A város

First topic message reminder :

A várost magát már igen messziről észre lehet venni, a folytonosan terjengő gőz és füstfelhő miatt, amit magából pöfékel. Közelebb érve már az olaj és a sikító fémek szaga is érezhetővé válik, amit már csak a városba érve lehet tovább koronázni az utcákon található, szanaszét heverő, vagy éppen csordogáló mocsokkal. A látogató hamar ráérezhet, hogy a város törvényei között nem a környezet védelme élvezi a prioritást. Csupán csak két tisztább ponttal rendelkezik, ami közül egyik a város közepe, ahol a kaszinók, fogadók, szórakozóhelyek és egyéb csalogató létesítmények helyezkednek el, a másik pedig a Lepretinek egyik kísérleti területe, ahova a véletlen folytán olyan vegyszerhulladékot sikerült elásniuk, aminek következtében egy nagyobb parkocska nőtte ki magát a föld alól. Azóta is vakargatják a fejüket, hogy ez miként történhetett. Acélváros két fő mozgatórugója az olaj és a gőz. Mindkét energiaforrás a Morkalok kezében találhatók, így tulajdonképpen ők a város mindenhatói, mikor éppen nem egymás hátába igyekeznek tőrt döfni és megforgatni azt. Mellettük csupán a Dvergaroknak, akik a rendfenntartásért és az alkohol fogyasztásért felelősek és a Lepretineknek, kik pedig a városfejlesztésért és az ebből adódó károk rendbe hozásáért dolgoznak, van beleszólásuk a városirányításba, egy bizottság keretein belül. Acélváros mint nevéből sejteni lehet, főleg a fémek megmunkálásában és hasznosításában jeleskedik. Mi több, szinte minden gépiesítve és automatizálva van és ez alól a város lakossága sem kivétel.

*Kicsit előredőlve pöcköli meg Richárd térdét.*
-Téged még látlak..
*Kissé felvonja egyik szemöldökét, majd elvigyorodik.*
-Nem mondtam hogy elkaptak.. egyszerűen lenyúlták a csoportomat, mert többet tudtak nekik fizetni és valaki eladta a fülest, hogy könnyen vehetőek. Egyedül meg nem tudom az árut hozni.
*Fújja a morkál felé a füstöt és könyököl rá a saját térdére, majd kapja fel az üres poharat, most már mindegy alapon és tartja a töltögető felé.*

-Nehéz lenne nem észrevenni, hogy itt ülök előtted.
*Most már tölt, tölt mintha sosem töltött volna, legalábbis magának. Annyira mindegy már, így amúgy sem tudja végrehajtani az esti tervét.*
-És? Te talán nem tudtad, hogy megbízhatatlanok? Miért nem alkalmaztál valami becsületes fajzatokat? Nekik csak azt kellett volna elhitetni, hogy a rakomány nem illegális.
*Úgy tűnik Nairnak sem volt elég, bár a tekintete nem ezt sugározza. Akkor kezdődnek a gondok, ha esetleg kiüti magát.*
-Kezdem érteni, apád miért félt téged ennyire.

-Előttem?
*Kicsit fészkelődik, arrébb ugrál a pulton, hogy pont a másik előtt legyen, bár így lábait Richard!!!! lábai közé kell lógassa és kicsit letekernie a láncból is, mert az imp beagonizálta magát valami újságpapír alá.*
-Na most vagy előttem.
*Helyesbít az előző megállapításon, majd lesújtó pillantásokkal illeti a tulajt.*
-Ha azt akarom hogy apa ne tudja meg akkor nem kérhetek tőle aranyt, ha nem kapok munkát nekem nincs, tehát az ördögi kör itt be is zárult, ugyebár. Tehát nem tudok megvenni megbízható társakat.
*Ha kiüti magát, akkor meg bemászik az imp mellé aludni a papír alá. Szóval a fajtárs orra alá dugja az üres poharat.*
-Ugyan miért? Nem vagyok halogén, hogy eltűnjek az éterben.

