A város

First topic message reminder :

A várost magát már igen messziről észre lehet venni, a folytonosan terjengő gőz és füstfelhő miatt, amit magából pöfékel. Közelebb érve már az olaj és a sikító fémek szaga is érezhetővé válik, amit már csak a városba érve lehet tovább koronázni az utcákon található, szanaszét heverő, vagy éppen csordogáló mocsokkal. A látogató hamar ráérezhet, hogy a város törvényei között nem a környezet védelme élvezi a prioritást. Csupán csak két tisztább ponttal rendelkezik, ami közül egyik a város közepe, ahol a kaszinók, fogadók, szórakozóhelyek és egyéb csalogató létesítmények helyezkednek el, a másik pedig a Lepretinek egyik kísérleti területe, ahova a véletlen folytán olyan vegyszerhulladékot sikerült elásniuk, aminek következtében egy nagyobb parkocska nőtte ki magát a föld alól. Azóta is vakargatják a fejüket, hogy ez miként történhetett. Acélváros két fő mozgatórugója az olaj és a gőz. Mindkét energiaforrás a Morkalok kezében találhatók, így tulajdonképpen ők a város mindenhatói, mikor éppen nem egymás hátába igyekeznek tőrt döfni és megforgatni azt. Mellettük csupán a Dvergaroknak, akik a rendfenntartásért és az alkohol fogyasztásért felelősek és a Lepretineknek, kik pedig a városfejlesztésért és az ebből adódó károk rendbe hozásáért dolgoznak, van beleszólásuk a városirányításba, egy bizottság keretein belül. Acélváros mint nevéből sejteni lehet, főleg a fémek megmunkálásában és hasznosításában jeleskedik. Mi több, szinte minden gépiesítve és automatizálva van és ez alól a város lakossága sem kivétel.

[Richárd]

*Egy aranysárga hajú, barnássárga szemű nő közeledik lassan a hintó felé. Hosszú vörös, térdig érő szoknya lengedezik minden egyes lépése után, amit még feltűnőbbé tesznek a halk koppanások. Kezében egy nagyobbacska táska, vállán kendő, fülében csilingelő fémek, bokáján perecek. Richárd mögé lépve kissé megköszörüli a torkát és lerakja a lába mellé a táskát, amin egy morcos imp ül.*
-Uram, remélem nem várattam meg túlságosan, de aggódó jó atyámmal is beszélnem kellett még.
*Hangja mély, kissé suttogó, de határozott.*

*A kopogásokkal mit sem törődik, valószínűleg csak az irányába tartanak, nem pedig konkrétan felé. Ezt a tévhitet csak a torokköszörülés oszlatja szét. Kissé ingerülten fordul meg, hogy közben enyhén goromba szavakkal illesse az őt zaklatni kívánó személyt.*
-Mi van már megint? Nem hiszem el ,hogy egy perc nyugtom sem...Hmmm.
*Nagyjából ekkor szembesül a ténnyel, hogy Nair az, aki zaklatni kívánja. Esetlen a nő ikertestvére, akit érthető módon szánt szándékkal eltitkolt. Ezt az jó kedélyű imp cáfolja csupán, amúgy biztos lenne a dologban. Ettől függetlenül végigméri, enyhén el is mosolyodva.*
-Milyen kellemes a megjelenésed. Tudsz te ha akarsz. Bár egy ruhához illő kalap talán még hiányzik.
*Ha meg már az utcán vannak, járókelők szeme láttára és Nair sem utcakölyöknek néz ki, kénytelen hölgyként kezelni. Amire fintorog egy kicsit, de bedobja a nő csomagját a hintóba, majd fel is segíti, ha kell, ha nem.*
-Két dolgot leszögeznék előre is. Nem az én bizalmamba kell férkőznöd, illetve lehet koszos lesz a ruhácskád a túra végére.

