A kapu - Helion bár

Ázsiában sok érdekesség fordul elő, a misztikum híre az eget nyaldossa, így az sem furcsa hogy az egyik bár, elszeparált kis boxában emberek tűnnek el, azzal a címszóval, hogy akkor ők most utaznak.

Kívülről is rendhagyó a kis étterem, így könnyen megtalálja az, ki fából vaskarikát keres.

*Szabadnapok, a kedvenceinek egyike és ebben az időpontban, a lefoglalt kis részlegében nem is igen szokták zavarni a nőt, avgy inkább lányt, ahogy szokta volt saját magát titulálni a többiek előtt. Persze most épp a bárpultnál ácsorog és türelmetlenül dobol fekete körmeivel a fa alkotmányon. Csuklyája levéve fejéről, így látszik az iszony hosszú haja és éppen hogy csak kicsit hegyeskés fülei. Szerencsére annyira nem tűnik ki az itt lakók közül, még mély-lila szájával sem. szereti ezt a világot és ezen országot, itt annyi furcsa ember van, oly érdekes öltözékkel, hogy fel sem tűnik senkinek, ha egy nő hiányos ruhában jelenik meg. Csak egy újabb divathullám.*
-Mioko.. hol van már a tüzes vérem?
*Sürgeti a szerencsétlen felszolgálót, akitől már legalább egy másodperce kérte az italát. Ahhoz képest hogy hány éves valójában, igen csak heves természetű és időhiányos valakinek néz ki. néha a háta mögé pillant, a box felé, ahova az egyik jós elmondása alapján érkezőt sejt. Persze azt a vén banya nem mondta hoyg honnan fog jönni, vagy ki az. Fene beléjük is hogy csak homályosítani tudnak és sokat mondóan vigyorogni. Ha meg rákérdez, mi a válasz. Gyermekem, a türelem erény. És még csak fel sem falhatja. Pukkadjon meg az összes.*
-Még hogy türelem.. Miokóó!!

*Egy tervekkel teli nap, illetve nem is terv, talán végre megvan amit keresett, az a dolog, amire már legalább 100 éve vár hogy rátaláljon. Tömérdekkel tudóssal beszélt, illetve olyan tudóddal akik már legalább 50-602 éve halottak. Igen! Bevetett minden tudást, jóslatot, feltámasztott mindenkit akinek köze lehet ahhoz amit keres,de végre megvan, vagy legalábbis reméli, hogy megvan. Korán reggel indult el magánrepülőjén Madridból, egyenesen a felkelő nap országának legszebb városába, Tokióba. Szereti ezt az országot, elég sokat tanult itt, az önfegyelemről és a türelemről. Igen erre a kettőre mindig szüksége volt, hogy szeánszait hatékonyan hajthassa végre, bár elméleti ember és a tudomány embere, de nem vetette meg a harci technikák tanulását sem, bár közel sem olyan hatékony benne, mint a mágiába. De gondolataiból kizökkenve közli vele a tokiói taxi vezetője, hogy megérkeztek a kívánt célhoz. Sairus kiszáll a járműből, benyújtva a fuvar árát a sofőrnek, felnéz az építmény tetejére. ~ Helion Bár ~*
- Nem semmi épület, lehet magamnak is építtetek a kastély kertjébe!
*mosolyodik el, majd belép a bárba. Szokványos emberek egy szokványos napon. Divatbolondok és hétköznapi fiatalok. Sairus sem vitte túlzásba a készülődést, egy hétköznapi öltöny van rajta, sötétszürke, hajszálvékony galambszürke csíkokkal, keménygalléros fehér ing, benne ugyan olyan galambszürke csíkok, és egy színben passzoló nyakkendő. Kezében egy diplomata táska. Szinte alig van benne pár dolog. Útlevél, némi költőpénz, a tárcája, benne hitelkártyák, fontosabb telefonszámok. Helyet foglal a pultnál egy bárszéken és egy kávét rendel magának. Még nem tudja, pontosan mit keres, vagy hogy néz ki amit keres, de a szálak ebbe a bárba vezetnek! *

