08. Kapu - Zendera (felébredt)

First topic message reminder :


A világ, amelyet átitat a harc, és a mágia.
Föld méretű bolygó, melynek 80 százalékát víz borítja. Tengerek, és óceánok. A szárazföldek nem túl nagyok, és eléggé elszórtan helyezkednek el a felszínen. (megjegyzés: a kontinensek, olyan Ausztrália méretűek)
Az egyenlítő közelében sivatagosabb területek találhatóak, míg minél jobban közelítünk a sarkok irányába, annál bujább, és zöldebb a természet. A sarkokat jégsapkák fedik, de ezek nem tartoznak földrészhez, inkább úszó jéghegyek, melyek hatalmasak.
A társadalmi berendezkedés főleg a hadászatra alakult ki, mivel szinte állandóak a háborúskodások. Ha egy véget ér valahol, hamarosan újabb robban ki. A legyőzött, hatalom éhes császárok, és császárnők helyére újak kerülnek, akik még éhesebbek, még követelőzőbbek. Így a katonák a legtiszteletreméltóbbak a társadalomban, ők állnak a legmagasabb fokon. Közvetlenül alattuk a papság foglal helyet, akik igyekeznek a kezükben tartani a mágiát is. Ez nem igazán sikerül nekik. Sokszor az ő sugallatukra tör ki egy újabb háború épp emiatt.
Az Üregek, melyet a mágiával bíró lények használnak, afféle kapuk, melyeket féregjáratszerű folyosó köt össze. Ám ezek a folyosók különfélék lehetnek. Van amelyik sötét, és nyugodtan végig sétálhatsz benne, de van amelyik rémálmokba illő helyekre kalauzol. Attól függ, hogy melyik Isten hozta létre, hiszen az Istenek, akik az egészet a kezükben tartják, és csupán játékszerekként tekintenek a halandókra, lehetnek jók, és rosszak is persze. S van közöttük, amely semleges.
A Végtelenek azok, akik átmenetet képeznek. Félistenek, mágiával bíró lények, akik egy másik állapotba lépnek át, így életkoruk tulajdonképpen az idők végezetéig kitolódhat, ha csak valaki meg nem öli őket. S erre jelentkező bőséggel akad, nem csak a halandók között.

A Loran-i földrész
A világ déli felén helyezkedik el, faunája ás flórája egyaránt bőséges. Hőmérséklete szinte állandóan 25-28 fok körül mozog. Itt termesztik az egyik legértékesebb növényt, melynek párlata erős bódító hatású. A katonák ezt isszák csata előtt, hogy ne érezzék a fájdalmat. A növény neve: Cristula. Cserje méretű növény, melynek tenyérnyi, cakkos szélű levelei vannak. Virágja vérpiros szirmú. Minden virág helyén közel ökölnyi méretű lédús, leginkább a narancshoz hasonlító formájú, de szintén vérszínű, gyümölcs nő. Ebből erjesztik, aztán főzik a Cristula pálinkát. Ez az ital az egyik fő kereskedelmi árucikke a kontinensnek. Párlata erős bódító hatású. A katonák ezt isszák csata előtt, hogy ne érezzék a fájdalmat.


Krív-i síkság
Füves, cserjés szavanna a kontinens közepén, mely majd háromezer mérföld széles, és másfélezer mérföld hosszú. Keresztben terül el Loran közepén. Több kisebb folyó szeli át, melyek egyetlen nagy folyamba, a Rediac-ba ömlenek. A Rediac aztán kelet felöl éri el a Barun óceánt, melyen a kontinens található. A Krív-i síkságon terem a Cristula.
A Krív-i szavanna egy eldugott pontján található a kapu, mely erre a világra nyílik.

Capriuno
A Rediac északi partján, egy derékszögű folyókanyarban épült meg a város, mely kezdetben csupán egy átkelő volt. Azonban az átkelőnél mindig feltorlódtak a karavánok, így először egy karaván-telep, majd végül egy virágzó város fejlődött ki a helyen. Fekvése miatt fő kereskedelmi központjává vált Lorannak. Kormányzója egy lorani Gremdzsa. A Gremdzsa egy kereskedelmi rang, ha katonai szemmel nézzük, mondhatnánk hadseregtábornokot. Az ő kezében futnak össze a szálak, irányítja a várost.

Capriuno keleti negyede tulajdonképpen egy kert negyed, mely egészen közel fekszik a visszaforduló Rediac partjához. Jó néhány villaház egészen a vízparton épült fel.
Egy ilyenben él az Abren család is.

A kapu túloldalán a kereskedő város utcájára nyithat rá az átlépő és ott veheti fel a kapcsolatot a Kereső a még meg nem érkezettel.

Köszönet Andromeda Abren

*Nairra csak legyint egyet.*
-Úgy mondod, mintha rosszabb lenne a többinél. Pedig nem sokban különbözik azoktól, akiket Acélvárosban látni.
*Talán egy kicsit büdösebb, de ez sem csoda. Nem igazán volt fürdési lehetőségük, ami tulajdonképpen jó magáról is elmondható.*
-Sejtésem szerint inkább alkohol kéne neki, mint víz. A végén még berozsdásodik és cipelhetjük háton.
*Vagyis Nair, ha már fizetve van, úgy egész konkrétan. De elsöpri a gondolatot és inkább a hazajutásra gondol, miközben valami tavat, vagy patakot, esetleg folyót keres szemeivel.*
-Azt látom, hogy a falun kívül vagyunk. Azért jöttem, hogy felbéreljelek, hogy azután az üzletemben dolgozz, mint gépész szak ember...dvergár...tudod, hogy értem. A baki azzal van, hogy te eljöttél ide szellemeket vadászni, holott, a jövőhéten már kezdened kéne. Gondoltam megnézem merre jársz, csupán csak kedvességből.