*Enyhén csodálkozva vonja fel szemöldökét, mikor a goromba szavak elérnek hozzá, de csak mosolyog, mit sem szól, nem vág vissza. Pusztán biccent, mintegy köszönés képen, ha már ezt elmulasztotta az előbb.*
-Sajnálom hogy csalódást kellett okoznom Uram, de kalappal nem szolgálhattak az eladók ezen városban és nem volt időm átutazni Visszhangváros piacára.
*Cseveg felszabadultan, miközben a csomagja az imppel együtt valahol a hintóban landol. Megköszöni a felsegítést, majd halovány mosolyát megtartva hátra dobja haját, amolyan színpadias mozdulattal.*
-Tévképzetét elsöpörve közölném, hogy nem áll szándékomban a bizalmába férkőzni, lévén köztük csak és kizárólag munkakapcsolat jöhet létre. ez csupán egy bemutató és amit azt leolvastam arcáról, megelégedésemül szolgál, hogy jó volt a sejtésem a változást illetően. Természetes nem ebben a ruhában fogom Önt végig kísérni.
*Úgy néz ki, egy perce sem esik ki a szerepéből, leülve keresztbe teszi a lábát egészen addig míg Richárd be nem száll és be nem csukja az ajtót.*
-Ficsúr.. önelégült marha, majd pont neked fogok kiöltözni.

*Nem tudja még eldönteni magában, hogy Nair melyik arca az idegölőbb. Mindenesetre az alakítása legalább diplomatikus hangnemet üt meg, ami mások számára kevésbé bosszantó, esetleg inkább bizalomgerjesztő.*
-Remek, úgy is arrafelé haladunk. Esetleg megállunk majd, főleg ha a kocsi ablakából nézed ki magadnak és nem kell órákat a bámészkodással tölteni. Esetleg a zenderai divat, ha már az a végcél.
*Nem mintha tudná, hogy milyen is az. Emberek...bizonyára valami giccses, vagy teljes mértékben egyszerű papírsapka közül lehet náluk választani.*
-Egészen elszomorodtam. Ebben az esetben kénytelen leszek olvasással elütni az időt.
*Mondja, miközben leül maga is a helyére, hogy most ő húzza fel a szemöldökét.*
-Magadat cáfolod. Vagy talán a disznóknak és a kocsisnak tartottál bemutatót? Egyébként nem lett volna szabad kiesned a szerepből, míg el nem indulunk. Bár nem valószínű, hogy bárki meghallotta volna, de fennáll a veszélye, amíg nem nyomja el a kocsi zörgése.
*Ehhez hozzáerőltet egy mosolyt is, majd részéről letudva a dolgot inkább Zenderáról kezd el olvasgatni bármi informatívat.*

*Nem érdekli a többi szófecsérlés és pontosan tudja, hogy milyenek a dvergárok, vagy épp az acélos tömeg errefelé. Többet él az utcán, mint valaki a saját házában. Ha ki akarná hallgatni azt ami a hintóban zajlik, akkor legalább az oldalára kéne tapasztania a füleit, amit viszont a disznagok néznének rossz szemmel. Így teljes természetességgel fúj egyet, majd keresgélni kezdi a cigijét.*
-Hova a bánatba tettem azt a rohadt rozsdás redvát? Mit hablatyolsz? Ha üvöltenék se hallaná meg senki ebben az olajozott városban.. te már csak tudhatnád. Nem olyan könnyű azért utcai infókat szerezni, ha csak nem tudod hol kell hallgatni, de kint vannak a drága alul növekedett disznagjaid.. Nem hiszem el.. otthon hagytam?
*Kezdi el a táskáját feltúrni, kidob pár kést maga mellé, jó pár nyílvesszőt...*

