Csapágy

First topic message reminder :

Acélváros eleddig egyetlen kocsmája és észvesztője. Sötét egy hely, sötét alakokkal, persze ez általában azért igaz, mert koszosak a bennlévők. Szerelők, rossz hírű tolvajok, pitiáner bűnözők alkotják a törzsvendégeket és alig lézeng benne valaki.
A pult egy régen kiszerelt gépezet vezérlőpultjából lett átalakítva, ahogy a többi berendezés is. Van pár kényelmesebb darab, valami régi bőrbútor féleség, de azt nem igen szokták használni, mert ha beleülnek, akkor elnyeli őket az agyonült tömítés.
A söntés mögött egy félautomatizált robot áll és várja a rendeléseket. Beszélgetésre nem alkalmas, mint hogy különleges kívánságok tejesítésére sem, hisz csak az itallap van bele programozva. Ha valaki enni akar, az meg menjen haza és főzzön magának. Maga az itallap, a robot fölött van felfüggesztve, jó nagy betűkkel kiírva rá a teljesíthető kérések listája.
fékolaj - gyenge, sűrű piros koktél
gépolaj - közepesen erős, sűrű fekete koktél
hűtővíz - tiszta alkoholba áztatott gyömbér
forrógáz - valami kétes értékű pálinkaféle
rozsdamaró - kommersz pálinka
mosólé - szaponin tartalmú, gyenge alkohol
lötty -alkoholmentes aromásított víz

-Akkor mi is ott ragadunk, ha csak utólag egyezik bele a mentőakcióba, mikor már körülvettek minket a holtak. Főleg, ha nem tudják pontosan mivel is dolgoznak. Amire következtetni enged, hogy az egész világon csupán egy maréknyi mágiával rendelkező bohócuk van, akik annyit tudtak összehozni, hogy egy tagot átlöktek ide, aki hetekig nem is tudott magáról. Egy egész sereg élőholttal szemben pedig nekünk is kockán forog az életünk, ami nem a legjobb kockázati tényező, ha már a szavakkal játszunk.
*Alapjáraton véve nem lenne rossz a gondolatmenet, de némi hiba van benne.*
-A disznagok vannak olyan ügyesek a szakmájuk terén, hogy tudják ki élőholt, ki nem. Egy ilyen jellegű fertőzést már messziről kiszagolnának. De persze, mi ezt nem láthatjuk és, ha előrukkolunk nekik a sztorival, amit nekünk előadott, akkor tuti nem sokáig fog itt rohangálni őrizet nélkül. Onnantól pedig menne minden a maga útján, miután kiderülne, hogy egyáltalán igazat beszél-e vagy sem. Mert azoknak a fanatikusoknak mindegy milyen érveket hoz fel, ha a zsebében ott van egy rúna, ami élőholt irtáshoz vezethet.

-Ki mondta hogy ott kérnénk el tőle.. arra gondoltam, hogy kinyitjuk, ő átmegy, visszadobja a követ és ennyi. Na persze ehhez kéne tudni, hogy mi alapján működik ez a kapu, mert nekem nem olyannak tűnik, mint mondjuk a kupoláé, vagy azé a másik z-s világé. Igaz, hallottam már olyanról, hogy marhaságokat kér az áthaladásért az alvó lény. Na mindegy.. lassan annyi terv lesz az egészhez, hogy már kódolni sem érdemes.. ez is azt hiszem valahol a huszadik c-tervnél tart...
*A végénél úgy tűnik, hogy már inkább csak magában beszél, mélázik, hangosan gondolkozik, majd Richárdra néz.*
-Hehe.. tehát nem fertőzött hanem hülye és nála az irtás kulcsa. Ezt akár egy cetlire is felírhatnánk és a hátára lehetne ragasztani, ha túl sok baj van vele. Tuti darabokra szednék.
*Vigyorodik el szélesen a gondolatra, majd csak a fejét csóválja.*
-Az is kész csoda hogy idáig eljutott.

