A Fogadó

First topic message reminder :

Egy egyszerű kétszintes épület, szürkés-koszos falakkal és erős faajtóval. Ahogy belépsz először a hatalmas kandalló, majd a feléd néző kardhegyek vonhatják el figyelmedet a csinos vagy éppen förtelmes kinézető pincérhölgyekről. Több személyes asztalok váltakoznak egészen kicsikkel, a hozzájuk tartozó székméretekkel. nincsenek eldugott sarkok, lefüggönyözött részek, csak a nyílt hatalmas terep. Egy felfelé vezető lépcsősor található a pult oldalánál, mi a szobákhoz tartozó folyosóra vezet. A pultostól lehet kérni kulcsot, az árat előre kell fizetni, mit halál esetén se térítenek vissza.
Ételt nem igen lehet kapni itt, összesen kétféle van, egy helyi kenyérféle, miből néha kipislog pár riadt szempár, vagy a leves, amibe jobb esetben nem a vendég kerül bele.
Mint egy zsibvásár és pont olyan veszélyes is, ha nem ismernek. Persze félni nem kell.. kocsmárost itt még nem öltek.

Alkalmazottak

[Salvius, Garabonciás - Alko hol? Hát mi lett a csempészekkel...?]

*Mély és őszinte aggodalommal hördül fel az árat illető figyelmeztetést hallva. Még hogy az ő kedvenc piájához csak drágábban lehessen hozzájutni, hát milyen világ az ilyen? No mindegy, legalább van belőle valamennyi. Egy berúgásnyi is több a semminél, nemde?*
- Az szíves felszólítás volt - *siránkozik mogorván, bár kétségtelenül felderülve kissé a szesz illatától.* - Hogy legyetek szívesek megnevelni a vendégkörötöket. Az a pofa szántszándékkal kiütötte a kezemből az italomat. - *Pedig alig reccsent, mikor az újonnan jött illető Fox kedvenc asztala után rejtélyes módon a padlón találta magát. Mit kellett ezen így felhúznia magát...
Ráadásul most még jó fiú is volt. A többi darabot szegény éhező utcakölyköknek adta...
Mikor ezzel végzett, visszafordul az immár hivatalos fémpofát öltött Északihoz.*
- Egy-kettő... Csak nem mind ezen a világon... - elgondolkodva lehúzza az italát, mi nagyjából olyan hatást gyakorol rá, mintha üres teát szürcsölgetne. Aztán oda se igen nézve oldalra nyújtja a poharat, várva, hogy Nicser elvegye és újratöltse. - Igazából egyről tudok, aki biztosan itt van. Mindenféle trükköt tud az idővel... Megállítja, felgyorsítja, ilyesmi. - *derűsen kuncog, mint a kisgyerek, amikor valami különösen jó játékra emlékszik vissza.* - Egész használható.

*Némi meglepetésére alig érezte a lány súlyát, míg a hátán cipelte. Alapból is meglehetősen de erős, de mégis... Ebbena prosztetikus testben lehet valami. Na nem mintha nem restauráltatná a régit. Inkább azt fejleszti, és akkor már meg is tartja az eleven test minden előnyét, mint ezt a feltuningolt konzervdobozt.
Aránylag hamar visszaérnek Visszhangvárosba. Ő ígéretének megfelőlen még a kapuk előtt lerakja Larint, így a lány kénytelen a saját lábán besétálni a városba. Még jó, hogy sokat nem kell gyalogolniuk, ismeri annyira a várost, amennyire nem idevalósi ismerheti, pár rövidítést ilyesmit... Lényeg, hogy hamar kibukkannak a fogadónál, ahonnan elindultak.
Csakhamar újra egy asztalnál ülnek,a a sors fintora folytán éppen annál, ahol elkezdték ezt az egész kaotikus ügyet. Még Bob örökké jelenlevő személye is felbukkan mellettük.*
- Egy bögre vizet, Bob.
*Magának egy üveg pálinkát rendel egy arra tévedő felszolgálótól. Neki ennyi megteszi egyenlőre. Viszont eszébe jut valami, ami eddig kiment a fejéből. Úgyhogy oda is fordula a lányhoz.*
- Éhes vagy még? Ha igen, most ehetsz valamit. Felteszem, pénz nincs nálad, úgyhogy fizetem.

