A város

First topic message reminder :

A várost magát már igen messziről észre lehet venni, a folytonosan terjengő gőz és füstfelhő miatt, amit magából pöfékel. Közelebb érve már az olaj és a sikító fémek szaga is érezhetővé válik, amit már csak a városba érve lehet tovább koronázni az utcákon található, szanaszét heverő, vagy éppen csordogáló mocsokkal. A látogató hamar ráérezhet, hogy a város törvényei között nem a környezet védelme élvezi a prioritást. Csupán csak két tisztább ponttal rendelkezik, ami közül egyik a város közepe, ahol a kaszinók, fogadók, szórakozóhelyek és egyéb csalogató létesítmények helyezkednek el, a másik pedig a Lepretinek egyik kísérleti területe, ahova a véletlen folytán olyan vegyszerhulladékot sikerült elásniuk, aminek következtében egy nagyobb parkocska nőtte ki magát a föld alól. Azóta is vakargatják a fejüket, hogy ez miként történhetett. Acélváros két fő mozgatórugója az olaj és a gőz. Mindkét energiaforrás a Morkalok kezében találhatók, így tulajdonképpen ők a város mindenhatói, mikor éppen nem egymás hátába igyekeznek tőrt döfni és megforgatni azt. Mellettük csupán a Dvergaroknak, akik a rendfenntartásért és az alkohol fogyasztásért felelősek és a Lepretineknek, kik pedig a városfejlesztésért és az ebből adódó károk rendbe hozásáért dolgoznak, van beleszólásuk a városirányításba, egy bizottság keretein belül. Acélváros mint nevéből sejteni lehet, főleg a fémek megmunkálásában és hasznosításában jeleskedik. Mi több, szinte minden gépiesítve és automatizálva van és ez alól a város lakossága sem kivétel.

*Teljesen összezavarodott fejet vág a kijelentés után.*
-Ha Klotild te vagy, akkor kit vettem el feleségül?
*Hajol egészen közel Nairhoz, már amennyire a pult ezt engedi.*
-Erről a kis afférról senki sem tudhat, érted? De megint ez a könyv. Ma már te vagy a második aki hasonlót keres! Na rögtön megnézem. Esetleg egy kis káposzta leves addig?
*Majd eltűnik valahol a raktárban.*

*Megvonja a vállát, majd nekitámaszkodik a pultnak, körmeit nézegetve.*
-Arról igazán csak az öltözéked tehet, hogy összetévesztettelek vele. De ezek szerint még csak nem is ő küldött váltásnak.
*Káposztaleves...az a huzalagyú még mindig képzeleg, ráadásul eltűnt a raktárban, ahova semmi pénzért be nem tenné a lábát.*
-Gyere már elő te féleszű, nem a rokonod a...hölgy, annyira nem vagy balszerencsés.
*Mivel nem jön válasz, így kénytelen megkopogtatni a raktárajtót, de azt is inkább csak a botjával, és mivel ennek ellenére is néma csend marad odabentről, így visszafordul Nairhoz.*
-Na, amíg az öreg észhez tér, addig mesélhetsz nekem az utcai pletykákról, hátha hallottál valami érdekeset, az egyik páciensedtől talán.
*Újra helyet foglal a pult mögött, hogy összekulcsolhassa az ujjait.*
-Ha mondasz valami hasznosat talán még pár aranyat is eléd vetek, ahogy nézem jól jönne, feltéve ha igényed van a higiéniára esetleg valami normálisabb öltözékre.

