A Fogadó

First topic message reminder :

Egy egyszerű kétszintes épület, szürkés-koszos falakkal és erős faajtóval. Ahogy belépsz először a hatalmas kandalló, majd a feléd néző kardhegyek vonhatják el figyelmedet a csinos vagy éppen förtelmes kinézető pincérhölgyekről. Több személyes asztalok váltakoznak egészen kicsikkel, a hozzájuk tartozó székméretekkel. nincsenek eldugott sarkok, lefüggönyözött részek, csak a nyílt hatalmas terep. Egy felfelé vezető lépcsősor található a pult oldalánál, mi a szobákhoz tartozó folyosóra vezet. A pultostól lehet kérni kulcsot, az árat előre kell fizetni, mit halál esetén se térítenek vissza.
Ételt nem igen lehet kapni itt, összesen kétféle van, egy helyi kenyérféle, miből néha kipislog pár riadt szempár, vagy a leves, amibe jobb esetben nem a vendég kerül bele.
Mint egy zsibvásár és pont olyan veszélyes is, ha nem ismernek. Persze félni nem kell.. kocsmárost itt még nem öltek.

Alkalmazottak

*Végtagot tépne le, ha őt bárki lefőpapozná, soha életében nem volt vallásos. Persze, ilyen előélettel. Még higgyen is másban is, mint a saját harci képességeiben. Meg esetleg az embereiéiben, ha lennének. De éppen nincsenek. Úgyhogy ez is ugrott.
Talán még válaszolna is, de megelőzi egy asztmarohamnak beillő véleménynyilvánítás. Aztán meg mint azok az ólmozott aljú kis figurák, amivel kiskölyökként idegesítették... Vagy tényleg a vízben van valami, vagy a furcsanevűre jött valami egészen sajátos, de kezelhetetlen idegroham, de hatás, az van.
Hehh... "Cubusi". Tényleg egy succubusra emlékeztet. Neki a Szent Biblia inkább volt egy érdekes fantasy, mint az, ami... Úgyhogy az ilyenek maradtak meg benne, nem a példabeszédek meg hasonlók.*
- Tőlem... Bob!
*Most meg egyszer csak kölyökkutyára emlékeztetné, ha nem látná még mindig ugyanazt a testet maga előtt. Kettős nonverbális érv... Egy bögre elementálvízzel igazán viszonozhatja.
S lőn.*
- Szóval... Mik is ezek az... Ezoközpontok?

*Lenne ő főpap, ha tudná, hogy Larin világában azok Incubusok, már ha a hímneműséget vesszük. Még hozzá milyen hímek, belesajdul a női szív ha csak rájuk néznek, hisz a tökéletlen példányok nem hagyhatják el az alsó régiókat, így csúnyát nem is látni köztük. Mondjuk nem is tudja mi az a biblia, de hát mivel szó nem esett róla, hát nem is fogja megkérdezni. s míg a víz érkezik felkönyököl az asztalra és a farkán lévő gyűrűket kezdi el birizgálni.*
-Ön még viszont nem válaszolt, na de üsse kavics. Akkor egyezünk ki abban, hogy nem ugyanonnan jöttünk, bár felettébb hasonlít a mi svábiaiainkra.
*Vonja meg vállát, de hát fog is vitatkozni, eme ragyogó napon és már érkezik is a következő adag, csak hogy a vízillatú, Bob nevű egyén is kapjon egy vigyorgást. Még őt is szépnek látja.*
-Ezoközpont tehát. Ahol az arra érdemeseket, vagyis inkább akiknek van tehetségük, képzik. Időlassítás, időugrás, életszívás, adás vevés, gyógyítás és védelem. Csak pár órán voltam, de nem különösebben voltam érdekelt, mert az átlag teljesítmény a c-seknél .. hát.. átlag, szóval alapokat tanítottak meg csak. Az ezoközpontokat meg Svábiában alkották meg, majd Indiálban fejlesztették tovább. Ennyi, szóóval.. honnan jött?
*Kortyol bele a vízbe, majd támasztja állát kezeire.*