*Egy pillanatra feltekint a könyvből, majd kicsit furcsálva nézi a jelenetet, hogy a végül is a könyv pártjára álljon. Hát nem édes? Csak azért nem csapja fejbe a sétabotjával, mert neki kéne fizetnie a kocsi tisztítását. A vérfolt pedig nehezen jön ki az ülésekből.*
-Ugyan kérlek, ne legyél rasszista. Nem minden dvergár disznag. De állítólag még csak nem is minden disznag dvergár. Azért, mert disznók húzzák a kocsit nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni. Tény viszont, hogy akivel találkozunk, az egy dvergár. Az is igaz, hogy disznagnak készül az őrültje, bár sejtésem szerint ettől távolabb van, mint mi tőle.
*A kocsi is végre elindul. Ennek örömére elővesz egy szál cigarettát és rágyújt.*
-Majd Visszhangvárosban veszel magadnak. Addig igazán kibírod, alig 12 óra az út.

*Kikapva az egyik tőrét Richard lába mellett pár miliméterre állítja bele a talajba. Igencsak hisztis tud lenni, ha nem talál valamit, és ha az a valami a cigije, akkor hatványozódik.*
-És akkor mi van ha rasszista vagyok kékarcú? Közöd?
*Csak azért nem teszi megint hozzá hogy vadbarom, mert épp valami papír szerűt ért a keze, de csak a fenőkövei voltak azok, így turkál tovább. Ha nem tud rágyújtani, akkor általában a falat üti, megrugdossa azt amit ér, vagy bármiféle erőszakra utaló cselekménysorozatot visz véghez. Nem biztos hogy túl kellemes lenne az út Viszhangvárosig így.*
-Anyád olajozott valaga..
*Ugrik meg hirtelen és próbálja meg Richárd szájból kikapni a cigit, ha kell akkor harcol is érte, mint egy vadmacska.. na jó legyen most kivételesen vadpocok.*

*Csak egyetértően bólogat, miközben a könyvet bújja. Háborúk, lázadások, vallási háborúk, lázadások, polgárháborúk, nemesi lázadások. Gyarmatosítás, kereskedelem, háborúk.*
-Minden emberi civilizáció ugyan azt a sémát követi? Ez kissé unalmas.
*A tőrrel való szurkálásra csak rosszallóan köhint egyet, majd felír valamit egy másik, kis füzet szerű könyvbe, valami fizetségből való levonásról motyogva közben. Aztán kénytelen félredobni a könyvet, amolyan reflex szerű módon. Ha tudja, akkor imént említett reflexeit kihasználva kikapja a cigit a szájából, hogy ugyan azon kezével átkígyózzon a támadó kacsók között,esetleg félre csapva azokat, kezét Nair homlokától pár millimétere megállítva annak homlokától, persze, ha csak sikerül. Ekkor hozzáteszi csöppet sem ingerülten, vagy dühös arccal.*
-Két húzásod maradt. A harmadiknál megöllek.

*És milyen igaz, halál élet, halál.. kissé unalmas, de valahogy ez most Nair nem tudja lekötni és nem valószínű, hogy filozófiai témákba fog merülni, mikor épp élet halál harcot akar vívni. Na mégis témába vág a cselekmény.
Minden esetre mikor látja hogy a szájból kikerül a cigi, azonnal kapja hátra a fejét és mivel nem tudja, hogy nem akarja Richárd kiégetni a szemét, így a kezére markol, ha már úgy is szem előtt.. bocsánat homlok előtt van és nem kapkodja el.*
-Még tíz perc és csak trágyának leszel jó.. ne fenyegess ficsúr, annyit nem fizetsz.
*Sziszeg, mint egy homoki vipera, lassan jön az egész állatkert, minden esetre drága munkaadója érezheti hogy kissé fáradtabb lesz a kelleténél, Nair viszont egyre jobban vigyorog. Éljen a lélekszívás.*
-Nekem így is jó.. te a cigit szívod én meg téged.

