Városkapuk

First topic message reminder :

Ugyan Elassilt szinte egy hatalmas városnak lehetne tekinteni, mégis apróbb egységek kiharcolták maguknak a saját nevet és saját terültet, bár ez fizikálisan nem választja el őket a világ többi részétől. Ezen akarva változtatni, hozott létre Visszhangváros egy falat, mi nem éppen megmászhatatlan, vagy oly jelentős, de kapukat tehettek rá, hogy jelezzék ott bizony határ van, akkor is ha nem látszik. Se őrség, se ellenőrzés nem igen van az ilyen helyeken, pusztán névleges a jelenlétük.

*Valószínűleg úgy is észreveszi Klaus a változásokat így hát a gondolat olvasás se lesz majd szükséges. S ezen jegyek az állandó vigyoron, már ha az látszik, mutatkoznak, majd még Tod említésére is csak hatalmas szemekkel reagál és lenéz a férfi mellkasára, mit egy kicsit meg is bököd, miután elengedte a kezét és végre felhagyott a hipnotikus ugrálással is.*
-Mármint az ott bent? Milyen érzés lehet ha megesznek?
*Közelebb lépve nem sokat kell hajlongania, mivel vagy egy fejjel kisebb Klausnál és máris rá tud hajolni a mellkasára és fülét rátapasztva újra megböködi.*
-Hahó.. odabent.
*Majd felnevet és eláll az ötletétől hogy beszédbe elegyedjen Toddal, mert szerinte azaz izé az, ami a férfi mellkasában lakik.*
-Na jó akkor hős lovagom.. vezess.. vezess a semmibe.

*Legalább a pattogást abbahagyja a lány. Cserébe viszont rögtön követi a bökdösés meg a szemelkerekedés.*
- Öhmm... Nem...
*A megdöbbenés még hagyján, ahhoz lassan kezd hozzászokni, mikor azonban Larin a mellkasára tapad, az már zavart is kelt benne. Idejét se tudja, mikor érzett utoljára zavart. Régen rossz...
Tőle telhetően gyöngéden eltávolítja magáról a lányt, annál is könnyebben manőverezve, mivel Larin végül meggondolja magát a démonnal való beszélgetéssel kapcsolatban. És mikor a német végre visszanyeri a lelki egyensúlyát, a "hős lovagom" titulust már mondhatni fel sem veszi.*
- Akkor gyere.
*Kicsit felgyorsítja magát induláskor, így noha nem fut, meglehetősen gyorsan haladva veti bele magát a tömegbe. Arra persze ügyel, hogy a succubusivadék lépést tudjon tartani vele, a fritz majd kétméteres alakja még ösvényt is tör neki az ezerféle kreatúra közt, azonban Larinnak így is sietnie kell. Klaus nem akar időt adni újabb lelkiegyensúly-bontó helyzet kialakítására... És nem akarja elmulasztani magukat. Bár, hacsak nem tévedt el nagyon, már nem lehetnek messze attól a helytől, ahol beleszaladtak a kétkerekű dvergár kölyökbe...*

*Ha nem hát nem, biztos valami más neve van, akkor viszont a halál lesz Tod. Érdekes név a kaszásnak, de valahogy most ez sem tudja zavarni a lányt. Pont ugyanúgy mint ahogy az eltolás sem. Nem is gondolt másra minthogy meghallgassa az esetleges bemutatkozást a démon részéről. Mit számít neki hogy egy férfiben van, ilyen közelről még soha nem járt egyhez sem, hát mit tudja is ő, hogy mit kéne éreznie. Persze volt valami furcsa a szívdobbanásokban és valami bizsergető érzés is, sőt mintha át is akarta volna ölelni, de ezek olyan gyorsan múló kis apróságok voltak, hogy a következő hullám egyszerűen elsodorta őket. mert a lány most folyamatos érzés hullámok áldozata lett. Menjenek, maradjanak, nézzenek körbe, csak fussanak, fussanak. Olyan szívesen repülne is. Így talán nem is meglepő, hogy Klaus után szaladgálva néha meg is előzi, ha a férfi nem fut. Ugrál fel s alá, kikerülve pár apróbb teremtményt, kacagva nézve utána elszálló kalapoknak táskáknak,a hogy vágnak át mindenen. Kezd ismerős lenni a hely neki.. hát persze itt volt a futárjuk...*
-Nézd.. nézd.. ott van.. nem.. ott is egy..
*Legalább három olyan kerekes lábú kölyköt lát..na most melyik az?*