*Szívmelengető főpapok, csak az kéne, egyből azt nézegetné, milyen színűek belülről. Attól, hogy Incubusok, talán meg úgyanúgy szakadnak és törnek, mint korábbi ellenfelei, talán kicsit több helyen is, lásd farok, szárnyak, satöbbi. Szerencsére, mivel erről infót nem kapott, a farokgyűrüit rendezgető Succubus lányka látványa köti le igen nagy mértékben...
Nem válaszolt... Persze, hogy nem, az újonnan jöttnek illik ilyenkor elsőnek kitálalni. Meséljen önéletrajzot bárki névtelennek, aki kéri? Mindenesetre érdeklődve hallgatja a tündérmesét, az "időlassítás, időugrás" résznél pedig, bár arcizma se rezdül, felvillan egy sötétvöröset a szeme. A többi nem igazán érdekli, legfeljebb ami kontinuumbólpottyant beszélgetőpartnerére vonatkozik. De ha időmágusokat képeznek ezekben a központokban... Na, az nagyon is.*
- Hamburgból... Németországból. Ami nyilván felettébb hasonlít a ti Svábiátokra. - *somolyog.
Az a "nem ugyanonnan jöttünk"-dolog már megmozgatja a fantáziáját - na nem oly módon, mint más hatások az elmúlt öt percben -, ha létezik Elassil, mint másik világ, miért ne lehetne több világ is? Amik jobban hasonlítanak a Földhöz. Csak ilyen démonszerűségek... Incubusok és Succubusok, na meg persze humánok népesítik be. Logikus, nem?*
- És téged mire kezdtek el képezni?
*Ha tényleg csak alapszinten tanították, úgysem veheti érdemi hasznát. De ki tudja, talán sorstársak... Segíthet meglelni a megfelelő irányvonalat az Akadémia óceánnyi tudásanyaga közt. Tényleg, Akadémia... Majd elviszi Miflához. Valami csak kisül a dologból... Talán egy új diák, Larin - már így hívja magában a lányt - személyében... Ki tudja?*

*Ujjával dobolva a másik kezén, mármint a sajátján, pislog és vonja meg vállát.*
-Hamburg.. Hamburg.. Nem, ilyet nem ismerek. Gondolom. De akkor nálatok nincsenek istengyermekek?
*Pontosan tudja, hogy minek teremtették, de náluk az isteni, az inkább jelent egy hatalmas adag felelősséget, mint hatalmat, persze a főpapok azok már más kérdés, hisz aki többet élt, mint más, az többet is tud és azért náluk is átszámítható ezen mértékegység. Tudás, hatalom.
A kérdésre felderül a képe és kihúzva magát tartja előre tenyerét.*
-Hát erre!!
*Pukkan egyet a levegő, éppen hogy látható füst keletkezik, mi azonnal tova is illan, nem úgy a nő arcáról a döbbenet. Kezét rázogatva kezdi vakargatni szarva tövét.*
-Mi a fészek? Ez azért még bőven ment nekem odahaza.
*Ráncolja össze homlokát és fintorogva húzza mag elé a bögrét, hátha attól megint jó kedve lesz, de ahogy belekortyol már köpi is vissza, mert a jóleső hűs víz helyett, valami langyos pocsolya került a szájába.*
-Fúúúj.. na szép, tűz helyett fel tudok melegíteni egy bögre vizet.
*Nagyot sóhajtva tolja el magától az italt és nyúl végig az asztalon, mint egy madár, akin átgázolt egy teherautó.*
-Ez egyáltalán nem érvényes..

