Csapágy

First topic message reminder :

Acélváros eleddig egyetlen kocsmája és észvesztője. Sötét egy hely, sötét alakokkal, persze ez általában azért igaz, mert koszosak a bennlévők. Szerelők, rossz hírű tolvajok, pitiáner bűnözők alkotják a törzsvendégeket és alig lézeng benne valaki.
A pult egy régen kiszerelt gépezet vezérlőpultjából lett átalakítva, ahogy a többi berendezés is. Van pár kényelmesebb darab, valami régi bőrbútor féleség, de azt nem igen szokták használni, mert ha beleülnek, akkor elnyeli őket az agyonült tömítés.
A söntés mögött egy félautomatizált robot áll és várja a rendeléseket. Beszélgetésre nem alkalmas, mint hogy különleges kívánságok tejesítésére sem, hisz csak az itallap van bele programozva. Ha valaki enni akar, az meg menjen haza és főzzön magának. Maga az itallap, a robot fölött van felfüggesztve, jó nagy betűkkel kiírva rá a teljesíthető kérések listája.
fékolaj - gyenge, sűrű piros koktél
gépolaj - közepesen erős, sűrű fekete koktél
hűtővíz - tiszta alkoholba áztatott gyömbér
forrógáz - valami kétes értékű pálinkaféle
rozsdamaró - kommersz pálinka
mosólé - szaponin tartalmú, gyenge alkohol
lötty -alkoholmentes aromásított víz

-Fék.olaj, gép.olaj, hűtő.víz, forr.ógáz, rozsda.maró, mo.sólé, lött.y.
*Indul meg a pult mögül a csaposnak kikiáltott és felettébb összeeszkábált kiszolgáló automaton, közben ismételgetve az itallapot, de azért tölt újra a saját tisztítófolyadékából, mi úgy látszik megfelel a szerinte kifejezetten csinos fajtársnak. az üveget se nagyon tudja értelmezni, így csak tölt ahova gondolja, néha akár a hamutálba is, ha nem talál üres üveget vagy poharat. hiába ez már lassan a negyedik automat ezen a helyen, mert a kedves vendégek közül valaki mindig megunja a szófukar állapotot és szétszereli a csapost. a helyiséget meg nem nagyon kell félteni hogy felgyullad, lévén fémből van a nagyja, a maradék meg had égjen. Csak azért létezik még ez a kocsma, mert különben a törzsvendégek fel lennének háborodva, vagyis az a maximum két három lény, akik itt tengetik idejüket.*

- Kö.szö.nöm széééé error...
Poénkodik az automatronnal, még ha az képtelen is felfogni processzorával a vicceit. Csak úgy a saját maga örömére.
- Ez meg mi?
Szagolja meg a tisztítófolyadékot, de mivel elég erős szaga van biztos, hogy a célnak megfelel. Emberi torkát végigperzseli a tömény alkohol ahogy a tiszta etil lecsúszik a tartályokba. Az égetők felzümmögnek a váz alatt és az egyik felpattintható burkolatlemez alatti információs panel zöld neonszámokkal növekedő energiaszintet jelez. Meg se kell néznie, hogy érezze: sokkal könnyebben mozog.
- Eh, ez jó cucc...
Törli meg a száját, majd büfög egyet. AZ automatron megélhet felőle még egy napot.

*Jó bizony, rozsdamaró, élősködő pusztító fényesítő.. van abban minden, mi procinak, alaplapnak ingere. A kiszolgáló meg pont ugyanazzal a fémarccal csikorog vissza a pult mögé, amivel előgurult. Dolga végeztével pedig csak bámul ki a gülü érzékelői mögül. Jó pár percig néma csend telepszik a helyiségre, csak a nő ventilátorai és az egyéb géphangok zugnak halkan, mint egy aláfestő zeneként, de sajnos a nyugalom sosem tart örökké ezen a vidéken. S mint ahogy az szokott lenni visítás vágja ketté a csend fátylát, majd az ajtó csapódása. A keletkezett résben egy alig térdig érő rózsaszín hajú lepretin jelenik meg. Díszes ruhában, ami persze olajfoltos, mert mégis csak fajbeli kérdés, ékszerekkel és két mögötte guruló testőr robottal jelenik meg. Szemei kisírva, orra akkora mint egy uborka és még vörös is, egyszóval hisztis lehet és agyon kényeztetett pénzes-zacskó.