*Ha már az ellenkező nemmel való tapasztalatoknál tartanának, neki akadna egypár. Nem röppen el csak úgy háromnegyed évszázad akció nélkül, ha a félember történetesen nem öregedő, huszonéves testtel rendelkezik... Igazából csak egy problémája volt az életének ezzel a részével. Hiába hasonlított pár szempontból valami csöpögős vámpírregény cselekményéhez, ő végig küzdhetett azzal az apró problémával, hogy mást nem tudott halhatatlanná tenni. Szóval, ha nem akarta végignézni, ahogy a szeretett nő megöregszik és meghal, azt egy módon tudta megoldani: nem volt szeretett nő. Mindamellett persze, hogy rövidebb időre szívesen csemegézett a kínálatból.
Szóval ha már egy érintéstől is zavarba jön... Nem jelent jót.
De azért csak rajtafelejti olykor-olykor a szemét a körülötte rohangászó, nevető, megriadt helyiek közt szlalomozó lányon, miközben a maga természetellenes gyorsaságával, de aránylag méltóságteljesen töri az utat magának. Aztán csak odaérnek végre.
Hát, fuvarosból nincs hiány a környéken, az egyszer biztos. De hogy melyik lenne az a Kermial kölyök, vagy hogy hívták a dvergárt, végső soron nem lényeges. A lényeg, hogy remélhetőleg a másik páros is erre jön, aztán fuvarral Acélvárosba... Nekik őket kéne elkapni. Kérdés, hogyan és hol. Remélhetőleg nem idultak már el a városból, akkor nem érnék utol őket... Itt bent sem lenne sokkal jobb próbálkozni, valaki még beleszól a dologba, akinek semmi köze sem lenne hozzá. Valahol arrafelé kéne, ahol őket is...*
- Várunk.
*Nem egyszerű döntés, de így talán megteszi. Ha lenne nála pénz, megkeresné és lefizetné a kölyköt, hogy teremtsen megfelelő szituációt a két város között. Így jobb híján követni fogják magukat egy másik járgánnyal. Odakint esetleg megpróbálkozhatnak egy rajtaütéssel... A saját fuvarosuk mindent meg fog tenni, hogy szénrevalót préseljen ki belőlük, és remélhetőleg nem kér előre kenőpénzt. De egyenlőre... Hátrébb húzódik. Várnak, figyelnek, aztán ha a másik páros megjelenik, kezdődik a gyors rész.*

*Hát akkor várnak. Tehát jön az unalmas rész. Klausra támaszkodva kezd el nézelődni és már majdnem szinte ráfeküdve folyik el az unalomtól, mikor meghallva a robbanást ugrik fel.*
-Hát ez? Én ilyenre nem emlékszem.
*Vigyorodik el a hangra és dugja ki a fejét a sarkon, hogy jobban szemügyre vegye a közeledő.. valamit. Foltokban ismerősen hat neki, de azért ez mégis csak más. Főleg ahogy elhaladnak mellettük és hatalmas szemtágulására egy olyan lény van fent a platón, aki akár ő is lehetne.*
-Mi a szent cubusivadék?! Klaus..
*Mintha egy kissé más személyiségek lennének, mint ők és még ráadásul száguldanak is előttük.*
-Öö lehet nem lesz könnyű dolgunk? Gyerünk utánuk.. valahogy.
*Kapja el a férfi kezét megint és kezd el integetni egy dvergár kerekes fiúnak, hogy nekik most azonnal szállítóeszközre lenne szükségük.*