*Szinte röhögne, ha nem vágna továbbra is fapofát. Szóval tíz perc. Talán még egy strigulát behúz a pofátlan energialopásért cserébe, ami csöppet sem esik jól gyengéd lelki világának.*
-Akkor javaslom, hogy élvezd ki minden percét.
*Ha már ilyen közel vannak egymáshoz és a lány is belecsimpaszkodik, feltehetőleg fölé hajolva, de minimum állva így a lehetőségekhez mérten a.) vagy gyomorba igyekszik térdelni egy nagyjából 85+ kg erővel vagy b.) amennyiben előtte áll, úgy szintúgy hasba, csak ez esetben talpalva egy egyenes rúgással, talp helyett sarokkal. Ha marad még ideje, akkor a sétabotjáért nyúl.*

-Megtettem.
*Vigyorog pofátlanul és még szemérmetlenebbül kézzel hárítja a rúgást, a lendületet oldalra segítve mancsával. Mivel a fizikai ereje valószínűleg jóval kisebb, mint Richárdé, így ő marad az elit vére, mi karmokat növeszt a kezére és a lábbelibe kapaszkodva egy félkörívet ír le, hogy a munkaadó mellé zuhanjon, az ülésre. Tehát fog, oldalra tol, ha csak ki nem rúgják a kezeit, karommal kapaszkodik, lendül, és ül, mintha mi sem történt volna.*
-Te mi most komolyan egymást fogjuk ölni viszhangig?
*Nézegeti a fekete karmokat ujjai hegyén, majd mintha le akarná szedni rázza meg.*
-Pf.. ficsúr..
*Ugyan feje azt mutatja, hogy el van foglalva saját magával, de fél szemmel Richárdot figyeli, na meg azt a nyamvadt sétabotot. Bezzeg az imp most vigyorogva ül a táska tetején és élvezi a műsort, ahelyett hogy segítene neki.*

*Legalább a sétapálcáját megkaparintja, ha már abban nem gátolta meg Nair. Na meg az is kiderült, hogy nem egészen harcképtelen, így a befektetett pénzt is megérte. Amiből majd valamikor le is kell vonnia a hintó és a csizmája károsításáért.*
-Esetleg még visszafelé is. Meglátjuk mennyire lesz unalmas az út.
*Részéről a saját karját figyeli. Nekromancia...na meg úgy tűnik a poros utcán valahol a vérvonalával is volt ideje foglalkozni a nőnek.*
-Nos...lehet. Te meg csak úgy kérdezés nélkül leszívtál egy ficsúrt. Azt hiszem, az sem sokkal jobb.
*Részéről inkább visszatér az olvasáshoz. Nem különösebben zavartatja magát az előzmények által, megjegyzi őket, a nem árt tudni kategóriába helyezve őket. Határozottan nem árt figyelmeztetni a nőt a dohányárúja pótlására és biztosítására, a zökkenőmentes út érdekében.*

[Naira Miarantia]

Az idegen az apádra pillant, aki szó nélkül feláll és távozik. Ilyet se láttál még, hogy apád csak úgy engedelmeskedjen valakinek, mint egy szolga! Ráadásul ez egy ember! Most már nem csak az biztos, hogy jó kardforgató, hanem az is, hogy nagyon nagy hatalmú is... vagy nagyon nagy hatalmak állnak mögötte.
Az idegen szó nélkül leül az asztalotokhoz, mintha a sajátja volna, és tölt a borotokból, mintha a sajátja volna. Leveszi a kalapját, és végre alaposabban meg tudod szemlélni. Hosszú, barna haját hátul varkocsba hátrafogja, és látod, jó pár fonott szál van benne. Szemei feketék, és hidegek, érzéketlenek. Láttál már ilyet. Olyan ember szemei, akik sok halált láttak és sok halált osztottak.
Belekortyol a borba, majd neked is tölt egyet és hellyel kínál... a saját házadban.

