Üvegház - KALAND TOPIC

*Csak finoman vállat von a sértettségre, hiszen nem annak szánta, szerinte a trópusi növények igenis nagyon szépek és igen egzotikusak*
-Jó akkor üvegház. *adja meg magát, nincs kedve vitatkozni Négyeskével, és engedi, hogy menjen a dolgára, nem kötekedik, és neki így is tetszik az egész. Kaland, móka, barátok.*
*Tanulmányozza a növényeket így is, teljes átéléssel, a kiáltásra azért befogja a fülét, és nézi, hátha jönnek rá, de meglepi, hogy nem is jelentkeznek. Ő ugyan úgy gondolja, hogy csak más dolguk van éppen, de Aiyana nem éppen. Kezd ébredezni, eddig az unalmas kis haveri túra annyira untatta, hogy megpihent, de részéről az eltűnés és a hallgatás, az nem éppen az angolok tea délutánját jelenti. Itt van valaki. Vagy valami. És ez nem véletlen. Na végre, valami igazi izgalom, nem csak animés rózsaszín pónin lovagló hercegek ábrándja. Csak aztán nehogy mégis azzá alakuljon. Lily ugyan mit sem sejt, de testén pár apró változás érzékelhető, a hófehér hajban néhány fekete tincs jelenik meg és így kicsit inkább szürkéssé válik az árnyalat. Valamint a hátán is ébred az őrző szimbólum és mivel a ruhája hátát már kiégette, ott is láthatóvá válnak a cseresznyevirág szimbólumok, de nem erősek, épphogy csak derengenek. Amikor Négyeske kérdez, Lily válaszol, és még mindig töretlen lelkesedéssel*
-Természetesen! Semmi akadályát nem látom. Izgalmasan hangzik!
*Izgatott, kíváncsi és csillog a szeme a lelkesedéstől*
-Parancsoljon Uram, csak vezessen és én majd követem.
*kis bohóckodással meg is hajol, mint valami piperkőc bájgúnár, aztán nevet kicsit, és ha Négyeske elindul, hát közel marad és úgy követi*

*Meglepetten, kíváncsian ám mégis lelkesen követi Négyeskét. Kedveli a növényeket, néha egy-kettőt ő is megérint, mert nem tud ellenállni nekik. Roncsok. Valami miatt sajnálat ébredt benne. Sajnálja, hogy azok amik egykoron "éltek" most már az enyészeté lettek. Illatok. Bódító, friss, természetes. Igen egysíkúvá vált ő ezzel, mert nem győz szimatolgatni. Kedveli az ilyen egzotikus illat felhőket. Aztán célt érnek. A kis barátja félre húzódik, de ő segít Négyeskének akár földet kaparni, még a körmeit sem félti, de szeretné ő is megtalálni Ketteskét is, nem szeretné ha ő is az enyészet martalékává lett volna. Zavartan érinti meg ő is a "kezet" és az "arcot" már ha szabad, és a szeme, hirtelen fátyolossá válik. Könnyek bújnak meg a sarkában, nem hullajt sokat, hiszen az igazi fájdalom nem az, amitől könnyes lesz a szem, de az a pár ami neki felbukkant, ragyog mint a kristály, igazak és tiszták. Tényleg sajnálja, hogy baja esett a kis robinak...*

// Most én tartozom bocsánat kéréssel, elkészítettem már egyszer a postot úgy 7.-e körül, csak épp elküldeni felejtettem el. Mea Culpa. Nem fordul elő többet.//

*letérdel a földre Ketteske mellé, és bár némaság burkolja őt is, a könnyek azok lassacskán bár, de csak folydogálnak az arcán, aztán ráhullanak Ketteske valamikor tán boldog ábrázatára. Előhúzza a zsebéből a kendőjét és óvatosan törölgeti le róla, nehogy megsebezze még ezzel is. Amikor Négyeske rápillant, észre veheti, hogy Lily is kicsit elszakadt a valóságtól, elzárkózott és csak maga elé bámul, meg tehetetlenül simogat egy halott robotot és valamit dudorászik. Zavart. Lehet. Bolond? Tuti. Normális? Soha.
A kérdésre felnéz, de nem is válaszol, nem is igazán tudna. Túl mély a gyász, pedig nem ismerte a kis áldozatot. Amikor Négyeske nekikezd az útnak és az úti monológoknak, ő is felkel a földről, egy utolsó simítással búcsúzik el Ketteskétől aztán követni kezdi Négyeskét.*

-Nem hagylak magadra. *sötét és keserű mosoly, no meg erőltetett de mosoly.* Nem hagyhatjuk, hogy ez történjen, ez nem igazság. *súgja még az orra alatt. Az aurája elég zavarossá és sötétté vált, Aiyana haragos. De miért? A tigris is értetlen, Lily feldúlt. Mégis mi folyik itt? Valaki nem elégszik meg azzal, hogy fizikailag bántalmazza a kis porszemeket és a lelküket akarja magának begyűjteni? Meglehet. De Lily fejében ilyen gondolatok nem, csak olyanok szánkáznak, hogy majd hogy adhatja meg a végtisztességet Ketteskének és milyen színű virág adományozása az illő.*

/Semmi gond, az fontosabb, arra koncentrálj. Szvsz nyáron is lehet majd folytatni, úgy is nemsokára nekem is vizsga időszak lesz/

