A város

First topic message reminder :

A várost magát már igen messziről észre lehet venni, a folytonosan terjengő gőz és füstfelhő miatt, amit magából pöfékel. Közelebb érve már az olaj és a sikító fémek szaga is érezhetővé válik, amit már csak a városba érve lehet tovább koronázni az utcákon található, szanaszét heverő, vagy éppen csordogáló mocsokkal. A látogató hamar ráérezhet, hogy a város törvényei között nem a környezet védelme élvezi a prioritást. Csupán csak két tisztább ponttal rendelkezik, ami közül egyik a város közepe, ahol a kaszinók, fogadók, szórakozóhelyek és egyéb csalogató létesítmények helyezkednek el, a másik pedig a Lepretinek egyik kísérleti területe, ahova a véletlen folytán olyan vegyszerhulladékot sikerült elásniuk, aminek következtében egy nagyobb parkocska nőtte ki magát a föld alól. Azóta is vakargatják a fejüket, hogy ez miként történhetett. Acélváros két fő mozgatórugója az olaj és a gőz. Mindkét energiaforrás a Morkalok kezében találhatók, így tulajdonképpen ők a város mindenhatói, mikor éppen nem egymás hátába igyekeznek tőrt döfni és megforgatni azt. Mellettük csupán a Dvergaroknak, akik a rendfenntartásért és az alkohol fogyasztásért felelősek és a Lepretineknek, kik pedig a városfejlesztésért és az ebből adódó károk rendbe hozásáért dolgoznak, van beleszólásuk a városirányításba, egy bizottság keretein belül. Acélváros mint nevéből sejteni lehet, főleg a fémek megmunkálásában és hasznosításában jeleskedik. Mi több, szinte minden gépiesítve és automatizálva van és ez alól a város lakossága sem kivétel.

*Oh a tervek, teljesen jól alakulnak és pont ezért sem vigyorog mint a fába szorult kéreg. Szenvtelen arccal nézi a jövevényt és kissé lenézően szemléli a dadogó akármicsodát.*
-Elnézést uram, de ez az öné? Bocsánat faragatlan voltam. Ekrion Motak.
*Biccent az idősebb fazon felé, miközben próbál távol maradni a lökött alanytól, ki innentől kezdve a levegőnek vélt egy kerekű lénnyé degradálódott. Még csak az érdeklődés se ütközik ki a fejére, mikor megnézi, hogy vajon milyen könyv lehet, pusztán az látszódhat, hogy jól nevelése tiltja meg csupán hogy elporozzon, jó messzire az idegesítő Pörgönctől. Mert ő aztán szépen nevelt dvergár, az apja is megmondhatja.*

-Még semmit csak egy kicsit feltartott, egyelőre nem történt baj.
*Vonja meg vállát hevenyészve, majd mintha elmerengene a töpped alakján.*
-Hát kicsit, furcsa szokásai vannak, de ugyebár meg lehet szokni, kedves.. elnézést azt se tudom hogy szólíthatnám.
*Mosolyog illedelmesen az öregebb fazonra, maga előtt összefonva  a kezét, mintegy jelezve hogy rejtegetni valója ugyan nincs, de azért nem is akar túl közvetlen lenni a a másikkal. A könyvről ennyit, visszatér az öreg tanulmányozásához.*

A városközponthoz közelebb érezhetően javult az utcán dolguk után sietők megjelenése, egy-két őrjárat is szembe jött és egyébként is fényes nappal volt, úgyhogy Sid úgy döntött, visszavesz a paranoiából és a hátrafelé pillantgatás helyett azt figyeli, merre talál megfelelő szállást. Bár nem először járt Acélvárosban, általában az olcsóbb környékeken szállt meg és a zűrös környékeken akadt dolga, így nem volt alkalma az előkelőbb Kaszinó Negyed és környékének megismerésére. Találomra bemenni valahova nem sok kedve volt. Úgy érezte, feltűnést keltene, ha egyszerű és meglehetősen megviselt (többek között csatornát járt) ruhájában a drága helyek között válogatna, vagy ismeretlenektől érdeklődne ezekről, másfelől meg eddig igen jól fizetett a munka, ezért úgy döntött, először javít kicsit a megjelenésén. Be is tért az első olyan helyre, ahol a cégér alapján magafajtának való ruhákat árultak. Nem kellett csalódni, a kereskedő karavánokra specializálódott lepretin eladó rögtön átlátta a helyzetet.