* Salviusnak folytatnia kell a mágusok felkutatását, hogy visszajusson a világába, Foxot a kocsmában hagyta, kiütötte a sok pia. Egy levelet hagyott csak neki, melyben arra kérte, hogy egy héten belül találkozzanak ugyanabban a kocsmában. Most pedig megint itt egy nagy kapu. Megáll az úton, mert messziről meglát két aprócska alakot ácsorogni mellette. Különösek mindketten - egy vaskosabb szakállas, láthatóan mogorva egyén és vékonykarú, fel-le ugráló társa - hozzá hasonlóan műtestrészeik vannak. A város emlékezteti otthonára, bár mikor közelebb ér a falakhoz, az öklendetes szag amit megérez meggyőzi az ellenkezőjéről, ez egyáltalán nem olyan mint Északon volt. A kapu tövében állók most megmozdulnak, a szakállas - közelebbről meglátta, hogy ez a valaki egy nő, első gondolata, hogy rosszul lát, de mikor a maszkba épített lencsékkel ráközelít az arcára bizonyos lesz - eltűnik egy kis bódéban, - aminek ablakán belátni - valami csővel beszélget. Az apróság felé jön, integet valami piszkavassal, amire a legkevesebb komolysággal sem lehetne azt mondani, hogy alkalmas fegyvernek.*
- Üdvözöllek Acélvárosban idegen! Mi hozott erre? Talán segítségedre lehet a Városi Őrség valamiben?
* Tudomást sem vesz az a derekáig érő lényről, aki pár másodpercen belül másodszorra futotta már őt körbe, közben pedig idegesítően magas hangján magyaráz. A szakállas nő kilép a bódéból, felnéz a kapura, amiből egy csövön keresztül sípolva távozik a gőz. A hatalmas fém szerkezet egyik fele most felsóhajt, majd nyikorogva nyílik meg. Lehajol a lába mellett járkáló lényecskéhez, majd benyúl a kabátja alá és előveszi kis papírját a felskiccelt épületről.*
- Ez az épület.. Itt van Acélvárosban. Esetleg tudja, hogy merre találom?
* A kicsi lénynek elkerekedik a szeme és elmosolyodik, mikor meghallja, hogy magázták. Soha nem vette még senki igazán komolyan, de ha ilyen megtiszteltetés éri, kihúzza magát, méltóan fogadja.*
- Jól ismerem a helyet.. A nagypapa sokat jár oda pipadohányért.. Nincs is innen messze, de nehéz megtalálni, jól el van dugva.. Ha szeretné esetleg..
* Az ifjú most kérlelő szemekkel néz először Salviusra, majd a szakállas dvegar felé. Amaz csak bólint, Salvius pedig felegyenesedik, majd a kapu felé indul. *
- Akkor vezessen!
* A kis lény egy kis örömvisítást megejtve lohol be a kapun, ami miután mindketten beléptek nyikorogva visszazárul, csattan egy hatalmasat, majd felsóhajlik mint egy idős veterán. A kis lepretin az egész utat végigcsicsergi, ha meglát valamit azonnal beszélni kezd róla, Salviust ez különösen idegesítené, de most nem tud rá figyelni. A szag.. Áldja a természetet, hogy gyenge szaglást adott neki, így csak alig-alig érzi, de még az is.. Fojtogató a mocsok szaga és rossz emlékeket is ébreszt benne.. A városainak kihalt részeit juttatja eszébe. Hamarosan megérkeznek egy szűk közbe, aminek a végén ott a cégéres épület. Felnéz rá, most már emlékszik, a papír amit a kezében tart csak egy egyszerű szórólap, amit a helyi boltos adott neki. Dühödt lesz, mert ez nem az a hely amit keresett, semmi esély arra, hogy itt megtalálja az átjárót. A kis leprentin lény távozni készül, láthatóan szomorú. Salvius féltérdre ereszkedik, hogy szemmagasságba kerüljön a lénnyel. Megsimogatja a fejét, majd a kezébe nyom egy díszes tűzpattintót. Északi minták diszítik a rézketyerét, díszes karcolatok. A leprentin megörül neki, majd miután egy kis lángot gyújtott vele, mosollyal az arcán elszalad.*
- Nagyon köszönöm! Legyen szép napja!
* Salvius feláll, majd a bolt felé indul. Ha most is itt lesz a boltos, talán.. Talán tud majd mondani neki valamit arról, mit csinálhatott itt amikor utoljára itt járt. Talán elmondta neki, hogy merre járt azelőtt. Bekopog az ajtón, bentről hangokat hall. Halkan kopoghatott, mert nem érkezik válasz, ezért benyit. Az ajtóval erőteljesen hátba vágja Nairt, de ez neki fel sem tűnik. *
- ' napot!
* Körbetekint, nem lát egy ismerőst sem, csak a két felettébb különös személyt, nem törődik velük, nem miattuk van itt. *
- Az öreg úr?

-Nem Klotid.. áh.. csak keresd a könyvet. Nem kérek levest.. démonoligai könyv kell!
*Üvölt még utána, kissé megszorítva az impet a hóna alatt, mire az megint kapálózni kezd. Csak mérgesen koppint a fejére és a morkálhoz fordul.*
-Váltás ruha is rád is férne, te ficsúr.
*A tulaj mérgeskedésére halk kuncogás a válasz, főleg hogy semmi eredményt nem ér vele.. és még ő nem tudja,hogy kell egy lepretinnel beszélni.*
-Nincs igényem koszos pénzedre, te fennkölt kilazult agycsavar.
*Tudna ő fürödni, ha végre haza érne ezután a hülye nap után. Karba is fonja kezeit maga előtt sértődött arckifejezéssel, minek hála az imp nagyjából a mellei közé kerül. Durcásan pislog le rá, azon gondolkodva hogy bosszúból megrágja a fülét, mikor nyitódik az ajtó és a hátát éri az inzultáció. Na itt szakadt el nála a cérna.*
-A jó édes anyádat simogasd azzal az ajtóval te agyalágyult gápzsírfaló zakkant vashulladék.
*Kapja le övéről a szerszámíjat és lő az idegen lábába, vagy legalábbis elé célzott, de ha belelép, akkor így járt, majd sziszegve arrébb megy és felülve a pultra morogni kezd az orra alá, mindenféle sértőnek szánt hangzatos mondatokat a két jelenlévő egyénre.*

*Megvonja a vállát, ha nem kell pénz a nőnek, neki úgy is jó.*
-Attól a kérdésemre még igazán válaszolhatnál. Bár az viselkedésedből ítélve, talán még a pletykák is kerülnek. Na de, miért is kell neked az a könyv? Nem pont az a fajta vagy, akinek a tűzzel kéne játszania.
*A válasz talán elmarad, lévén, hogy Nairt hátba veregeti az ajtó, hogy belépjen rajta valami gépiesített emberszerű alak. A kérdésére megint csak fel kell húznia a szemöldökét. Ritka tébolya lehet, ha pont Hercehurczot keresi. Széttárja a karjait, körbemutatva az üzlethelyiségben.*
-Valahol itt van...Fizikálisan legalábbis. De amennyiben vásárolni szeretne, úgy...kisebb technikai problémák adódtak az eladót illetően. Amennyiben nem, úgy meg mi a bánatot akar az öregtől?
*Laza fejfájás kezdi gyötörni, valahol a saját kérdéseit is okolja emiatt, de leginkább azt, hogy a lépcső helyet nem az ablakon való kiugrást választotta.*

