Fák közt

Egyszerűen erdő, már amennyire ez egy bolygóváros erdejére mondható, nem éppen egyszerű állatokkal és növényekkel. Talán maguk a fák se csak növények. Esetleg a szél tényleg beszél...

előzmény

*Érdekes dolog ez az utazás. Mindenki máshogy éli meg, valaki megtisztul, valaki forró tüzes lávába kerül és az hajtja át. Kinek mi tetszik. Ha pedig az angyalt erővel ébresztik fel, hát lesz ne mulass mikor belépsz a kapun, mert az biztos, hogy a legrémesebb álmaid jönnek veled szembe és inkább kiköpnek a másik oldalon, mint hogy csak úgy szépen a földre helyezzenek.
Mifla még a bárban elkezdte a mondandóját..*
-Na tehát, az angyalok, tudok ezek olyan.. *És itt belépett a kapuba, hogy a másik oldalon a selymes fű érintse lábát és a meleg nyári eső fogadja, mire ugyan kissé eltorzulna vonásai, hisz már vagy egy hete esik ezen a környéken, de azért folytatja a mondandóját.*
-... és ezt hívjuk mi kapuknak. Remélem most már érthető. *Hogy a mondtad többi része hova veszett? Valószínűleg az átjáróban hagyta és hogy direkt szívatja megint a férfit, vagy csak egyszerűen feledékeny, hát.. ez esetleg még ki is derülhet.*
-Üdv itthon az eső világában... szét verem a pofázmányod, ha nem állsz el te ivadék!!!
*Rázza öklét az ég felé, mire vagy tízszer jobban kezd el zuhogni. A nő lemondóan sóhajt és a másikra néz.*
-Soha ne fenyegess egy erdő szellemet.. te jársz rosszul. Na gyere.. elsétálgatunk az akadémiára.

*Amint belépnek a nő elkezd valamit mondani, de a férfi már nem hallja, hiszen már régen a kapuban van. Amint kilép a kapun, egy erdőben találja magát. Kellemes lenne a környezet, ha nem szakadna az eső. Pár pillanat múlva a nő is kilép a kapun, valamit motyog, de nem érti a férfi, és nem is nagyon érdekli mit mond. El van foglalva azzal, hogy félcipőben van és öltönyben. Ronggyá fog ázni, ha tudja, hogy ilyen környezetbe érkezik, akkor másként öltözik! *
- Szóval hogy is működnek ezek a kapuk?
* kérdezi meg újból a nőtől! Hátha most már választ is kap a kérdésére! De ha a nő válaszol jó, ha nem akkor úgy is jó. Szép lassan elindul a nő után, hiszen ha már úgy is bőrig ázott, akkor meg már miért sietne. Nézelődik szemlélődik, hiszen minden idegen a számára. Erdő van a földön is, de ez valahogy más, mint a többi erdő, a nő valami szellemet is említett, lehet, hogy ez egy élő erdő és nem a szokványos értelemben.*
- Mifla! Most már tudja, ki vagyok és mit kerestem! Ön szerint jó helyen vagyok? Itt tudnak nekem segíteni, hogy az erőmet maximálisan kihasználhassam, illetve kontrolláljam?
* remélhetőleg most érzi a nő a kérdés súlyát és a szokásos hablaty helyett valami értelmes válasszal fog szolgálni, közben haladnak valami akadémia felé, ki tudja mi az, ki tudja mi lehet az valójában.*

