Városkapuk

First topic message reminder :

Ugyan Elassilt szinte egy hatalmas városnak lehetne tekinteni, mégis apróbb egységek kiharcolták maguknak a saját nevet és saját terültet, bár ez fizikálisan nem választja el őket a világ többi részétől. Ezen akarva változtatni, hozott létre Visszhangváros egy falat, mi nem éppen megmászhatatlan, vagy oly jelentős, de kapukat tehettek rá, hogy jelezzék ott bizony határ van, akkor is ha nem látszik. Se őrség, se ellenőrzés nem igen van az ilyen helyeken, pusztán névleges a jelenlétük.

*Érzi ahogy a fémfejűnek elernyed a keze, majd látja hogy Klaus szétfolyik. Larin elmosolyodva köhög egy kicsit, majd a hátuk mögé nézve veregeti meg a férfi vállát.*
-Na spuri, mert ha így lőnek ránk a rendes fenntartók, akkor nem fogunk sokáig örülni a testünknek.
*Mondandója közben leszedi fejéről a bőr díszt, és szépen lassan, miközben az ellenkező irányba poroszol, mint amerről jöttek, a többi bőr kiegészítőt is kezdi letépázni, hogy végre megint olyan könnyű kis felszerelésben legyen, mint amikor először pottyant Elassil világára. Hiába hogy visszakapta a halandó testet, hogy megint érzi a fájdalmat, az éhséget. Úgy fest valami megváltozott, mert annak ellenére hogy fogalma sincs hogy fognak haza keveredni.. haza.. na szép, szóval nem tudja hogy jutnak vissza, végig vigyorog, bár kissé mintha pszichopata mosoly lenne, de sebaj. A fegyvert azért még bőszen szorongatja.*

//Előzmény// - //Astoroth//

*Végül is nem volt rossz az út, nem döglött meg a fülledt kocsiban, kiszellőztette a fejét, közben annyit füstölgött, hogy egy leégett városrész is megirigyelte volna, na meg nevetett a dvergár történetein. Nem komplett a fazon, az már biztos, de hogy tartós lesz, ara mérget merne venni, amennyit iszik, vagy legalábbis amennyi piálásról szóltak a meséi.
Ahogy megpillantja Visszhangváros kapuit, kicsit kinyújtózik, majd enyhén hátrafordulva megütögeti a kocsi tetejét.*
-Héé ficsúr! Megálljunk egy kocsmánál kicsit? van még tartozásom a dolgozód felé.
*Vigyorog a dvergárra szélesen, na meg persze ő is inna már valamit, mert lehet hogy nem főtt meg, de kiszáradt az biztos.*

*Végre-valahára. A lelkét sikerül beleerőszakolnia az alteregó testébe Bluttal együtt, átküldve a figurát az öröklétbe. Aztán... Furcsa érzések egész sora rohanja meg. Mind a testéhez kapcsolódik valamilyen módon - zavarbaejtő módon szó szerint darabról darabra érzi, ahogy az működik -, kiemelkedik közülük azonban kettő, amiknek nem kéne létezniük: a gyengeség...
Köhögőrohamban tör ki, ahogy megpróbál megszabadulni korábbi átmeneti teste elfolyósodó maradványaitól.
...és a fulladás.
Nekitántorodik a legközelebbi falnak, mire újra levegőhöz jut és kitisztul előtte a világ, kis híján összepréselve a hátát veregető Larin kezét.*
- Bocs... Igazad van... - *vesz egy mély levegőt. Második életében először... Furcsa belegondolni.* - Ideje felszívódni.
*A lány után indul, megelőzi, és átveszi az irány diktálását. Márpedig ő egyenesen a sikátorok és sétálóutcák erősen vegyes egyvelegének mélye felé fog tartani, arra, amerre a legnagyobb tömeget sejti. Közben persze ő is tapogatja saját testét, némileg elkeseredve a tekintélyes mennyiségű fémalkatrésztól, amire rátalál. Annyiban mázlija van, hogy a többség a meglehetősen masszív páncélhoz tartozik... Ha a ténylegesen beépítettektől megszabadul, a teste felgyorsult regenerációja visszanövesztheti az organikus testrészeket...
Regeneráció.
Mikor eszébe jut, pánikszerűen nyúl egy szabad bőrfelülethez és páncélkesztyűvel borított kezével kisebb darabon felszakítja a bőrt. Nem kell sokáig figyelnie, a seb gyorsan eltűnik... Valóban szernecséje van, minden működik.*
- Ha a vén csontváz nem jelenik meg hamarosan, nem tudom, hogy jutunk vissza.
*Egy idő után lelassít és visszanéz, a látvány pedig, ami köszönti, már a lány szorgoskodásának eredménye, így hát gyorsan elkapja a tekintetét, mivel érzi, hogy kezd elvörösödni. Ez alatt a rövid idő alatt is elszokott volna ettől...? És ráadásul még a vigyor is nyugtalanítja, amit Larin produkál a pisztolyt szorongatva. Csak nem volt az alteregójának valami pszichopatológiai problémája...?*

