Természetszellem történelem

Elassil keletkezésével egy időben, a világot szinte azonnal birtokba vették a TermészetLelkek is, kiknek dolga az üres és kopár terület élettel való megtöltése volt. Halhatatlan entitások ők, kik nem öregednek és csak nagy ritkán szaporítják magukat.
Saját magukból szakítottak ki lényegeket és alkották meg belőlük a legkülönfélébb növényeket.
említést kell még tenni itt a Katlanlidércekről, kik a tűz elemet hozták magukkal Elassilra. Meggyőződésük, hogy ők a földdel együtt születtek és így öregebbek az összes Léleknél. A föld mélyén és a Katlanban találhatóak meg, de lélekszámuk összesen három főre tehető. nem szaporítják magukat, mint a Lelkek. Eggyé válva a mélyben található lávafolyamokkal, pillanatokon belül Elassil bármely pontján ott teremhetnek. soha nem volt viszály Lidérc és Lélek közt és soha nem is pusztított tűzvész annak idején a földfelszínen.
A víz alapú Lelkek hozták létre a lágyszárúakat, a mocsarak növényeit és az esőt könnyezőeket. Ez utóbbiak három részre oszlanak, hiszen a Lelkeknek is külön egyéniségük van. Éltetők, mérgezők és semlegesek.
a szél alapú Lelkek a repülő és kúszónövények szülei. Voltak oly nagyravágyók, kik hatalmas méretű, a széllel szállni képes magokat teremtettek, az utazó életeket.
A föld Lelkűek pedig benépesítették a hegyeket és síkokat, erdőket és mezőket létrehozva. náluk is előfordultak túlkapások, így születtek meg a helyváltoztatásra képes fák, a mozgók erdőket alkotva.
Mivel alapvetően jó ha összlétszámuk egy tucatot tesz ki, közös erővel életre keltették az állatokat, mire felfigyelve a Katlanlidércek, létrehozták saját lávalakó és tüzesmén állataikat.

A természet rendje csendben és háborítatlanul folyt az Ősmágusok megérkezéséig.
Kíváncsiságuk és még akkori elfogadóképességük miatt teret engedtek nekik és fajuknak az Ykaloknak. Mivel építkezési stílusuk elnyerte tetszésüket, segédkezet nyújtottak a birodalom terjeszkedésében. együtt szorították vissza a túlszaporodó állatpopulációkat a rendeltetési helyükre, együtt gondozták az erdőket mezőket, vigyáztak a mocsarak épségére, a harmónia teljes volt.
az elementálmágusokkal különösen szót értettek, sőt volt hogy lélekegyesítéssel új egyedeket hoztak létre, egy új fajt megteremtve ezzel , a Természetszellemeket.
ezek a lények már halandóak voltak, de m,ég mindig birtokolták az asszimilációs képességet, hogy eggyé tudnak válni a természettel.
az Ykal birodalom növekedésével és a Szellemek elszaporodásával a Lelkek visszavonultak álmodni és a fiatalokra hagyták a világ sorsát. Évszázadokig nem is lehetett hallani felőlük, létük lassan legendaszámba ment.
az ifjú szellemek az erdőkbe vették be magukat, vagy a tengerekbe süllyedtek el. ekkor még túl közel volt születésük és természetesnek vették, hogy hogy ykal anyjuk, vagy apjuk épületekben laknak, nem látják a tiszta eget és terjeszkedni kívánnak. a Szellemek közt nem létre csoportosulás, pusztán a zöld környezetre vágytak és a végén még azzal is megelégedtek, ha csak egy kicsi kertet tudhatnak lakhelyükül, a palotákban és házaknál. Ykal szüleikhez ragaszkodva a civilizáció terjeszkedésének nem vetettek gátat, sőt még csak észre sem vették nagyon, hisz szüleik mindig kialakítottak nekik függőkerteket, zöld lukakat a város utcáinak sűrű hálózatában.

Mikor a gyíklények, Ssnorlittok elleni ellenségeskedés felütötte a fejét, az erőszak láttán mind idegenebbnek érezték a fajt, így kezdtek kivonulni a városokból, mire rájöttek, hogy már nincs hova, mert egész Elassil egy hatalmas birodalom. Erdő nem maradt sehol, a mezők helyén épületek álltak, kereskedelmi központok, a mocsarakból lakónegyedeke lettek, a part menti vizekből is mint tőr a természet testén álltak ki tornyok.
Nem halhatatlan, de sokkal tovább élő testük ellenállva az idő múlásának nézhette végig, ahogy szüleik elhunynak és új fajok jönnek létre. A háborúskodás alatt inkább csak saját fajuk társaságát keresték, elidegenedtek az ykaloktól és az új teremtményektől, akiknek létrejöttét kétkedve figyelték.
A világégésnél, mikor az Ykalokat elsöpörte egy ismeretlen hatalom, a Lelkekhez fordultak segítségért, kik álmukból ébredve borzadva látták a pusztulás és erőszak hatását. Haragot ültettek gyermekeikbe és újraformálták Elassilt. visszavették, ami egykoron az övék volt.
Épületeket döntöttek romba az újra kinövő fák. Állatseregek lázadtak fel és söpörték el a civilizáció maradékát, kergették néha akár halálba is, az itt maradt ykalok utódait.

Az újrarendeződés korszakában, a természet védelme érdekében feléledő agresszív viselkedés beléjük égett, mintha mindig is ott lett volna. A Lelkek viszont újra nyugovóra tértek, mikor a természet visszanyerte Elassil nagy részét, a Szellemek pedig megalkották a reményfosztókat, a vizek védelmére, de hagytak esélyt a túlélésre a reményadók formájában, majd visszavonultak a Tiltott mélységbe.
Ykalok leszármazottai, kik nem kívántak részt venni a nagy háborúskodásban és menekülniük kellett, a Mocsárvilágban találtak rá a Szellemekre, kik még az agressziójuk ellenére is meglátták bennük, hajdan volt szüleik képét, így mivel ennyivel tartoztak nekik, otthont adtak nekik, egy feltétellel. Magukba kell fogadniuk a természet egy lélekdarabját, mitől a következő generáció már mutálódott. így történt hogy a gyerekből szülő lett és a Szellemek új fajt alkottak a miólákat.