*Lehet megferdült a térlátása, de a szaglása nem. Ami most teljesen mellékes egyebek iránt. Így a láb közé lóbálózást is nagy lassan reagálja csak le.*
-Pff...eddig sem éppen mögötted voltam.
*Helyesbít a helyesbítésen, hogy felnézzen Nairra. Már ha nem is úgy általánosságban, de fizikálisan mindenképpen felnéz rá jelenleg.*
-Áhh...szóval kezdő tőke kell. Az idővel meg lesz, ha életben maradsz út közben.
*Márpedig tölt maguknak, hogy ezt biztosítsa. Már az életben maradást. Elvégre gyógyító löttyöt isznak, ami ha másra nem is, de a másnaposság elkerülésére tökéletes és drasztikus mód.*
-Nem, ahhoz tényleg túl hangos vagy. De az éter attól még megpróbálhat agyoncsapkodni.

*Rázza fejét, elszívja a csikket is, na meg az elmaradhatatlan vigyor, mert az kell.*
-De nem is pont előttem, csak ha ferdén nézzük.. persze neked a szemed sem áll jól.
*Néz le a másikra, és lehet hogy ez nem csak fizikális az ő tekintetében, bár mintha lassan minden lila lenne, szóval nem épp mérvadó.*
-Szándékomban áll.. mint eddig is, valahogy csak túléltem a gyerekkoromat, nem igaz?
*Amint tele a pohár, már hajtja is fel, dobja bele a csikket és nagy vidoran dől vissza térdére támaszkodva.*
-Az éter majd megkapja a magáéé..
*A mondat félbemarad, mert ez az utolsó gyógyital mér nem kellett volna. A keze megcsúszik és ahelyett hogy megtámasztotta volna a testét, annak mos utat enged és konkrétan Richárd ölében köt ki, de ezt már nem tapasztalja, mert agya kikapcsolt és töltőre rakta Nairt. Vagyis ráaludt a tisztes bolt tulajra.*

*Frászt nem, neki minden jól áll, csak jelenleg a feje tetején. Vagyis akkor talán szarvakon, mert hogy az van ott. Mármint a feje tetején.*
-Marhaság, nem tudod már mit beszélsz.
*Ezt a gyerek koros részt nem igazán érti. Ezért most csak az ujjaival int, hogy nem ért egyet. A fejével már nem mer, így is szédül kissé.*
-Az elmondottak alapján még ott van a hátsódon a tojáshéj, elég rendesen. Apuci pici lánya.
*Elég unott pofával nézi végig a lány röptét. Ha jól számolta akkor szerencséje van, ha nem, akkor már úgy is fájni fog. Az istenek úgy tűnik viszont rá kacsintottak, mert az ölébe esik Nair nem pedig a kígyós botjára, vagy a sétapálcára.*
-Hm...az interjú további része akkor elmarad.
*Bedobja Hercehurcz helyére a lányt, az imp már úgy is eléggé rá van tekeredve a lábára. Írjon cetlit az öregnek? Felesleges, ha beszámítható, akkor tudja mi a dolga. Ha pedig megint a tébolyban fetreng valahol, akkor meg oly mindegy, hogy mit csinál. Így felindul emeleti szobájába, csak hogy egy alvó Salviust találjon a lépcsőn.*
-Na te sem jutottál messzire öreg.
*Baktat fel mellette egy kissé nehézkesen, hogy belepuffanjon az ágyba, úgy ahogy van.*

*Másnap reggel nyúzottan ébred, haja egy merő kóc a kis imp meg teljesen a lábára van tekeredve. Hatalmas ásítással és nyújtózással állapítja meg hogy a fotel nem egy kényelmes alvó hely.
Pislogások teljes közepette méri fel a környéket hogy hol is van igazából, mikor eszébe villan a tegnapi este és arcát markolászva szidja magát, hogy mekkora marhaságokat mondott. Lefejtve lábáról a már lassan a levegő hiánytól kékülő impet, tápászkodik fel és téblábol kicsit a bolt előterében, hogy némi vérkeringés jusson a lábába.
Cigit kotor elő a zsebéből és visszarogyva Hercze helyére pöfékel agonizlva és bambulva maga elé.*