*Türelmesen kapargatja az asztalt, amíg Nair magában fecseg, fittyet hányva a tervekre, mintha rá se fitymálna az egészre.*
-Ha befejezted a kis monológod, akkor talán figyelhetnél is. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja csak úgy átpasszolni nekünk a követ, ha átlépi a kaput. Azt sem igazán értem, hogy egyáltalán minek jött át ide, hogy ha nem akar minimum egy jelentősebb csapattal visszatérni oda.
*Azért az megnyugtató, hogy legalább egy jelentősebb része az információknak átjutott a nőhöz.*
-Pontosan. Ez esetben már csak azt kell megoldani, hogy minket se hagyjanak ki a mókából. Szívesebben játszom a megmentő hős szerepét, ha egy hadseregnyi élőholt pusztító mániákus van a hátam mögött. Salvius pedig...valószínűleg előretolakodott és ijedtében bezárta maga mögött a kaput, nehogy az élőholt barátai is átugráljanak. Kétlem, hogy ő lenne népének kiválasztott követe. Vagy ha igen, akkor át kell gondolnom még egyszer, hogy akarok-e belőlük hasznot húzni.

-Neeem mondod? Pedig azt hittem hogy a két szép szemedért majd átadja. Oké hogy hülyének nézel, rá is játszok, de gondoltam azért átlátsz ennyire rajtam..
*Kapargatja Nair meg majdnem a saját arcát. Cigi cigi hátán, ez a beszélgetés kezd olyan lenni, mintha az apjával akarna megtárgyalni valamit, a füst mennyiségből ítélve biztos.*
-Még egyszer remek.. mert akkor vagy hülyék, vagy hülyék.. mert hogy ha egy valaki ilyen ostoba rozsdás fémcsavar rá tudja zárni a többiekre a kaput, akkor ott valamit nagyon benéztek, ha meg ahogy mondtad.. ha ez a vezető.. ehh. Remélem nagyon sok mindenben hazudott és azt is remélem, hogy ezt be is fogja vallani, még mielőtt átrángatna minket a hullák földjére.

-Talán ha nem ködösítenél ennyit, akkor úgy könnyebb lenne a dolog.
*Ezzel a lendülettel a saját dohánytermékét is elnyomja.*
-Messziről jött ember azt mond amit akar. Lehet csak egy szimpla tolvaj, akit most fúr a lelkiismerete. Vagy nincs is ott semmiféle élőholt fenyegetés, egyszerűen csak száműzték. Ez majd úgy is kiderül, viszont némileg megmagyarázná az ellenkezését, hogy seregekkel térjünk vissza. Addig pedig amíg ezek nincsenek tisztázva, nyugodtan vehetjük igaznak amit mondott, hogy azok szerint cselekedjünk.
*Majd szélesen elvigyorodik, hisz akár bele is lökheti Nairt a mély vízbe, ami jelenleg inkább csak egy sáros pocsolya.*
-Nekem kétlem, hogy elárulná a dolgait, ugyanis érezhetően nem szimpatizál a nézeteimmel. Viszont te vehetnél egy 180 fokos fordulatot előtte, hogy a bizalmába férkőzhess. Már amennyiben ez lehetséges, ami alatt azt értem ,hogy az ő részéről.