*Már megszokta hogy elázik, ha kiérnek végre a vízövezetből, akkor majd megszáradnak, esetleg ha jól viselkedik a férfi, akkor ő érte is tehet valamit. Addig meg csak mosolyogva megy előre. Mifla szereti a hatalmat és most ő van otthon, ő tudja merre kell menni, és a férfi lett a kiszolgáltatott. A kérdésre meg csak felsóhajt.*
-Drága, ők élőlények. Te mit felelnél arra hogy, hogyan is működnek az emberek? Ébren van, átrak egy bizonyos helyre, ha alszik akkor nem csinál semmit. Kedélyük változó, de a működésük.. mit tudom én.
*Tárja szét karjait. Az erdő pedig nem hogy él, hanem élnek. Mivel a többi világról elűzött természeti szellemek itt kaptak menedéket és lakhelyet, ezért oly változó Elassil időjárása, néha nem értenek egyet.*
-Daladar, a tűz szellemére. Így is elég nagy a távolság köztünk, ne akard tovább mélyíteni a szakadékot.. és amúgy is utálok magázódni.
És persze jó helyen vagy, ha tudod mi az illem. Tanulni akarsz, mi meg egy akadémia felé megyünk. Tanulhatsz idézni, igézni, illúziókat és mentál mágiát, a természettel csevegni, és kérni őket, még festeni is akár, bár kötve hiszem hogy téged az érdekelne. Tehát mivel nem áll szándékomban betörni a tulajdonodba, elárulnád végre, hogy mi is érdekel?
*Nem néz hátra, csak halad előre, már szeretne a konyhában lenni és Nergált szekálni némi ételért.*

*Lassan de biztosan haladnak az akadémia felé. Minden lépés újabb izgalmat tartogat az új jövevény számára, hiszen, lehet, hogy csak egy erdő, de semmiképpen sem a szokványos változatból.*
- Jó! Értem én, hogy élőlények, de bocsájtsd meg, de nekem ez mind-mind újdonság! És lehet, hogy az átlagos embereknél többet tudok a misztikumról, de azért, hogy egy élőlényen keresztül közlekedem egyik világból a másikba. Ez még nekem is furcsa!
* Az eső lassan elállni látszik! De közel sem így van, hanem kiértek az erdőből, és talán ezért változott meg az időjárás. Sairus lassan lép ki az erdőből, de azért izgatott a tudás megszerzése miatt. Évszázadok óta várja ezt a pillanatot. Bár már kicsit öregnek érzi magát, hogy iskolába járjon, de hát ha csak ennyi az ára, akkor ám legyen! *
- Kérdésedre válaszolva a sötét mágia érdekel. Illetve ezeknek vagyok jelenleg a tudója. Holtak, szellemek, élőholtak és minden, ami a halállal kapcsolatos. Képes vagyok szóra bírni vagy akár életre is kelteni!
* remélhetőleg eléggé körbeírta, hogy mit is tud, illetve mire van szüksége. Sairus mindig is jobban kijött a holtakkal, mint az élőkkel, bár ez az évek alatt finomodott, hiszen hosszú élete alatt, megtanulta a türelmet és fegyelmet, és mivel rájött, hogy rengetek idő áll előtte, és nincs miért rohanjon, ő is türelmesebb lett az emberekkel! *
- Van abban az iskolában olyan ember, vagy állat, vagy más fajta lény, aki tud nekem ebben segíteni? Vagy mehetek tovább, valami másik világba. a 9 és 3/4 vágányon!
* neveti el magát, majd gyorsan el is hallgat, hiszen a nő nem földi, hogy a férfi milyen viccet sütött el. Komolyra fordítván a szót, leteszi a táskáját, majd leveszi zakóját, hiszen csurom víz, és az ing talán hamarabb szárad így rajta.*
- Szóval van nálatok valami hasonló tanár, vagy oktató?

[A vándor érkezik]