*Nagyot nyújtózva száll le Klaus hátáról és mintha mi sem történt volna elnyom egy ásítást, majd befelé lépdel a városba. Mintha egy másik helyre érkezett volna. Nem érez félelmet, pusztán a kíváncsiság csillan meg néha szemeiben, vagy ahogy beles egy két sikátorba ördögi vigyorral simogatja meg újonnan szerzett fegyverét, mit lehet hogy el se tudna sütni, de azért ragaszkodik hozzá, majd megtanulja.
A fogadóba érve csak nézelődik, míg le nem ülnek*
-Kössz Bob.
*Int az elementálnak mosolyogva, majd vizet maga elé húzva issza le a felét.*
-Egen.. éhes vagyok, és nem, nekünk odahaza nem volt pénzünk,. mert nem kellett semmit sem vennünk. Hogy lehet olyat szerezni?
*fordul érdeklődve Klaus felé.*

*Az igenlő válaszra odaint egy felszolgálót, aztán a lány felé biccent jelezve, hogy rendeljen. Ha ez megtörtént, válaszolhat a pénzzel kapcsolatos kérdésre, legalább addig is átgondolhatja a dolgot. Pénz... Annyira mindennapi, legalábbis az ő számára, hogy nehéz leírni a vele kapcsolatos dolgokat.*
- Sokféleképpen... Dolgozhatsz valakinek, elvégzed az általa rádbízott feladatokat, és ezért fizetséget kapsz. Mint egy csere. A munkád, a képességeid pénzért cserébe. Vagy eladsz dolgokat. Anyagi javak pénzért cserébe. - *a jó öreg álldörzsölgetés, mint indig, mikor elfilózik. Márpedig kicsit filozofikus beütésű a téma ebben a formában, azt kénytelen beismerni magában.* - Vagy csak el is veheted. Ellopod a birtokosa tudta nélkül, vagy elrablod a tudtával, erővel. Ezt viszont a legtöbb helyen büntetik. Meggyűlhet a bajod a kormányzattal, ha csinálod. - *belekortyol a pálinkába.* - Persze csak ha lebuksz vele... Na igen, vagy ezek kombinációi.
*Tömören talán így tudná összefoglalni. És ezzel el is jutottak azon inoványos területre, hogy miből is kéne Larinnak megélnie. A férfi fejében önkéntelenül is olyan ötletek kavarognak, amiket a legtermészetesebb fantáziája diktál, és amiknek a a megvalósulását egyébként is igyekezne minden erejével megakadályozni. Mikor kissé magához tér ezekből, igyekszik logikusan megközelíteni a dolgot.*
- Attól függ, miben vagy jó. Ha rájössz, kereshetsz egy munkaadót, aki ilyen feladatokra keres valakit. vagy csinálhatod a saját szakálladra. Szóval... Miben is?
*Kétségtelenül érdeklődve várja a választ.*

*Amint odaér a felszolgáló, ahelyett hogy azt mondaná mit szeretne enni, bemutatkozik.*
-Én egy ember, démon hibrid vagyok, emberi étvággyal. szeretem az édeset, a savanyút nem, a csípős jó, de ne túlságosan, sóból nem kell sok. Legyen zöldség és hús és gyümölcs is benne, a véres az nem baj. szóval, valamit kérek másfél főre, ami ezeknek megfelel. Köszönöm.
*Biccent a személyzet felé, majd visszafordulva felkönyököl az asztalra és félrebiccentett fejjel nézi a férfit, mintha vizsgálgatná.*
-Aha, dolgozni, cserélni lopni, és a vegyes felvágott.
*A kérdésre azonban felhúzza a szemöldökét. Fogalma sincs miben jó. Mármint hogy úgy igazán.*
-Hát tudok főzni, ellátni állatokat, már földi állatokat, ismerem a kultúránkat, ápoltam időseket, értek a díszítéshez, a fecsegéshez, vagyis társalgához, pár hangszerhez.. öö nem tudom mi van még. Neked valami ötlet hogy mit csináljak? Adj munkát! na?
*Vigyorog rá Klausra.*

*Hmmh... Ez így nem poén. Túl... mindennapos. Jó, vannak a listában hasznos dolgok, de akkor is... Semmi igazán egyéni. Márpedig valami igazán egyénire lenne szüksége, ha nem akarja laborpatkányként, egy utcasarkon, vagy valami hasonló helyzetben végezni.
És még ebből keressen neki valami munkát... Még az emberei közé sem merné beereszteni. Ebben a "ruhában" biztos nem...
Némileg gondterhelten maga elé mered egy hosszú pillanatig. Egy ideig különben sem menne vissza a csapaptához, szóval még a többé-kevésbé megbízható tagokra sem tudná rábízni a lányt. Nem, ő maradni tervezett. Meg akakrta keresni azt az Akadémiát vagy mit, hogy mágiát...
Ennél a pontnál gyúl isteni fény az agyában. Persze, világos. Mágia.*
- Mondtad, hogy tudsz varázsolni. Valamennyire be is mutattad, emlékszel?
*Az a vízmelegítős jelenet. Persze az ömagában a kevésnél is kevesebb... De jó kiindulási alap.*
- Talán... Ha nagyobb erőd lenne... tudnálak használni. És azt is tudom, hogy lehetnél erősebb. - *egy pillanatra felveszi a maga szokásos felgmáját, némi figyelmeztető felhanggal.* - Persze nem kétnapos procedúráról van szó.
*Meglátja, mit mond erre Larin. Abból a kevésből, amit eddig megtapasztalt a jelleméből - az új jelleméből -, kétli, hogy nemet.*