*Teljesen jól aludt, igaz, félig a padlón, a másik felével meg az ágy alatt, de ezt leszámítva legalább nem másnapos. Nagyot nyújtózva ásít egyet, majd erőtlenül megindul lefelé a lépcsőn. Salvius...hmm, rémlik valami a tegnapról. A fémpofa még mindig a lépcsőn fetreng. Az üzletbe belépve pedig megpillantja Nairt. Az utolsó képek valahol ott maradtak abba, hogy a nő az ölébe bukott. Kicsit megvakarja az állát. Azt megvonja a vállát.*
-Áhh...ha történt volna valami, akkor az ágyamban ébredtél volna te is. Egyébként jó reggelt. Remélem apád nem fogja felfordítani az üzletemet, mert itt maradtál estére.
*Mert erre minden esély meg van, azok alapján, amit előző este fecsegett a nő az apjáról. Ha éberebb lenne még a hátát is megtapogatná egy tőr után. Hátha már csak képzeli ,hogy életben van.*

-He?
*Pislog fel bambán a fotelből, majd némi arcdörzsölés után megrázza a fejét.*
-Ki hol mi? Ja.. persze igen.. Na azért annyira nem tudok berúgni, hogy hozzád is érjek.
*Teljes sötétség van neki azután, hogy a térdére akart támaszkodni, így az esés is kimaradt az életéből, mint emlék. Na de sebaj az apja említésére elfintorodik és a tegnapi üres pohárban nyomja el a csikket, majd kel fel.*
-Apa tudja hogy itt vagyok és azt is hogy ha hozzád közöm lenne, akkor seperc alatt kiderülne és letépné a szarvaidat.. jó esetben csak azokat.
*Emlékezik vissza az exére, akit alaposan elvert és kitépkedte pár fogát, csak mihez tartás végett. De a múlt az a múlt.*
-Na de nekem ideje mennem.. örömödre haza megyek és lefürdök.
*Nem, fogalma sincs ezt miért mondta, de hóna alá vágva az impet, inkább nem is gondolkozik rajta.. Hülye másnap.. Lép ki a boltból és caplat át pár utcát, hogy végre otthon lehessen.*

* Az éjszaka folyamán valahogy elaludt, a téma nem kötötte le túlságosan, így eleinte csak unottan könyökölt a térdén, majd feje kissé előrebukott és a lépcsőn folytatta az éjszakáját. Másnap reggel cigarettaszagra és beszélgetésre ébred, eléggé elgémberedett izmokkal, feláll és nyújtózik egy nagyot. Ásít, majd elindul lefelé, a lenti látvány kissé meglepi, nem érti mit keres itt a lány kora reggel. Elkezd gondolkodni, majd halkan felkacag, miközben kettejükre néz. *
- Jó reggel'!
* Mondja, majd elvonja tekintetét, ha az történt az este, amire gondol, talán jobb is hogy átaludta. Őt nem igen érdekli, Nair szíve nyugodt maradhat, Salvius nem érdeklődik iránta.. Ami azt illeti Astoroth iránt sem, de ez nyilvánvaló, remélhetőleg. *

*Nem úgy emlékszik, bár a részeg emlékekre nem érdemes támaszkodni.*
-Mert félénk kis nyuszi vagy.
*Ha köze lenne hozzá. Van is köze hozzá. Alkalmazotti szinten mindenképpen.*
-Remek. Tudasd vele akkor, hogy nekem dolgozol. Állok elébe a verésnek, ha szükséges, de jobb lesz az, semmint ,hogy magától jöjjön rá. Márpedig ha rendszeresen itt esz a fene, akkor nem sok erőfeszítés kell neki, hogy rájöjjön.
*Beleszippant a levegőbe.*
-A fürdést pedig támogatom. Felajánlanám, hogy megsikálom a hátadat, hogy ki ne maradjon, de más dolgom is van.
*Salvius köszöntésére hátrapillant, bizonyára felébresztette lefelé jövet.*
-Gondoltam a földön kényelmesebben elalszol, de látom a lépcső jobban megfelelt. Jó reggelt neked is, ha már az éjszakád nem lehetett túl fényes.