*Úgy tűnik még sem kell helyreraknia azt a kettőt. Pedig mintha a nő sértegette volna, valami vízivással. Az talán valami sértés szerű. Nade, pénz áll a házhoz? Azt mindig örömmel hallja, na meg az alkohol említését is.*
-Szellemeket? Azokat már rég visszahajkurásztam a tudom is én hova. Jut eszembe, vissza kell jutnom jelenteni, meg felmarkolni érte a pénzt. Aztán dolgozhatok neked is felőlem, ha már meg volt beszélve.
*Ha nem akkor is, feltéve ha az agancsos fizet.*

*Mászkál tovább, de a sátor közelébe se megy. Visszanéz a város felé, már most mehetnékje van, nem szereti ezt a helyet.. túl tiszta a levegője és sehol semmi megszokott zakatolás, vagy gépzörej. Idegesítőek ezek az állati hangok is, főleg a hülye madaraké.*
-alkohol.. na persze, ez a marha szerintem Zendera egész alkohol készletét már elpusztította.
*Szusszan egy nagyot, majd szépen visszabattyog a táskájához és elővesz egy következő szál cigit, csak hogy maga előtt keresztbe téve egyik karját eregesse a füstöt.*
-Na mehetünk már? Ha átérünk kapsz tőlem egy liternyi rozsdamarót, csak kapakodd magad már össze.

*Színlelt örömében összecsapja markait.*
-Remek! Nos, akkor tényleg mehetünk is akár, mielőtt az idegroncs nőszemély fel talál gyújtani valamit, vagy valakit, csak ,hogy füsthiányát kielégítse.
*Ilyet feltételezni sem merne, az is csak illúzió, hogy ezt mondta. Mert Nair arca mindig barátságos és kedves, abban is biztos, hogy a természetet is szereti, a zenderai lakosokkal együtt. Akik pedig a morkálokról vannak jó véleménnyel, hisz vendégszeretőek. Ezért is lesz jobb siettetni a hazaérést, nehogy marasztalni akarják őket.*
-Nah, pakolj és induljunk.

*Örömteli alakok. Egész kellemes csalódás. Csak nehogy az a sok dohányzás a nő egészségére menjen. Talán egy alkalmasabb pillanatban tart is neki egy hegyi beszédet erről a témáról. Vagy iszik helyette valami ütőset. Ez kiderül úgy is, ha itt az ideje.*
-Pakoljak? Nem hiszem, hogy a tulaj örülne, ha elvinném a sátorfáját. Legalábbis, gondolom én.
*Na meg azt is, hogy ha nem a sajátja, akkor másé. A lopás és a kölcsönvétel között pedig igen nagy különbségek vannak az etikai kódexben. Az egyik száz oldallal később van említve, mint a másik, annyi legalábbis biztos. Megvonja a vállát, majd az egyik teli üveget felkapja. Még a végén megtalálná valami kóbor állat, vagy ember gyerek. Abból meg csak baj származna. Legvégül, mint aki jól végezte dolgát, megindul a kapu felé. Ennyi sürgetés után nem kétséges, hogy a másik kettő is jön utána.*

*Ugyan már, van elég cigije, így ha valamit is felgyújt, annak puszta örömszerzés célja lenne. Na de úgy fest tényleg indulnak, legalábbis enyhébb pozitív csalódás okozója a dvergár ki a helyes irányba kezdte el szedni tömpe lábacskáit. Vigyorogva kapja fel cókmókját, leginkább az impet a vállára és indul meg a gépész után.*
-Már csak arra leszek kíváncsi hogy az az idióta embernő hogy akarja betartani az ígéretét, hogy ott lesz a hintó. Te.. nem akarjuk a malacok mellé bekötni a vásárolt alkohol kazánt?
*Milyen szép látvány is lenne, ahogy a dvergár az állatok között loholna egészen Acélig. arra már inkább nem is akarja tudni a választ hogy vajon kinek a sátrában eregette a bűzt a marhája. Hamar beérve a tömpe lábút tör előre és vágja az utat, ha kell akár karmokkal is.*

-Persze, aztán még a disznólopást is ránk kennék. Igaz, a dvergárok Acélban biztos hálásak lennének érte, de nem éri meg azt hiszem.
*Az embernő említésére megvonja a vállát. Bizonyára kifizette a kocsist, hogy visszajöjjön értük és a közelben várakozzon. Vagy nem, és akkor egy mesésen nagy séta elé néznek, amiről esetleg majd egyszer könyvet írhat valamelyikük. De, a visszaút mondhatni zökkenőmentes a kapuig. Legalábbis tettlegességig nem fajul az eset, habár többen is kövezésről sugdolóznak, mikor feltűnik a trió. Gunrig úgy látszik megalapozta a jó hírét. Mély levegőt vesz, behunyja a szemét, majd átlép a kapun, felkészülve egy jó nagy adag hányingerre.*

*Méterekkel a két morkál előtt haladva, bőszen integet a felgyülemlett tömegnek. Nem hitte volna, hogy az emberek máris hősként kezdik el tisztelni pár disznó kiszabadításáért meg egy-két szellem elüldözéséért. Igaz, kissé visszahúzódóak és csöndesek, mert csak suttognak és mutogatnak feléjük, de hát nem várhatja el a falutól, hogy fel legyen készülve egy igazi hős fogadtatására és búcsúztatására. Idővel majd biztos hozzászoknak. Vigyorogva lép át a kapun.*