Az erdő közhelyes békéjét egy furcsának mondott jelenség zavarja meg. Bár ki tudja mi a furcsa egy olyan világban, aminek az általánosan elfogadott törvények szerint még léteznie sem volna szabad, nem igaz? Még egy világ egy sokat tanult mágusa, bölcse, tudósa sem tudta megmondani Elassil csodálatos világa hogy a sokoldalú istennyilában keletkezett, maradt meg, és egyáltalán miért itt fut minden össze. Az erdőről meg annyit, hogy ekkora nyüzsgést ember elképzelni nem tud, mint ami akár egy kis ligetben lezajlik, pláne a Végtelen Rengetegben.
Szóval ebbe az jól hangzó ostobaságba szól bele az, hogy két fa között a levegő furcsán elkezd fodrozódni, majd ez irányba jól láthatóan dagadni. Na mármost a tér ezen görbülése sosem jelenthet jót, főleg ha ez a felfújt lufinak kinéző anomália szép lassan halvány, sárgásbarna színt vesz fel. Ha valaki venné a bátorságot, és közelebb menne, láthatja, hogy ez az egyre nagyobb daganat tele van kis kavargó pontokkal. Minden elmúlt pillanattal egyre többel.
És a luftballon kidurran, hatalmas homokvihart lökve ki magából. Ahol a tér kilukadt, ott egy szakadás látható, aminek a másik oldalán tombol a förgeteg, áthordva a tekintélyes mennyiségű homokot, ami kezdi beteríteni az aljnövényzetet.
Ezen a hasadékon átbukdácsol egy középmagas figura, nyakig köpenybe burkolózva, fején széles karimájú kalap, arca előtt kendő, meg egy védőszemüvegre gyanúsan hasonlító vacak.

[A vándor érkezik]

*Napsütések utolsó cseppjét próbálja kifacsarni az ősz első jelensége és ezt a természeti jelenséget használja ki egy aprócska csacska macska ki egy ág végén lustulva lógatja le pracliját és melegíti fel bundáját, hogy a hidegebb szelek ellen feltöltse egy kis forrósággal. Most az elreppenő madarak se tudják lázba hozni hogy végtelennek tűnő pillanatokon keresztül űzze őket, míg csak mind a ketten ki nem fáradnak, bár lehet hogy épp egy ilyen játékos kergetősé után vigyorog a napsütésbe, egészen addig, míg furcsa zajt hall maga alól. Nem lenne ezzel semmi gond, ha az ág nem kezdene el fel s le mozogni, mire már kénytelen kinyitni szemeit és az alant elterülő jelenségre koncentrálnia. elkerekedett pupillákkal és leginkább gyors lábakkal próbál elugrani a kitörés elől, na mintha tudná hogy merre fog és így érkezik meg azon oldalra ahol a homokszörny előbukkanni látszik a bugyrából. Fúúj ez most született meg? Rázza meg egyik mancsát, mint egy nem tetszését nyilvánítva és jó hangosan rá is üvölt, hogy fúj de gusztustalan dolog így bejelentés nélkül megszületnie egy alvó környezetében.*

[A vándor érkezik]

Tombol a vihar, dől a homok, és a figura a lehető leggyorsabban próbál kitérni a természeti csapás útjából. Köpenyegét csapkodja a szél, az egyik kezével a kalapját szorítja a fejére, a másikkal egy faragott botba kapaszkodik, amiről megannyi himbálózó és csörgő tárgy lóg. Jól láthatóan nehezére esik más irányba menni, amerre a szél tolja. Végül sikerül beülnie egy fa takarásába, és szusszannia egyet. De csak egyet, mert amilyen lassan hasadt szét a levegő, olyan gyorsan is záródik össze.
Amint elül a vihar, az alak leveszi a tiszta kosz szemüvegét, és a kendőt az arca elől. Ahol nem fedte semmi, ott mocskos, mint egy földvájó, bár máshol is tiszta por. A szemöldöke, szakálla, szája… Valószínű még a fogai is. Szemöldökét felvonva ránéz a méltatlankodva nyávogó macskára. Úgy tűnik, csak most vette észre… vagy most tartotta időlegesnek, hogy észrevegye.
- És úgy gondolod, hogy ez a legillőbb dolog, hogy így köszöntsd az újszülötteket? – kérdezi a fehér szőrű állatot fürkészve.