*Nemet int. Nem, nincsenek. Akadnak ugyan, akik annak annak hiszik magukat, de az ilyesfélék egy része a kényszerzubbonyt nyomja. A másik része politikus...
A bemutató és a Succubus reakciója önkéntelenül is megmosolyogtatja. Szóval akkor piromanta... Pedig egy másodpercig még reménykedett is, hogy időmágus. Tűzmágus, és még annak is kezdő... Még egy tisztességes füstfelhőt se produkált, nem hogy tüzet.
Mikor a bögre víz sorsa kiderül, az ő arcán is megjelenik egy pillanatra a döbbenet, aztán - tetszik neki, nem tetszik neki - elneveti magát.*
- Csak gyakorlás kérdése... - *ereszt meg egy vígasztaló szándékú vigyort. Közben magában véglegesíti a lány Akadémiára való beszerzésének gondolatát.*
- Kapsz egy újat.
*Átveszi a bögrét, és a felmelegített vizet maguk mellé loccsintja a talajra. Ha a Földön lenne, ezzel valószínűleg utoljára jött volna ide anélkül, hogy valami törzsvendég belekössön, függetlenül a kiöntött folyadéktól, de itt - úgy vette észre - az ilyesmi még csak nem is a nemtetszés kifejezése. Praktikum.*
- Én meg ilyesmiket tudok... Bob!
*Az elementál felé emeli a bögrét, elengedi a levegőben és otthagyja. Ott is marad. Kiemelte az időfolyamból. Ami ugye annyiban nyilvánul meg, hogy megáll egyhelyben, míg Bob érte nem nyúl és Klaus el nem engedi. Addig is húz egyet a söréből legalább, míg azt is fel nem melegíti véletlenül Larin...
Csinálhatna látványosabb bemutatót is, csak a tömegverekedést nem akarja kockáztatni. Hölgytársaságban nem illik gyilkolni...*

*Maga előtt, illetve pontosabban orra elé rajzolgat köröket az asztalra és durcás képet vágva mozgatja fejét, miközben idegbeteg módon csapkod a farkával, pont mint egy hisztis négylábú, aki elől elvették a játékot, mikor már ép ráharapott volna.*
-Nem a gyakorlás a lényeg, hanem hogy ez odahaza még simán ment.
*Rajzolgatja a köröket és nem hajlandó odafigyelni Klaus mit csinál, nem érdekli a bögre lebegtetése, se az újabb víz adag. A padlón szaladgáló vízivók se lepik meg. egyszerűen depresszív kamasz lett.*
-Haza akarok menni. Nincs itt semmi ami jó lenne és még a hátam is fáj.
*Féloldalt biccentve fejét néz fel a férfira és pár pislogás után, csak kiböki.*
-Maga haza tud juttatni?

*Nem sok dolg volt se ideges bundás állatkákkal se depis serdülőkkel, úgyhogy sok érdemit nem tud kezdeni a helyzettel. Mindegy, próbálkozni azért fog, valahogy rosszulesik neki látni a lány letörtségét.*
- Nem tudom...
*Az őszinte válasz persze egy határozott fejrázás lenne, de arra mégsincs szíve. Ellenben elfilózva megdörgöli az állkapcsát.*
- ...De talán tudok valakit, aki igen. Bár ha már erre a világra keveredtél, én kihasználnám a lehetőséget...
*Újabb bíztató vigyor, hátha hatása lesz. Érthetetlen, máskor véletlenül se játszik Fülig Klaust. Talán csak természetes reakció a szokatlan szituációra, ki tudja.*
- ...Ugyanis van itt valami mágusakadémia. Vagy valami olyasmi. Én is azért jöttem, hogy körülnézzek kicsit, hátha képezne valaki... Nem lenne kedved velem jönni?

*Agyontaposottnak érzi magát, és pont úgy is néz ki továbbra is mert a dac erősebb a kényelmi helyzetnél, kit izgat hogy a hasába lassan beleköltözik az asztal lapja, mikor épp látványosan szenved.*
-Remek..
*sóhajt lemondóan és a következő adag víz se tudja már lázba hozni, csak forgatva vörös szemeit agonizál.*
-Jaj remélem, legalább félig embernek néz ki és nem valami gusztustalan pacahalom, aki pöfög, meg röfög, ha beszélni szeretne.
*Nem igazán lát lehetőségeket egyelőre és ha nem lenne itt Klaus, valószínűleg az egyik asztal alatt kucorogna és szépen elsírdogálna magában, amíg le nem telik az ideje, vagy éhen nem halna, mert hogy ő innen egy tapodtat se mozdul egyedül, arra is mérget vehet bárki.*
-Ön mégis mióta van itt, hogy ennyit tud? De persze.. úgy veszem észre nagyon más lehetőségem nincsen, hisz haza is csak akkor juthatok, ha megint .. hát szóval ugyanaz történik velem, mint idefele, amit nem tudom micsoda.. én tuti hogy nklnijidf jofdjf jfds..
*Fordul arccal a falap felé és nyomja bele orrát, sőt egész fejét, hogy hallani sem lehet mit nyafog már megint.*