Követi a kis robit, hogyne tenné. Megtört az ő lelke is, és ezt Lou érzi. Az őre tudja, hogy kezdi elveszíteni a kontrollt Lily, és Amaya ébred. Látható. Ó de még mennyire. A szeme. Megváltozott a tekintete. Máshol még nem, de a tekintete sötétté vált, és a szája hiába görbül sírásra a széle mégis sötét mosolyról árulkodik. Új helyszín. Új illat. Lily ébred, Amaya megveti a rózsaszín felhőket, visszahúzódott. Lou elment. Csak az a virág maradt. De mi az? Teljesen összezavarodik. Illat. Virág. Vissza alakult, kitisztult a tekintete. Acélkék szempár néz már a virágra és "magatehetetlenül" nyúl a virág felé. Meg akarja érinteni. Érezni. Arra vágyik, hogy valaki hozzá érjen, legyen vele. Tudni akarja, mi ez. Hogy hol van és mi bűvölte meg őt ennyire. Lou hiánya sem zavarja meg. Egyedül akar lenni. Szabadon. Felfedezni. Feledni. Talán a kis Ketteske szelleme is békére lelt itt. Talán ő is megtalálja azt, amit neki szánt a sors...

/Természetes, amennyiben téged sem zavar hogy a karakter valódi ébredése még némi időbe kerül... ;-)/

/ Csak a korrektség kedvéért: Előre jelzem, hogy a reagot elolvastam, de normális és épkézláb választ alkotni a jövő hét közepéig nem igazán áll módomban, mert az egyetem egy kicsit le fog foglalni. A váratásért elnézést kérek előre is, és ígérem: azért majd igyekszem!/

Aiyana kezdi veszélyesnek érezni azt, hogy Lilyt magára hagyja akár egyetlen pillanatra is. Mivel ezen a helyen "valami" vagy "valaki" megtörte a pecsétet, amit eddig magán hordott. Jó is és rossz is. Jó, mert szabadabb, de rossz, mert bármikor lelepleződhet. És úgy tűnik ez a növény a másik arcát nem bántja ugyan, de ha megmutatja, hogy milyen is ő valójában, akkor abból komoly háború is kirobbanhat a világok között. Minden világ haragja felébredhetne. És lehet az apja sem csokit osztana az ellenfél katonáinak ha megtudná, hogy mi történt a lányával. Amida eddig sem kivételezett senkivel. De az is igaz, hogy rendszerint csak úgy ragadja el a lényeket a világokból, ahogyan az a sors könyvében meg volt írva. A másik oldal sem biztos, hogy Ko-no-Hana a tavasz istennője is szó nélkül hagyná azt, ha ehhez a különös leányhoz hozzá érnének. Lily mióta csak megfogant magában hordozta a jót és a rosszat, ahogy mindenki más is. Aiyana gondolatai is összezavarodtak. Persze, talán zavarta, hogy nem onthat vért és nem bujálkodhat fűvel fával, de akármennyire is megvetette Lily gyermeteg botorságait, ő maga is élvezte. Rádöbben, hogy szereti a másik felét is, csak meg kellene mutatni neki azt, hogy ki is ő valójában, ne csak a tanítások szerint éljen. Ez a sárga köves út, már elég lejárt mese. A saját életét kellene élnie, nem csak azt, amit már "megalkottak" mások.

Édes illat. Kellemes. De vajon kinek? Mit érezhet Lily és mit érezhet Aiyana? Vagy a döbbenet ami magával ragadta Aiyanát kezdi őket egy útra terelni? Virág? Vagy vér? Vagy mind a kettő? De miért haltak meg? Morkálok. Veszélyesek. De ők is léteztek. Valaki egyszerűen odadobta őket mint a kaját a kutyáknak. Nem érdemeltek ilyen halált. Ez nem igazság. Lily nem tudja kik és milyenek lehettek ők. De sajnálja őket. Letérdel a fekete fémdarab mellé. Nem ér hozzá, de könnyek csorognak az arcáról. Ezek emlékek voltak. Valaki emlékeket mutatott neki. De miért? Miért neki? És miért most? Miért így? Nem csak a morkálokat kínozta meg az irányító, hanem a növényt is. Mindenkinek és mindennek van szíve. Érez ő is. Mások életét, parancsok miatt elvenni kegyetlenség. Virágok vannak a hajában. Két darabot kihúz a hajszálak közül. "békítő, felszabadító" szavakat próbál súgni a virágnak, hátha meghallja és megadhatja azoknak akiknek ezt szánja. Az egyik virágszálat, egy csinos vöröses színűt a kard mellé helyezi le, hogy egy kicsit hozzá is simuljon. A másikkal felkel a földről, és ismét közelebb sétál a virág alakú bestiához és felé nyújtja. Tudja hogy él. Tudja hogy érez. És azt szeretné, ha tudná, hogy van még olyan ember ebben a világban aki megbocsát.

Aiyana kicsit zavarodottan rejtőzködik Lily szívében. Nem olyan buta ez a lány, mint ő azt gondolta. Tiszta a szíve és érez is. De nem tesz különbséget. Neki mind egyformák. Nem tartja helyesnek, hogy manipulálja a lányt, de valahogy ott lapul most benne is az, hogy lehet, hogy ez az egész nem csak emlék volt. Hanem üzenet, és menekülniük kellene. De mi van ha téved? Túl sok a kérdés arról, hogy mi volt és hogy mi lesz. Nem mutatkozik. Valahol mélyen őrlődik.

Lily pedig kitartóan nyújtja a virágot a bestia felé. Szeretné ha az ő lelke is megnyugodhatna végre.