A kapu - Helion bár

First topic message reminder :

Ázsiában sok érdekesség fordul elő, a misztikum híre az eget nyaldossa, így az sem furcsa hogy az egyik bár, elszeparált kis boxában emberek tűnnek el, azzal a címszóval, hogy akkor ők most utaznak.

Kívülről is rendhagyó a kis étterem, így könnyen megtalálja az, ki fából vaskarikát keres.

*Elnevetve magát, elengedi a férfit és visszaül a bárpulthoz, hogy az alvóra nézve elhúzza a száját.*
-Lusta népség, kell fel és járj és hozz nekem teát.
*A szolgáló, mintha mi sem történt volna tápászkodik fel és indul meg a konyha felé. Ha a férfi elér a mosdóba egy szellemlény természetesen készséggel fogadja és beszélhet is vele, de csak annyit ér el nála, hogy hülyének nézze és Mifla nevét ismételgesse. Sajnálatos tény, de mióta Mifla betette ide a lábacskáját, hát hozta magával a saját kis szolgáit. És tény nem akarna nyálacsorgató lenni, az nem menne a bőre színéhez, ő a tüzet szereti.
~Na.. mehetünk már végre? Unom a teát... te ezt a helyet és akarsz tanulni. Én meg éhes vagyok...~
*Karcolja valami recsegő mély hang a férfi védelmének tetejét, de érződik rajta hogy csak kiabál a kapun belülre, esze ágában sincs dörömbölni. Ha végre viszont kieszi a fene, a másikat a mosdóból, akkor Mifla áll unott képpel és az egyik box előtt, majd félrehúzza a függönyt.*
-Miért jobb nektek a hivatalos, unott arc és a kimért hangsúly, ha valamit akartok? A térangyal ébren vagy, mennünk kéne mielőtt elalszik és a kapu becsukódik, nincs kedvem most itt mandragórát hajkurászni, hogy felébresszem.

*A férfi otthagyja nőt, belép a mosdóba és egy felületi transzba megkeresi az első szellemet, aki a segítségére lehet! Egy öreg alak jelenik meg előtte. Sairus kifejti rá a mágiáját, de mintha az hatástalan lenne, a szellem csak egy nevet ismételget, a nőét!
A férfi hitetlenkedve áll ott, az lehetetlen, hogy 700 évnyi tapasztalata van a holtak szóra bírásában, de még egy nyamvadt szolga is ellen tud állni neki! *
- AZT MONDTAM SZOLGA? HOGY ÁRULD EL? HOL a KAPU!!!!
* hallatszik az ingerült parancs, ám valami megpiszkálja az elméjét! Mintha a nő akarna üzenni neki, Sairus elűzi a szellemet, majd fintorral az arcán kilép a vendégtérbe! *
- Miért kell nektek mindig túlbonyolítani mindent, miért nem lehet egyből a lényeggel kezdeni. Például: Én vagyok a szőke dilis liba akinek az a dolga, hogy átkísérjelek a górékhoz, te pedig a vendégem vagy, alá szolgája, téged szolgállak! Miért kell egy szolgának visszaélni a helyzetével!
*a férfi a függöny mögé lép,és hagyja, hogy a nő elvigye oda ahol már régen lennie kellene .*
- ÁLLJ! Bármikor vissza tudok jönni? Amikor csak akarok?
* kérdezi kis aggodalommal, hiszen nem tudni mis is várja valójában a másik oldalt! De azért az aggodalom mellett még van kedve pár viccelődéshez.*
- Azért taxishoz képet elég csinos vagy. Biztosan jól kereső állás ez a magadfajtának!
*nem tudja megállni, hogy ne piszkálódjon a nővel, hiszen lételeme az effajta fanyar humor, még ha ez másoknak az agyára is megy! *

*Azért egy nevetést megenged magának, mikor a férfi kikelve magából ordibál a szellemmel. Kis naiv, miért gondolja ez is, hogy erőszakkal többre megy, amúgy meg hiába ordibál, ha a szellem követte a parancsait.*
-Miért akartál rám mászni? Kezdhetted volna azzal is, hogy a kaput keresed. Szolgáljon téged a halál.. ha rá tudod venni. Morfika morcos egy alak, nem próbálkoznék nála még én sem.
*Kuncog jót magában, majd ásít egyet és hasára teszi a kezét. tényleg kezd éhes lenni, így mikor a férfi ellép mellette nagyot kordul a gyomra..*
-Hupsz.. bocsika.. csak hát a szagod. Persze.. ha az angyal ébren van, mondtam mér.. hát így figyelsz? De napközben sosem alszik, én legalábbis még nem láttam ismert csukott kaput.
*Kocogtatja meg állát, majd megvonva vállát visszahúzza a függönyt, amivel egy időben beindul a kinti zsongás újra. A boxnak az egyik oldala viszont mintha hiányozna és egy erdő részletet lehet kivenni, bár kissé halovány és ködös, sőt mintha vizes lenne.*
-Ne már.. megint esik.. nem keresek semmit, nincs szükségem pénzre, a kaját elveszem magam is.. Na csak utánad, nagy szájú szolgavadász.
*Mutat a kapura és vigyorog hozzá, mint a tejbe tök.*

*A nő szavain csak elmosolyodik, gyalázat, amivel vádolja, igaz kikezdet vele, és szívesen ágyba vitte volna, elsőre a lenge öltözék miatt azt hitte, hogy a bárnak valami kellemes éjszakai pillangója. De most már örül, hogy még sem így alakult, de azért még a tervét nem adta fel, nem változott semmi, attól még a nő jó bőr! *

- Én nem másztam rád! Csak mivel nem egy átlagos alakkal áldott meg a sors, istenem, én meg férfi vagyok! De különben meg mit magyarázkodom! Japánba vagyunk, itt minden a pénzről szól! MAJDNEM MINDEN!
*Egy pillanatra még leül a bokszban, hogy kifújja magát, hiszen még lennének kérdései!
- Angyal? Milyen Angyal? Hogy működnek a kapuk, hogy is
*A függöny visszahúzva a helyére. A kapu kinyílik. Sairus nem sokat gondolkodik, átlép a vizenyős kapun. Aztán lesz ami lesz!
Egy földöntúli érzés keríti hatalmába, amikor átlép a kapunk. Elméje kitisztul, teste egy pillanatra légiessé válik, aztán pedig finom, friss erdei levegő csapja meg orrát! *