* Figyeli ahogy ketten beszélgetnek, ami zajlik közöttük megmosolyogtatja majd a lány sietősen távozik mire Astoroth rá figyel. *
- Utólagosan is köszönöm a szállást, még ha nem is használtam ki teljes kényelmét.. Igen, a lépcsőn alvás nem a legkényelmesebb módja a pihenésnek.
* Mondja majd körbetekint a bolton. Kissé bizonytalanul lép oda egy székhez, majd leül. *
- Hogy zajlott a tegnap este? Sikerült több lelkesedést vernie a kisasszonyba a munka iránt?

*A szállásra csak biccent. Ha még be is lennének rendezve a szobák. Így csak éppen, hogy nem sül le a képéről a bőr, hogy falakkal tudja kínálni a vendégeket. Nem mintha túl sűrűn fogadna ilyen létformát.*
-Mondhatni kicsivel több a lelkesedése, miután rávilágítottam pár lehetőségére.
*Reggeli cigaretta. A napokban, mintha saját maga is többet dohányozná. De bánja is aztán, rágyújt.*
-Az is jót tett neki, hogy hajlandó voltam alkalmazni. A végén még a világod megmentésére is koccintottunk, ami viszont nagyon nagy előrelépés, úgy érzem.
*Korai lenne még a jövendőbeli kereskedelmi kapcsolatokról beszélnie. Salvius valószínűleg még csak a népe megmentésén gondolkodik. Ami így vagy úgy meg is fog történni, de hát az érzelmek. Azok miatt kissé nehézkesen gondolna talán perpillanat a jövőre.*

- Ohh.. miféle lehetőségek? Egyébiránt hallottam, amint a kisasszony édesapjáról beszélgettek. Azt hiszem, az úr még nincs tisztában azzal, hogy a kishölgy hova készül, ön szerint ez okozhat gondot?
* Kérdezi érdeklődően, miközben a széken igyekszik elkényelmesedni, fájnak az izmai a lépcsőn-alvás után, ültében nyújtózik párat. *
- Ennek felettébb örülök, de talán még kicsit korai koccintani, hiszen még bele sem vágtunk a dolgokba. Az indulás is csak leghamarabb egy hét múlva lesz, szóval..

*Részéről aztán nem nagy titok a kereskedelem, mint, ahogy arra az üzlete is utalhat.*
-Diplomácia, érdek kapcsolatok, kereskedelmi útvonalak. Ezek igen nagy lehetőségek. Főleg a mi fajunk szemében. Kereskedni meg ugyan mindennel lehet, tárgyaktól kezdve információig. A humanoidokkal való kereskedéstől pedig eltekintenék. Persze, erre tényleg korai koccintani.
*Túl rizikós, kevés haszonnal. Kifúj pár karikát a levegőbe. Kockákat nem tud, de látott már hasonló trükköt.*
-Az apja, mint gond? Nem hiszem. Gyanítom ,hogy csak próbára teszi a lányt. A fajunknak kicsit mások a nevelési szokásai. Bár azt hiszem, ezt bármelyik faj elmondhatja magáról. De beszéljünk inkább a kimenekítendő túlélőkről. Módomban áll elszállásolni őket. Legalábbis egy részüket biztosan.
*Azon sincs különösebben mit titkolni, hogy ezt is nyilván érdekből teszi. De ezt már talán a beszélgetésük legelején tisztázták is.*

* Kissé komoran fogadja Astoroth ötletét a kereskedelemmel, bár igaz, hogy segítenek nekik a bajban, de hátsó szándékkal és bár ez számára is tisztázott volt, már akkor mikor elkezdett társakat keresni, mégis most valahogy rossz érzése van ezzel kapcsolatban. *
- Értem. Örülök, hogy nem áll szándékában eladni a népem tagjait..
* Mondja, hangja pedig majdhogy belefullad a szarkazmusa tengerébe. *
- Nos, ha Ön úgy gondolja, az édesapja nem jelenthet problémát, akkor nyugodtnak érzem magam, lévén, ön ismeri a kultúrát. Viszont azt hiszem félreértett.. Nekem nem áll szándékomban a népem egy tagját sem áthozni ebbe a világba. Amúgy sem lehetséges, de amiről én beszéltem az nem a menekülés, hanem az újrakezdés. A városaink fala és házai még állnak - többé kevésbé - így ha csak ők nem akarják azt, én nem fogok ide senkit áthozni.. Hiába a balsors, a népünk szereti az otthonát, én sem szívesen vagyok távol tőle..