- Én sem...
*Ő vigyor helyett gyanakodva összehúzza a szemét, és már lépne egy fuvaroshoz, megelőzve alányt, mikor ő is meglátja a járművet... Ez meg... Ez ismerős neki. Teherautó. Még a világháborúból... Meglehetősen szétbarmolva. Hogy ezt nem érik utol azokon a dvergárvontatta csézákon, egészen biztos. Bár lehetne rosszabb is... Páncélozott csapatszállító, például. Amilyeneket ők használtak az Afrikakorpsnál. Mint valami szteroidozó tankok...
Mintha kattanna benne az a bizonyos lelki kapcsoló, átvált bevetési üzemmódba, figyelme pedig teljes mértékben célpontjukra koncentrálódik. Itt kéne megállítani. Hogy hogyan... Sok ideje, ugyebár, nincs filózni. Megpróbál imprózni valamit. Már van is ötlete.
A lány kezét, ha még elkapná, gyorsan lerázza magáról, miközben arcával a csuklya rejtekében befurakszik a járgány várható útvonalának közvetlen közelébe. Ha elcsapják, elcsapják, bár vélhetően annál kicsit több irányérzéke van. Mikor aztán lassanként elhaladnak mellette, mozdul: előrelendül, és - ha kell, gyorsítva, de igyekszik elérni - megpróbálja megragadni a lövöldöző nő valami kiálló, kevésbé törékeny részét, majd a lábát megvetve egyszerűen kirántani a kocsiból. A súllyal talán nem lesz baj, az alternatív Larin sem néz ki sokkal nehezebbnek az igazinál. A német bal karjával átkulcsolni igyekszik a nőt, hogy tompítsa az esését és egyúttal lefogja, jobbjával pedig kitépni az alteregó kezéből a pisztolyt, amivel, ha sikerül megszereznie, gyors egymásutánban kettőt utánalő a csapatszállítónak, a hátsó kerekekre célozva. Meglehetősen jó lövészként ezzel nem lehet gondja... Csak, mondjuk, olyan esetben, ha a fegyver nem viszi át az esetleges terepgumikat. Vagy lánctalp vagy hasonló van helyettük. Satöbbi... Ilyen esetben még mindig megpróbálhatja tarkón lőni a sofőrt vagy mágiával lefagyasztani az alváz valamelyik fontosabb hátsó darabját. Ha minden igaz, mindkét esetben megállj lesz.*
- Gyere és szálld meg!
*Mordul oda sem figyelve a lány felé. Ha már ott a kolonc a karjában, igyekeznie kell megszabadulnia tőle. Itt még valami komoly összecsapás is kibontakozhat... Ahogy azt a punkot látta például, az ipse enyhén elborult vigyora némileg emlékeztette egy bizonyos ír sorozatgyilkos ismerősére. Akkor meg milyenek lehetnek a többiek?*

//Kukacoskodó Abból ítélve, hogy átírattad, nem egészen fognak bejönni a cselekvéseim //

