Sík

leírás később

Előzmény

[Diana]

*Még hallja a kérdéseket, így már mosolyogva lép ki a kapuból egy szavannás vidékre. Annyira nincs meleg már itt, mint szárazvíz belsőbb területein, de azért még eléggé tűz a nap, hogy a vaksötétség után kis fénykarikákat varázsoljon az érkezők szeme elé. Mifla nagyot nyújtózva várja be Dianát, majd széttárja a kezét.*
-Hát akkor üdv Elassilon. A morkál az egy faj. démonvérrel fertőzött Ykalok.. az Ykalok pedig.. na várj csak.. hát arrogáns uralkodó hajlamú nép volt, jó pár százezer éve. Azóta kihaltak, vagy legalábbis eltűntek, szóval nincsenek. Nem igazán érdemes összetűzésbe kerülni a morkálokkal, kissé más az életfelfogásuk, bár ha megfizeted őket, akkor bárkit nagy örömmel lemészárolnak, megvesznek, elrabolnak .. szóval nincs végül is baj velük, ha nem te vagy a célpont.
*Kissé megvakarja az állát és gondolkozóba esik, mert az szép hogy idáig eljutottak, de most hogyan tovább, nem valószínű, hogy Diana tudna repülni.*
-Na jó nincs más hátra mint előre.. lehet mégis csak be kell várni azt a két kölyköt, mert elfelejtettem, hogy utaznunk is kéne.

Előzmény

-Miért, nem?
*Kérdez vissza pimaszul, majd szinte belebújik a könyvbe. Egy idő után leteszi maga mellé a kalapot és olvas tovább. Az út alatt összesen kétszer gyújt rá és minő csoda egyszer sem szólal meg. Amúgy imád olvasni és legyen az bármi világleírás, vagy hablaty novella, neki a lényeg a betű. Persze ezt nem szokta nagy dobra verni, mert lőttek volna az utcakölyök mivoltának. Kissé furcsán venné ki magát, ha könyvvel a kezében járná kocsmákat munka után kutatva. Persze lassan már semmin nem lepődik az acél nép.
Néha kipislog a kocsiból és elhúzza a száját, mikor meglátja a száraz vidéket. Nem normális az a lény aki itt akar élni. Sehol semmi kilométer távolságban csak a sárga szín. Ingatva fejét inkább Zendera múltját tanulmányozza tovább, hátha mikor ott lesznek szüksége lesz rá. Kissé elmaradottnak tűnik, de még bármi kiderülhet.
Mikor megérkeznek visszanyújtja a könyvet és nagyot nyújtózva összeszedelődzködik, majd kikászálódik a kocsiból, hogy meglepetten nézzen a zenderai vörös hajú nőre és a mellette csuklyában álldogáló vigyorira.*
-Mi ez a tömeg?
*Pislog Dianára és Miflára.*

*Unott arccal néz Nairra. Hisz már mondta neki a választ. De lehet, csak gondolta.*
-Ott őszülnék meg a boltban és valószínűleg annyira idiótán végezném, mint a lepretin aki vezeti. Mellesleg kinek van ideje dajkamesékre? Az igazi tudás amúgy sem ezekben a könyvekben rejtőzik, hanem valószínűleg valamelyik fejes szigorúan őrzött tornyában poshad egy páncélszekrényben.
*Ahogy közelednek szárazvíz felé egyre kellemesebb lesz az időjárás is. Szép lassan túl kellemes, főleg az ő öltözékének, így kínjában jobbra balra fészkelődik a hintóban. Csodák csodájára megállnak végre, ami egyben friss levegőt is jelent. Így a maga részéről, jelenleg nem túl úriasan, de szinte kirobban a hintóból, hogy aztán nagyot szippantson a levegőbe. Aztán a két szerzetet nézi.*
-Hogy-hogy mi? Emberek...tudod. Azok mindig tömegesen járkálnak az utcákon, meg egyéb nyílt helyeken.