-Na végre!!
*Pillant a belépő vendégre egy vicsort megengedve magának, de sajnos csak a hideg rázta ki a jelenlévőre és nem neki szólt a felkiáltás, hanem kiérkező italának. Egy hajtásra lehúzza az égető, erős paprika teát, mit általában csak ő szokott kérni és teljes nyugalommal rakja vissza a poharat.
Na jó azért a hidegrázás, már csak jelent valamit és az úriember is mintha keresgélne. Öltöny és nyakkendő, sajnos ezt se lehet nevezni kirívónak, ha teszem azt, rózsaszín tütükében jelent volna meg, még azt sem. Talán valamelyik népviselet, esetleg. Bár amennyi agyrohasztó tévét néznek az itteniek.. vajon mi lenne itt a furcsa? Köröz tovább poharának a szélén kissé csikorgó hangokat kipréselve az üvegből és lebiggyesztet ajkakkal merengve a teljesen érdemtelen téma fölött. Nem kell szólnia, hogy kér még egyet, hisz mindig hármat iszik és most el is van a gyerek ha játszik. Végre legalább nem csapkod semmit és hisztizik, hanem összeszűkült szemekkel mered a nagy semmibe. Na de ezen időszaknak is vége kell hogy szakadjon és az idegen felé fordul. Na lássuk a gondolatait alapon, szépen kinyújtóztatja a mentális csápokat és kezdi letapogatni védelem után, ha rácsapnak a "kezére", mintha mi sem történt volna nézelődik tovább, ha nem, hát gyors felületi vizsgálatnak veti alá, van-e bármi furcsaságra utaló nyom. Egyébként is, már a törzsvendégek összes kis piszkos ügyleteit ismeri, jó friss könyvet is néha olvasni.*

*Pár perc eltelt mire valaki ránéz, hogy megkérdezze mit is szeretne. De ő csak komor arccal, anélkül, hogy ránézne a kérdezőre csak odaböki neki kívánságát!*
- Kávét kérnék!
*szemei egyik ülőhelyről a másikra cikáznak, majd érzi, hogy valami, vagy valaki motoszkálni kezd. Elméjét tökéletesen védi, hiszen a benne lakozott démon bármikor visszatérhet. Aktív védelme van elméjében, mely mindig válaszra kész! A válasz nem marad el. A Letapogatót ugyan nem észleli, de csak egyetlen egy mondatot talál az elméjében.*
~ TŰNJ EL!~
* Majd nyugalommal iszogatja kávéját, ha már az megérkezett. Szemei megakadnak egy lenge öltözetű lányon, ki morcos hangulattal csikorgatja a pohara szélét, nem hangos a zaj, főként, hogy a bár alapzajában, szinte alig hallani valamit. A férfi a lányra néz, bár milliomos, és már nem fiatal, azért a playboy énje mindig is megmaradt, főleg, hogy ez a szerepéhez tartozik. Spanyol elvégre, benne van a vérében a hódítás. Bár lenne fontosabb ügye is, sőt … De egy kellemes órát nem szalasztana el semmiért, hiszen az a bizonyos kapu, ha eddig megvárta, megvárja ezután is. Felemeli kávéscsészéjét majd a lány felé fordul. *
- Szép napot SINORA! Átutazóban, vagy üzleti út! Mert biztos nem helyi, hiszen szépsége, nem ehhez a környezethez van mérve!
* bár közhelyes, de eddig még bevált, a fehérnép szerepi az effajta dicséreteket! Ha meg ennél nem válna be, akkor még van pár a tarsolyban, valahogy elüti az időt, ameddig nem lát valami jelet ami alapján követheti az „útját” !*