*Már épp szólna, hogy lenne egy ötlete, de Klaus úgy látszik, hogy inkább egyedül kommandózik. Kissé fintorogva szépen benn marad a sikátorban és a falnak dőlve nézi végig az árnyékból és a fedezékből a műsort. Ő ugyan nem fog segíteni. Szenvtelenül konstatálja hogy azok a szárnyak működnek, majd azt is hogy a férfi is megtanult repülni. Közben a kezeivel játszik és próbálgatja az új képességeit, vagyis hogy például felettébb érdekesen tudnak nyúlnak az ujjai. Apró gonosz vigyor kerül az arcára, mikor önmagát látja, ahogy fegyvert fog az önfejű pasira. Mintha benne lenne a szándék, hogy hagyja had lőjék le, ő meg majd szépen elsomfordál innen és éli halott létét vidáman.
Sajnos azonban még él benne az a kis hang, hogy attól mert valaki fafej és nem képes a csoportos mozdulásra, még neki nem kell hagynia szétfröccsenni egy idegen dimenzióban. Minden estre még mindig az árnyékban maradva leveszi a kesztyűjét és a tenyeréből csápot alkotva úgy tesz mintha meg akarná fogni Larin 2.0 nyakát. Ő maga nem mozdul, csak lasszózik szépen, s ha sikerül, akkor rántja is befelé a sikátorba. Remélhetőleg hasonmásának nincsenek a lábán tapadókorongok, különben maximum fojtogatni kezdhetné.*

*Minden nem lehet tökéletes. Ő se. Pláne, hogy nemigen érzi otthon magát az átmeneti tesben, így fel sem merül benne, hogy a régi jó módszerek helyett alakváltást kéne alkalmaznia. Meg egyébként se látta még, hogy a lány használta volna egyébként némileg alulméretezettnek tűnő szárnyait. Így hát meglepően szép ívben helyezkedik el egy nagy halom ripityára zúzott, egykor kancsóra emlékeztető cserépáru anyai ölelésében, eléggé lekábulva, hogy ne reagálhasson a ráfogott fegyverre.
Larin és a halk belső hang közös erővel húzza ki a csávából. Már amennyire csávában volt. Kérdéses ugyanis, végeztek volna-e vele a golyók. Bár így is mindenképpen elégedett lesz az eredménnyel, azért mindenképpen, hogy nem fogyott a töltényből, amit ő tervezett ellőni a társaság számukra érdektelen részére. Hogy ez az állapot ne is változzon, amint föltápászkodik, lehajtott fejjel eltűnik a tömegben a két Larin nyomában, a közelbe érve pedig átnyalábolja az alteregót és segít a vonszolásában, kicsavarja a kezéből a pisztolyt, ha ideje jut rá, még gyorsan és szakszerűen végig is tapizza plusz tárak után kutatva. Ha talál néhányat, zseb híján ő is bedobja a szuroktestet és félig a jobb alkarjába süllyeszti őket. Közben halvány mosollyal biccent egy köszönömöt az 1.0-ás lány irányába.
Most komolyan végigtapogatta azt a testet, amiben Larin ezentúl éli majd világát? És hogy sikerült ilyen gondolatnak eszébe jutnia egy akció közepén...?*

-Az anyád..
*Szisszen fel Larinbaba, vagy szuroklin.. mindegy, szóval a csáp tulaja és minden erejét bevetve ránt egy jó nagyot a másikon, hogy az hanyatt vágódjon és elvétve a lövést legyen rossz napja. Ha ez sikerül egy lányos mozdulattal másik szabad kezéből is csápot formáz és lekever egy maflást saját magának, mi valljuk meg látványilag kissé sem skizofrén egy dolog. A golyózápor elől próbál valami fedezékbe jutni, víve magával a reményei szerint ájuldozó kettes verziót, majd egyre idegesebb lévén, ott tart hogy inkább kitekeri a nyakát, bár az eszméletvesztésig tartó fojtogatás talán biztosabb lenne, a későbbiek miatt. Ám legyen, egyezik ki magával és szorítja még erősebben a leendő testét birtokló egyén torkát. Elvileg ha megöli és azonnal megszállja akkor is jó még, mert nem károsul az agy. Hát uccu neki, nagyon más választása úgy sincs, hisz lőnek rá, Klaus a fene se tudja éle-e még és neki egy ötlet körvonalazódik a fejében. Bejutni a biztos pontra, rálőni saját magára és mint hős kimászni a csapattársak közé..*
-Fulladj te liba..