[Diana]

* Ahogy újra talajt ér a lába meg is inog egy kicsit, még nem volt része ilyen utazásban..Szeme elé kapja a kezét ugyan is bántja a hirtelen világos fény, közben figyel a nő szavaira, de azért megjegyzi.. *
-Remélem legközelebb már nem kavarja így fel a hasamat, úgy érzem magam mint akit szerencsekerékre feszítve forgattak..*-Teszi másik kezét a hasára. Pár másodperc múlva a vöröske észbe kap és tágra nyílt szemekkel a nő felé fordul.*
-Őőő... Szóval azt akarod mondani, hogy most mi vagyis én lettem volna a célpont? de miért?-*Értetlenkedik tovább Diana. Nem szereti ha nincs tisztában valamivel de most éppen semmivel sincs és ez nem nyugtatja meg a kérdés, hogy a vezetője meddig bírja a kíváncsiskodását.
Amíg a kísérője válaszára vár egy hintó áll meg nem sokkal mellettük és két igen furcsa alak száll le róla..*
~Tömeg? *gondolkodik Diana * Na mintha ti nem pont ennyien lennétek.~*
Végül elmosolyodik és egyre jobban érdekli hogyan kapcsolódhat ez a hely az ő családjának a tragédiájához..*

[Tömeg]

-Egy idő után hozzá lehet szokni, nem lesz belőle gondod és bár az émelygés megmarad, de ahogy a tengerészek is a hajóúthoz, ez is általános érzés lesz és már észre sem fogod venni.
*Elrendezgeti ruháját, összekaparja haját, visszarakja rá a csuklyát és lám lám.. a következő kérdésre befutnak a várva várt tökmagok is, így már csak Diana fejében válaszol. ~Ezt kell majd kideríteni, hogy milyen érdekek kapcsolódnak egy olyan zenderaihoz aki ismeri elassilt és a morkálokat és van elég pénze.~*
-Emberek..
*Kuncog egy kicsit, majd a férfi elé lépve jól vállon veregeti.*
-Na heló haver, innentől átvesszük a hintót, majd visszaküldöm, ha kell nektek.
*Érdeklené, hogy a morkál mit szól a testi kontaktushoz? Nem. A nőt meg egyszerűen figyelmen kívül hagyja és Diana felé fordul.*
-Na.. mehetünk tovább?
*Innentől számára nem léteznek a kölykök.*

-Nem a könyvre mondtam.. hanem hogy csak öt perce mentem el.
*Kacag fel könnyedén, mintha csak egy vasárnap délutáni teaidőn lenne, de ennyit a csevegésről és a témát se valószínű hogy folytatni fogják, éljenek a félreértések.
Fintorogva nézegeti a két embert és inkább a kapu mellé megy, sem minthogy ezekkel szóba álljon. *
-Ha ez egy utca lenne, akkor megérteném.
*Néz vissza Richárdra, majd mosolyogva figyeli ahogy leverik a fél vállát.*
-Na jó induljunk..
*Veszi fel táskáját, az impet a vállára a láncon, majd lép át a kapun, a fenének ennyit várakozni, még a végén rá kénytelen gyújtani.*

*Most kedve lenne kioktatni Nairt a női öt perc fogalma és a realitás közti különbségről, de jelen pillanatban jobban zavarja az arcába termő csuklyás nőszemély. Alig vethet egy pillantást a kebleire...mármint, akarom írni a szemeire, az már is a vállát paskolgatja. Válaszul a hajába (a sajátjába) túr, hogy megigazítja, mintegy véletlenül lelökve a válláról a kezet. Engedély nélkül ne tapogassák idegenek. Legalábbis ne az adott körülmények között.*
-Bánom is én, egy darabig nem lesz rá szükségem. Egyébként bizonyára ti emberek sem lehettek annyira visszamaradottak, hogy ne rendelkeznétek hintóval.
*Meg aztán, roppant furának tartaná, hogy pont akkor küldené vissza, mikor kell majd nekik.*
-Egyetértek. Ebben a hónapban ez lenne a második eset, hogy emberekkel keveredek hosszabb párbeszédbe és még az előzőnek sem hevertem ki a fájó csökönyösségét.
*Részéről nem is veszteget több időt vagy szót, hanem átlép a kapun, ha nem gátolják benne.