*Áucs na már ilyen udvariatlan egy védelmet. Gyorsan vissza is húzza kezét és még morcosabban ül és csikorgat, míg meg nem érkezik a következő tea, mit egyenlőre csak szagolgat, had járja át a forróság egy kicsit. Na nem mintha szokása lenne fázni. Még talán vissza is szólna valamit a goromba parancsra, de úgy néz ki ezt élő szóban is megteheti. Márpedig minek titkolódzna, ha valamit ki akar deríteni? az alany pedig felé sétál. Kissé felvonja szemöldökét és érdeklődve billenti oldalra a fejét, a megszólításra még csak elmosolyodik, a többin már kacagnia kell.*
-Nah szépen vagyunk. Az előbb rám üvölt hogy tűnjek el, most meg fel akar szedni. Ejnye kérem.. nem szép dolog egy hölgy szívével játszadozni, vagy épp agyát húzni, hogy konkrétabb legyek.
*Róka vigyor tetőfokon beizzítva és folyamatosan a szemkontaktust tartva beleiszik a méregbe, majd jól láthatóan végigméri a másikat.*
-Én viszont tényleg nem láttam még errefelé.. csak nem.. keres valakit? Esetleg valamit?
*Nem bír magával, imád piszkálódni és néha kifejezetten szeret a tudásával kérkedni, még akkor is ha semmi haszna nem válik belőle, hiszen ide is csak a kíváncsiság hozta, meg egy hang a fejében.. "hozd ide." Csak tudná mi a bánatnak kell még valaki neki?*

*A fogadtatás nem marad el, bár nem volt szándékos a közeledés, mégis csak kiderült, hogy ki is volt a betolakodó! *
- Lám-lám! Volt már dolgom tolvajokkal, rablókkal, gyilkosokkal, sőt még inkvizícióval is az évek folyamán, de mag a legszebb, aki eddig be akart törni a tulajdonomba. Legyen az egy ingatlanom, vagy én magam!
* a kérdésre, hogy mit vagy kit keres, szándékosan nem reagál, hiszen mit tudni, hogy ki az illető, még ha szép is a csomagolás, a belső a legfontosabb. Két korty a forró feketéből, majd leteszi, jelezvén, hogy végzett vele. Majd kér egy pohár innivalót, a pultostól, és invitálja a hölgyet is.*
- Velem tart egy ismerkedő italra, Sinora. A nevem Sairus Daladar, és igaza van, nem idevalósi vagyok. Spanyolországból jöttem. Önben kit tisztelhetek?
* bár amennyiben a nő a fejében akart kutatni, így két dolog lehet, vagy azért van itt, mert ellenség, vagy azért van itt, mert segíteni akar, illetve ez a jel, amire vár, a céljához. Illetve még lehet egy harmadik variáció, Egy véletlen műve az egész, hogy itt van, így marad az eredeti terv, ágyba vinni, aztán folytatni az utat.*
- Egy hölgy szívével játszani kell, hiszen ettől érzi magát a nő nőnek, de hogy húzni az agyát, kérem! Ne nevettessen. Ön lépet tiltott ösvényre, én csak a védelem jogával élek!
* remélve csatlakozik az italhoz, amennyiben igen, úgy Sairus egy pohár vörös bort kér, a hölgynek pedig azt amit kíván.*

*Betolakodó? Milyen csúnya megfogalmazás, aranyos kíváncsiskodás és még folytatja is.*
-Ha megkérdezem a nevét, akkor az személyi jogokat sért? Csak érdeklődtem és ha be akartam volna törni... öö az más lett volna.
*Nyújtja ki a nyelvét és tesz látszatsértődést magára, mintha ugyan csak huszonéves kis csitri lenne, de hát mit számít a kor ebben a világban. A kérdésre elgondolkozó arcot vág, és mikor a pultos már hozná a teáját, hirtelen megfordul és visszaviszi. Mifla meg két ujja közé vesz egy tincset és csavargatva illegeti magát.*
-Na jó talán és elfogadom a bocsánatkérését is az itallal. Miflansionia Karlikovszky, örvendek a találkozásnak.
*Nyújtja a férfi felé kezét, ahogy ezt a földön már látta párszor, mikor a rájuk aggatott címkéket mondják az emberek. Nem tett le arról viszont hogy szétnézzen a másik fejében, de még nem csinál semmit. Pláne hogy nem válaszolt a kérdésére, amit akár vehetne személyes pofonnak is.*
-Tudom én hogy nő vagyok, nem kell ahhoz játszani velem, ami meg a személyes terét és védelmét illeti, teljes mértékben igaza van, én csak a.. hogy is mondják ezt.. stílust kifogásoltam.
*Találja meg a helyes kifejezést, s hogy a vörösbornak párja legyen szende mosollyal arcán adja le rendelését.*
-Száraz martinit kérek.. forrón, jeget ne lásson. Tehát keres valamit?
*Kérdez újra pofátlan vigyorra arcán.*