*Édes álmából egy bájosan csengő hang és madárkopácsolás kelti fel. Vagy károgás és dörömbölés, csak tálalás kérdése. Első ízben arra gondol, hogy válaszképpen átszúrja a kocsi tetejét, azon a ponton, ahonnan a dörömbölést sejti, de belegondolva, neki is akadnak némi szükségletei. Így viszont akár a jó fej, megértő főnök képében is tetszeleghetne akár. Három mély levegő után válaszolni is tud.*
-Természetesen megállhatunk. Mindent a kedves alkalmazottakért.
*Hogy menne szálka a körmük alá. Mikor megérkeznek az említett kulturális helyhez kikászálódik, nagy nehezen, hogy újra szembe sülhessen a nap által.*
-Gondolhattam volna, hogy sikerül tartozásba verned magad, ilyen kis idő alatt. Sosem mondták neked ,hogy ne fogadj dvergárokkal? A mániájuk...

-Nem úgy tartozom neki, pusztán megígértem, de hát te is ott voltál, emlékezhetnél rá, ha nem saját magaddal lennél állandóan elfoglalva. na de mit is várhatok egy ficsúrtól. Gyere, inkább hagyjuk itt ezt a pökhendit és menjünk inni.
*Pattan le a kocsiról és fogja meg a dvergár karját, hogy az első adódó kocsma felé húzza, bár nem valószínű hogy túlságosan is húzatná magát, elvégre alkoholról volt szó.*
-És látod ez a főnökünk.. rettenet, remélem jól fog fizetni amiért elviseljük a modorát.
*Suttog a szeszkazán felé vigyorogva és már egy újabb, még meggyújtatlan cigivel a szájában, ahogy visszhangváros közkedvelt becsületsüllyesztője felé trappol és löki be lábbal az ajtót.*

*Gyorsan kapja el a kezét Klaus hátától és annyira talán még nem is türelmetlenkedik, de mikor átveszi a férfi az irányítást, úgy tapad rá, mintha az árnyéka volna. Egyáltalán nincs kedve ezen a helyen egyedül maradni, ahol a zsaruk a nyomukban vannak. Mikor végzett a vetkőzéssel és felpillantva meglátja Kalus fejét, felvont szemöldökkel kicsit hátrább lép és a lépés távolságból követi tovább.*
-Mit bámulsz ennyire?
*Nem érti, a másik már tényleg hozzászokhatott volna a látványához, bár az is lehet hogy valahol maradt rajta még valami nem odaillő rongydarab. S hogy mennyi pszichopatikus tulajdonságot vett át a test előző tulajdonosától és mennyi az amennyi a saját halála miatt képződött benne.. ez már valószínűleg soha nem fog kiderülni. A fegyvert a kezében forgatva húzódik félmosolyra a szája.*
-Sehogy.. max beállunk a csoportba, mint jó hírnevű rablók és lemészároljuk a fél várost. Ha elég hullát gyártunk, akkor Morphi is biztos felfigyel ránk, akkor pedig.. Mi a rossebb? Azt hiszem ez megoldódott.
*Vonja fel szemöldökét és húzódik arca egy merő fintorba, ahogy a paripa látványát felfogja az agya. Na jó inkább nem kérdez semmit, ez már inkább röhejes, semmint félelmetes.*
-Halcsi nem találtál normálisabb lovat? Na meg minek ló? Mindegy.. azt hiszem nem akarom tudni, csak húzzunk innen.
*Felnevet a véres kínzásokat átíró plazmatikus képen, majd megböködi a halál hátát és erős késztetést érez aziránt hogy átölelje de inkább foglalkozik Villám ratymatag fejével, hogy le ne harapja a frissen szerzett test kiálló alkatrészeit.*