Miután a rongyokat ruhára cserélte és ezzel együtt megszabadult az előleg nagy részétől, úgy látta, immár semmi akadálya, hogy szállást kerítsen. A komoly bevétel után igen előzékeny boltos útba igazította a Vörös Azinuszhoz címzett fogadó felé, amely elmondása szerint igen kényelmes, egyben igen biztonságos szobákkal várja a megfáradt, értékeiket óvni akaró vándorokat. Annyira dicsérte, hogy Sid biztos volt benne, hogy ezért neki fizetnek, de nem bánta. A boltból kilépve arrafelé vette az irányt és hamarosan célhoz is ért. A fogadó a Kaszinó Perem szélén állt, így még elfogadható árért kínált egyszerű, de kényelmes szobákat, jól zárható, vastag ajtókkal és Sidet most főleg ez utóbbi érdekelte, úgyhogy rövid nézelődés és a behízelgő modorú fogadóssal váltott pár szó után ki is vett egy egyszemélyes, emeleti szobát. A napi díjat szándékosan túlfizette, amit a rutinos tulajdonos rögtön értett és kérdés nélkül halkította le a hangját, mikor megkérdezte:
- Mit tehetek még az úrért?
- Szükségem lenne pár kacatra -, válaszolta Sid. – Úgy tudom, Astoroth vegyeskereskedésében megkapom őket. Útba igazítana?

Sid egy darabig nézte a mocskos cetlit, aztán a csaposra pillantott és eltöprengett azon, hogy Őt most tulajdonképpen hülyének nézik-e. Mivel nem tudta eldönteni, hogy most csak kommunikációs zavar támadt köztük, vagy tényleg miszlikbe kell vágni a fogadóst, felgyújtania a fogadóját és a lángoló istállóból szertefutó lovak egyikén elnyargalnia, úgy döntött, egyelőre türelmes lesz és nem szabadítja magára a teljes városőrséget holmi ámokfutással, ezért barátságosan így szólt:
- Nem teljesen látom át, hogy merre kellene mennem. Lenne olyan szíves, hogy elmagyarázza, mielőtt esetleg türelmetlen leszek? Egyebet most nem is kérek.

"A kórság álljon a családfádba", gondolta Sid, aki nem szerette a bizalmaskodást, de a felesleges balhét sem, ezért értő tekintettel bólintott, majd udvariasan megköszönte az útbaigazítást és a cetli alapján az ajtón kilépve megindult a mutatott irányba. Zöld vonal, tehát utca, megvan. Mit akarhatott ez a félkegyelmű fogadós ezzel a kacskaringós vonallal? És mi ez a cikkcakkos firkálmány? Na mindegy, itt végig, első fordulónál jobbra...

PUFF egy lepretin, akit tetőtől talpig megfejthetetlen rendeltetésű, változatos színű és formájú, néhol pöfögő küytük borítottak, nem ugrott félre időben a papírra meredve beforduló Sid útjából. A két lény egy gyors pillantással felmérte az erőviszonyokat, a másikba belekötés esetleges veszélyeit. Sid végül mormogott valamit, amit jóindulattól függően lehetett érteni bocsánatkérésnek és káromkodásnak is, majd, ha ennyiben maradt a dolog, ezután jobban a lábe elé nézve folytatta útját a "térkép" alapján a boltig, ahova be is ment, ha odaért.