[Én, otthon]

*Kissé kezd tikkelni a szeme, nem az zavarja hogy apja hülye, tudja mennyire rangmániás, hisz ezért szokott Nairral is veszekedni, hogy nem rangjához méltán viselkedik, öltözik. De hogy mind ezt tényleg egy emberrel.. na abban már egyáltalán nem biztos, hogy nem csak valami ügyes illúzió, vagy mentál mágia az egész kinézete. Na de megvan a következő cigije is, mikor észreveszi az előzőt a szájában, így az újat a kezében tartja, míg a másikat szívja, majd a csikkről gyújt rá, mikor az idegen hellyel kínálja. Úgy néz ki ez az a tanulóidőszak, hogy lehetőleg semmin ne lepődjön meg. Leülve az idegen elé eltolja a bort.*
-Nem iszom munka közben..
*Nem fog megint rákérdezni, hogy a mi a fenét keres itt ez a pali, majd megmondja, ha végre erőt vesz magán, addig is Naír teljes idegbetegségével füstöl, ahogy azt már csak szokta életének minden egyes percében.*

[Naira Miarantia]

- Ahogy gondolja - vonja vállát és elővesz egy fehér, piros papírdobozt, amire az van írva, hogy Marlboro. Kivesz belőle egy szál cigarettát majd egy szerkezettel tüzet csihol és meggyújtja. Szív egy mélyet a bagóból, aminek nem olyan kaparós a szaga, mint a tied, hanem egészen lágy. Majd kifújja.
- A megbízóim munkát ajánlanának önnek. Mennyire van gyomra a piszkosabb ügyekhez? - kérdi, miközben a földre hamuzik.

[Én, otthon]

*Egy félmosolyt megenged magának a cigi láttán, ez elég sok mindent meg tudna magyarázni, ha nem lenne még mindig kétséges, hogy az egész megjelenése a másiknak puszta mágia. De hát ki ő, hogy kérdőre vonja azt, aki ha minden igaz fizetni fog neki? Na ugye.*
-Nincs is gyomrom.. füstön élek, nincs mi felkavarodjon. Na de mi is az a munka és kik a megbízói? Földi meló?
*Na nem mintha választ várna a második kérdésre, de azért fel szokás tenni, még ilyen körökben is. Lassan feláll az asztaltól, majd az egyik szekrényhez lépve levesz a tetejéről egy kerámia edényt, miben akár süti is lehetne, ha nem lenne az alján megkövesedett mocskos hamu. Letéve az asztal közepére leveri a cigijét és vár tovább.*

[Naira Miarantia]

Az idegen elővesz egy lezárt borítékot, és átcsúsztatja az asztalon neked. A borítékon se címzés, se semmi, egészen hétköznapi. Miközben kinyitod ő elnyomja az asztalotokon a csikket.
- Balesetnek tűnjön. - közli, majd kalapját fejére téve távozik.
A papíron egy név van. Gőzcsavar Buzgóni. Ismered ezt a leprentin. Azon kevés leprentin, akinek van szava a városi tanácsban. Sőt ő az a leprentin, aki ha nem lenne, a politikailag aktív leprentinek szétszóródhatnának és eljelentéktelenednének.

[Én, otthon]

*Na így jött volna be minden számítása és akkor már rég a pénzén csücsülhetne tejesen biztonságban, minthogy egy kumányi választ nem kapott. Vigyorogva nézi, ahogy távozik a fószer és addig a boríték felé sem néz, csak biccent a balesetre. Még szép hogy annak fog látszódni, majd a redőny leviszi a fejét a viharban. elvéve a levelet, belenéz, majd a tűzbe dobja. Már csak információkat kell szereznie. hol eszik, mivel megy munkába, van-e családja, szerette, kik utálják a munkahelyén, van-e hobbija. De ezeket majd holnap, most megy és alszik erre az ember mizériára.*

[Naira Miarantia]

Ahogy végig olvasod, a végén valami érdekes jelet látsz. Ahogy tüzetesebben megnézed, hirtelen a papír és boríték magától lángra lobban, és nem marad már csak egy kis hamu. Viszont most veszed észre, hogy a fickó az erszényét itt hagyta.