Erőszakos egy teremtés azt meg kell hagyni, de van valami abban a cinkos mosolyban ami tetszik a férfinak. Mivel az évek folyamán csak a keresés foglalta le, így a nő ügyei nem mondható inkább csak futó kalandoknak. Megfordult pár fehérnép a selyem takaróval fedett ágyában, de egyik sem mondható asszonyának! Inkább csak játékszerek. A Martini rendelés egy kicsit furcsa, ~ Forrón? Ki szereti az italokat forrón~
Ám ez ízlés kérdése. Bár a kényelmetlen és kíváncsiskodó kérdés újra elhangzik. Sairus elmosolyodik, és dob egy csontot a kíváncsi kiskutyának.*
- Élek-halok az okkultizmusért, és azt hallottam, hogy ebben a bárban vannak olyan szerek, illetve tudok venni olyan oldatokat ami segít nekem abban, hogy teljesüljön egy régi álmom, de ha nem is főzet formájában, akkor talán találok valakit aki tud nekem ebben segíteni. Csak remélni tudom, hogy jó helyen járok. A stílusomért pedig legyen elnéző, nem minden nap akar valaki betörni a fejembe, főleg nem ilyen módszerekkel! De az sem mindennapi, hogy valaki ekkora hatalommal bír a XXI. században, hogy ezt meg is próbálja, szóval kegyed mivel is foglalkozik, illetve mi járatban van itt?
* gyors térfélcsere, hiszen jobban szeret kérdezni, mint válaszolni! Hiszen ez a szakterülete!*

*Most még épp kedves, az erőszakosság nem ott kezdődik, hoyg megbökjük valaki vállát, mert fel akarjuk hívni a figyelmét. És nem is forró italokban, van aki meg a csípőset szereti és vagdossa a saját karját, mert Mifla iylet is látott, bár szerinte biztos valamelyik tiltott vallás híve és vért áldoz istenének. s hoyg ebből divatot csinálta, nem ez lenne az első ilyen eset. Minden esetre a felszolgálónak szeme sem rebben a kérésre.. merne is rebegni, mikor Mifla most itt a nő.*
-Él-hal.. ez erős kifejezés, egy okkultista világnézetben, még a végén valaki komolyan veszi a másodikat.
*Jááj ez gonosz volt, sebaj, viszont csak nemet kell inteni a feltevésre.*
-Nyáám.. itt nincen olyan. Nem árulnak semmi mágikus misztikus kutyvalékokat, ha csak az elmebódító italokat nem nézzük annak. S hogy segítség.. hát van pár esélyes, kit tudok, hogy csinál ilyeneket, de az mind hülye. Komolyan mondom, mást se csinálnak, mint ülnek a kis szobájukban és mindenféle füstölgő, meg büdös löttyöket kevergetnek és a marhák még tanítják is az előállításukat.. a diákok meg megeszik nagykanállal.. pöff.. fúj.
*Kissé csodálkozó arcot vág a férfira meredve és ezen oknál fogva a kiérkező tűzforró italt oda sem figyelve issza meg azonnal, majd lerakva a poharat vonja meg vállát.*
-Én nem tudom miféle hatalomról beszél.. én csak várok valakit, aki utazni szeretne. Bár ha már itt tartunk, ez akár maga is lehet, az agyi kapacitását elnézve.
*Blöfföl, fogalma sincsen milyen a másik kapacitása, nem áll szándékában megpróbálni áttörni a védelmet, lehet annak egyikük sem örülne. Mert mi lehet belőle.. feltöri, a pasi nyálacsorgató lesz. Visszacsap és Mifla válik gombává, vagy szépen elkaszabolják itt egymás tekervényeit és jöhet a takarítónő. Egyik végkimenetel sem tetszetős.*