- Nagyon is...
*Már amikor annak is akar tűnni, akkor viszont szívesen elnézegette - elnézeggették egymást -, úgyhogy nagyon is. No persze ő az egyetlen, akit ismer az Akadémiáról, úgyhogy mewglehet, a többiekre akár illhet is larin leírása... Végül is ki tudja. Itt...?!*
- Egy ideje...
*Hogy pontosan mennyi, gőze nincs, világok közti utazás plusz időmágia mellett nehezebb mérni az ilyesmit, mint a Succubus gondolná. Mindenesetre elég régóta, hogy nagyjából el tudjon tájékozódni ideát és ne lepődjön meg különösebben olyan dolgokon, amiktől egy éve még a szeme ugrott volna ki...*
- Hé... - *súlyos kéz nehezedik a magában nyafogó lány vállára, és óvatosan ülő helyzetbe húzza. Klaus mostanra lehúzta a sörét, és most ott áll mellette és biztatóan somolyog le rá a sapkája és gallérja közti árnyékból. Természetes gyorsítás, belepiszkálás a téridőbe meg a tény, hogy Larin csakis a gondjaival van elfoglalva.* - Menjünk. Aztán majd csak lesz valahogy...

*Szépen elmolyolva saját magában kezdi a végleges depresszió felé ingatni elméjét, és a külső zajokat csak idegtépő idegen morajlásnak vélni, mikor egy kéz nehezedik a vállára.*
-Héhéhééé.. neeem nyúlka-piszka.. viszed innen!!
*Pattan fel hirtelen az asztalról és kezd el maga előtt kalimpálni kezeivel és farkával. Még mit nem.. lehet hogy nem otthon van, de ki tudja melyik felvigyázó jött át vele titokban, csak hogy lebuktassa. Már pedig náluk az érintkezés szigorúan tilos. Még mit nem, persze egye érintésből kézfogás lesz, abból puszi és a végén ott kötnek ki, hogy a faj degenerálódik és a kulcsok elfajulnak.*
-Jó menjünk.. ha értem akartak volna jönni, már megtették volna.. már ha egyáltalán tudják hol vagyok.
*Fúj ki mérgesen egy tincset arcából, majd feltápászkodva vesz egy nagy levegőt és feltűnő módon a kijáratot keresi. Ekkora tömegben csoda ha saját magát nem veszti el.*

*Annak rendje-módja szerint elképed, tény, csak egy pillanatra, és akkor se látszik meg rajta. Egész jól elbeszélgettek, az ezt végképp nem indokolná. Akkor meg miért...? Mindegy... Egyébként, ha tudná, miért, jó sansszal csak vigyorogna, mondván: ha a Succubus fantáziája idáig jutott, egész biztosan sikere volt nála...
Ki tudja.
Napirend a dolog fölött, a német kitűnően elszórakoztatja magát azzal, hogy a szeme sarkából a kóválygó Larint figyeli. És persze elfilózik, kik is azok az "ők", akik esetleg érte jöhettek volna, satöbbi. Akik kísérleteztek rajta? Valószínű.
A procedúra kicsit tovább tart a kelleténél, abból az apróságból kifolyólag, hogy az égnek sem akarják elfogadni a földi pénzét, márpedig nála más fizetőeszköz nincs. Néhány komolyabb fenyegetés, valamint a dollár értékének bizonygatása végül megteszi a maga hatását, úgyhogy ezt talán maga mögött is tudhatja, még ha nem is mindigszívesenlátjuk-kategóriásként is... Lényegtelen, csak menjenek. Drága dolog ám az idő, ezt egészen biztosan megtanulta...*
- Erre.
*Segítséggel csak kitalál innen. Klaus ez után már legszívesebben kézenfogná és vezetné, mint egy kisgyereket, de az előző reakció után nem meri. Még foggal-körömmel esik neki, ha a tűzmágia már nem megy... Így annyit tehet, hogy marad aránylag szorosan mellette.
Az utcára kilépve megtorpan egy kicsit és megvakarja az állát, miközben átgondolja, merre is találhatók Mifla helyi érdekeltségei. Egyrészt közvetlen a hátuk mögött, de itt ugye nem volt. Akkor pedig...*
- Öhmm... Erre.