[Én, otthon]

*A mágia világában, ha egy boríték elégeti magát, maximum egy kisebb mosolyra ad okot, ha viszont egy nagy hatalmú ember ott felejti az erszényét, már inkább aggódásra. Csak reggel mikor felkel és kimászik a konyhába, veszi észre. Bal szemöldöke felszalad kócosan lelógó haja mögé, mit félresöpörve homlokából nézi félre biccentett fejjel a dolgot. Nem nyúl hozzá, csak nézi, apja már elment dolgozni, így neki áll reggelit készíteni, asz erszény társaságában. Tányért vesz elő, leül a székre, miközben eszik, csak nézi. Nem, látszik rajta semmi különös? Nem mozog, nem akarja megenni.. megböködi a villájával, majd homlokát ráncolva elpakol és visszaül az asztalhoz. Rágyújt és mereng. Mi lehetett az a jel és minek hagyta itt az erszényt? Előleg a munkáért? Hogy ne beszéljen senkinek? Költségtérítés? Fizessen le valakit? Nem szereti a nyitott kérdéseket. Mászkál kicsi a lakásban, néha visszanéz az erszényre és ingatja fejét, csak nem hagyja nyugodni, vár még egy órát és ha nem jön vissza az idegen.. na majd akkor eldönti mi lesz.*

[Naira Miarantia]

Az erszény nem reagál semmit, bár mikor megbökdösöd, fém csörög benne. Reggelizel, semmi különös. Elpakolsz magad után, semmi különös. Vársz egy órát, semmi különös. És az idegen (Carlo, Carlonak hívták jut eszedbe) sem jön vissza

[Én, otthon]

*Carlo.. persze apja mondta, de inkább marad a fószernél, vagy ipsénél, humanoid akárminél. nagyot szusszanva gyújt rá megint és húzza maga elé az erszényt, majd inkább kissé visszatolva az asztal közepére nyitja ki. Lehet hogy paranoiás, de jobb vigyázni ezzel. Persze csörög, meg biztos valamiféle pénz, de akinek ekkora hatalma van, az nem egy szétszórt lélek.. ezt nem tudja elhinni, akkor sem ha a fejére szórják a manusz végtagjait, merthogy elhagyta őket. Ha csak pénz van benne, akkor visszacsukja, felrakja a polcra. Megeteti az impet, belerúg a szoba falába, üvöltözik vele.. mindegy csak agresszió legyen, majd távozik otthonról és utánajár a lepretin szokásainak, egyelőre azoknak amiket látni lehet, nem áll szándékában kérdezősködni. Amúgy is utcagyerek kinézete van, simán kódoroghat a hivatal körül, vagy ahol dolgozik a célszemély..
Ha nem pénz van benne.. akkor.. akkor valami lesz.*

*Pár perc téblábolás után féloldalasan elvigyorodik és felszed egy elejtett papírfecnit a földről, s mintha az élete múlna rajta hálistenkedik, hogy meglett. Kétségbeesett fejet vágva kezd el fel s alá szaladgálni, keresni valakit. Kicsit meggörbíti a hátát és a járókelőket kezdi el kérdezni.*
-Nem tessen tudni hol találom Gőzcsavar Buzgóni Uraságot?
*Ha furcsán néznek rá az érdeklődés miatt, elvigyorodik és látványosan szorongatva a papírt lép közelebb, hogy lehalkított hangja is még érthető legyen.*
-Aztat mondta az apa főnöke, hogy személyesen neki kell adnom az írást, de azt nem mondta hogy hogyan találom meg. A hivatalba meg engemet nem engednek be.
*Röhög fel és kiköpve oldalra mosolyog vissza az éppen zaklatott jelen lévőre.*