*Felnevet, úgy tűnik a másiknak sikerült megragadnia a lényeget.*
-Ugyan, ahhoz nem kéne más világokba utaznom, hogy azt megtehessem.
*Salviust tovább hallgatva apró kis fintorok jelennek meg az arcán. Abszolút nem érti a tagot. Mintha valami mesevilágban élne.*
-Na jó. Most jött el az a pont, hogy az elejétől a végéig elmondod a terved, vagy páros lábbal rúglak ki innen. Mert ezek alapján, amik eddig a felszínre buktak, kezdem egy kicsit elveszteni a türelmem. Összegezve: Ha az öreg nem szólja el magát, te nem mondtad volna el, hogy egy élőholtaktól nyüzsgő világ a végcél. Az élőholtak irtására szakosodott rendet, köszönöd, de nem akarod belevonni, mert kárt tesznek a hulláitokban. A túlélőket nem akarod kimenekíteni, ámde újra akarod kezdeni a mit is? Mi az ,hogy nem _lehetséges_ a menekítés? Mit vársz te ettől a maréknyi csapattól? Én egyenlőre az elejétől kezdve nyílt lapokkal játszom ezt a játékot, örülnék, ha te is felvennéd ezt a jó szokást, mondjuk ebben a pillanatban.
*Mélyen beleszív a cigarettájába, hogy sűrű füstöt fújjon ki. Sunyinak tartja a tagot, túlságosan is titkolózó és általánosságban beszélő, pláne a helyzet súlyához képest. Átküldik egy idegen világból, majd négy másik szerencséssel visszamegy? Még is mit vár el az egésztől?*

[Naira Miarantia]

Az utca, ahogy kilépsz, szinte arcodba lép. A gőz, a füst, a folyamatos sivítás. A mocskos alakok, ahogy elsurrannak ez egyik árnyéktól a másikig. A nyomor és a mocsok szinte kézzelfoghatóan úszik a miazmás, szennyezett levegőben. Szerencsére a gyárak kéménye miatt, amik ontják magukból sűrű, fekete füstöt, félhomály uralkodik még délben is, így legalább a napfény nem zavar. Igaz, valami zajos, sípoló döcögő és eszeveszetten robogó lepretin masina elől félre kell ugranod és a falhoz simulnod, de legalább magadban fogadásokat kötsz, vajon mikor robban fel.
Így is egy kisebb örökkévalóságig tart mire hazaérsz. Ami viszont meglep, hogy a konyhából beszélgetés hangjai hallatszódnak ki. Ahogy belépsz, látod, hogy apád az asztalnál ül, és előtte egy üres boros kupa van meg egy nagy bőr zacskó. Egy alak áll a konyha ablaknál, nektek háttal. Nem tudod kiféle, miféle, mert a fekete úti köpenye és a nagy, tollas kalapja teljesen eltakarja. Az apád feléd néz.
- Naira, jó hogy itt vagy. Az úr Carlo. Beszélni szeretne veled.
Az alak megfordul, és ekkor döbbensz rá, hogy ez egy ember. Egyszerű úti ruhát visel, barna bőrnadrággal, gyalogcsizmával, fehér inggel, kivert bőrvérttel és vívókesztyűvel. Az oldalán egy keskeny, de hosszú pengéjű, díszes kosarú kard van. Valószínűleg használni is tudja, ha sértetlenül járkált Acélváros utcáin és nem fűzték rabszíjra.
- Kisasszony. - köszön enyhe meghajlással.