*Az öreg pillanatokon belül megérkezik, valahonnan a sorok közül, egy lábos káposztalevessel a kezében.*
-Nem a frászt nem. Legutóbb még repetát is kértél belőle.
*Majd észreveszi Salviust is.*
-A rézfánfütyülő automatonját! Csak nem a kis Héttokájú Degeszdug? De megnőttél a varacskos istenedre! Richárd! Te se ülj ott a lusta hátsódon, ide már a rakott tészta is kelleni fog, hozd tüstént!

* Hirtelen meglepetésként éri a nő kitörése, mint tiszta égből a villámcsapás, nem is érti az okát, hogy valaki éppen őt akarná most lábon lőni. A nyíl a bakancsa orrába csapódik be, kissé belefúródik, de az acélozott orr megállítja. Lepődötten lép hátra, miközben köhög párat, meglehetősen öblösen. Az ég verje meg azt a lélegeztetőgépet is, nem igaz, hogy teljesen tönkre kell mennie mielőtt véghezvinné a küldetését is. *
- Kérem hölgyem.. Mi oka lenne szétlőni egy idegen lábát?
* "A jó édes anyádat simogasd azzal az ajtóval" jut eszébe a mondat. Szóval az ajtó nem megszorult, hanem a lány volt az útjában, sebaj. Jelenleg nem ez a fontos. Az öreg kell, akit a másik morkál emleget. *
- Fontos lenne, hogy minél hamarabb előkerüljön..
* Ez volt Hercehurcz végszava, meg is jelenik azonnal, de valami bolondságról kezd beszélni. Salvius kihúzza a lábbelije elejébe fúródott vesszőt, majd hetykén a tulajdonosa felé hajítja, miközben sebesen az öreghez siet. *
- Semmilyen Héttokájút nem ismerek.. Nem hiszem, hogy nem ismer fel.. Jártam itt nemrégiben.. A nevem Salvius. Salvius Rex.. Emlékszik rám?

-Hölgy az ángyod olajozott réztöke.. marha..
*Majd eszébe jut, hogy ajtóval lökdöste, addig meg míg sopánkodik és köhög a tulaj felé fordulva fúj ki egy hajtincset az arcából. Lehet választani hogy a sajátjából-e vagy a morkáléból.*
-Vak is vagy, nem csak hülye? Az imp miatt kell.
*Lóbálja meg a kis démonivadékot, majd magához szorítva puszilja meg a feje búbját.. az ő kis cukorborsója, kis házi kedvenc... mégse tarthatja állandóan láncon, kell neki valami ami miatt mellette marad.*
-Kisebb.. nem ismeri ez fel a saját anyját se, nemhogy egy tök idegent. Na asztalhoz, mert ma még kell az a könyv és úgy is éhes vagyok.. Na gyerünk Richárd, hallottad a papát.. hozd a tésztát!
*Majd megpukkad a visszafojtott nevetéstől.. Richárd.. ez jó.*

*Ez az a pont amikor már a homlokát masszírozza kínjában. Ám de legyen, belemegy az őrült játékba. Talán még az előbb céltáblának használt férfi is tud valami érdekes információval szolgálni, mert az egész biztos, hogy nem idevalósi. Vannak implantátumai, de mintha őskövületek lennének. A stílus sem a megszokottakat követi. A mitugrász kis dög pedig még mindig nem felelt a kérdésére...konkrétan. Végigkarmolja a pultot miközben feltápászkodik.*
-Vigyázz mit kívánsz, mert a végén megkapod...
*Intézi szavait Salvius felé, majd levesz valamit a polcok közül amire rá lehet fogni, hogy tészta és biztosan nem mérgező.*
-Nesze öreg, most már dugulj el, szolgáld ki a vevőket és haladjunk.
*Legutoljára Nairra villannak a szemei.*
-Te pedig...te kis p...ukkancs. Kétlem, hogy túl sokat tudnál a démológiáról. Valószínűleg még egy pecsétet sem tudnál megalkotni és...remélhetőleg egy nálad is veszettebb dög ránt át a saját világába. Na de, tálalva van, szóval együnk.
*Fogja ő ezt még emlegetni elég sokáig, úgy érzi.*

*Hercehurcz pedig közben szépen tálal is, kinek a földre, kinek a pultra, valakinek pedig a polcok egyikére.*
-Nagyszerű, ez a beszéd. Na de ki az a kis csecsszopó ott nálad Klotild? Nem rémlett, hogy van unokád...vagy unokánk. Mi a neve a csöppségnek?
*De szinte válaszra sem várva fordul Salvius felé.*
-Salvius Rex? Igen, azt hiszem akad az is valahol egy kevés, de nem hiszem, hogy menne a tésztához vagy a leveshez.