*Nem lesz könnyű eset a nőcske, így vagy egy könnyebb préda után kell nézni, vagy pedig jobba bele kell vetnie magát a csábításba. Bár meg kell hagyni szemre való teremtés, és már a férfi ösztöne, már jelezte is az igényét a nő iránt, de tényleg vissza kellene zökkennie a valóságba és azzal kell foglalkoznia, amiért idejött.*
- figyeljen szépség, én tényleg örülök, hogy eltöltött velem egy kis időt, hogy ne unatkozzak, ameddig várom a sikerem kulcsát, de meg kell mondjam, nem vagyunk úgy látom egy kommunikációs szinten! Vagy legalábbis nem ugyan azt akarjuk a másiktól!
*cinkos mosoly az arcán, ám gyorsan eltűnik, mikor a nő az utazásról kezd beszélni! *
- Utazás? Ön valami utazási iroda kedves reklámarca, vagy netalántán valami egzotikus helyre szereti vinni a különlegességre vágyó utazókat?
* bár kétértelmű a mondanivalója, de ha a nő a kulcs a másik világba, a kapuhoz, amit már évszázadok óta keres, akkor végre révbe ért, és átmehet a világba, amiről mostanáig csak álmodott! *
- Na, szóval hová is vezet az az út, amire ön invitálja az embereket?
* hangzik el a konkrét kérdés, remélhetőleg konkrét válasz is kap! *
Szemei szinte vizslatják a nő minden mozzanatát és most ő próbálkozik meg, hogy bekopogjon a nő elméjébe, cél, hogy megtudja azon gondolatait, melyet nem igazán osztana meg soha a férfivel. Kopogtatás az elméjében, majd ha szabad út van, akkor belép rajta, lássa csak mit rejteget a csinos külső értelmi motorja.*

*Na hát igen, ennyi évvel a háta mögött, már nem igen dől be az olcsó trükköknek és mivel nem lehet ráfogni, hogy buta nőcske, furcsa is lenne tanárnak, hát a szép mosoly se varázsolja el. S miután ezen keresztűzőn áthaladtak, szépen megtaposva egymás önérzetét, máris itt a következő lépés. Mellkasához kapva, majd szívrohamot kap és elkámpicsorodott arccal mered a férfire.*
-Hát ez.. Pedig én azt hittem hogy teljesen egy hullám hosszon vagyunk. Összetörte a szívemet.. szipp szipp..
*A végét már nem bírja nevetés nélkül, hát kész ez a figura, de úgy fest hogy akár..*
-Hát persze.. én vagyok az, ki lopja az embereket a világból, kizsebeli őket és ott hagyja mondjuk.. aa tundrán? Na igen, oda biztos sokan akarnak menni a rémsza.. rénszarvasok miatt, meg a mókás dagi piroskabácsi miatt is. Igen, igen gyerekeket üdültetek a hókupacban. De tudja mit, magát lehet elviszem valami forró és egzotikus helyre..
*Búgja mint egy szerelmes galamb, az már más téma, hogy épp egy fortyogó katlanra gondol, mitől kezd éhes lenni. Khm.. na de vissza a témához.*
-Na lássuk csak.. és hogy igazat is mondjak néha... tudás, hatalom és a halál. Bár a drágalátos szerintem büdös, pedig váltig tagadja.. ezért is hordom magamnál ezt!!
*Kap elő hirtelen a semmiből egy férfi dezodort.*
-Mindig csúnyán néz ha befújom vele, pedig szerintem egész vonzó illata lesz tőle. Na de hát mire kíváncsi az úr?
*S közben a kopogást érzékelve a férfi olyan sugallatot érezhet hogy szinte akar, sőt vágyik a nő agyába betörni. Nincs akadály, inkább valami húzza befelé. Egy kislány álmait láthatja először, hogy majd balerina lesz, majd kicsit felnőttebb korára már inkább divattervező szeretne lenni, az első csók, az első fiú, az első férfi. Anyjával a veszekedések.. majd egy kép ahogy a lány háttal áll a szemlélőnek, közelít a kép.. egyre közelebb, a lány sír.. és hirtelen megfordul hogy rohadó zombiarccal visítva ugorjon a férfi elméjének.. Mifla ekkor neveti el magát, mert eddig szépen vetítve a kereső elé a képeket, és csak semmiségekről fecsegett, mintha észre sem vette volna a behatolót.*