- Semmit, semmit...
*Hmmh... Na mindegy. Pláne, hogy azonnal kap némi gondolkodnivalót. Jönnek a "remek" ötletek, ha arra lenne szüksége. Álljanak be a bandába, mészároljanak, satöbbi. Még jó, hogy Morph megjelenése megfosztja a válasz lehetőségétől.*
- Régen még volt stílusod. Legközelebb rózsaszín egyszarvúhullán jössz?
*Morog méltatlankodva a halott kentaur láttán, szintén nem értve, hogy miért is van erre szükség. Végül aztán valahogy erőt vesz magán és felkapaszkodik, némi nehézség árán, hiszen, jóval megtermettebb lévén a másik kettőnél, több helyre is van szüksége. Márpedig egy ilyen kentaur cak egy kentaur: legfeljebb két fő fér el rajta kényelmesen.*
- Bocsi.
*Kénytelen többé-kevésbé átkarolni az előtte ülő lányt, hogy használható ideig fenn tudjon maradni. Bár innen legalább tökéletesen átláthatja Villám mesterkedéseit, ugyanakkor védett velük szemben. Nem úgy Larin. A férfi hosszú karja szándék szerint csupán megtaszítaná a kentaur fejét, mégis halk, émelyítő recsenés hallattszik, és a lény koponyája árnyalatnyit behorpad. Nem mintha zavarná. Üget tovább, ahogy kell.
Mikor végre átérnek, a német tagadhatatlan megkönnyebbüléssel, bár kevéssé elegánsan kászálódik le a hipszteres Szent Mihály lováról.*
- És most? Kozmikus hiba kijavítva, mehetünk vissza?

*Nem zavarja Klaus érintése, amúgy is el van foglalva a harapás elhárítással, egészen a koponya reccsenéséig, mire jót kacagva ugrik le a hátasállatról s pörgeti meg kezében a pisztolyt. Úgy látszik ettől már nemigen fog megválni.*
-Mellőzöm ha eszembe jut valami más is.
*Nem, úgy néz ki egy szemernyi halálfélelme sem maradt, csak csillogó szemekkel bámul a csuhásra.*
-Fenemód biztató, na mindegy irány haza... haza.. jó vicc még szobám sincsen, nemhogy otthonérzetem.
*Csapkodja meg Klaus vállát, érzékeny búcsút int a Halál felé, majd átlép végre vissza oda, ahonnan elindult ez az egész kifordítósdi. Megállva a túloldalon megvakarja a feje búbját.*
-Na és most?
*Néz hátra a férfira. Kissé üresnek érzi magát, ennyi szaladgálás és hajcihő után itt állnak és semmi nem fenyegeti őket, nincs dolga.*