* Körbetekint, mindenki beszél fűnek-fának, úgy érzi kissé követhetetlenné kezdenek válni a dolgok. Az öreg szinte tudomást sem vesz róla, teríteni kezd, meg ugráltatja a pultnak dőlő akárkit. A kezébe nyom egy tányért, nem várta, hogy enni fog bármit itt, bár igaz, idejét sem tudja, mikor evett utoljára, bár náluk az étel még a nemeseknél is luxuscikknek számított. Körbenéz, és konstatálja, hogy a káosz lassan teljes lesz, de még mielőtt bekövetkezne félre teszi a tányért és határozottan megragadja az öreget.*
- Nézzen rám.. Nem hiszem, hogy ezt a maszkot olyan könnyű elfelejteni! Biztos hogy emlékszik rám, szóval ne szórakozzon!
* Kiált rá kissé ingerülten, bár a légzőkészüléknek köszönhetően hangját erős recsegés és gépies reszelés kíséri.*
- Egy Salvius Rex van a szobában, de azt sem a levessel együtt kell elszürcsölgetni.. Én vagyok az! És az érdekelne, hogy mikor utoljára itt jártam.. Mit akartam? Mondtam-e valamit? Elmondtam-e, hogy merre jártam azelőtt?

*Már csak vigyorog, mint a tejbetök, ez aztán a komédia, mindenki már idegroncs ahogy elnézi, csak Herce apó boldog a családi látogatás miatt.*
-Húhúú.. én is kívánhatok valamit.. Richard?
*Már a szája elé kell tennie a kezét, hogy ne törjön fel belőle a röhögés és arcát is néha az agonizáló imp fejére hatja hogy ne lásson semmit, vagy legalább az ő vigyori képét ne lássa más.*
-Ne legyél goromba a papival, Richard!!
*Leugorva a pultról nézi, ahogy az egyik tányér a polcokra kerül, majd egy gyors mozdulattal, ha oda tud menni, akkor elkacsmarja, mert ő most már igenis akar belőle enni, ha meg nem akkor átmászik érte bárki, fél kézzel szorongatva a kis démont, bár lassan lehet rá kéne rakni a nyakörvet is.*
-Persze hogy nem tudok, ezért kell a könyv, szitafej.. mindent kétszer kel.. héhééé!!!
*Azonnal kapja kézbe fegyverét és a felajzott íjat Salvius halántékához illeszti.*
-Most azonnal engedd el a papit, vagy kilövöm a csapágyaidat.
*Nem, nem viccel, arca is merev, mint a hat napos száradt gépzsír. Itt kelt helyt szétlövi az ipsét.. még nincs meg a könyve és a kulcs hozzá az öreg lepretin.*

*Astoroth a maga részéről nyugodtan eszik tovább, bár lehet, hogy Nair térdeit még eltöri egy adott pillanatban, csak a rend kedvéért. A visszaszólalkozástól a megiramodó őskövület-bádogember tántorítja el, így kénytelen biccenteni Nairnak egy amolyan, szerencséd, hogy nem nekem kellett odamennem félét, már amennyire ez kitelik egy biccentéstől. Másrészt, külső szemlélő ezt lehet csak annyinak fogja fel, hogy loccsantsd ki az agyvelejét, de remélhetőleg a nő most ettől eltekint.*
-Egész hasznos kis dög vagy, a küllemedtől és a neveletlenségedtől eltekintve.
*Majd ismét a maszkos tag felé fordul.*
-Khm...nos, nem tudom téged honnan szalajtottak, de a maszkod nagyjából annyira egyedi, mint repedés a házfalon. Valahol különleges mindegyik, mégis van belőle vagy ezer darab és senkit sem érdekel úgy igazán. Az öreg meg nem komplett, mint ahogy látod. Játszod a tébolyát, ha akarsz tőle valamit, vagy elhúzol a fenébe. Amennyiben pedig kezet emelsz rá, a saját karoddal foglak agyonszurkodni.
*Folytatja tovább az evést. Rém rossz íze van. De legalább kezd szórakoztatóbbá válni ez a nap.*
-Egyébként kétlem, hogy emlékezni fog rá csak úgy. Azt sem tudja, hogy öt perccel ezelőtt mit akart, de majd elmúlik nála ez is.
*Mivel Nair valószínűleg még mindig Salvius mögött található így próbál a férfi mögé látni, valahogy.*
-Ha meguntad akkor visszaülhetnél enni, előbb végzel talán te is, meg az újdonsült cimborád is. A démoni mágiáról a helyedben pedig letennék. Túl könnyen kiborulsz az ilyesmihez.