*Kissé felszabadultabban caplat Klaus, inkább mögött mint mellett, hisz még is csak ő tudja merre kell mennie, bár ez az alkudozásából ítélve kezd kétséges lenni. főleg hogy szerinte a személyzetnek a mennyiséggel és nem a fajtával volt gondja, de hát nem fog beleszólni, elintézte és pár gyanús alak morcos nézegetésén kívül nem kaptak mást a fejükre.
Kilépve az épületből teljességgel ledermed. A benti légkört már kezdte megszokni, de hogy egy egész város ilyen legyen, az azért már egy kissé sokkoló neki. az égen, a földön, a falakban.. úristen rápislogott egy kavics, és köhögésbe fulladt mellette egy ablak. Kóválygó léptekkel fókuszálja a férfi hátára tekintetét és nem hajlandó elvenni onnan, míg csak azt nem mondja hogy megérkeztek, ahhoz a bizonyos, elvileg humanoid kinézetű valakihez, vagy tán rögtön mondja, hogy valami?*

*Reméli, megtalálja a címet, lakóépület vagy valami ilyesmi. Arra az esetre, ha Mifla éppen Visszhangvárosban tartózkodna, és azon belül nem a fogadóban. Nehezen elképzelhető variáció, de állítólag előfordult már. Egyébként ő sem tudja az utat. Egyszer hallotta a címet, plusz ő maga is küzd a várossal, bár ő inkább csak annyiban, hogy errefelé kicsit nehezebb áttekinteni, merre is jár valaki...
A megotrpanás hangja felett talán még elsiklana, de mikor a lány szabályszerűen megtántorodik mögötte, már ő is lestoppol. Megfordulva még elkapja a pillanatot, mikor a Succubus épp elkapja a tekintetét egy aránylag ártalmatlannak tűnő üvegablakról.*
- Minden rendben...?
*Már hogy lenne minden rendben, egyszer csak egy új világba került, ami érthetetlen és ijesztő, Larin pedig ennek megfelelően értetlen és ijedt. És ő ennyit tud kérdezni. Nesze neked sok évtizedes tapasztalat... de hát egyszerűen... Egyszerűen nem tudja, mit kéne tennie vagy mondania, és meglehetősen zavarja is.*
- Figyelj... - *nem egészen tudatosan vagy előre megfontoltan törnek elő belőle a szavak, de mostmár nem is akarja leállítani a monológot. Monológ... Idáig jutott ilyen rövid idő alatt?* - Tudom, hogy rémült vagy és nem értesz semmit, annyira... Képtelen itt minden körülötted. Én sem értettem, mikor ide kerültem. De nem bánthat senki. Senki, érted? Megvédelek, bárki vagy bármi fenyegetne, érted?
*Nofene. Ez nagyon egy elköteleződésnek hangzott. Jól kezdődik a dolog... A semmiből a nyakába hullik valami nyálcsordító testű, kisgyerek módjára magatehetetlen démonlányka, neki meg dübörögnek a védelmező ösztönei, mikor a képességei formálására kéne koncentrálnia, itt-ott esetleg kocsmázásokkal megszakítva. Mindegy, megcsinálhat egy pár labdatrükköt az idő öreg kerekével, de vissza nem forgathatja.
Bár talán nem is akarná.*

[Fox, Garabonciás - az utcákról betérve]

* Már meg sem lepi amit Fox mond, szinte nem is figyel rá teljes mértékben.
- Nos, időm az nincs.. Még annyi sem, amennyit itt eltöltöttem.. De ez most nem is lényeg..
* Mikor az épület elé lépnek, felnéz az oromzatra és félrehúzza szája szélét. Nem különösen nyeri meg sem a látvány, sem a terjengő szagok felhője. A kettő összjátéka azt a képet idézi fel benne, mikor egy kénbányában járt. Az épület nem tűnik bányának, nem is lehetne itt a város közepén, tehát másnak kell lennie. Bentről zajt hall, betekint hát az ablakon, de nem sokat lát, csak saját tükörképét. Megigazítja a csuklyáját és ruháját, majd a kilincsre teszi a kezét és benyit. Mikor belép, körbetekint, hirtelen minden tekintet rávetődik hiszen az idegenek között is egy különös személy, öltözete nemesi származásra utal, arcát maszk fedi, ránézésre is kész rejtély. *

[Salvius, Garabonciás - ivást megkezdendő]