*Mikor végre megszűnik a hatalmas száj, ami eddig ontotta magából a homokot, Nair is megrázza magát és heves mosakodásba kezd, hogy csak akkor hagyja abba, mikor vagy három métert ugrik hátra és félrebillentett fejjel mered a kalapos koszos kis vakondra. Ez tényleg most született meg. Letottyan fehér kis fenekére, majd hasra vágja magát és mancsaival az idegen felé kezd el kapálózni, jelezve hogy neki igenis igaza van és kikéri magának és tessék akkor bocsánatot kérni és halat adni. Mert itt ez az illendő ha macskákról van szó. Majd felül és néz, mélyrehatóan, vesét elemzően, szinte a fa tövéig bele akar látni a másikba. Nem tűnik frissen születettnek, de akkor meg kicsoda és miért nem egy ajtón keresztül közlekedik. Lehet egyszerűbb lenne emberi nyelven mindezeket megkérdezni, de most nagyon nincs kedve visszaalakulni, majd ha elfárad, akkor úgy is kénytelen lesz, hisz nem maradhat örökké macska, az a természet rendje ellen lenne és mint ilyet, nem szokta hagyni, mármint a természet. Addig is kicsit közelebb merészkedik és a mély szuggesszió mellé még szimatolni is kezd.*

[A vándor érkezik]

Miközben a macska összevissza ugrál, kapálózik, és a maga jelzései szerint komoly beszélgetést folytat, addig kalapos figura levakarja a hátáról a valamikor zsáknak nevezett, folt hátán folt szövetdarabot, ami jobbára mai napig eredeti rendeltetésének megfelelően van használatban. Legalábbis úgy tűnik. A táska mindenesetre jókora lehet, ha meg van tömve, most viszont laposan himbálózik, ahogy ledobja az alak maga mellé.
- Sajnos semmivel nem szolgálhatok – mondja, miközben a köpenye alatt turkál. A macska vesébe látó nézelődése nem zavarja, halványan mosolyogva előszed egy furcsa alakú pipát, meg egy marék dohánynak látszó növénydarabot. A macska közeledése alatt akkurátusan tömögeti a pipáját, a szimatolásra leteszi maga mellé kezét, hogy szaglássza körbe azt is, ha kedve tartja, a homok alól úgy is kiszivárog a szaga.
Szájába veszi a pipát a másik kezével, majd középső és mutató ujját a hüvelykéjéhez dörzsöli, majd tompán csettint egyet a pipa felé. Mivel semmi nem történik ezt még párszor elismétli, amíg a macska körülötte vacakol.

[A vándor érkezik]

*Kicsit megint megugrik, ahogy a zsák puffan és újra lassabban közeledik, de hát ha nem kap halat, akkor.. héhéééé.. tottyan le fenekére elfeledve szaglászást is, pedig már közelített volna az ottfelejtett kézhez, mikor agyán átsiklik még vagy ezerszer a válasz. ez a fickó érti amit mond? Felülve egyenesen a szemeibe néz és addig nem tágít a folyamatos kérdezősködéssel, míg rám nem néz és ugyan azt mondják, a macskáknak nincs arcmimikájuk, de Nair olyan elképedt és undok fejet vág, mit a legamatőrebb háziállatot tartó egyén is azonnal megértene, vagy ha nem, akkor az vak és kész, mert ezt jól kifundálta. Tehát a kérdések kérdése.. te disznó ott a fűben, ki feltett szándékkal manót akar előhívni holmi csettintgetéssel.. érted-e az állatok nyelvét? És ha igen, akkor miért, mert ez macskáéknál kifejezetten fontos kérdés, ha kétlábúakról van szó. S hogy eközben ne csak bámuljon, vádlóan feltápászkodik és minden egyes szónál egyet, jól erősen a földhöz vágva mancsát, közelebb lép.*

[A vándor érkezik]

Azidőtájt, amikor a macska megdöbbenve leül, a kalapos figura két csettintés között megtörli a kezét a köpenyébe, amivel megoldja, hogy a kosz kicserélődjön a két felület között. Tisztább egyik sem lett. Ujjai mellett az állatra sandít, látva annak tekintetét felnevet.
- Ne nézz ilyen szemrehányóan, az emberek és állatok nyelve nem különbözik sokban. – megint megtörli a kezét, újra eredménytelenül. – Egyébként azt mondják az újszülöttek mindent tudnak, amíg nem kezdenek beszélni, nem igaz?
Felmarkol egy marék viszonylag homokmentes levelet, és abban törli meg ujjait. Újra összedörzsöli őket, megint csettint, majd megint megismétli többször. Mivel semmi nem történik, elrakja a pipát a köpenye alá, és körbenéz.
- Kíváncsi vagyok, hol lehet… - hátát a fának döntve kényelembe helyezi magát.
- Ilyen kevesen gondolkodnak, ahonnan jöttél, hogy nem látják, mit akarsz? – kezét nyújtja az állat felé, hátha hagyja, hogy hozzáérjen.