*Az öreg csak némán csüng a karjaiban, ezért nyomatékosítás képpen megrázza a leprentint, mire a homlokához szorítják a számszeríjat. *
- Nyugalom kisasszony! Az úrnak nem esik baja, ha képes lesz végre válaszolni, ahelyett, hogy szórakozna velem.. És ha megenged egy megjegyzést.. A tüzes modora valószínűleg hamar a vesztét fogja okozni. Ön pedig ott hátul.. Ha jól veszem ki a szavaiból, ismeri az öreget. Csak van valami módja, hogy ez a bekattant vénember bármit is el tudjon nekem árulni arról, amit tudni akarok.
* Mondja, majd elengedi a papit és az egyik tányér felé nyúl, tekintve, hogy kimondottan éhes. Különös manőver következik : elfordul, hogy ne láthassák tisztán, amint maszkja alsó részét leszedi az illesztésekről, majd felhajtja a rongyot ami arca többi részét takarja és beszürcsöli a levest. *
- Meglehetősen ízletes! Rég volt szerencsém már bármi olyat enni, aminek nem volt hűtőfolyadék és gépolaj íze.
* Astoroth felszólalására egy pillanatra megint megtorpan. Mágia? Lehetséges lenne? Ha információt nem is szerez, beszervezhet még két őrült mágust a csapatába. Reméli, olyan készséggel kötélnek állnak majd a dologban, mint régebben Fox tette. *
- Jól értettem, hogy mágiát említett?
* Fordul vissza, miközben a maszkja alsó részét illesztgeti vissza.*
- Önök netán mágusok lennének?

*Nem enyhén csodálkozó fejjel kukkant ki a köhögő mögül és húzza fel szemöldökét a tulaj szavaira.*
-Ne udvarolj mert elolvadok.
*Fut át egy enyhe fintor az arcán, majd épp emelné fel a fegyvert és vágná vele tarkón a maszkos ipsét, mikor az kis litániát tart neki, de úgy néz ki az apó földet ért.*
-Vadbarom, kisasszonykázd azt amivel egy idős vagy.. és nem szórakozik veled, te agyhiányos... és szálljatok le rólam.. nem vagyok taknyos kölyök, tudok magamra vigyázni, nem kell jó tanács.
*Vállával meglökve a szürcsölőt lép el mellette.. most mondhatná hogy egye meg a tanácsát az, aki egy ilyen helyen hátat fordít másoknak, de neki aztán nem fontos, hogy életben maradjon az ipse. Inkább az apót nézi meg homlokát ráncolva, majd fogja a tányért és leül a pult mellé. Pár kortyot hagyva az alján tartja az imp elé, de nem valószínű, hogy kérni fog, így inkább a nyakörvet kezdi el felrakni rá.*
-Nem szoktam kiborulni.. te ezt meg honnan szalajtották? Hé fémpofa.. itt minden harmadik lény ért valamilyen mágiához.. az a csoda ha nem teszi.

*Nagyjából úgy néz Nairra mint egy agyalágyultra:*
-A jó munkát meg szokás dicsérni. Különben sem udvarlás, ezt modornak hívják.
*De egyenlőre legalább úgy néz ki, hogy nem kell hullákat takarítania, ami végül is kifejezetten kellemes hír. Marad az, hogy igen furcsán tekint Salviusra, de Nair helyette is felteszi a kérdést:*
-Fogalmam sincs. Azt már eddig is észrevettem, hogy eléggé csodabogár, legjobb esetben is sufni implantátumokkal. Talán valami nagyra nőtt dvergar lehet...ne, bár még azok is ismerik valamilyen szinten a mágiát. Ráadásul az alkata is inkább emberi.
*Azon már nevetnie kell ,hogy mágusnak nevezik. Csak az alapokat volt eddig hajlandó megtanulni, de az aztán tényleg nem sok.*
-Mindenesetre egészségedre, ha ez számodra minőségi étel. Igen, mágiát emlegettünk, de mi olyan érdekes neked ezen? A ...kisasszony jól mondta, kevesek azok akik ne értenének hozzá valamilyen szinten. Egy-két elvakultabb csoportosulás csak, ami megtagadja, de ezek száma elenyésző. De mielőtt még itt nagyon belemélyednénk a beszélgetésbe, mond csak, téged a fejedre ejtettek egyébként?
*Őszinte kérdés, mert nem igazán tudja mire vélni a dolgot. Talán be van lőve az ürge valamivel. Ne adják a poklok, Hercehurcznak tényleg valami távoli rokona lehet.*

*Teljesen meglepi a rázogatás, már éppen a levesét készülte volna beszürcsölni, de ez így nem fog menni.*
-Minden rendben Degeszdug fiam? Talán még is csak a tésztával kellett volna kezdenünk. Klotild, te pedig fejezd be, a legutóbbi családi találkozón is pont egy hasonló eset miatt maradt el az esküvő...vagy felolvasó est. Már igazán nem emlékszem a részletekre.
*Gyanakodva tekint Salviusra:*
-Dehogy mágus ez a két semmire kellő! Még egy darab fát sem tudnak rendesen meghajlítani, nem hogy mágiát használni...Na de, hol is tartottunk? Valamilyen fűszernövény kellett ,meg egy receptes könyv.

* Kezét a homloka elé emeli, egy széket húz magának, majd leül. Egy kicsit némán támaszkodik a kezén, hallani lehet a légzését, a masina gépies zajait. Felnéz Astorothra, majd Nairra. *
- Tudják.. Nem ebben a világban születtem.. Éppen ezért is keresek mágusokat. Meglepő, hogy ilyen sok errefelé a mágus. Az én hazámban, szinte csak egy maréknyit lehet belőlük fellelni.. De Önök.. Ha legalább kezdő szinten is, de értenek a mágiához. Ami már így is nagy segítség lehet nekem. Tudják.. Mindenképpen vissza kell jutnom a világomba, de ehhez szükségem van még 4 másik képzettebb mágus segítségére.. Most itt az alkalom, hogy felkérjem önöket, felajánljam ezt az utat.
* Militáris kabátjába nyúl, egy darabig turkál. Csörgést hallani, mintha apró csontocskák ütődnének össze miközben keresgél. Természetesen nem a saját mellkasában matat, pusztán a megfelelő csontrúnát keresi. *
- Láttak már ilyet? Nem hiszem, hiszen a népem készítette. Mindegy is. Fogja.
*Dobja oda Astorothnak a rúnát, kettejük közül egyértelműen ő az akivel könyebb lesz tárgyalni.*
-Megtenné, hogy bármilyen mágiát.. Akármilyent, amire képes.. Csak használja ezen a rúnán.

