakasztja, minthogy ugyebár az alkohol múlhatatlan értékű ígéretével kecsegteti. Pénze történetesen van, bár nem szereti kiadni, mint azt a fehér szakállú vén műszerész is tanusíthatja. De ki tudja. Ilyen fontos ügyben...*
- Csak utánad, cimbora!

//Világvégében folytatjuk //

[Morpheus, Klaus - városon kívül]

-Ezaz!
*Kiált fel örömében, majd gyors váltásban jajgatva valami fedezéket keres a kavicszáporok elől. Megy ő akárhova, csak ne érje a gólem áldás a földből. Tény és való, hogy ez félig nekik is jó, mert a gólemek se látnak át rajta, de valahogy úgy érzi, hogy nekik nem is nagyon kell, hisz távolsági harcot kezdtek el vívni. A szekérdarabra már nem is tud mit reagálni, csak hogy hasra vágódik és fejét védve imádkozik saját magához.*
-Itt sem vagyok..
*Szűköli a férfinak, mikor azaz épületet emlegeti és lapos kúszásban igyekszik elérni egy olyan falszakaszt, ami mögé besurranva végre egy kis nyugta lesz. Liheg rendesen, mint aki kilométereket futott és csak halovány rémkép, hogy mintha Klaus hangját hallotta volna. Tekintete valami fémes tárgyat keres, hogy szemtelenné tegyen egy következő gólemet, de kezd nagyon is fáradni, egyelőre feltápászkodni sincs ereje, nemhogy újabb muníciót hevíteni és célba találni vele. A fal árnyékában bámul maga elé és próbál rájönni, hogy.. miért pont ő?*