Szipogva caplat be a helyiségbe, majd fennköltségének teljes tudatában lép az asztal elé és dob rá egy zacskó aranyat.*
-Most azonnal hozd vissza a robotcicámat, amit aputól kaptam a születésnapora!!
*Még lábával is dobbant, majd maga előtt keresztbe fonva karjait a két dromedárra biccent a háta mögött.*
-Vaaaaagy.. szétszereltetlek az ikerekkel!
*Durcás fejjel mered Natashára és úgy fest nem igen áll szándékában elmozdulni. Az ikrek meg vöröslő fénysugárral pásztáznak át, majd kerregnek valamit. Egy-egy két méteres acélozott, tűzálló kifejezetten szép munkáról van szó. Valószínűleg fel is lehetnek fegyverezve, bár ezt első ránézésre nem lehet megállapítani.*

*Lustán felpillant a ki tudja honnan elé varázsolódó rinyagépre. Újabb adagot húz a szeszből, majd szája elé tett kézzel böfög egy hangosat.*
- Ne fenyegetőzz, mert az egyik bádogdobozt a seggedbe a másikat pedig az orrodba fogom feldugni.
*Nem fenyegetés, hanem ígéret. Ő konkrétan magasról tesz a robotcicára. Meg a gazdájára is.*
- Mivel beszólogattál a fele pénz itt marad. A többiből vegyél magadnak zsebkendőt. De, ha udvariasan elnézést kérsz és szépen megkérsz segítek neked egyetlen adag etilért. A harmadik opció az az, hogy előbb téged lőlek hamuvá, majd a robotjaid.
*Bemutatóként egy-egy tetemes lángoszlop lövell a plafon felé mindkét tenyeréből.*

*Fülsértően vékony és magas hangú kacagás recsegteti meg az öreg helyiséget.*
-Ostoba némber.. az egész pénz a tied, nem érdekel, de csak próbálj megtámadni és csavarhalom marad csak belőled. Három napod van előkeríteni az ajándékom, vagy mész a vastelepre.
*Int az egyik ikernek, aki kicsit előrébb gurul és fenyegetően magasodik a nő fölé. A kislány meg sem rezzen a tűzoszlopra, csak csóválja a fejét. Hát igen, ha legális lenne a kerestetése, akkor rég valami értelmesebb lényhez fordult volna, de hát az apja nem nézi jó szemmel, ha a pénzét holmi macskákra pazarolja, az elit zsoldosok meg sokba kerülnek.*
-Felfogtad bádoglemez? Három nap..

~Eliszom a pénzét, majd közlöm, hogy a macska megdöglött...~
*Hozza meg a helyes döntést és betöm a szájába egy adag bagót. A fölébe magasodó két méteres acélkupac nem hatja meg. Legfeljebb kerít egy sisakot, mert a feje az mégiscsak sérülékeny.*
- Na kopj le vagy megkérdezem apádat tudja-e mire költöd a zsebpénzt.
*Vigyorog szemtelenül a kis nyafogós szemébe. Fájdalom, halál? Kit izgat? Őt az adrenalinvágy hajtja. Élethalálharc a testőrrobotokkal sokkal szórakoztatóbb, mint valami nyávogó szart keresni a városban. Majd, ha valaki azzal keresi, hogy fellázadt egy rakás cyborg és egy szeszfőzdét ostromolnak akkor felcsap zsoldosnak. Addig csak hagyják békén inni és bagót rágni.*
- Na itt vagy még mindig? Hess!