*Diana még a felkeveredett gyomrával van elfoglalva, akárhogy is ezt biztos nehéz lesz neki megszoknia. Azonban nem megy ez a hirtelen váltás neki nem tud feloldódni és teljesen közvetlenül elcsevegni idegenekkel, hozzá van szokva, hogy inkább senkivel sem társalog, főleg ha senki nem kíváncsi rá. Nem túl szimpatikus neki a két idegen így ameddig társa a férfihez megy ő inkább az állatokat simogatja meg.*
-Részemről indulhatunk ha csak nem ugrálunk megint kapukon át.*
Persze csak viccnek szánja, jelenleg a legkevésbé sem szólhat bele,hogy hová mennek a lényeg, hogy célba érjenek ami számára még nagy rejtély,hogy hol és mi lenne az.
Felpattan a hintóra és várja, hogy a ő is mellé üljön és elinduljanak.*

*A hintót történetesen malacok húzzák, de legalább a tisztábbik fajtából, így csak vigyorogva nézi a szeme sarkából ahogy Diana inkább velük koketál. A morkálokat csak felvont szemöldökkel követi, míg el nem tűnnek.*
-Érdekesen őszinték voltak.. na majd lesz meglepetés nekik.
*Motyog az orra alá, majd felpattan a nő mellé és a kocsis elindul visszhangváros felé.*
-Neem.. nem megyünk át több ilyen kapun. Most elporoszkálunk szépen Visszhangig és ott keresünk neked egy szobát. Kapsz enni inni, kicsit körbenézel, majd holnap reggel vagy amikor úgy gondolod, beleveted magad Acélvárosba, bár lehet előbb ahhoz még tanulnod kéne.
*Kényelmesen hátradől, majd Dianára függeszti tekintetét.*
-Addig is lássuk mire vagy képes.. nem pár perc lesz az út, csak nyugodtan.

* Ahogy felül a hintóra megigazítja ruháját és nézi ahogy a nő felszáll mellé.*
-Akkor jó. Húú az már jó lesz már kopog a szemem, és te addig hol leszel? Egyébként te nem jössz velem, és miért segítesz nekem?*
*Kitört belőle a kérdezősdi túl hosszú ideje nem beszélt senkivel. Nehezen oldódik fel de vele már együtt van elég ideje, hogy elkezdjen beszélgetni vele, esetleg jobban megismerni ha hajlandó rá.*
-Őőőő rendben és még is mire gondolsz? Harcolni tudok, menekülni, rejtőzni is ha kell, kijátszani az ellenfelet, talán a mágiával vagyok bajba azzal elég kezdő vagyok..na jó nagyon.*
* Süti le a szemét nem éppen erre a legbüszkébb főleg nem egy olyan előtt aki így ért a mágiához..*

-Igen tudom, azért mondtam.
*Mosolyog és biccenti oldalra a fejét, majd nagyot nyújtózva vonogatja a vállát.*
-Unatkoztam és eléggé hangosak a gondolataid, ahhoz hogy meghalljam. Az én helyzetemben már nem túl sokat lehet tenni, ez a világ egy olajozott gépezet, ami mondjuk néha a saját kezébe harap és nem éppen veszélytelen, de akkor is.
*Enyhén szólva nem veszélytelen, sőt, de ezzel inkább nem szembesíti a lányt most.*
-Ha szeretnéd, akkor majd segítek a tanulásban, na meg elviszlek a régi akadémiai könyvtárba, ott jó sokat lehet tanulni.
*Hát a megismeréssel némileg lehetnek gondok, talán majd ha edzettebb lesz Diana és el tudja rejteni a gondolatait.*
-És kezdő szinten hogy megy a mentál mágia.. mutass valamit.