- Hát mi?
*Szegezi az Északinak a némileg pimasz, ugyanakkor meglehetősen nyilvánvaló kérdést. Mégis miért akarna visszamenni egy olyan helyről, amiben múlt időben beszél? Hát nem elég gyönyörű ez neki? vagy bármi más, ha már itt tartunk? Feltéve, ha nem józan az ember. Azzal sokmindent el lehet simítani. Ha mondjuk nem tetszene az aktuális világ égboltjának színe, esetleg őrült császár uralkodna rajta, aki istennek kiáltja ki magát, vagy ilyesmik...
No de elég a filozofálásból, hisz itt volnának a szentélyben. Ő nyilvánvalóan járt itt, ezt könnyű leolvasni a személyzet leplezetlen iszonyt tükröző arckifejezéséről, mikor végre végeztek Salvius megbámulásával. Nem mintha törődne vele. Lendületesen utat tör magának a kedvenc asztalához, lehuppan a kedvenc székére. Mikor pedig az Északi is mellé telepszik, vidoran elüvölti magát abba az irányba, ahonnan a hatást várja.*
- NICSER!

[ Fox, Garabonciás - a csehóban]

- Most semmi sem fontosabb annál, hogy visszajussak.. És ez a lényeg most.
* Mikor a népek elvonják tekintetüket róla és elindulhatnak az asztalok között, ő maga csak leszegett fejjel halad, igyekszik nem felvenni szemkontaktust senkivel. A helyről már megállapította, hogy bizonyára valamilyen kantin lehet, az itt összegyűlt sok lény és a kezükben lévő ital, elvétve étel, egyértelműen erre utal. Furcsállja, hogy a lakókörletek közepén helyeztek el ilyen épületeket, az Északi városokban általában a gyárak és a bányák környékén lehetett ilyeneket fellelni. Mire ezt végiggondolja, Fox már le is ült az asztalához, ő lábbal kihúz magának egy széket, majd leül és hátradől. A férfi elvonyítja magát, amint alfelét a székre helyezi és ez kissé meglepi. *
- Ez valami szokás lenne? Egyáltalán mi az a "Nicser"?

[Crazy Foy, Salvius Rex - A kiszolgálás]

És a Nicser meg is jelenik a várt irányból. Nem egy hagyomány, nem egy furcsa állatfajta, hanem a helyi kiszolgáló személyzet ikerpárosának alacsonyabbik tagja. Döcögve, mosolygósan halad a teljesen mindennapi páros felé. Hosszú vörös haja minden lépésnél tekintélyes kilengést produkál, amint kiszámíthatatlan billegésével az őrült ír és az introvertált északi asztala mellé lép.
- Fox, drágám, mit adhatok? – csicsergi mosolyogva.

[Salvius, Garabonciás - rendelés]

*Megvonja a vállát. Ha az a legfontosabb, akkor az a legfontosabb, szíve joga. Ő ugyan nem érti, de hát az egy dolog. Amíg megkapja a tudatmódosítóit, neki egészen mindegy.*
- Ő az. Illetve az egyik.
*Biccent a szokásosnál is szélesebb vigyorral az elődöcögő nőszemély irányába. "Drága", heh... Még egy fűrészes gyilkossal szemben is, ez aranyos. Nem életbiztosítás, de aranyos.*
- Két whiskeyt, angyalom...
*Legyint egyet a nagyvonaló dzsentri mozdulatával, ami rá alkalmazva meglehetősen bizarrul hat, de ezen talán már senki sem akad fenn. Egyébként itt valaki éppen meghozott egy jó döntést, ilyen kiszolgálással talán fizetni fog a jelenlevő vendégkör módszeres felkockázása helyett, mert kilöttyintették az italát, vagy hasonló.*

[Fox, Garabonciás - az asztalnál]