-Pf előkelőség..
*Fitymálja (!!) le az egészet. Náluk a jó munkáért nem verik meg.. tehát azaz alap, a rosszat meg inkább ne csinálja, mert akkor kap a fejére és szerinte ez így van helyén. Merne mást mondani bárki, mert akkor az apukáját szidná és azt nem eszi meg épkézláb.*
-Suttogták a népek, hogy új érkezőket hányt ki a féreg, mikor erre járt, de hogy ilyeneket.
*Motyogja, majd derült képpel emeli fel a mostanra már lemondóan pislogó impet. Végre rajta van a nyakörv, már csak valami lánc kéne.*
-Mágus mánia.. megőrülök.
*A fémpofa nagyjából eddig huszadszorra mondta ki, hogy mágia, vagy mágus, Nair feje meg kezd zsongani.*
-Hé papi a tészta kimaradt.. és Démonologia könyv kell.
*Nem adja fel, csak azért sem. Feltápászkodva visszaül a pultra és nézelődni kezd a polcokon, hátha meglátja azt ami kell neki, egyelőre a nyakörvhöz.*
-Nézz már rá, annyira a fejére ejtették, hogy maszkot kell hordania, különben leesik az arca.
*Még jó hogy nem Nairnak dobta, mert lehet hogy a nekromanciához folyamodott volna, puszta gonoszságból.*

*Még is csak van új a nap alatt. Ismeretlen világból származó egyén, vagy még inkább egyének járnak kelnek Elassilon. Persze, hallott már hasonlóról, de nagyjából csak kocsmai legendaként.*
-Na, hát ennek nagyon örülök...Salvius? Azt hiszem így hívnak. De először is, fogalmam sincs, hogy mi fog történik ha rádobok egy varázslatot a rúnádra. Másodszor, nem látom, hogy mi hasznom lenne az egészből. Ez egyenlőre csak kockázat, mindenféle nyereség nélkül, úgy pedig nem fog menni. Utolsó sorban pedig, miért is nem emlékszel, hogy mi történt itt a legutolsó beszélgetésed során, azzal az ütődött lepretinnel?
*Hátradől, összefonva karjait. Nem kifejezetten szereti, ha csak úgy bejönnek hozzá zavart kelteni meg kéregetni. Amiről pedig Nair jut eszébe:*
-A helyedben nem mászkálnék túl sokat a boltban. Még a végén eltévedsz és soha nem kerülsz elő.
*Amivel sok baja nem lenne, csak ebben az esetben valószínűleg ez azt is jelentené, hogy pár áruval is rövidebbek lettek.*

*Dehogy marad ki a tészta. Nair emlékezteti is rá, hogy ott van, abban a befőttes üvegben. Valami kissé moslékos állagú, nem túl jó szagú darabos dolgot önt ki belőle, tálalja fel a társaságnak, majd kezdi el jóízűen enni.*
-Az a maszk biztos valami ünnepi szokás náluk. Arról a rúnáról meg inkább egy rúnamágust kéne megkérdezned fiam.
*Majd igencsak furcsálkodva Nairra néz:*
-De hát abban nincsenek receptek! Hasztalan könyv.

- Igen, másik világból jöttem. És igen, Salvius a nevem. Nagyon egyszerű, ha erre a kis rúnát bárminemű mágikus behatás éri, akkor aktiválódik annak saját ereje, maximálisan szuverénen a rá alkalmazott mágiától. Szükségtelen, hogy bármilyen rúnamágus megnézze, hiszen magam is az vagyok.. Olyasmi. És ha ebből a rúnából sikerül mind az ötöt egy időben aktiválni, a megfelelő helyen, az újra megnyitja az átjárót a világomba.. Nyereség? Nos azzal nem kimondottan tudok szolgálni, hiszen nem tudom mi ösztönzi a magukfajtát. Ami pedig az emlékezetkiesést illeti, nos, bizonyára annak a hatása, hogy átléptem ebbe a világba. Az első, körülbelül egy hétre, amit itt töltöttem, egyáltalán nem emlékszem. Ide is csak ezzel a kis szórólappal jutottam vissza.
* Lebegteti meg a lapot a kezében, miközben mutogatva magyaráz Astorothnak, hiszen jelenleg az ő figyelmét tudja lekötni. *
- A kisasszonynak fizetségképpen fel tudom ajánlani népem minden tudását a demonológiáról.. Jómagam része voltam a csoportnak, ami a mágiák vizsgálatával foglalkozott, odahaza. Tudom, hol lelhet olyan feljegyzéséket nálunk, amik tartalmazzák amit keres.
* Fordul most Nairhoz, mindenképpen meg kell ragadnia valamelyikük érdeklődését, ha az egyik beleegyezik, talán segít rábeszélni a másikat is az útra.*