[Richard]

*Betipegve a kocsmába azonnal félreugrik, már csak ösztönből is, hisz ki tudja mi repül éppen felé és inkább találja el a mögötte lévőket, mint hogy az ő finom kis orrát törje be, mert akkor megtorolni lenne kénytelen és most fáradt a test edzéshez.*
-Jól van Richárd, majd akkor neki fogunk panaszkodni és majd ő veri le rajtad, ha van valami.. vagy etet meg csigás tésztával, mikor összehívjuk a szakszervezeti tanácsot.
*A miniméretű akárminek a hangját meghallva felvonja a szemöldökét.*
-Nem én fizetek, amúgy meg az a baj hogy főnök. Tudod ez olyan alaptörvény, ha főnök akkor utálni kell, akkor is ha egyébként nem tennéd. Sosem volt még munkád?
*Na nem mintha Nairnak lett volna valaha, de azért ennyit még ő is tud a "felnőttek" világából, mint ahogyan azt is, hogy inkább mászik el a pultig és kér valamit magának, semmint hogy megvárja az első arra sündörgő pincért. Addig is megnézi kifélék vannak épp a helyiségben. *

Előzmény

[Nair&Gunrig]

*Most komolyan étel és ital lapot keres? Úgy látszik tényleg megviselte az utazás.*
-Három erőset, meg valami rágcsát, ami nem mérgező.
*A lehetőséget megadta, hogy valami értelmeset kapjanak.*
-Amiatt nem félek. Mire oda jutna, hogy elmondja, addigra elfelejti az egészet. Vagy valószínűbb, hogy téves információk kusza hálózatával látna el.
*Röhög egyet Nair okfejtésén. Tulajdonképpen amilyen egyszerű, annyi igazság is lakozhat benne. Idővel még talán be is igazolódik majd.*
-Még szerencse, hogy a szerződéssel nem adtad el a lelked is. Így is tele van már mindenféle hasztalan kacattal a polcom.

*Izeg mozog a széken. Valamelyik nemnormális túl magasra készítette a hozzá való asztalt. Nagyjából a második, hangosabb reccsenésnél dönt úgy, hogy nem piszkálja tovább az ülő alkalmatlanságot.*
-Kezdésnek nem rossz. Egyébként meg fogalmam sincs, hogy ki mit hurcibál össze, de ha főzni tud, akkor áldom a szakállát.
*Amiről eszébe jut, hogy a sajátját is igen rég sodorgatta, szóval így is tesz, amíg hallgatja Nairt.*
-Áh, nem úgy van az. A főnök az főnök. Amit mond az úgy van. Ha meg mégsem úgy, akkor el kell neki mondani, lassan, tagoltan, hogy amit munkát megkívánt, abba annyi értelem szorult, mint a medve forró vasalóval történő simogatásába.

*Nem hallja már a főnököt, se a másik munkást, mert gyorsan elslisszolt a tömegben és vigyorogva lép a pult mellé. Az sem igazán hatotta volna meg, ha tudja mit akar Richard és hogy a törpe mit iszik, amit kap. Saját fogyasztásra kér valami közepesen erőset, de hideget. Cigarettát dug a szájába, majd elmondóan sóhajt, hogy persze a tűz csiholási szerszám nincs nála és ilyenkor egy nyamvadék lángelementál, vagy megvágható ismerős tűzmágus sincs a környéken. Pedig azon filózott, hogy az italát a többiektől messze bekkeli ki, de így kénytelen visszamászni. Nagy sóhajjal fűszerezve, kezében a bögrével, különben lefagyalná az ujjait a nedű, mi épp füstöt okád magából, indul vissza.*
-Főnök, add a tüzedet.
*Rogy le a székre, majd húzza fel lábait és kezdi lehelgetni a dermedt piát. Nem épp erre gondolt, de attól a nőtől nem akar semmit, még panaszt tenni sem.*