- Nem az én gondom -, morogta Sid és úgy is gondolta. Aztán megállt, megfontolta, hogy nem kellene még több ellenséget szereznie a doboz iránt érdeklődőkön kívül és visszanézett a lepretinre.
- Mennyi a károd? Meg se próbálj lehúzni, mert esetleg meggondolom magam és itthagylak -, mondta. Már nagyon szeretett volna a boltban lenni és kérdezősködni.

Sid a földre szóródott kacatokra nézve igyekezett eldönteni, hogy a lepretin mennyire próbálja átverni, de mivel még azt sem tudta eldönteni ránézésre, hogy eltörtek-e, vagy eredetileg is így néztek ki, inkább feladta. A lepretin ránézésre nem tűnt sem veszélyesnek, sem olyannak, aki veszélyes főnöknek dolgozik, úgyhogy nagy volt a kísértés, hogy egy rúgással intézze el a dolgot, de aztán győzött a jobbik esze és az erszényébe nyúlva kiszámolta a kért összeget.

- Máskor jobban figyelj! - morogta, aztán választ sem várva tovább indult, miközben teljes erejével próbált nem arra gondolni, hogy rövid időn belül másodszor csinálnak belőle hülyét. És hol van már az a bolt? Második forduló jobbra... negyedik ajtó... megvan.

Az elemi Káosz megállíthatatlan pusztítása. Ez jutott Sid eszébe, ahogy belépett. A "bolt" padlótól a plafonig tökéletes összevisszaság volt, színek, formák átláthatatlan kuszasága, legalábbis egy ember korlátolt elméje számára. Sid pedig most nagyon korlátolt elméjűnek érezte magát, ahogy körbepillantva igyekezett felmérni a helyiséget, miközben agya egyszerre birkózott a feldolgozhatatlan látvánnyal és az orrára lecsapó, nehéz és édeskés szagokkal. Az eredmény enyhe szédülés és kényelmetlen, klausztrofób érzés lett. Már arra gondolt, hogy inkább kimegy, ez biztos valami őrült lepretin raktára lesz, ahol bármikor rávetheti magát valami eltitkolt kísérletekből származó, agyatlan fenevad, mikor sikerült kiszúrnia egy ismerős formát: egy pultot, rajta kis csengővel. Sid ebbe kapaszkodott bele, szó szerint is, majd mély lélegzetet véve újra körülnézett. Őrület, mit árulhatnak itt és kinek? Jobb nem tudni.

Újra sóhajtott és megrázta a csengőt.

*Az ebéd illata helyett a baj szagát érzi inkább, ahogy a bolt felé lépdel. Már ha lehet a szagot a látvánnyal összetéveszteni, akkor mindenképp. Érzi, ahogy még a két szarva is szinte csavarodni kezd, az arcvonásaival együtt. Dühében kis híján kettéreccsenti sétabotját. Aztán kifújja a levegőt és nagy nehezen elraktározza az egészet valami hátsó kis raktárban az elméjében. Majd ha megkerül a tettes, akkor újra előkerülhet. Elvegyül a tömegben, ami talán nem olyan nehéz, lévén elég forgalmas az utca, a morkál sem ritka látvány. Egyedül a botot rejti el kabátjában, az könnyű ismertető jel, mivel elég egyedi darab. Egy kis koncentrálás után vörös hajú, kék szemű morkál lesz belőle. Ritka darab, egyáltalán nem jellemző a fajra, sőt. Csak a legdeviánsabb példányok mutatkoznának így. Jól látta, tényleg fel van dúlva a boltja. A lepretint nem látja sehol sem, csak egy alakot a pultnál. Közel megy, amennyire csak lehet, de az ajtónál nem tovább. Ha a másik felfigyel rá, akkor nagyon döbbent képet vágva kérdi érdeklődő hangon, hogy:*
-Itt meg mi történt? Azt a mindenit...Van még azért kiszolgálás?