*A nő azon kívül, hogy zagyvaságokat beszél, nem sok értelme van a mondanivalójának. Olyan mintha egy film közbe csatornát váltana és folytatná egy másik filmmel, de nagyon nincs köze egymáshoz a két dolognak. Valahogy hiába szép és vonzó a nő, úgy véli nagyon nincs segítségére, csak felesleges időpazarlás, semmi több. Sikerül betörni az elméjébe, de nemsokára kiderül, hogy csak egy gyenge horrorfilmbe illő védőrendszer, semmi több. Mivel a zombi arc már megszokott az életébe, valahogy nem tudja meghatni a dolog, a kép visszavetül a férfi szemébe, majd a nőre néz elmosolyodik.*
- Még hogy az én riasztóm goromba, az önére is ráférne egy frissítés, Kedvesem!
* A férfi kiissza az utolsó kortyot is a poharából, felveszi táskáját, majd a nőre mosolyog.*
- Sajnálom hölgyem! Nekem az idő pénz, bár van belőle dögivel, akkor sem tudom élvezni az ön társaságáét tovább. Sajnos a kötelesség elszólít!
* Igazából ideje lenne, kedve az, ami elfogyott ehhez a gyerekes játékhoz. Inkább utána néz a dolognak, amiért idejött. Feláll, illedelmesen bólint, majd távolabb lép, a pultossal szeretne beszélni, talán van itt egy félreeső hely, ahol el tud mormogni egy szeánsz-t, vagy szólítani tud pár helyi szellemet, a kiktől megtudhatja azt, amiért idejött. Elég misztikus hely ahhoz, hogy kellő informátorra bukkanjon. Szinte alig kell, transzba merüljön, még így ébren is érzi a szellemek jelenlétét! *
- Hölgyem, kellemes napot, és remélem, kiutazgatja magát, a havas mit tudom én milyen tájon és ugrálhat a havas nyulakkal a dombtetőn… * majd halkan megjegyzi* … és remélem, beszakad alattad egy gleccser!
*ezzel ellép a nőtől, hacsak az nem állítja meg, vagy nem akadályozza meg valami!*

*Már miért is mondana, bármi értelmeset egy vadidegennek? A férfiak olyan naivak, már több ezer éve. Na de sebaj plusz egy vagy több már mit számít. S hogy a védőrendszer az mi volt, ne essen róla szó, hisz mind csak hazugság, a nő jobban szereti azt, ha azt hiszik kiismerték, mintha tudnák, hogy védelme van. De, elég volt neki ennyi, hogy tudja a jós rá gondolt. És neki vinnie kell.*
-Jaj hát nem tetszett? Olyan undok maga ma, vagy mindig ilyen?
*Támasztja meg állát a tenyerén.*
-Pedig sokan szeretik.. aa.. retrot.
*Néz a pincérnőre, hogy kikeresgélje a megfelelő szót, majd lassan visszapislog a férfire és megcsóválja a fejét, bár az idióta vigyor még mindig ott figyel a nő arcán.*
-Hát ezt sajnálattal hallom.. kötelesség.. ugyan már, néha igazán maga is lazíthatna Daladar.
*Hagyja hogy felkeljen a férfi és a pincérnőt keresse, de mikor ránéz, az összeesik és elalszik, ott ahol van és így történik minden vendéggel, kire csak egy fél pillantással reagál a Dal. Mifla szereti ezt a helyet.. ide buta emberek járnak.*
-Nem egyedül utazom.. sajnálom, de engem is szólít a kötelesség.
*Ezzel felpattan a székről és összecsapja a tenyerét.*
-Nah drága kincsem.. mehetünk? Kiszórakoztad magad? Remek.. irány horány, az igazgató már várja a jelenléted Elassilon. Na ne nézz.. így.. huss huss.. te mondtad hogy kevés idő sok pénz.. vagy mi.
*Nem ért ezekhez a pénzmizériákhoz, valahogy nemigazán érzett rá a papír ízére. S persze mintha tovább folytatta volna eddigi marhaságait, úgy néz a férfira, hogy akkor induljanak már.*