* Ropogó, nyikorgó padló jelzi Nicser közeledtét, felé fordítja hát a fejét. Legalább is Salvius ezt a következtetést vonja le abból, hogy Fox a kis termetű kiszolgáló közeledtét figyeli. Újabb helyes meglátás, ezt bizonyítja Fox is. *
- Az egyik?
~ Szóval legalább ketten vannak.. Vagy akár többen. De kinek kelhetett ilyen gömbölyded, kicsi, csámpás lábú, vörhenyes hajú kiszolgálólányból kettő? ~
* Gondolja, majd hátradől, Fox rendel valami "viszkit". Bármi is az, kettőt kért, vagyis az egyik az övé lesz. Némán fogadja a sorsát, miközben kezeit összekulcsolja. *
- Vannak kapcsolatai? Ismerősei, akik magához hasonlóan értenek a mágiához?
* Hivatalos hangnemre vált, bár a légzőgépének haldokló, fájdalmas szuszogása továbbra sem szűnik. *

[Crazy Foy, Salvius Rex - A tüzes víz]

Nicser rámosolyog az őrült írre, majd aggódást kicsit túljátszva, kicsit közelebb hajol, bizalmasan mosolyogva halkabbra veszi a hangját.
- Kicsit drágább lett a whiskyd drágám. – mondja pillogva. – Akadozik a beszállítás. Állítólag őrzik a Kaput felétek.
Újfent körbenéz, majd jó hangosan kijelenti, hogy máris hozza a rendelést és elbilleg. Nem sokára visszaérkezik két pohár aranybarna folyadékot egyensúlyozva a tálcáján.
- Most fizetésként pénzt hagyj a pulton, ne az egyik vendég ujjait - kuncog Crazy Foxra, miközben kihelyezi a italokat a két vendég elé.

[Salvius, Garabonciás - Alko hol? Hát mi lett a csempészekkel...?]

*Mély és őszinte aggodalommal hördül fel az árat illető figyelmeztetést hallva. Még hogy az ő kedvenc piájához csak drágábban lehessen hozzájutni, hát milyen világ az ilyen? No mindegy, legalább van belőle valamennyi. Egy berúgásnyi is több a semminél, nemde?*
- Az szíves felszólítás volt - *siránkozik mogorván, bár kétségtelenül felderülve kissé a szesz illatától.* - Hogy legyetek szívesek megnevelni a vendégkörötöket. Az a pofa szántszándékkal kiütötte a kezemből az italomat. - *Pedig alig reccsent, mikor az újonnan jött illető Fox kedvenc asztala után rejtélyes módon a padlón találta magát. Mit kellett ezen így felhúznia magát...
Ráadásul most még jó fiú is volt. A többi darabot szegény éhező utcakölyköknek adta...
Mikor ezzel végzett, visszafordul az immár hivatalos fémpofát öltött Északihoz.*
- Egy-kettő... Csak nem mind ezen a világon... - elgondolkodva lehúzza az italát, mi nagyjából olyan hatást gyakorol rá, mintha üres teát szürcsölgetne. Aztán oda se igen nézve oldalra nyújtja a poharat, várva, hogy Nicser elvegye és újratöltse. - Igazából egyről tudok, aki biztosan itt van. Mindenféle trükköt tud az idővel... Megállítja, felgyorsítja, ilyesmi. - *derűsen kuncog, mint a kisgyerek, amikor valami különösen jó játékra emlékszik vissza.* - Egész használható.

*Némi meglepetésére alig érezte a lány súlyát, míg a hátán cipelte. Alapból is meglehetősen de erős, de mégis... Ebbena prosztetikus testben lehet valami. Na nem mintha nem restauráltatná a régit. Inkább azt fejleszti, és akkor már meg is tartja az eleven test minden előnyét, mint ezt a feltuningolt konzervdobozt.
Aránylag hamar visszaérnek Visszhangvárosba. Ő ígéretének megfelőlen még a kapuk előtt lerakja Larint, így a lány kénytelen a saját lábán besétálni a városba. Még jó, hogy sokat nem kell gyalogolniuk, ismeri annyira a várost, amennyire nem idevalósi ismerheti, pár rövidítést ilyesmit... Lényeg, hogy hamar kibukkannak a fogadónál, ahonnan elindultak.
Csakhamar újra egy asztalnál ülnek,a a sors fintora folytán éppen annál, ahol elkezdték ezt az egész kaotikus ügyet. Még Bob örökké jelenlevő személye is felbukkan mellettük.*
- Egy bögre vizet, Bob.
*Magának egy üveg pálinkát rendel egy arra tévedő felszolgálótól. Neki ennyi megteszi egyenlőre. Viszont eszébe jut valami, ami eddig kiment a fejéből. Úgyhogy oda is fordula a lányhoz.*
- Éhes vagy még? Ha igen, most ehetsz valamit. Felteszem, pénz nincs nálad, úgyhogy fizetem.