-Szóval jó a ködösítésem.
*Vigyorodik el szélesen, mintha még a szemei is csillogni kezdenének, majd megunva a szerepet ásít egyet és visszatér a félmosoly az arcára, szemeibe pedig a mérhetetlen undok üresség.*
-Már ha egyáltalán ember, de ja kezeljük úgy, hogy igazat mond.. akkor meg sült bolond. Na mindegy, majd csak lesz valahogy, ha más nem, plussz egy táptalaj az acélvárosi növényeknek, a rozsdavirágnak és az olajkúszónak.
*Mert hogy nagyjából ennyi lenne a fémpofiból, ha itt érné utol a végzete, de ez már, vagy még nem Nair dolga. A következőkre meg csak felvonja szemöldökét.*
-Tőlem. Akkor majd forgok ha felbukkan és megnézzük, mennyire ragaszkodik az elméleteihez, na meg a titkaihoz.
*Hazudni kell? Behízelegni, ám legyen, legalább csinál is valamit, ahelyett hogy csak ülne és nézne ki a fejéből, arra várva, hogy végre mozduljon valami ebben a városban. Na nem mintha baja lenne az állott olajjal, de most akkor vagy menjenek, vagy ne.*

-Persze, ennyi dohányfüst mellett ne csodálkozz, ha nem látszik ki az arcod sem mögüle.
*Újra kénytelen elhessegetni a füstöt, tartósít, meg szépre száll, de a jóból is megárt a sok.*
-Nos, attól mert a hadipar a legjövedelmezőbb ágazat, attól még vannak ott értékes dolgok így is úgy is. Technológiák, kifejlődni készülő mágia, meg a többi kevésbé érdekes dolog. Igaz, lehet egy boncolással és szétszereléssel többre mennénk.
*Dobbant egyet a pálcájával a földön, majd feláll a helyéről.*
-Remek, akkor ez túl van tárgyalva. Ebből meg vegyél valami normálisabb göncöt, ha már a bizalmába akarsz férkőzni, tekintsd előlegnek, mert meg van az első feladatod.
*Egy kisebb erszényt dob oda, feltehetőleg arannyal viszonylag tele.*
-Más egyéb, amiért ide hívtál? Mert ellenben viszont dolgom lenne. Úgy tűnik nem csak neked kell munkát ajánlanom mostanában.

-Te is ködösítesz..
*Nyomja el a cigit, csak hogy lássa mennyire vigyáz mások egészségére, na meg mert a csikket elszívni nem kellemes dolog.*
-Boncolást még vállalom.. remélem a démonoligia is eléggé érdekes lesz és akkor már tényleg érdemes átmenni hullavadászatba.
*A dobbantásra felvonja a szemöldökét, majd.. leginkább nem reagál rá semmit, csak ülve marad a helyén és nagyot sóhajt, a pénzre nézve.*
-Jó..
*Semmi baja a feladattal, de ha feltűnően ruhát vásárol és legyeskedik egy pasi körül.. na majd megoldja.*
-Hajrá.. fogadd fel a fél világot. Nincs semmi. Hercze bácsit üdvözlöm.
*Lassan feláll, felkapja az erszényt, majd mindenféle méregetést és számolgatást mellőzve, a kezében tartva elindul kifelé, ha már a másik is távozóban van.*

-Csak annyira amennyire szükséges.
*Fintorog egy sort, leginkább még mindig a helyre, amit elhagyni készül.*
-Feltéve ha a mágusaik megkülönböztetik a démonokat a szellemektől vagy természet lelkektől. Bár lehet a démonológiájuk fejlettebb talán.
*Készségesen meghajol:*
-Feltétlenül átadom neki, biztos örülni fog, ha éppen emlékszik rád az adott pillanatban. Amúgy meg, miért csak a felét? Lehet az egészet kéne. Minden esetre pár napig valószínűleg távol leszek. Az úr akit fel akarok bérelni, sajnos pár napja elhagyta a várost, holmi megmérettetést emlegetve. Valószínűleg eltart egy darabig, amíg jobb belátásra bírom.
*Ezzel a végszóval útjára is indul, valahova Zendera határai felé, egy kis poros kocsmába.*