*A férfi már éppen ellépne a nőtől és megpillantván a pultost odalépne, de a nő összeesik. A férfi csodálkozva néz, de megvonva vállát körbefordul, és az emberek sorra esnek össze, vagy dőlnek el a székükön, alszanak. MÁGIA? Persze, hogy az. Mi más lenne, ki ne érezné meg a mágiát, ha már amúgy is jártas benne. A férfi furcsán néz a nőre, ahogy az felpattanva tapsol és magyaráz valami Essila vagy milyen helyről, egy biztos, diliházban a helye. Hiába, van, aki tudja kezelni a mágiája erejét, van, akinek így az agyára megy.*
- Figyeljen ide, én elhiszem, hogy mágiával él, és hogy a bugyuta nőknek bejönnek az öltönyös cégtulajdonosok! De meggondoltam magam! Nem minden a csinos külső, inkább egy gésával tölteném az éjszakámat egy hotel szobában a légkondi hangulatában, pezsgő, és ha a hangulat úgy hozza még epret is majszolunk hozzá. Így ne haragudjon, kedves meg minden, de most inkább elmennék! Nekem mára elég volt a bűvész trükkökből! *
* Ezzel ellép a nőtől és a mosdó felé veszi az irányt, reményei szerint odabent rábukkan egy szellemre, azok szeretik az ilyen helyeket, és azon nyomban szóra bírja, hogy hol a nyavalyás kapu, amin átmehet a másik világba.
Ha sikerül ellépnie a nőtől, akkor végigviszi tervét, ha nem, akkor nagyon komoly érvei kell, legyenek a nőnek, hogy ne csináljon belőle egy nyálcsorgató, kis zombi rabszolgalányt! És annak nagyon nem fog örülni, főleg hogy már van neki otthon egy pár és már azokat is kezdi nagyon unni! *

*Elnevetve magát, elengedi a férfit és visszaül a bárpulthoz, hogy az alvóra nézve elhúzza a száját.*
-Lusta népség, kell fel és járj és hozz nekem teát.
*A szolgáló, mintha mi sem történt volna tápászkodik fel és indul meg a konyha felé. Ha a férfi elér a mosdóba egy szellemlény természetesen készséggel fogadja és beszélhet is vele, de csak annyit ér el nála, hogy hülyének nézze és Mifla nevét ismételgesse. Sajnálatos tény, de mióta Mifla betette ide a lábacskáját, hát hozta magával a saját kis szolgáit. És tény nem akarna nyálacsorgató lenni, az nem menne a bőre színéhez, ő a tüzet szereti.
~Na.. mehetünk már végre? Unom a teát... te ezt a helyet és akarsz tanulni. Én meg éhes vagyok...~
*Karcolja valami recsegő mély hang a férfi védelmének tetejét, de érződik rajta hogy csak kiabál a kapun belülre, esze ágában sincs dörömbölni. Ha végre viszont kieszi a fene, a másikat a mosdóból, akkor Mifla áll unott képpel és az egyik box előtt, majd félrehúzza a függönyt.*
-Miért jobb nektek a hivatalos, unott arc és a kimért hangsúly, ha valamit akartok? A térangyal ébren vagy, mennünk kéne mielőtt elalszik és a kapu becsukódik, nincs kedvem most itt mandragórát hajkurászni, hogy felébresszem.