-Három nap múlva megkereslek, ha nincs meg a macska, akkor letépetem az egyik karodat.
*Fordul sarkon és nem méltatja többet szóra sem méltatja. a fémtorony kivár pár másodpercet, majd a kis csapat után siklik s a néma csend visszaül a helyiségre. A kiszolgáló mered maga elé, az ajtó becsapódik. a kislány távozásával a zacskó kibomlik és az aranyérmék napvilágra kerülnek, majd maguktól elkezdenek szépen sorba rendeződni. Nagyjából 100 érme lehet benne, amiből akár egy kocsmát is vehetne magának a nő.*

*Mikor a kis nyamvadék elpályázik elégedetten vigyorogva nézi a zsákmányt. A felét félrehúzza és elégedetten nézi azt is. Ennyi kessből egy évig részeg lehet. Majd a másik ötvenest kezdi vizslatni és fejben pörgeti az ismert fegyvergyártó műhelyeket.*
- Új sisak, valami droid elhárító fegyver, meg egy új moci...
*Rühell gyalogolni. Pontosabban rühelli mozgatni a járómotorjait. Egy versenymotor viszont menő lenne. Valami matt fekete, golyóálló szélvédővel menne az imidzséhez. Ő lenne a legmenőbb félvér a környéken. Hisz félig dvergar félig robot. De még milyen robot! - paskolja meg a kebelpáncéljait.*

*Milyen szép álom is volt és képzelgés, amíg tartott, mert ahogy a félrehúzott pénzhalmot ott hagyja, az szépen elkezd cseppfolyóssá válni és rákúszni a nő karjára, hogy egy karperecet formázzon. Mindegy hogy égeti vagy kaparja, nem tudja leszedni. A másik fele a pénznek ugyanezen az útvonalon társul a karpánthoz, majd kerek, lapos formát öltve egy szám jelenik meg rajta. "72"
az erszényben marad egy darab ezüst érme, mi talán fedezi a nő esti fogyasztását, de többre nem valószínű hogy elég lenne, alatta egy kis papírfecni.*

~Basszus! Ha az a kis rohadék bombát rakott a csuklómra...~
Nézi elképedve ahogy a zsákmány rámászik és odaragad. Szóval 72 óra múlva le fognak robbanni a drága lángszórói. Valakinek nagyon kellhet az a robot, ha még bombákat is bevet...
~Vajon 72 órán belül kapok új lángszórókat?~
Még most sem nagyon akarja elvállalni a feladatot, ám így egy rakás pénzt veszít. Az a kis görcs szó szerint a fél vagyonát felrobbantaná. És ekkor veszi észre az üzenetet.
~Sajnálattal tájékoztatjuk, hogy 72 órán belül támadófegyverzet nélkül marad...~
Gondolja mielőtt elolvasná. Ám kezdi érdekelni mi lehet a valódi üzenet.

*A papír egy egy teljesen üres fecni. elrongyolódott, mégis eléggé stabil anyag, mivel nem esik szét ha hozzáérnek. Úgy fest azonban hogy szépen lassan, valami írásféle kezd kirajzolódni rajta.*
~A kezeden.. ostoba némber.. az egy időszámláló eszköz, ami azt mutatja, hogy 72 órád van megtalálni a robot macskát. Ha működőképes állapotban hozod vissza, akkor megkapod a zacskó aranyat, ha nem, akkor a felét, ha egyáltalán nem hozol semmit, én viszem el a karodat. Fordíts!~
*Ha a nő megteszi, akkor újabb kacifántos betűk és egy térképnek még jó indulattal se nevezhető egy vonalas rajz alakul ki.*
~Acélváros perem kerületében van egy lejáró, a déli oldalon, amit érdekes módon állandóan benő valami fura zöld lény. furcsa illata van és tisztaság uralkodik körülötte. nem lehet kiirtani, csak úgy van. azt hallottam, hogy abba a lejáróba vitték az ellopott robotokat a sztion lepretinek, a lázadók. ha hinni lehet a pletykáknak mostanra a leszármazottjaik vették birtokba a "lukat", de még ők sem tudják hogy min is ülnek pontosan, mert nem merik felfedezni az egész helyiséget. szóval három napod van lemenni, felkutatni visszahozni.~
*Amint elolvastad a papír oszlásnak indul, pont ahogy várni lehetett volna a kinézetétől.*