*Egy megvan. A fritz ugyan kicsit kétségbeesik, amikor a nő rálő, na nem azért, mintha sbesülést vízionálna, inkább a lőszerpazarlás miatt. Aztán talál még két három tárat, és úgy dönt, hogy két golyó nem a világ. Teljesen jók lesznek így...
A rájuk zúduló ólomeső épp csak annyiban zavarja, hogy ne fűrészeljék ketté, a másik Larint pedig ne lőjék akaratlanul is szitává. Ha minden jól megy, a férfi néhány visszalövése után eltűnnek a járgány utasainak szeme elől a sikátorokban, ők ketten egészben, Larin 2.0 pedig félig megfulladva.*
- Vigyázz a gégefedőre. Ha túl erősen szorítod, betörik.
*És akkor vége a testnek. Márpedig a babákat valószínűleg nem örökbe kapták, kétli, hogy sokáig egészben maradnának az áldozatok halála után.
Fene tudja, talán az összhang alakul kettejük között, de mindenesetre meglátja a csillanást a másik szemében, és a jelentését is tudni véli.*
- Halljuk a terved.
*A hangja némileg sürgető. Szóval gyorsan és tömören kéri, lehetőleg folytogatás közben és még mielőtt megint rájuk találnának, aztán vagy elfogadja, vagy nem. Neki már megvan a magáé, de ki tudja, ez akár jobb is lehet.*

*Na előbb kellett volna mondani, Kalus felé biccent, hogy értette. Úgy néz ki azonban hogy az új test készen áll a befogadásra, de előtte még rájuk szakad az ég. Úgy fordul hogy messziről a kép kissé máshogy fessen. Megragadva a Larin kinézető test két kezét, a nyakához emeli és befordul háttal a rájuk záporozó falrészletnek. Majd ha fáj, ha nem, felsikolt ahogy eléri a törmelék és ráborul arra a testre mit ezek után megszállni készül. Egyszerűen belepréseli a saját lelkét és hagyja hogy a szurokmassza szétfolyjon, vagy bármi egyebet tegyen mozgató erő nélkül. Ő meg mint 2.0-ás Larin hisztérikusan rázza le magáról egykori átmeneti testének maradványait. Felugrik és felkapva a még más által irányított test által eldobott fegyvert Klausra fogja.*
-Csináld amit mondok..
*Suttogja félig háttal a feléjük haladónak, majd hangosabban hozzá teszi.*
-Térdre te átok fattya.. és nem ajánlom hogy bármit csinálj.. a haverodnak is vége!!
*Majd vár.. talán nem olyan tapasztalt és okos, vagy bármi a feléjük haladó,hogy ne feltételezné, egykori társa épp előnyre tett szert és az előbb csinált ki egy szurok testű akármit.*

*Bumm.*
~ Nem vagyok kispályás...
*Merő megszokásból félremozdul a szétrepülő tégladarabok elől, és a karját felemelve védi amúgy sem sérülő testét. Közben ad egy kis időt a lánynak, hogy lerendezze ezt a testcserés dolgot, a bábtest megsemmisül, a másik Larin lelke pedig Morph ölelő karjai közé repül. Egy.
A német szépen ráhagyja Larinra a történés alakítását, most megmuathatja azt a tervet ahelyett, hogy elmondaná. A tank alkatú alteregója nem izgatja különösebben, kellemesen sebezhetetlennek érzi magát átmeneti testében. A felszólításra nem reagál, de még abba is belemegy, hogy eljátszák a szerepeket. Még a kapcsolás gyorsaságában sincs hiba.
Ha színészi játékra lesz szükség, hát alakít. Nem térdel le szépen-rendesen, felvesz valami feszült testtartást, mintha csak az alkalomra várna, hogy próbálkozhasson, közben pedig mintegy lopva és zavartan oldalra sandít a folyós szurokszín masszára, ami nemrég még test volt. Aztán, még mindig zavart és feszült tartásban, lassan letérdel.
Majd meglátja, hogy üt ki a dolog. Ami az alakítást illeti, a feszültség nagyrészt valós. Larin ugye újra él, nem lenne szép, ha újra meghalna.*