[A vándor érkezik]

*Metál az ész, hogy kik vannak itt. Egy alak, aki poros és koszos, de érti amit egy macska mond és bolond módjára.. elrakta a pipáját. Felettébb érdekfeszítően arra kéne figyelni amit végre mond és nem pedig beindult vadászösztöntől fűtötten az ujjaira koncentrálni. Lassan viszont fogy az ereje. Mikor a férfi hozzá akar érni, még csap egyet, visszahúzott körömmel, a kezére, majd hirtelen elkezd visszaalakulni lánnyá. Nem egy lassú folyamat, egyszerűen megnő, visszahúzódnak a fülei, a szőréből ruha lesz, a mancsaiból kezek, a lábaiból pedig.. nos hát lábak. Hanyatt fekve és kinyúlva érkezik meg teljes valójában, hogy eget bámulva tegye fel a számára leglogikusabb kérdést.*
-Mi a frásznak csettintgetett?
*Emeli fel kicsit fejét, majd ejti is vissza, az elvileg pár órás szunyókálás jócskán elhúzódott, így a pihenés edzés lett. Csokit, csokit a népnek és valaki dugjon a szájába egy szál cigit, mert ez felért, vagy húsz kör futással.*

[A vándor érkezik]

Újra a köpenye alatt turkál, úgy tűnik észre sem veszi, hogy a macskából lány lett, és annak sem szentel különösebb figyelmet, hogy immáron verbális a közlése. A kérdésre nem válaszol, majd amikor feladja a keresést, ránéz Nairra.
- Hogy meggyulladjon a pipám. – a botjára tekint, és úgy tűnik megvilágosodik. Hirtelen megmozdul, odakap, és leránt a fityegők közül két apró követ. – És úgy tűnik ezt máshogy fogjuk megoldani, de megoldjuk.
Elővakarja ismét a pipát, szájába teszi, és a két furcsa, piros kavicsot csattogtatja fölötte.
- Mivért, ferinted mivért tpfettingettem? – kérdi a lánytól, vegy tizedjére is egymáshoz ütve a két kavicsot.

[A vándor érkezik]

*Lassan hasra kecmergi magát és mivel se hüledezést, se leszidást se semmit nem kapott, így szélesebb vigyorral a képén nézi, hogy mit ügyködik a másik, még fel is támaszkodik, sőt lábait is elkezdi lóbálni.*
-Aha.. ez is egy verzió.
*Billenti félre a fejét, majd hát hogy is írjam le finoman.. kiköp oldalra lévén tele van a szája macska szőrrel. Remélhetőleg ez sem kelt feltűnést mert akkor zavartalanul bámulhatja tovább a fura figurát.*
-Ki tudja.. lehet hogy idéző mókus vagy mi szösz és épp hívni akarta a táltosát, hogy leszedje a porszemeket. Vagy csak egyszerűen ez a hobbija.. vaaagy simán elmebeteg.
*vonja meg a vállát és már majdnem fel is nevetne a tizedszeri kavics ütögetésen, mit azért még ő is tudja, hogy mire való, de ehelyett elkezd kotorászni a zsebeiben.*
-Biztos nem kell öngyújtó? Mert látom épp megoldjuk.

[A vándor érkezik]

Amíg a lány beszél, zavartalanul ütögeti a kavicsokat egymáshoz, miközben a lány ecseteli, hogy miért is csettingetett az imént. Megint nem válaszol rögtön, csak csapkodja a köveket, amíg az egyikről le nem törik egy aprócska darab, és lángra gyúlva nem hull a pipa szájába. Akkor ledobja a furcsa tűzszerszámot, és lecsapja a pipa fedelét. Többször beleszippant, mire a lehető legbizarrabb helyeken kezd el szivárogni a füst a pipából.
- Meg is oldottuk. – biccent. – a trükk az, hogy egyszerre törjön le, és gyulladjon meg egy darab a… öngyújtót mondtál? Megnézhetem?
Úgy tűnik vagy elfelejtett válaszolni, vagy későbbre tartogatja a reagálást az első mondatra.