-Nem szokásom lopni ha valamit meg is lehet venni, ha ettől tartasz.. de hát impet nem árultok.
*Mert nem valószínű, hogy tényleg féltené a másik, bár lehet csak Nair szívott be valami port, amitől pár gondolatot meghall. Minden esetre nézelődik tovább zavartalanul, de azért nem merészkedik beljebb, főleg mióta látta hogy üvegedényekben önálló mozgásra képes entitások vannak. Fél füllel hallgatózik csupán.*
-Magunkfajta?
*Fordul meg és néz Richárdra.. Na szép.. kis rasszista beszólás. De inkább foglalkozik a lepretinnel.*
-Apóka.. ugyan már, ha nem hasznos, akkor akár nekem is adhatja.
*Hűű de kedves lett, kérem szépen, nem úgy a nézés amivel a fémpofit illeti.*
-Még egy kisasszonyozás és a gigáddal fogok fallabdázni. Majd ha elhozod a könyvet és jónak néz ki, akkor majd segítek én is.
*Tehát jusson át előbb, hogy utána segítsenek neki átjutni.. hajrá sok sikert hozzá.*

*Megvakargatja az állát. Felfedezésre váró új világ, legalábbis a saját szemszögükből. Ha jól sejti, a mágiával még csak kísérleti viszonyban állnak, mint ahogy talán a gépészettel is. Remek lehetőségek.*
-Na rendben. Mesélj még egy picit a világodról és biztos dűlőre jutunk. Ahogy elnézem szükségetek lenne egy két újításra mondjuk az implantátumaitok terén. A mágiáról nem is beszélve. Persze, a démonológiai tudásotok is érdekes lehet akár.
*Majd ismét hátradől székében. Részéről nem hajlandó enni abból a valamiből, amit tésztának nevezett ki.*
-A kisasszony pedig befoghatná. Nem túl vendégszerető kijelentésekkel illetni egy idegen világból származó idegent nagy illetlenség.
*Majd valamivel Nairt is meg kell győznie. Így vagy úgy, de ez már igazán csak részlet kérdés.*

*Horkant egyet, nem igazán érti Klotildot.*
-Pedig egy receptes könyvvel sokkal jobban járnál, hidd el nekem. Démonológiai könyvek ritkán tartalmaznak ehető recepteket. Főleg, hogy te meg válogatós vagy. De ha már minden áron ezt szeretnéd.
*Majd ismét eltűnik valahol a raktárban.*

* Megvakarja tarkóját, majd hátradől és a plafont kezdi nézni. Meséljen még a világáról.. Ha elmeséli, hogy odaát minden hemzseg a hulláktól, amik az utcán járókra támadnak a semmiből, valószínűleg el is veszti a két potenciális jelöltet. Ha viszont ott szembesülnek vele, lehet, hogy azonnal a pengéjük végére tűzik. *
- Nem veszélytelen az út, de megérheti.. Ami azt illeti, a fejlettségünk a testi kiegészítők terén több, mint kielégítő. Ha eljönnek velem, majd meglátják. A hatalmas városokban nem is látni olyan Északit, akit ne díszítene valamilyen fém alkatrész.. Igaz, a kép amit mutatok nem azt festi fel, hogy mesterei lennénk ennek, de.. én már csak roncs vagyok.
* Mint szinte minden ami Északon megmaradt.. *
- A mágiánk.. Nos igen, az még fejletlen. Én magam voltam az első Magas Északi, aki a mágiához folyamodott. Egy 15 fős csoporttal kezdtünk bele a rúnákon keresztül a mágia vizsgálatának. Ismerem minden velejáróját annak amit felfedeztünk és tudom, hogy találunk olyat, amire a kisa.. hölgynek szüksége lehet. Kérem fontolják meg alaposan az ajánlatomat..

*Ő nem vakar meg semmit, nem bolhás. Csak az impet simogatja, és néha nézegeti, hogy szép kis szárnyacskái vannak. A tésztára csak felemeli fejét és elvéve egy adagot szagolgatja, meg böködi, hátha ez is megmozdul.*
-Richard! Legyél Te illemtudó és edd meg a tésztádat!
*Próbálja mindezt nem röhögés nélkül mondani, eléggé kevés sikerrel, de valahogy vissza kellett vágnia a másik beszólására. A lepretin után pislogva vigyorogva kiált fel.*
-Köszönöm.. drágám!
*Ha itt kelt helyt nem fullad bele a nevetésbe, akkor már semmibe sem fog. Salvius felé fordulva még vihog egy kicsit majd megvonja a vállát.*
-Nekem aztán mindegy, de áruld már el Fémpofa, hogy mi a bánatnak menjünk mi is? Nem elég ha átküldünk? Te meg szépen visszahozod a cuccost? Ugye bogaram?
*Emeli az arca elé az impet, mire az nagy valószínűséggel leköpi, de Nair kezd hozzászokni, ennyi lázadás már had járjon neki. Csak rezzenéstelenül letörli és babusgatja tovább szegény démont.*