/Később, jóval később/

*Kilépve a kapun a szája elé kapj a kezét es egy apró fintor ül ki az arcára nem úgy az impnek aki konkrétan ráüríti a gyomra tartalmát, valami kénesen bűzös zöldes folyadékot, az előttük lévő alakra, legyen az a dvergár, vagy Richárd, esetleg egy árny. *
-Hogy utálom én ezt.. legközelebb csak nagyon, nagyon komoly indokkal utazom.
*Elnézve a távolba kissé ráncolni kezdi homlokát, ahogy porfelhő közeledik feléjük és felettébb hangos röfögés kíséri.*
-Höh.. ott jön. Na húzzunk haza.. Eeeee.. na várj ez a valami is be fog ülni mellénk?
*Mutat száját elhúzva a dvergárra.*

*Mondta ő, hogy nem éppen a megfelelő háziállat egy imp. Főleg, ha chiwawaként tartják. Így az ő arcán fintor helyett egy gúnyos mosoly helyezkedik el, az ürítést látva. Ami szerencséjére nem őt éri, sajnálatára nem is a lányt. Akkor egész biztos, hogy röhögne is egyet az eseten.*
-Nos, az az izé jelenleg lehet, hogy kellemesebb szagú, mint te, kedves Nair. Jelenleg a legjobb lenne, ha mindketten a kocsis mellett utaznátok, amíg el nem kap minket valami nagyobb zápor, ami le nem mossa ezt a bűzt rólatok.
*Mert hát történetesen napok óta nem fürödtek, Gunrig meg ki tudja mióta, így ő a bizonytalan kategóriába esik, míg jó maguk a biztosan büdösbe. Magát pedig meg már csak nem zárja ki a hintóból. Amiről pedig fogalma sincs, hogy miként ért _pont most_ ide a kocsijuk, de valahogy a legkevésbé sem zavarja a dolog. Talán annak az árnynak van hozzá némi köze. Az is lehet, hogy csak egy stoppos, aki rossz helyen várakozik, jó időben.*

-Háh! Pedig az utazás maga az indok, balga nőszemély. Ha nem utaztam volna ide, akkor a disznók még most is rabságban lennének, a szellemek pedig szabadon garázdálkodnának. Éééés, a falusiak sem tisztelnének hősként. A te utazásodnak az indoka lehet az volt, hogy hányni lásd az imped! Oinknarok útjai kifürkészhetetlenek.
*Maga részéről megörvend a röfögő porfelhőnek. Astoroth eszmefuttatását meg szóra sem méltatja. Magától is szívesebben utazna a kocsissal, hisz az még nem tudja dicső tettét.*

*Csak halántékát dörzsöli meg és sóhajt fel, majd az égre nézve megvonja a vállát.*
-Nekem mindegy ficsúr, akkor utazom kint.
*Ledobja a táskáját, kikapar belőle egy doboz cigit és a mellei közé rejti, de előtte még rágyújt vagy három szálra, szinte egyszerre. A dvergárra nézve csak szemeit forgatja.*
-Csavarok istene, ez még filozofál is, remélem nem kell vele együtt dolgoznom. A csomagom megy melléd én meg a kocsis mellé, remélem megfelel a főnök kényes orrának.
*Hajol meg elegánsan és kedvesen mosolyogva, majd kicsit lerázza az impet, mintha csak leporolná és az érkező kocsitól kissé távolabb áll.*