*Bent üldögél az egyik sarokban és azzal szórakozik, hogy tenyeréből időnként lángoszlopot lövell, majd annak tüzénél rágyújt egy újabb és újabb dohánytekercsre. Előtte egy üveg hígítatlan etilalkohol, valószínűleg jégoldó. Hanyag tartásban ül a széken, páncélozott lábai súlyától nyög az asztal, melynek lapján nyugtatja őket keresztbe rakva egymáson. Időnként hangosabb sóhajként felzúg valamelyik oxigénszelepe, melytől szőkés zöld haja meg-megrebben. Mindehhez alig hallható gépzaj társul ahogy az alkoholégetője üzemanyagot állít elő az üveg tartalmából, hogy legyen mit kilőnie a tenyeréből. Jelenleg egy békésen szórakozó lángszóróra hasonlít, semmint nőre, annak ellenére, hogy a test karcsú derékkal és szépen formázott mellekkel rendelkezik, melyekért külön extra összeget fizetett a szerelőcsapatnak. Sokkal jobbak ami azt illeti, mint a saját lapos keblei voltak.*
- Csapos még egy üveg jégoldót!

-Fék.olaj, gép.olaj, hűtő.víz, forr.ógáz, rozsda.maró, mo.sólé, lött.y.
*Indul meg a pult mögül a csaposnak kikiáltott és felettébb összeeszkábált kiszolgáló automaton, közben ismételgetve az itallapot, de azért tölt újra a saját tisztítófolyadékából, mi úgy látszik megfelel a szerinte kifejezetten csinos fajtársnak. az üveget se nagyon tudja értelmezni, így csak tölt ahova gondolja, néha akár a hamutálba is, ha nem talál üres üveget vagy poharat. hiába ez már lassan a negyedik automat ezen a helyen, mert a kedves vendégek közül valaki mindig megunja a szófukar állapotot és szétszereli a csapost. a helyiséget meg nem nagyon kell félteni hogy felgyullad, lévén fémből van a nagyja, a maradék meg had égjen. Csak azért létezik még ez a kocsma, mert különben a törzsvendégek fel lennének háborodva, vagyis az a maximum két három lény, akik itt tengetik idejüket.*

- Kö.szö.nöm széééé error...
Poénkodik az automatronnal, még ha az képtelen is felfogni processzorával a vicceit. Csak úgy a saját maga örömére.
- Ez meg mi?
Szagolja meg a tisztítófolyadékot, de mivel elég erős szaga van biztos, hogy a célnak megfelel. Emberi torkát végigperzseli a tömény alkohol ahogy a tiszta etil lecsúszik a tartályokba. Az égetők felzümmögnek a váz alatt és az egyik felpattintható burkolatlemez alatti információs panel zöld neonszámokkal növekedő energiaszintet jelez. Meg se kell néznie, hogy érezze: sokkal könnyebben mozog.
- Eh, ez jó cucc...
Törli meg a száját, majd büfög egyet. AZ automatron megélhet felőle még egy napot.

*Jó bizony, rozsdamaró, élősködő pusztító fényesítő.. van abban minden, mi procinak, alaplapnak ingere. A kiszolgáló meg pont ugyanazzal a fémarccal csikorog vissza a pult mögé, amivel előgurult. Dolga végeztével pedig csak bámul ki a gülü érzékelői mögül. Jó pár percig néma csend telepszik a helyiségre, csak a nő ventilátorai és az egyéb géphangok zugnak halkan, mint egy aláfestő zeneként, de sajnos a nyugalom sosem tart örökké ezen a vidéken. S mint ahogy az szokott lenni visítás vágja ketté a csend fátylát, majd az ajtó csapódása. A keletkezett résben egy alig térdig érő rózsaszín hajú lepretin jelenik meg. Díszes ruhában, ami persze olajfoltos, mert mégis csak fajbeli kérdés, ékszerekkel és két mögötte guruló testőr robottal jelenik meg. Szemei kisírva, orra akkora mint egy uborka és még vörös is, egyszóval hisztis lehet és agyon kényeztetett pénzes-zacskó.

