Bárpult

A Progress Bar a Végtelen Városnak is nevezett helyen is csudabogárnak számított. Kinézete futurisztikus, környezetéhez képest teljességgel anakronisztikus. Neon és elektromos világítás szolgáltat fényt, iparilag előállított acélból és valamiféle különleges, műanyagnak hívott valamiből készülnek a bútorok. Mindenféle nyelvű feliratokkal ellátott üvegekből szolgálják fel az italt a vevőknek, melyek legalább annyira színesek, és diverzek, mint maga a bár. Számtalan ajtó vezet mindenféle termekbe, lépcsők vezetnek emeleti VIP szobákba, sporttermekbe. Miután a helyhez nincsen térkép, aki innen, a Bárpulttól elkóborol, az lehet, hogy örökre elveszik - vagy legalábbis azt mondják.

Az alapzaj igencsak magas, a részeg gajdolóktól a spontán táncoló személyekig a sarokban fojtott hangon sutyorgó lények szogáltatta kakofónia az éjjel-nappal nyitva tartó hely védjegye. Aki elbújni kíván, annak nem ajánlatos a Progress Barba jönnie, minden asztalról legalább egy kisebb bárpultra rá lehet látni - és vica-versa - és aki rendszeresen ide jár, újra és újra ismerős arcokba botlik mindenütt. Az árak kedvezőek, a hőmérséklet kellemes, és egyes pletykák szerint az elképzelhető összes szórakozási formának lehet hódolni, már amennyiben az ügyfél jóban van a pultosokkal, és bírja a pénztárcája.

*Visszhangváros kocsmájába is eljutott a hír, pedig halott lábakon szaladt, vagyis inkább pukkant elé, hogy morcos apró fejével és imádni való füsthalmaival magyarázza.. valami izé kinézetű akármi telepedett meg necropolisban. A magyarázatra ugyan kissé furcsán nézett volna, ah nem a tökmagról lett volna szó. így csak kapott egy buksi tapogatást és háromszor is megvonta a vállát. De hogy már az utca népe is sutyorogjon, hogy a hullák megint valami csudaságot műveltek a földjükön. Megszokott dolog ez errefelé kérem szépen, hisz bohém társaság ki már nem féli az elmúlást. Na de Mifla meg valahol a bensejében mélyen nem is elrejtve nőből van, hát tesz az öregségre és kíváncsi. Így ezzel a pár ezer évvel a háta mögött, mikor még mindig csak fiatal felnőttnek számítana, hát felkapta motyóját, mi egy tarisznya mindenféle fizetőeszköz lett vala és átvágott visszhang ezernyi pallóján, át a mocskon és gőzön, acél szívén, majd elszlalomozott a határvidékre hol próbálta levakarni magáról a vihorászó hullákat és íme.. Most csak fejét vakarja és ingatja, hogy ez meg mit keres itt. Felvont szemöldök, kétkedések hada és egy jól védett koponya tartalmával lép be.*
-Mi a bánatos füstön főtt ropogós galira comb..
*A pultnak kinéző villódzó színáradathoz lépve csak forgatja fejét és ha megkérdezik mit kér..*
-Azt hiszem egy liternyi káoszt..

*Már imádja ezt a helyet. Csak nézelődik a pultnak dőlve együtt nevet a bolond kártyásokon. Mintha visszhangváros sűrítették volna össze egy apró helyre. a hullákat még megérti, azok mindenhol tivornyáznak, de hogy ennyi nem dvergár gépszerű lény szaladgáljon ilyen kicsi térben. Na mindegy is, mert a pultnál az automaton végre megszólal. Pont olyan mint Acélban a pultos.. csak kissé felújított verzióban, na jó nem kissé. Mosolyogva fordul felé, majd a mosolyból újabb áll leesési mimika kerül elő. Van iható káosz? Na ilyet még nem hallott, pedig azért elég sok helyen mászkált. Van még új a nap alatt. Nézelődik a szomszédjaira hogy mit isznak, hogy néz ki, mit beszélnek, egészen addig míg az ital meg nem érkezik elé. Kész itt van vége a világnak, be fog költözni ide. Jó pár percig csak mered a pohár tartalmára eszméletlenül vigyorogva. Majd kézbe veszi és végre hangosan is kimondja a gondolatait.*
-Imádom ezt a helyet.. mi? Ja fizetni persze. Na lássuk csak.
*Teszi fel a pultra a táskáját.*
-Azt mondja hogy, van itt Földi dollár, grúz, lej, forint, aranytallér még a régi időkből, aztán zenderai arany, ezüst bronz érme, öö. acélbeli ezüst és réz lapok, némi drágakő zúzalék, azt hiszem a síkvidékről.. Na ez mi lehet?
*Emel ki a táskából egy lapos háromszögletű papír darabot, rajta arany nyomással.*
-Öö.. mélytárnás írás, gondolom a lepretinek hozták magukkal. De van még itt kutyafül szárítva, aszott gyíkláb.. szóval mivel fizessek?
*Emeli fel végre fejét és vigyorog az automatonra, miközben feltűnés mentesen a pohara után kapar és végre meg is kóstolja.*

*A csápos lény felé biccent és mosolyog, majd oldalra fordulva az ignorálóra is vigyorog egyet, amolyan miért ne alapon. Mire visszafordul maga elé az összes kutyafülének nyoma veszett. Kicsit ráncolja homlokát.*
-Háhh.. micsoda rablás. Jó drága lét kértem.
*Motyogja maga elé, majd ha már ilyen sokba került ez a káosz, legalább meg is issza. na meg visszasöpri a maradék pénz-akármiket. A pultos felé csápolva hevesen próbálja felhívni magár a figyelmet és ha ez sikerült rögtön le is csap rá.*
-Mondja csak ki a tulajdonosa ennek a helynek? Kérdeznék tőle pár dolgot, tudja eléggé kíváncsi típus vagyok.
*Vigyorával rügyet lehetne fakasztani, legalábbis annak szánja, na de hogy ez kívülről egy automatonnak hogy fest. Valószínűleg sehol.*

*Hát ez valami eszméletlen jó. Nem éppen a rend és törvény híve, tehát kereste a káoszt ahol csak bírta és nesze, pont egy kocsmában talál rá. Na igaz, így elég nehéz lenne bármihez is kezdeni vele, na de csak párszor élünk, hát használjuk ki a lehetőségeket.
Erősen próbál koncentrálni a felé hajtott szavaknak, mik úgy látszik valahol a koponyájában összevissza verődnek, mert hogy csak nem így mondja az a szerencsétlen zavarodott hulla. Minden esetre az egész koncentrációból annyi látszódhat kívülről, hogy erőteljesen fókuszál a dadogó szavakat mondó szájra, már így féloldalasan.*
-Ahha..
*Nyög ki a végén ennyit, mintegy nagyjából felfogva az értelmet, majd automaton felé csak int egyet, hogy mindegy, talán nem is úgy gondolta, vagy leginkább nem most.*