A csengetésre nem érkezett se eladó, se felelet, se semmi egyéb, úgyhogy felmerült a hogyan tovább kérdése. Valaki másnak a boltjában kutakodni az illető engedélye nélkül nem vezet jóra, dolga végezetlenül távozni viszont nem volt kedve. Ráadásul nem lehet messze a tulajdonos, hiszen a bolt nyitva volt. Talán érdemes várni még egy kicsit...
A lábánál egy új árnyék mozdult, mire Sid azonnal megfordult. Egy morkál állt az ajtóban, amitől kicsit megugrott a pulzusa, de arca rezzenéstelen maradt. Az illető szintén vásárolni érkezhetett, legalábbis a kérdése ezt mutatta.
- Miért, mi történt volna? -, nézett körül. Lehet, hogy ez a kupleráj nem a természetes állapot itt? Azért ez valahol megnyugtató lenne.
- Eladót még nem láttam, pedig már itt vagyok pár perce. Csöngettem is, semmi válasz. Esetleg ismeri a tulajdonost? Szokott ide járni?
Azonban a válasz előtt egy morranás érkezett valahonnan a pult alól és Sid kardját megmarkolva pördült vissza, készen rá, hogy pengét rántson, ha korábbi félelmei az itt tenyésző szörnyekről igaznak bizonyulnának.

*Ha az utcáról érkező morkál közelebb lép, oldalra fordul, hogy szemmel tudja tartani. Nem szeret morkálokat tudni a háta mögött.*

-Harc? Nem, dehogy! Meg vagytok hülyülve? A tulaj átvágná a torkunkat szép komótosan, a tömegét is beleértve. Idióták.
*Azzal be is lendíti az ajtót a helyére, már ha van még olyan. És nagyon ajánlja, hogy legyen, mert nem volt rá garancia. Sem a boltra biztosítás. Szép lassan végigjárkálja az egészet, felmérve a károkat, mintha csak körbenézne.*
-Nem tudom te honnan jössz, de felénk általában nem szokás a polcok tartalmát a földre borogatni.
*És az a könyv, az a nyamvadt könyv. Legutóbb is egy hétig kergették, mire hagyta magát felolvasni. De vissza az itt és mosthoz. Nem, inkább még sem tér vissza. Nem esne jól az álcának egy dühroham.*
-A tulajdonos? Gondolom, hogy meg szokott fordulni errefelé. Legalábbis, úgy hírlik, hogy övé a bolt. Ha pedig ez igaz, akkor a bevétel is az övé, így szükség szerűen néha rá kéne néznie, hogy mi is folyik errefelé. Furcsa, hogy eddig nem bukkant fel. A létező azt hinné, hogy csapot papot otthagyva futna ide, hogy megnézze mi a helyzet, már ha értesült róla. De, hogy ismerem-e? Elég ha a pletykákat hallod róla. Komám, ha megtudja, hogy így felforgattad a boltját, tuti lereszeli a szarvaidat. Vagy bármi mást, ami nálatok embereknél azt a részt helyettesíti. Csak azt ne mond, hogy nem te csináltad. Na nem mintha nagyon érdekelne...Így marad az önkiszolgálás.
*Átugrik a pult mögé. Megnyugvására nem vértócsában landol, hanem kis híján az öreg Hercét rúgja agyon. Nem szándékozik felébreszteni az öreget, ha nem muszáj, így csak a pult alatt lévő polcok közt matat halkan, a kezei közé markolva egy zöldes derengésű fiolát.*
-Ez meg is teszi azt hiszem. Amúgy mi a frásznak akartad így felhergelni? Mármint, most komolyan...Gondolom nem vagy süket, sem vak. Az egész város arról pusmog, hogy valami szürke hajú ember érkezett a városba, ezt még a legalja is tudja. *Büszkén kihúzza magát*. Nem a legbölcsebb dolog ilyen feltételek mellett egy boltot feldúlni. Na meg mit érdekel ennyire a tulaj? Tuti valami dolgod van vele. Hmm, ez még akár nyereséges is lehet...jobb esetben mindkettőnk számára.*
*Egy kis körbetekintés után levesz egy nagyobb üveget egy másik polcról, kerítve két tisztának tűnő kupát.*
-Áh, ez nem mindennapi. Egyesek ölni tudnának ezért az üvegért! Így jobban belegondolva, már most jól jártam.
*Aztán tölt is belőle, egyet egyet.*