Szipogva caplat be a helyiségbe, majd fennköltségének teljes tudatában lép az asztal elé és dob rá egy zacskó aranyat.*
-Most azonnal hozd vissza a robotcicámat, amit aputól kaptam a születésnapora!!
*Még lábával is dobbant, majd maga előtt keresztbe fonva karjait a két dromedárra biccent a háta mögött.*
-Vaaaaagy.. szétszereltetlek az ikerekkel!
*Durcás fejjel mered Natashára és úgy fest nem igen áll szándékában elmozdulni. Az ikrek meg vöröslő fénysugárral pásztáznak át, majd kerregnek valamit. Egy-egy két méteres acélozott, tűzálló kifejezetten szép munkáról van szó. Valószínűleg fel is lehetnek fegyverezve, bár ezt első ránézésre nem lehet megállapítani.*

*Lustán felpillant a ki tudja honnan elé varázsolódó rinyagépre. Újabb adagot húz a szeszből, majd szája elé tett kézzel böfög egy hangosat.*
- Ne fenyegetőzz, mert az egyik bádogdobozt a seggedbe a másikat pedig az orrodba fogom feldugni.
*Nem fenyegetés, hanem ígéret. Ő konkrétan magasról tesz a robotcicára. Meg a gazdájára is.*
- Mivel beszólogattál a fele pénz itt marad. A többiből vegyél magadnak zsebkendőt. De, ha udvariasan elnézést kérsz és szépen megkérsz segítek neked egyetlen adag etilért. A harmadik opció az az, hogy előbb téged lőlek hamuvá, majd a robotjaid.
*Bemutatóként egy-egy tetemes lángoszlop lövell a plafon felé mindkét tenyeréből.*

*Fülsértően vékony és magas hangú kacagás recsegteti meg az öreg helyiséget.*
-Ostoba némber.. az egész pénz a tied, nem érdekel, de csak próbálj megtámadni és csavarhalom marad csak belőled. Három napod van előkeríteni az ajándékom, vagy mész a vastelepre.
*Int az egyik ikernek, aki kicsit előrébb gurul és fenyegetően magasodik a nő fölé. A kislány meg sem rezzen a tűzoszlopra, csak csóválja a fejét. Hát igen, ha legális lenne a kerestetése, akkor rég valami értelmesebb lényhez fordult volna, de hát az apja nem nézi jó szemmel, ha a pénzét holmi macskákra pazarolja, az elit zsoldosok meg sokba kerülnek.*
-Felfogtad bádoglemez? Három nap..

~Eliszom a pénzét, majd közlöm, hogy a macska megdöglött...~
*Hozza meg a helyes döntést és betöm a szájába egy adag bagót. A fölébe magasodó két méteres acélkupac nem hatja meg. Legfeljebb kerít egy sisakot, mert a feje az mégiscsak sérülékeny.*
- Na kopj le vagy megkérdezem apádat tudja-e mire költöd a zsebpénzt.
*Vigyorog szemtelenül a kis nyafogós szemébe. Fájdalom, halál? Kit izgat? Őt az adrenalinvágy hajtja. Élethalálharc a testőrrobotokkal sokkal szórakoztatóbb, mint valami nyávogó szart keresni a városban. Majd, ha valaki azzal keresi, hogy fellázadt egy rakás cyborg és egy szeszfőzdét ostromolnak akkor felcsap zsoldosnak. Addig csak hagyják békén inni és bagót rágni.*
- Na itt vagy még mindig? Hess!