*Lassan remegtetni kezdi a jobb karját és ráncolni a homlokát, ahogy a Klaus 2.0 közeledik. Mikor meghallja mit mond, kicsit elfordítja a fejét és elmosolyodik, de egy pillanat múlva már felé fordul dühtől eltorzult arccal.*
-Idióta.. szerinted nem tettem volna már meg.. az a fekete hányadék valami mérget fecskendezett belém.. alig tudom tartani magam.. gyere már ide.. ezzel lődd le.. azt akarom hogy az én fegyverem végezzen ezzel a rohadékkal!! Pont ahogy végeztem a másikkal..
*Néz rá szurok Klausra és vigyorodik el szélesen, mondhatni már már kedvesen, szeretetteljesen.. hisz itt van előtte, csak ugyanúgy kell végeznie, mint a másiknak, nem de.. Ki gondolná, hogy a már térdelő fekete akármi bármit is tudna tenni, na meg azért még mindig Larinnál van a fegyver, hisz szegény szerencsétlen védtelen nő, már meg sem tudja mozdítani a karját.*

*Jó látni, hogy az altergója tétovázik, rossz hallani, hogy kergette őket a városőrség. Akkor ugyanis igen gyorsan le kéne lépniük a tett helyszínéről, miután a második testet is megszerezték... Remélhetőleg Morph kellően hamar megjelenik majd a színen. Addig is...*
~ Biztos jó ötlet ez?
*A pár vonás, ami a kámzsától látszik az arcából, gyűlölettel teli kifejezésbe torzul, szeme azonban biztatóan villan, mikor a tekintete találkozik a lányéval. Láthatóan szórakoztatja a helyzet.*
- Ribanc...! - *a hangja mély, idegenszerű és furcsán kocsonyás, olyan amilyet ideálisnak gondol a helyzethez. Igen, igen, elkezdte használni a teste amorf tulajdonságait, most éppen a hangját befolyásolandó.* - Megölted... Ezért kinyí...
*A szó közepén, mindennemű előjel nélkül veti magát Larin irányába, az alteregóval átellenes ökle ütésre lendül. Nagyon reméli, hogy az közbeveti magát. Még üres kézzel akarja elkapni, na nem azért mintha a pisztoly veszélyt jelentene rá, inkább mert meg akarja közelíteni. Ha nála lenne a fegyver, magát ismerve minden látszólagos fölény ellenére is megtartaná a biztonságos távolságot.
Meglehetősen gyorsan mozog, de remélhetőleg a másik Klaus szintén gyors. Ha megpróbálna közé és a lány közé állni, a német igyekszik úgy elkapni, ahogy őt a szurokbaba: ha üt, körbefolyja a kart, aztán kicsit erősítve befolyja a test nagy részét és fojtogatni kezdi a másikat. Ha pedig az alteregó lenne a lassabb, az utolsó pillanatban irányt vált, Larintól egy szökkenéssel a géptestűnél terem, és jöhet ráfolyós-fojtogatós rész.*

*Szinte sírva fakad. Micsoda durvaság ez kérem szépen. Ki is kerekedik a szeme és eltátja a száját, de ekkor valami fekete maszlag vágódik neki a férfinak és Larin már csak mosolyogni tud. Szinte felkacag, majd szépen arrébb áll és a hátuk mögé néz, ahonnan a harcias Klaus 2.0 érkezett. Ha tiszta a levegő, akkor visszafordulva a viaskodók mellé lép, karnyújtásnyi távolságra.*
-Fáj hogy ezt mondtad.. pedig én szeretlek és gondoltam össze is házasodhattunk volna. Szép kis csapatot kreálhatnánk, a többieket kinyírjuk, közös erővel, a lóvé megmarad a családalapításra és egy kisebb banda szervezésére az irányításunk alatt, de szép is lenne..
*Nagyot sóhajtva nekidől a falnak, ha a férfi meglepődik, akkor a szurok Klausra hagyja, hogy kihasználja a beállt döbbenetet, ha nem és visszaszól, vagy mérgeskedik, vagy harcol tovább, akkor a tarkója felé lendíti a karabélyt és megpróbálja lecsapni vele, lehetőleg csak eszméletvesztésig.*