- Meg fogsz döbbenni, de nem én csináltam ezt a rumlit, úgyhogy a tulajdonostól sincs okom tartani. Érdeklődtem volna egy innen származó tárgy felől, ha lett volna kitől - mondta Sid a hátsó traktus felé eliszkoló könyv után pillantva, miközben kelletlenül elengedte a kardot. Pedig jó érzés volt fogni ilyen kétes társaságban, de hát kevésbé paranoid lények hajlamosak aggasztónak tartani, ha valaki folyton a kardját markolássza. Más kérdés, hogy ez mennyire fontos szempont morkálok jelenlétében. Az ajtó becsukásával a tömeg zsivaja halk zsongássá szelídült és a helyiségben egy árnyalatnyival sötétebb lett, épp csak annyira, hogy egy szarvas ismeretlen társaságát kényelmetlenné tegye egy feldúlt boltban.
- Látom nem vagy szívbajos, ha más tulajdonáról van szó -, jegyezte meg rosszmájúan, ahogy a morkál ténykedését figyelte az üveggel. - Vagy talán barátod a bolt tulajdonosa, hogy a veszett híre ellenére sem tartasz jogos haragjától?
A kínálást természetesen visszautasította. "Akkor bízz egy morkálban, ha ló legel a sírján", gondolta, de ebből csak egy "kösz, nem" hallatszott. Egyébként is volt más oka az aggodalomra.
- Nocsak, milyen jól értesült vagy. Na és mit pusmognak arról a szürke hajú emberről? Igazán nem szeretném, ha összekevernének valakivel és emiatt szükségtelenül bajba kerülnék.

*Fintorog a visszautasított ivászatra, aztán megvonja a vállát, majd tolt magának. Szüksége lesz egy szíverősítőre...vagy nyugtatóra, alkalom függő, hogy éppen minek nevezik. Aztán kortyol is belőle egy nagyot.*
-Ha nem, hát nem, bár kétlem, hogy sok alkalmad lenne ilyen italt inni.
*Röhög egyet a megjegyzésen, pontosabban, mindkettőn.*
-Tényleg nem vagy idevalósi, ugye? Megszokott dolog, hogy a tulajdon naponta cserél gazdát errefelé. És morkál morkálnak barátja? Azok az idők csak a régi könyvekben léteznek. Manapság inkább az üzleti érdek tart minket egyben. Ha az érdek úgy kívánja, előfordulhat, hogy a saját rokonod vágja át a torkod. Aztán, hogy jogos-e a haragja, ki tudja? Lehet átvágta a vásárlóit és bosszúból felforgatták a boltot. Vagy, valaki ugyan azt a dolgot kereste itt, amit te, csak kicsit határozottabban.
*Tényleg sűrűbben át kéne néznie, hogy az öreg Hercze mi a frászt rendel a boltjába. Főleg, ha ekkora rá a kereslet.*
-Hülye lennék nem jól értesült lenni. Nos, egyesek szerint sárkányok fattya. Valaki esküszik rá, hogy még tüzet lehelni is látta. Mások szerint ez már ferdítés, szerintük egy renegát lovag, aki valójában egy sárkányt ölt le, vezeklés képen egy távoli királyság számára. Van, aki azt mondja, hogy ez az ürge csak egy egyszerű haramia, a legaljából, aki részegen ledöfte az egyik uraság porontyát egy kocsmai összetűzés során, és most vérdíj van a fején. Bizonyára nem te vagy az egyetlen szürke hajú ember a városban. De ha húsz lenne belőled, akkor is jutna két pletyka a fejedre, amivel viszont nem tudsz mit kezdeni.
*Kiissza a pohár tartalmát, majd a pultra nehezedve összekulcsolja maga előtt a karmait. Valószínűleg ez a tag lesz az, akire gondoltak. Ha nem, a személyleírás akkor is megfelel, a munkáltató sem fogja jobban tudni. Pláne akinek le kéne adni. Ha pedig kiderül, hogy még sem ez az ember az, az utasításoknak és az információknak, miszerint kapja el a szürke hajú embert, akkor is megfelel, legfeljebb kétszer kéne fizetniük. Persze, ha most azonnal leterítené, és leadná, soha nem derülne ki valószínűleg, hogy mi után kutat, vagyis, ahogy a dolgok állnak, kutatnak.*
-Na de, játszadozzunk, ha már úgy alakult, hogy összefutottunk. Úgy tűnik, valami értékes dolog után kutatsz, vagyis többen is kutattok, a bolt külseje alapján. Feltételezem, magadnak akarod azt a bizonyos valamit, így az nem is alku tárgya. A gond csak az, hogy azt már valaki vagy elvitte, vagy itt sem volt soha. Feltételezem azt is, hogy te vagy az az ember fia, akiről pusmognak. Ugyan akkor azt is, hogy csak annyi igaz az egészből ,hogy nem rég érkeztél a városba. Itt jönnék én a képbe. Elég sok figurát ismerek, akik közül valaki biztos tud valamit arról, amit keresel. Olyanokat is, akik gyorsan szét tudnának kürtölni rólad egy pletykát, hogy aztán az legyen a hivatalos verzió. Persze, te is megszabhatnád, hogy mi legyen ez a verzió. Ha érdekel. Ha igen, a kérdés már csak az, hogy miért érné ez meg nekem?