*Nagyot nyújtózva száll le Klaus hátáról és mintha mi sem történt volna elnyom egy ásítást, majd befelé lépdel a városba. Mintha egy másik helyre érkezett volna. Nem érez félelmet, pusztán a kíváncsiság csillan meg néha szemeiben, vagy ahogy beles egy két sikátorba ördögi vigyorral simogatja meg újonnan szerzett fegyverét, mit lehet hogy el se tudna sütni, de azért ragaszkodik hozzá, majd megtanulja.
A fogadóba érve csak nézelődik, míg le nem ülnek*
-Kössz Bob.
*Int az elementálnak mosolyogva, majd vizet maga elé húzva issza le a felét.*
-Egen.. éhes vagyok, és nem, nekünk odahaza nem volt pénzünk,. mert nem kellett semmit sem vennünk. Hogy lehet olyat szerezni?
*fordul érdeklődve Klaus felé.*

*Az igenlő válaszra odaint egy felszolgálót, aztán a lány felé biccent jelezve, hogy rendeljen. Ha ez megtörtént, válaszolhat a pénzzel kapcsolatos kérdésre, legalább addig is átgondolhatja a dolgot. Pénz... Annyira mindennapi, legalábbis az ő számára, hogy nehéz leírni a vele kapcsolatos dolgokat.*
- Sokféleképpen... Dolgozhatsz valakinek, elvégzed az általa rádbízott feladatokat, és ezért fizetséget kapsz. Mint egy csere. A munkád, a képességeid pénzért cserébe. Vagy eladsz dolgokat. Anyagi javak pénzért cserébe. - *a jó öreg álldörzsölgetés, mint indig, mikor elfilózik. Márpedig kicsit filozofikus beütésű a téma ebben a formában, azt kénytelen beismerni magában.* - Vagy csak el is veheted. Ellopod a birtokosa tudta nélkül, vagy elrablod a tudtával, erővel. Ezt viszont a legtöbb helyen büntetik. Meggyűlhet a bajod a kormányzattal, ha csinálod. - *belekortyol a pálinkába.* - Persze csak ha lebuksz vele... Na igen, vagy ezek kombinációi.
*Tömören talán így tudná összefoglalni. És ezzel el is jutottak azon inoványos területre, hogy miből is kéne Larinnak megélnie. A férfi fejében önkéntelenül is olyan ötletek kavarognak, amiket a legtermészetesebb fantáziája diktál, és amiknek a a megvalósulását egyébként is igyekezne minden erejével megakadályozni. Mikor kissé magához tér ezekből, igyekszik logikusan megközelíteni a dolgot.*
- Attól függ, miben vagy jó. Ha rájössz, kereshetsz egy munkaadót, aki ilyen feladatokra keres valakit. vagy csinálhatod a saját szakálladra. Szóval... Miben is?
*Kétségtelenül érdeklődve várja a választ.*

*Amint odaér a felszolgáló, ahelyett hogy azt mondaná mit szeretne enni, bemutatkozik.*
-Én egy ember, démon hibrid vagyok, emberi étvággyal. szeretem az édeset, a savanyút nem, a csípős jó, de ne túlságosan, sóból nem kell sok. Legyen zöldség és hús és gyümölcs is benne, a véres az nem baj. szóval, valamit kérek másfél főre, ami ezeknek megfelel. Köszönöm.
*Biccent a személyzet felé, majd visszafordulva felkönyököl az asztalra és félrebiccentett fejjel nézi a férfit, mintha vizsgálgatná.*
-Aha, dolgozni, cserélni lopni, és a vegyes felvágott.
*A kérdésre azonban felhúzza a szemöldökét. Fogalma sincs miben jó. Mármint hogy úgy igazán.*
-Hát tudok főzni, ellátni állatokat, már földi állatokat, ismerem a kultúránkat, ápoltam időseket, értek a díszítéshez, a fecsegéshez, vagyis társalgához, pár hangszerhez.. öö nem tudom mi van még. Neked valami ötlet hogy mit csináljak? Adj munkát! na?
*Vigyorog rá Klausra.*