*Megvonja a vállát, mikor kikristályosodik, hogy a két okostojás komolyan vette a szavait. Nem mintha szólni akarna, így legalább kényelmesen és zavartalanul aludhat a VIP helységben.*
-Veregesd magad hátba, hogy időben érkeztél. Talán kapsz még pár plusz aranyat is, ha kerülöd a kátyúkat az úton hazafelé.
*Nair puffogására szélesen elvigyorodik. Ezt az alkalmat nehezen lehetne kihagyni.*
-Pedig még az is előfordulhat, hogy partnerek lesztek hosszabb-rövidebb ideig. A helyedben jobban megismerkednék az új barátunkkal, főleg, most, hogy időd és alkalmad is lesz rá. Bizonyára sok érdekes és tanulságos történetet tudna neked mesélni az úton, ugye Gunrig?
*Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, be is száll a kocsiba. Lehet kicsit sántítva, ha Nair bokán rúgta.*

*Miután átvizslatta és megvakargatta a disznókat felpattan a kocsis mellé, hogy a két morkál időt húzó beszélgetését hallgassa.*
-Ugyan csöppség, örülnél te, ha ekkora hőssel dolgozhatnál együtt. Na de, mesélek majd neked egy-két dolgot, amitől leesik majd a szád. Majd otthon visszacsavarozzuk, de addig is, inkább hegyezd a füleidet. No, volt például az az eset, mikor fogadásból vagy egy hordó lőrét megittam, hogy aztán másnap reggel a Bíbor ház putrijának a pincéjében ébredjek fél tucat lepretin prosti között...*itt vidáman oldalba bökdösi a kocsist.* Már ez is érdekes volna, de ugorjunk kicsit vissza az időben, hogy egész pontosan miként is kerültem oda...aztán majd megtudjátok, hogy ezután mi következett...
*Mert bizony az út elég hosszú, Gunrig pedig szeret beszélni.*

-Szálljon be a lili hóhér..
*Duzzog, majd megvárja, míg Richárd beül és utána vágja a táskáját, lehetőleg valahova a mellkasa irányába és eléggé erőteljesen. Dehogy rugdossa, akkor még neki kéne haza cipelnie. Nyelvet ölt, majd bevágja rá az ajtót.*
-Marha..
*Motyogja az orra alá, majd felkászálódik a dvergár és a kocsis mellé, lehetőleg úgy hogy a kocsis legyen köztük. Hátradőlve vesz egy nagy levegőt, kifújja a füstöt és nézi az előttük robogó tájat, egész kellemes idekint, nem fog megsülni a melegtől. Kissé le is nyugszik, a térdére fekteti az alvó impet, majd mosolyogva egy kicsit előrehajol.*
-Lepretin prostik? Csoda hogy meg van még minden fém részed. Na és mi volt a fogadás tétje?
*Amíg beszél a dvergár addig sem kell a saját útjára, jövőjére gondolnia.. még a végén tényleg jól ki fognak jönni, de hogy egy szép napon megfürdeti, az is biztos.*

*Hóhér ami kifejezetten a liliomokra hajtana? Kétli, hogy van ilyen. Ennek ellenére mellkassal leveszi a felé küldött csomagokat és köszönetképpen, hogy Nair behajtja mögötte az ajtót köhint is egyet. Ezek szerint vette a poént, mindig jó biztosnak lenni az ilyesmiben, így többször is előfordulhat. Mindezek mellett fél óra múlva már húzza a lóbőrt. Vagyis inkább alszik, mert a nyerítés nem túl pihentető folyamat.*

*Értetlenkedi már a puszta kérdésen is:*
-Hát hogy-hogy mi volt a tétje? Az, hogy ki fizeti a mulatságot, természetesen. Bárki is fizette, úgy sem emlékszik már rá, az sem kétséges. Aztán meg a lepretinek. Miért szerelgették volna szét a fém részeimet? Kaptak bőven elég fúrást, meg faragást, ha értitek...
*Bökdösi megint lelkesen oldalba a kocsist a könyökével. Kacsintgatna is, ha nem lenne bedurranva mindkét látószerve.*