„Mesélj még róla, mennyire gátlástalan köpönyegforgatók vagytok”, gondolta, miközben lelki szemei előtt látta a morkálok karmai között cafatokra szakadó Jeremyt. Üzleti érdekek, na igen. Végső soron a rablógyilkosság is csak egy formája az anyagi javak tulajdonosváltásának, nézőpont kérdése. A morkáloknak pedig a tapasztalatok szerint mindig volt egy-két tartalék nézőpontjuk arra az esetre, ha nem az ő szájuk íze szerint alakul az üzlet.
- Már látom, hogy az ismerőseid között többen nagyon élénk fantáziával rendelkeznek. Legalábbis így hirtelen nem jut eszembe egy eset sem, mikor tüzet leheltem -, mondta, miközben arra gondolt, talán valami olyasmit kellett volna cáfolni, aminek nincs alapja. Az a kerge lepretin tűztáncos…
- Továbbá tudtommal nem üldöznek, vérdíj sincs a fejemen és kerülöm a vérontást. A felesleges vérontást. Ez persze nem fog visszatartani, ha valaki egy ostoba pletyka miatt jó ötletnek tartja, hogy rám támadjon. De ami ezeknél is fontosabb, nem keresek mást, csak egy-két választ. Például, hogy ez mi, ki készítette és mit csinál, ha csinál valamit egyáltalán -, mutatta fel egy pillanatra a dobozt a köpenye alól, miközben a morkál arcára meredt, hogy látja-e a felismerés valamilyen jelét.
- Arról pedig, hogy Te mit tehetsz értem… Nos, nem hiszem, hogy rászorulok a szolgálataidra. Ha elárulod, honnan szerzed az értesüléseid, kik és milyen céllal pusmognak valakiről, aki rám hasonlít, az megérhet némi pénzt -, mondta a minimális érdeklődésnek azzal a nehezen elsajátítható arckifejezésével, ami egyfelől azt üzeni, hogy az egész tulajdonképpen nem is fontos, másfelől arra ösztönzi a beszélőt, hogy folytassa, amit elkezdett. Embereknél működni szokott.
- Persze az lenne a legjobb, ha előkerülne a bolt tulajdonosa. Hozzá jöttem és tőle remélek választ a kérdéseimre, minden egyéb másodlagos.