*Tehát csak Salvius lenne, akinek ennyire elavultak a mechanikus részei? Kár érte, pedig szép kis profit lett volna, de talán még így sincs veszve minden. Ez majd kiderül, ha átérnek. Már ha átérnek. Persze Nair megint rámutat az érdekes részére a dolgoknak, ami most nem a tészta.*
-Előbb mondta, hogy nem veszélytelen. Bizonyára nem a helyi tolvaj bandákra gondolt. Egyébként még neked is tele a tálad...Klotild. Addig igazán nem érdemled meg azt a könyvet szerintem, amíg meg nem etted az összes eléd rakott ételt.
*Remélhetőleg Hercehurcz is hallotta. De inkább Salvius felé koncentrál:*
-Na, azt is értem, hogy miután átjutottál ide, egy ideig emlékezet kiesésed volt. De alapjáraton minek jöttél te ide? Főleg ha már vissza is akarsz menni. Kissé zavaros még a mondandód, kérlek egészítsd ki a hiányos részeket.

*Az öreg közben előbattyog egy bőrkötésű kötettel, meglehetősen komótosan. Talán túlságosan is lassan, mert egy csiga is száguldó sebességgel közlekedik hozzá képest.*
-Na, itten van! De Richárdnak igaza van, ha a tészta is elfogyott, akkor lesz a tiéd a könyv.
*Jelenti ki határozottan, amíg tovább lajhárkodik a kis csoport felé.*

- Ha mindenképpen meg akarja kapni azt a könyvet, szükséges lesz, hogy velem tartson, hiszen nincs más garanciája, csak az, hogy a szavamat adom..Na, nem arra akarok célozgatni, hogy az én szavam nem ér semmit, de odaát, a bokros teendőim között.. könnyen megfeledkezhetek a maga kis könyvecskéjéről.
* Vált kissé komikusabbra miközben beszél, de mikor megint Astoroth felé fordul újra komolyra vált. Látja, hogy nem sok esélye van, hogy mindent teljes titokban tartson előttük, de igyekszik a lehető legkevesebbet elárulni. *
- Mint mondtam egy mágia-kutató csoport tagja voltam.. Volt egy-két dolog, ami nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. És hát, itt kötöttem ki. Az első emlékem innen, ez a bolt, de ez is csak halvány emlékfoszlány.
* Saját tésztáját a háta mögött lévő asztalra rejtette, neki sincs étvágya bárminemű ételhez, főleg ha az pár perce magától mászott be a tányérjába.*

*Hát úgy fest a tészta nem mozog, de az impnek se kell. Fintorogva nézegeti, valahogy az istennek se akarja megkóstolni.*
-Nem veszélytelen.. Bízik a fene a szavadban, de azért itt sem vagyunk könyvek híján.. héhé.. csitu.. a fene..
*Harapja el a mondandóját, majd vigyorogva a tányérjába les. Na jó, akkor most bátor lesz. Kapott villát? Kapott és kész, mert ez egy itten egy rendes családi vacsora, szóval a villával a fél tányért felszúrja és egy nagy szuszra belegyömöszöli a szájába. Megpróbál mindent kizárni az agyából, ízt, szagot, akármit és és némi fulladozás árán lenyelni. Majd holnapra kiderül, hogy mi volt az.*
-Eszem én, csak ezek itten.. khm.. jáj.. állandóan kérdezgetnek és nem hagynak táplálkozni.
*Nem, nem fogja visszaköpni.*
-Teszek a könyvedre magasról Fémpofa, nekem ez bűzlik. Mi az a nem tolvajbanda veszély? Megesz az átjáró.. tuti, csak egy mehet át és ötöt fel kell áldozni érte. Olvastam már ilyenről, hogy a kapunak áldozás kellett hogy egyet átvigyen.. én nem leszek holmi szeráf kaja.
*Mondjuk Nairnak mi nem büdös? Mindenre és mindenkire gyanakszik, a tésztára is, de kell neki az a könyv, így könnybe lábadt szemekkel, de magába gyömöszöli a másik felé is, majd az üres tányért nyújtja a lepretin felé.*
-Na csere.. ide a könyvvel.

*Elkezd zongorázni az ujjaival, miközben a fejtegetést hallgatja.*
-Hmpf...egy percig se hidd, hogy ezt megeszem. De jó, látok benne lehetőséget, így megnézhetjük a hazádat a részemről. Remélhetőleg azt az egy-két balsikert is túléljük.
*Majd Nairra fintorog.*
-Neked meg mondtam már, hogy fürödjél le, hidd el, hogy rögtön kevesebb dolog bűzlene körülötted.
*Főleg most, hogy megette azt a ...valamit, talán még egy fogmosás is ráférne ezek után. De igazán nem akarja ezzel a végletekig kínozni.*

*Hercehurcz nem érti a sok fintorgást. Neki ízlik a rakott tészta, bár egy kicsit rágós, de legalább nem száraz. Szinte magától csúszik le a gyomrába, valami selymes utóízt hagyva a torkában. Végszóra kiszürcsöli a levet amit a tészta eresztett magából (ebben sem talál semmi furcsát) ,majd megtörli a száját és megpaskolja jóllakott hasát, igyekezve leplezni az apró törlő mozdulatokat.*
-Na, rendben, itt a könyved. De ha valami receptet találnál benne, azt osszad meg velem is, ha lehet.