[A vándor érkezik]

*Bolond.. kétséget kizáróan ez az ipse totál buggyant, bár lehet hogy csak jó pár ezer homokszem ment az agyi fogaskerekei közé és most ezért csikorognak ennyire. Mindegy is, a pipa meggyulladt és Nair élvezettel szívja be a füstöt amit felé hoz a szellő, vagy a légáramlat, esetleg a tavi tündérek, kik most fél hulla állapotban keringenek körülöttük, egy kis vízért könyörögve, mit persze ők pórias halandóak amúgy se vennének észre, de hát a körforgásnak fent kell állnia és az erdő szellemeinek is valahogy keletkezniük kell.*
-Ahham.. ja persze, de kérem vissza, ez az egy van csak.
*Vesz elő egy teljesen egyszerű, mármint számára biztos az, öngyújtót, rajta egy fehér macska képével. amolyan gyerekzáras típus, hogy ha reggel felkelsz az istennek se tudjál rágyújtani az első öt percben, csak ha kalapáccsal csapkodod a tűzcsiholó szerszámot, a baj az, hoyg cigit nem adtak hozzá.*

[A vándor érkezik]

Biccent, hogy visszaadja, miközben előredől, hogy átvegye az öngyújtót. Tüzetesen vizsgálgatja pöfékelés közben. A pipa füstje ízesítetlen, nem túl erős, és meglepő módon… frissítő. Mint egy jó korty hideg tea, amit egy fárasztó nap után iszik meg az ember.
- Föld, első kapu, huszonegyedik század eleje? – kérdezi a műanyag vacak mögül a lányra nézve.
Újra előredől, és visszanyújtja Nairnak a szerszámát. Vizsgálgatja a lányt, de nem mond egyelőre semmit, csak újra a fának veti a hátát, és pár másodpercig hallgat.
- És mit gondoltál a csettingetésemről korábban? – kérdezi rövid hallgatás után, feltéve, ha partnere nem töri meg a csendet közben.

[A vándor érkezik]

*Most már akkor teljes nyugalomban nyújtja át az eszközt és vágja megint hasra magát, vagy azt már megtette volna és akkor most dupla hasat növesztve macska énje is ugyanezen pozíciót választott volna? De ki lehet a fura fazon és ha nem most született akkor mit csinált? És egyre inkább csak kezdenek gyűlni fel benne a kérdések, mik lassan gátat törve fognak rárontani az idegenre.*
-Stimt és ugyanezen helyről és századból, nincs véletlenül egy cigije?
*Kezdődik, apa kezdődik, jobb ha most futnak az idegek, mielőtt ripityomra törnek, mert ő bizony megtöri a csendet, de légkalapáccsal.*
-Amúgy meg ki maga? Hogy hívják? Mi volt az a homok buborék? Honnan tudta, hogy honnan van az öngyújtó? Itt lakik Elassilon? Itt született? Hány éves? Mekkora a lába?...
*Fogalma sincs mért kérdezte, talán kombinálni fog az agyméretére belőle..*
-..miért nem működött az elementális mágiás akármije? Mi volt az a kavics? Mert hogy nem tűz kő, azt láttam. Miért pont most bukkant fel? És hogy hogy értette mit mondtam, mikor macska voltam? Maga szerint a tudás hatalom, vagy hat alma már sok lenne, hogy tudásnak nevezzük?
*Oké kezd megint belezavarodni saját kérdéseinek labirintusába, jobb lesz most abbahagyni, vagy legalább szünetet tartani.*

[A vándor érkezik]