[Én, otthon]

*Imádja ezt a szagot, hisz ebben nőtt fel. Mit neki levegő, vagy friss illat, mikor a gépek olajszaga szinte simogatja a morkál lelkét, már ha egyáltalán van neki, hisz szóbeszédek járják, hogy már rég eladták valami felsőbb hatalomnak. De nem is izgatja magát, csak egy pár percig a falnak dőlve nézi a tovarobogót, majd fejét csóválva lép tovább.. már ezekben sem lehet bízni, régebben, minden második elfüstölt a tökmag lepretinek alatt, de egyre ügyesebbek és már csak nagy ritkán látni kiégett, elszenesedett testeteket az utcán.
Belépve a házba a hangokra szinte arcát kezdi el kaparni, majd a láncon tartott kis házi kedvencet kikötve, gyújt rá és szívja le jó mélyen a slukkokat, hogy ne rögtön késsel a kezében rontson be a konyhába, hogy mi a frász van már megint. Nagy levegő és irány előre..*
-Apa..
*Biccent nemzője felé, majd az ajtófélfának dőlve vonja fel szemöldökét. Nem is tudja, hogy most az apján, vagy az ember jelenlétén lepődjön meg jobban. Idegen a házban? Az apja nem tombol és még.. rossz sejtése van, mert ha a drága apuka szerzett neki munkát, azzal csak lánya idegeit fogja roncsolni.. Keresni kezdi a következő szál cigarettát, miközben az előző még a szájában füstöl.*
-Üdv.. na és miről?
*Csak azért nem anyázik még, mert mégis csak valami előkelőbb társaságban van.. vagy mi.*

*Fel alá járkál a hintó és a bolt között. Fogalma sincs mennyi lehet az idő. Ennek ellenére úgy érzi, hogy Nair késik. Már abban a tekintetben egész biztosan, hogy szíve szerint már a hintóban zötykölődne a kapu felé és a nő még nincs itt. Tehát késik. Ezt tovább sejteti a disznók növekvő feszültsége, amit lehet saját maga gerjeszt azzal, hogy kopogtatja a pálcáját a kövön, néha pedig még csap is vele párat, esetleg pörgeti, ha úgy tartja a kedve. Végső megoldásként rágyújt, ami így ital nélkül megint csak nem az igazi. Mérgelődéséből csak a boltból kilépő Hercehurcz zökkenti ki, egy pár másodpercig méregeti az öreg, hogy vajon őt keresi-e, majd szólásra nyitja a száját, csak hogy Astoroth ezt megelőzhesse:*
-Nem, és nem érdekel! Menj a dolgodra.
*A lepretin pislog párat, majd egy nagyobbacska követ felkapva az utcáról visszabattyog a boltba. Mikor meghallja a bentről kiszűrődő torz visító hörgést és a koponya kő által törő reccsenő hangját már biztos benne, hogy jól döntött, mikor nem volt kíváncsi a lepretin szavaira.*

[Richárd]

*Egy aranysárga hajú, barnássárga szemű nő közeledik lassan a hintó felé. Hosszú vörös, térdig érő szoknya lengedezik minden egyes lépése után, amit még feltűnőbbé tesznek a halk koppanások. Kezében egy nagyobbacska táska, vállán kendő, fülében csilingelő fémek, bokáján perecek. Richárd mögé lépve kissé megköszörüli a torkát és lerakja a lába mellé a táskát, amin egy morcos imp ül.*
-Uram, remélem nem várattam meg túlságosan, de aggódó jó atyámmal is beszélnem kellett még.
*Hangja mély, kissé suttogó, de határozott.*

*A kopogásokkal mit sem törődik, valószínűleg csak az irányába tartanak, nem pedig konkrétan felé. Ezt a tévhitet csak a torokköszörülés oszlatja szét. Kissé ingerülten fordul meg, hogy közben enyhén goromba szavakkal illesse az őt zaklatni kívánó személyt.*
-Mi van már megint? Nem hiszem el ,hogy egy perc nyugtom sem...Hmmm.
*Nagyjából ekkor szembesül a ténnyel, hogy Nair az, aki zaklatni kívánja. Esetlen a nő ikertestvére, akit érthető módon szánt szándékkal eltitkolt. Ezt az jó kedélyű imp cáfolja csupán, amúgy biztos lenne a dologban. Ettől függetlenül végigméri, enyhén el is mosolyodva.*
-Milyen kellemes a megjelenésed. Tudsz te ha akarsz. Bár egy ruhához illő kalap talán még hiányzik.
*Ha meg már az utcán vannak, járókelők szeme láttára és Nair sem utcakölyöknek néz ki, kénytelen hölgyként kezelni. Amire fintorog egy kicsit, de bedobja a nő csomagját a hintóba, majd fel is segíti, ha kell, ha nem.*
-Két dolgot leszögeznék előre is. Nem az én bizalmamba kell férkőznöd, illetve lehet koszos lesz a ruhácskád a túra végére.