*A férfi otthagyja nőt, belép a mosdóba és egy felületi transzba megkeresi az első szellemet, aki a segítségére lehet! Egy öreg alak jelenik meg előtte. Sairus kifejti rá a mágiáját, de mintha az hatástalan lenne, a szellem csak egy nevet ismételget, a nőét!
A férfi hitetlenkedve áll ott, az lehetetlen, hogy 700 évnyi tapasztalata van a holtak szóra bírásában, de még egy nyamvadt szolga is ellen tud állni neki! *
- AZT MONDTAM SZOLGA? HOGY ÁRULD EL? HOL a KAPU!!!!
* hallatszik az ingerült parancs, ám valami megpiszkálja az elméjét! Mintha a nő akarna üzenni neki, Sairus elűzi a szellemet, majd fintorral az arcán kilép a vendégtérbe! *
- Miért kell nektek mindig túlbonyolítani mindent, miért nem lehet egyből a lényeggel kezdeni. Például: Én vagyok a szőke dilis liba akinek az a dolga, hogy átkísérjelek a górékhoz, te pedig a vendégem vagy, alá szolgája, téged szolgállak! Miért kell egy szolgának visszaélni a helyzetével!
*a férfi a függöny mögé lép,és hagyja, hogy a nő elvigye oda ahol már régen lennie kellene .*
- ÁLLJ! Bármikor vissza tudok jönni? Amikor csak akarok?
* kérdezi kis aggodalommal, hiszen nem tudni mis is várja valójában a másik oldalt! De azért az aggodalom mellett még van kedve pár viccelődéshez.*
- Azért taxishoz képet elég csinos vagy. Biztosan jól kereső állás ez a magadfajtának!
*nem tudja megállni, hogy ne piszkálódjon a nővel, hiszen lételeme az effajta fanyar humor, még ha ez másoknak az agyára is megy! *

*Azért egy nevetést megenged magának, mikor a férfi kikelve magából ordibál a szellemmel. Kis naiv, miért gondolja ez is, hogy erőszakkal többre megy, amúgy meg hiába ordibál, ha a szellem követte a parancsait.*
-Miért akartál rám mászni? Kezdhetted volna azzal is, hogy a kaput keresed. Szolgáljon téged a halál.. ha rá tudod venni. Morfika morcos egy alak, nem próbálkoznék nála még én sem.
*Kuncog jót magában, majd ásít egyet és hasára teszi a kezét. tényleg kezd éhes lenni, így mikor a férfi ellép mellette nagyot kordul a gyomra..*
-Hupsz.. bocsika.. csak hát a szagod. Persze.. ha az angyal ébren van, mondtam mér.. hát így figyelsz? De napközben sosem alszik, én legalábbis még nem láttam ismert csukott kaput.
*Kocogtatja meg állát, majd megvonva vállát visszahúzza a függönyt, amivel egy időben beindul a kinti zsongás újra. A boxnak az egyik oldala viszont mintha hiányozna és egy erdő részletet lehet kivenni, bár kissé halovány és ködös, sőt mintha vizes lenne.*
-Ne már.. megint esik.. nem keresek semmit, nincs szükségem pénzre, a kaját elveszem magam is.. Na csak utánad, nagy szájú szolgavadász.
*Mutat a kapura és vigyorog hozzá, mint a tejbe tök.*

*A nő szavain csak elmosolyodik, gyalázat, amivel vádolja, igaz kikezdet vele, és szívesen ágyba vitte volna, elsőre a lenge öltözék miatt azt hitte, hogy a bárnak valami kellemes éjszakai pillangója. De most már örül, hogy még sem így alakult, de azért még a tervét nem adta fel, nem változott semmi, attól még a nő jó bőr! *

- Én nem másztam rád! Csak mivel nem egy átlagos alakkal áldott meg a sors, istenem, én meg férfi vagyok! De különben meg mit magyarázkodom! Japánba vagyunk, itt minden a pénzről szól! MAJDNEM MINDEN!
*Egy pillanatra még leül a bokszban, hogy kifújja magát, hiszen még lennének kérdései!
- Angyal? Milyen Angyal? Hogy működnek a kapuk, hogy is
*A függöny visszahúzva a helyére. A kapu kinyílik. Sairus nem sokat gondolkodik, átlép a vizenyős kapun. Aztán lesz ami lesz!
Egy földöntúli érzés keríti hatalmába, amikor átlép a kapunk. Elméje kitisztul, teste egy pillanatra légiessé válik, aztán pedig finom, friss erdei levegő csapja meg orrát! *