-Három nap múlva megkereslek, ha nincs meg a macska, akkor letépetem az egyik karodat.
*Fordul sarkon és nem méltatja többet szóra sem méltatja. a fémtorony kivár pár másodpercet, majd a kis csapat után siklik s a néma csend visszaül a helyiségre. A kiszolgáló mered maga elé, az ajtó becsapódik. a kislány távozásával a zacskó kibomlik és az aranyérmék napvilágra kerülnek, majd maguktól elkezdenek szépen sorba rendeződni. Nagyjából 100 érme lehet benne, amiből akár egy kocsmát is vehetne magának a nő.*

*Mikor a kis nyamvadék elpályázik elégedetten vigyorogva nézi a zsákmányt. A felét félrehúzza és elégedetten nézi azt is. Ennyi kessből egy évig részeg lehet. Majd a másik ötvenest kezdi vizslatni és fejben pörgeti az ismert fegyvergyártó műhelyeket.*
- Új sisak, valami droid elhárító fegyver, meg egy új moci...
*Rühell gyalogolni. Pontosabban rühelli mozgatni a járómotorjait. Egy versenymotor viszont menő lenne. Valami matt fekete, golyóálló szélvédővel menne az imidzséhez. Ő lenne a legmenőbb félvér a környéken. Hisz félig dvergar félig robot. De még milyen robot! - paskolja meg a kebelpáncéljait.*

*Milyen szép álom is volt és képzelgés, amíg tartott, mert ahogy a félrehúzott pénzhalmot ott hagyja, az szépen elkezd cseppfolyóssá válni és rákúszni a nő karjára, hogy egy karperecet formázzon. Mindegy hogy égeti vagy kaparja, nem tudja leszedni. A másik fele a pénznek ugyanezen az útvonalon társul a karpánthoz, majd kerek, lapos formát öltve egy szám jelenik meg rajta. "72"
az erszényben marad egy darab ezüst érme, mi talán fedezi a nő esti fogyasztását, de többre nem valószínű hogy elég lenne, alatta egy kis papírfecni.*

~Basszus! Ha az a kis rohadék bombát rakott a csuklómra...~
Nézi elképedve ahogy a zsákmány rámászik és odaragad. Szóval 72 óra múlva le fognak robbanni a drága lángszórói. Valakinek nagyon kellhet az a robot, ha még bombákat is bevet...
~Vajon 72 órán belül kapok új lángszórókat?~
Még most sem nagyon akarja elvállalni a feladatot, ám így egy rakás pénzt veszít. Az a kis görcs szó szerint a fél vagyonát felrobbantaná. És ekkor veszi észre az üzenetet.
~Sajnálattal tájékoztatjuk, hogy 72 órán belül támadófegyverzet nélkül marad...~
Gondolja mielőtt elolvasná. Ám kezdi érdekelni mi lehet a valódi üzenet.

*A papír egy egy teljesen üres fecni. elrongyolódott, mégis eléggé stabil anyag, mivel nem esik szét ha hozzáérnek. Úgy fest azonban hogy szépen lassan, valami írásféle kezd kirajzolódni rajta.*
~A kezeden.. ostoba némber.. az egy időszámláló eszköz, ami azt mutatja, hogy 72 órád van megtalálni a robot macskát. Ha működőképes állapotban hozod vissza, akkor megkapod a zacskó aranyat, ha nem, akkor a felét, ha egyáltalán nem hozol semmit, én viszem el a karodat. Fordíts!~
*Ha a nő megteszi, akkor újabb kacifántos betűk és egy térképnek még jó indulattal se nevezhető egy vonalas rajz alakul ki.*
~Acélváros perem kerületében van egy lejáró, a déli oldalon, amit érdekes módon állandóan benő valami fura zöld lény. furcsa illata van és tisztaság uralkodik körülötte. nem lehet kiirtani, csak úgy van. azt hallottam, hogy abba a lejáróba vitték az ellopott robotokat a sztion lepretinek, a lázadók. ha hinni lehet a pletykáknak mostanra a leszármazottjaik vették birtokba a "lukat", de még ők sem tudják hogy min is ülnek pontosan, mert nem merik felfedezni az egész helyiséget. szóval három napod van lemenni, felkutatni visszahozni.~
*Amint elolvastad a papír oszlásnak indul, pont ahogy várni lehetett volna a kinézetétől.*