Szomorúan csóválja a fejét, hogy bizony cigarettája nincs, de szívesen megkínálja a pipájából, amit éppen odanyújtana a lánynak, aki ekkor robbantja rá a megszámolhatatlan mennyiségű kérdését. Láthatóan kissé meglepődik, hogy hogyan lehet egy levegővel ennyit faggatózni, de úgy a negyedik után halványan elmosolyodik, és hátradől. A pipát természetesen visszapakolja a szájába, és szipkázik belőle párat, mire Nair befejezi a finom érdeklődést.
- Akkor haladjunk sorjában. A pipámat szívesen felajánlom cigaretta helyett… ideiglenesen persze. – sanda pillantást vet a lányra. – Nem te lennél az első, aki indokolatlanul ragaszkodna az én pipámhoz.
- A többi kérdést illetően… lássuk csak… - az ujjain megszámolja a kérdéseket, magában motyogva valamit, majd bólint egyet és belekezd a felsorolásba. - Garabonciásnak hívnak általában, de itt-ott más néven ismernek. Az a homokbuborék egy szakadás volt… kevésbé elegáns módja az utazásnak, mint a kapuk, de megteszi.
- Az öngyújtó… nos, jártam már akkoriban. – vakarja meg a szakállát. – És igen, mondhatjuk, hogy most itt lakom Elassilon, de az biztos, hogy nem itt születtem. – láthatóan elgondolkozik a következő válaszadás előtt.
- Túl sokat, sok helyen és sok időben vándoroltam ahhoz, hogy meg tudjam mondani, hogy hány éves vagyok pontosan. – vigyorogva felmutatja a lábát közben. – A lábam meg ekkora.
- Nem használok elementális mágiát - folytatja a felsorolást, - legalábbis nem úgy, ahogy gondolod, ezért az nem is működhetett. A kavics egy lángérc volt. És azért jelentem meg most, mert hívtak, és most tudtam idekerülni. Az utolsó kérdésedre meg válaszoltam már. – mosolyogva végignéz a homokkal beborított erdőrészen.
- És te, mit gondoltál a csettingetésemről akkor, amikor… hogy is mondtad? Igen, ez az… macska voltál?

[A vándor érkezik]

*Úgy látszik lassan ideje lenne, hogy a dohányzókészletéből ne csak két darab legyen nála, hanem három, vagyis hogy szájjal és öngyújtóval még nincs mire rágyújtania. Sebaj egyenlőre elvan a válaszokkal is.*
-Ááá nem köszi.. nem pipázom, az olyan.. öregemberes.
*Rázza meg buksiját tiltakozólag, hisz nem akar ő még nagypapa lenni, na jó az soha nem lenne szívesen, igaz ez felvet egy másik kérdést is, amit gyorsan közbe is szúr.*
-Mi a fészeknek akarná bárki is lenyúlni a pipádat?
*Magyarról magyarra, mi a bánatnak akarna bárki is öreg férfi lenni? Ezen egy kicsit el is lamentál, legalább a másiknak van ideje válaszolgatni, miket közben a lány elraktároz szépen és csak párra fog visszakérdezni, ha megvan a felsorolás. Szám szerint háromra, vagy ez már négy lenne.*
-Mondj még egy nevet, hogy hívnak még? Mi az hogy nem úgy? Minek hívtak, csak nem diák vagy?
*Már megint ez a kérdés, csak nem hagyja hoyg Nair kikerülje a választ, mi szerinte annyira, de annyira tök fölösleges, hogy még fúj is egyet,mintha a haja a szemébe ment volna.*
-Elementál mágia.. gondoltam, addig csettintgetsz, míg meg nem gyullad az ujjad. Sok filmben meg rajzfilmben lehet ilyeneket látni, csak az ugye a mi világunkban pirotechnika és nem mágia.. bár lassan a fene se tudja, akár mágusokat is alkalmazhatnak színésznek.
*Tápászkodik fel és porolja le a fenekét, majd elhúzva száját kotorászni kezd a zsebeiben.*
-Most már csak kell vennem egy dobozzal.. szerinted Elassilon árulnak?
*Érdeklődik, bár inkább elméletben, mint Garabonciástól.*