*Enyhén csodálkozva vonja fel szemöldökét, mikor a goromba szavak elérnek hozzá, de csak mosolyog, mit sem szól, nem vág vissza. Pusztán biccent, mintegy köszönés képen, ha már ezt elmulasztotta az előbb.*
-Sajnálom hogy csalódást kellett okoznom Uram, de kalappal nem szolgálhattak az eladók ezen városban és nem volt időm átutazni Visszhangváros piacára.
*Cseveg felszabadultan, miközben a csomagja az imppel együtt valahol a hintóban landol. Megköszöni a felsegítést, majd halovány mosolyát megtartva hátra dobja haját, amolyan színpadias mozdulattal.*
-Tévképzetét elsöpörve közölném, hogy nem áll szándékomban a bizalmába férkőzni, lévén köztük csak és kizárólag munkakapcsolat jöhet létre. ez csupán egy bemutató és amit azt leolvastam arcáról, megelégedésemül szolgál, hogy jó volt a sejtésem a változást illetően. Természetes nem ebben a ruhában fogom Önt végig kísérni.
*Úgy néz ki, egy perce sem esik ki a szerepéből, leülve keresztbe teszi a lábát egészen addig míg Richárd be nem száll és be nem csukja az ajtót.*
-Ficsúr.. önelégült marha, majd pont neked fogok kiöltözni.

*Nem tudja még eldönteni magában, hogy Nair melyik arca az idegölőbb. Mindenesetre az alakítása legalább diplomatikus hangnemet üt meg, ami mások számára kevésbé bosszantó, esetleg inkább bizalomgerjesztő.*
-Remek, úgy is arrafelé haladunk. Esetleg megállunk majd, főleg ha a kocsi ablakából nézed ki magadnak és nem kell órákat a bámészkodással tölteni. Esetleg a zenderai divat, ha már az a végcél.
*Nem mintha tudná, hogy milyen is az. Emberek...bizonyára valami giccses, vagy teljes mértékben egyszerű papírsapka közül lehet náluk választani.*
-Egészen elszomorodtam. Ebben az esetben kénytelen leszek olvasással elütni az időt.
*Mondja, miközben leül maga is a helyére, hogy most ő húzza fel a szemöldökét.*
-Magadat cáfolod. Vagy talán a disznóknak és a kocsisnak tartottál bemutatót? Egyébként nem lett volna szabad kiesned a szerepből, míg el nem indulunk. Bár nem valószínű, hogy bárki meghallotta volna, de fennáll a veszélye, amíg nem nyomja el a kocsi zörgése.
*Ehhez hozzáerőltet egy mosolyt is, majd részéről letudva a dolgot inkább Zenderáról kezd el olvasgatni bármi informatívat.*

*Nem érdekli a többi szófecsérlés és pontosan tudja, hogy milyenek a dvergárok, vagy épp az acélos tömeg errefelé. Többet él az utcán, mint valaki a saját házában. Ha ki akarná hallgatni azt ami a hintóban zajlik, akkor legalább az oldalára kéne tapasztania a füleit, amit viszont a disznagok néznének rossz szemmel. Így teljes természetességgel fúj egyet, majd keresgélni kezdi a cigijét.*
-Hova a bánatba tettem azt a rohadt rozsdás redvát? Mit hablatyolsz? Ha üvöltenék se hallaná meg senki ebben az olajozott városban.. te már csak tudhatnád. Nem olyan könnyű azért utcai infókat szerezni, ha csak nem tudod hol kell hallgatni, de kint vannak a drága alul növekedett disznagjaid.. Nem hiszem el.. otthon hagytam?
*Kezdi el a táskáját feltúrni, kidob pár kést maga mellé, jó pár nyílvesszőt...*