*Úgy tűnik, nem ok nélkül féltette a lány életét, amikor csak mérsékeltebb mennyiségű tisztességet nézett ki az alteregójából. No de erre valók a most látotthoz hasonló megoldások. Szépen, módszeresen teszi mozgásképtelenné a gépekkel megerősített testet, némi szilárd felületet is hagyva már-már a másik keze ügyében, csak hogy el tudja foglalni magát valaminek a szétkenésével, míg ő a lényegi dolgokat végzi. Úgy mint folytogatás, minél nagyobb testfelület átmeneti lebénítása, satöbbi...
Larin monológja először őt is meghökkenti kissé, aztán mikor észbekap, a géptestűt borító fekete masszában egy - az arcot nélkülöző szájból rögtönzött - vigyor jelenik meg. Minden elismerése, csak legyen valami hatása is...
Közben pedig lassan kezdi megfojtani a figurát, ha minden igaz, így hát megkezdheti a lelke kipréselését. Nála ez bonyolultabb feladat, mint a lány esetében, ugyanis Blutot is folyamatosan vissza kell tartania az elfogyasztásától. Annyi mentő ötlete van, hogy ha végre testen kívül tudja a másik lelkét, a mágiájával lefagyasztja, így téve elérhetetlenné a démon számára, míg őt és magát nem tudhatja az eleven testben.*

*Vissza is pattan a sisakról a fegyver és most Larin csodálkozik el rajta de nagyon, annyira hogy a szája is tátva marad és hagyja magát elfogni. Csak Klauson, az ő ismerte Klauson múlik, hogy végre rámászik-e az ipse arcára, befogja a légzőnyílásait és életben maradnak, avagy sem. De úgy néz ki hogy Klaus 2.0 ki akarja ütni saját magát is a kis csapattal együtt, lévén a fém eléggé jól vezeti az áramot. Hát na bumm, max elájul.*

*Na jó, ez kezdi idegesíteni. A kisülést nem is érzi, gyaníthatóan így lenne minden mással is, de a masszája állagának befolyásolását kellemetlenül kiveszi a nemlétező kezéből egy pillanatra, és ez érthetően zavarja. Nem is beszélve arról, hogy immár a lány karja is veszélyben forog. Meg az őrség is útban lehet...*
~ Tégy meg egy szívességet... Dögölj meg végre!
*Kénytelen olyan eszközhöz folyamodni, amit később valószínűleg meg fog bánni, de hát gyorsan kéne végezniük. Ez a marha még kárt tesz magában, vagy Larinban, vagy a helyszínre érkező őrök mindkettejükben...
A massza céltudatosan továbbterjeszkedik fölfelé, és az arccal kezdve nekiáll beborítani a férfi fejét, lehetőleg behatolva valamennyire a szájba és az orrba, hogy biztosan eltömje őket. Közben pedig Klaus egyre erőszakosabban igyekszik kipréselni remélhetőelg haldokló áldozatából a lelket, már szó szerinti értelemben véve - nem ölné meg, hacsak nem muszáj, inkább csak... ööö... továbbküldené. Hogy aztán végre-valahára, mindennemű szemérmes habozás nélkül elfoglalja az új otthont vérszomjas albérlőjével.*

//Ámberek! Három reag óta fojtogatom! Ennek rejtett oxigéntartálya is van, vagy mi? //