*Miután végigropogtatja a csontjait igyekszik méltósággal belépni a kocsmába, az elgémberedett lábak ellenére. No, de mire való a sétapálca, ha nem erre? Készségesen nyitja az ajtót a két "alkalmazottnak".*
-Csak utánatok...*Addig is kap még pár másodperc időt, hogy teljesen helyre jöjjenek a lábai.*
-Értem, szóval, ha ilyen rossz főnök vagyok, akkor lássátok kivel van dolgotok. Amint visszaérünk, megalapítjuk számotokra a szakszervezetet. Mivel a kedves, öreg Hercehurcz a rangidős munkás, így ő lesz az elnöke.
*Vigyorodik el ördögien. Majd ledobja magát a legközelebbi asztalhoz, eddig bírták a lábai egyenlőre.*

*Gunnrignak sem kell kétszer mondani, hogy ivászatról lesz szó. Lepattan a kocsiról, hogy egy kisebb porfelhőt kavarjon.*
-Nosza, menjünk, bár kétlem, hogy a pénztárcád bírná azt, amit én megiszok.
*Nem igazán érti az ellentétet a két morkál között. Bizonyára csak nem isznak eleget.*
-Aztán mi a frász baj van vele? Látod, még szakszervezetet is alapít nekünk. No de, ti tudjátok.
*Követi a lépteket, majd maga is helyet foglal az asztalnál. Erőteljesen végignéz a helységben, majd látványosan és hangosan kicsapja, kivételesen a franciakulcsot, az asztalra.*

- Tégy úgy. - *egykedvűen megvonja a vállát.* - De akkor fizess is meg rendesen...
*Szokott flegmatikus képét felöltve battyog át a remélhetőleg utolsó kapun. Odaát az egész kezdeténél találják magukat, a romos épület már-már ismerőssé vált árnyékában. Szóval... Ha nem is otthon, de legalább egy általa ismert világban. Ez is valami.*
- Végül is csak a nyakamon maradtál, hm?
*A halvány somolygásban, amit elereszt a lány felé, valami egészen furcsa módon keveredik a bosszankodás és az öröm. A nyakán maradt... Mert nem hagyhatja csak úgy magára, ki tudja mi lenne vele egy számára teljesen ismeretlen helyen. Nem mintha ez az esetek többségében zavarná, most azonban így magyarázza saját magának a hozzáállását.*
- Miután nem tudlak hazaküldeni... valahogy be kéne rendezkedned ezen a világon, gondolom. Majd elintézzük. Egy pillanat...
*Azzal beballag a romok közé, oda, ahol a saját előző testét hagyta. Nem szép látvány, az egyszer biztos... És szinte még ki sem hűlt, mintha percekkel ezelőtt hagyták volna itt. Furcsa dolgokat tud produkálni az idő, ha nem olyan ütemben folyik, ahogy elvárná. No de nem ez a lényeg, hanem hogy az illető test még egy darabig épen maradjon. Úgyhogy szétnéz, és sebtében elkezd egy kisebb kőhalmot emelni fölé a helyszínen fellelhető törmelékből.*
- Van egy... hmm... ismerősöm, aki ölni tudna ezért a testért... - *magyaráz közben szórakozottan.* - Gondolom, a te régi testedért is... Úgyhogy majd visszajövök értük és leszállítom őket neki. Csak éppen nem ártana, ha a helyi fauna nem ezekből lakna jól, mielőtt visszaérnék... A fenébe is! - *mordul fel váratlanul.* - Egy vagyonba került ez a ruha!
*Hamar végez. Larin porhüvelyét úgy hagyja, ahogy van, a ráomlott fallal. Megteszi az is. Aztán visszaballag az útra és kényelmesen nyújtózkodik egyet.*
- Visszamegyünk a városba.
*Oldalra sandít Larin felé, láthatóan igyekszik rávenni magát valamire. Végül újra megszólal.*
- Ha a hátamra veszlek és futok, gyorsan visszaérünk. De mielőtt odaérünk, leraklak. Mégsem fogok hátaslovat játszani odabent mindenki előtt...

//Kösz a játékot, Morph Larin, pm-ben megbeszélhetjük az esetleges folytatást//

*Megvonva a vállát sétál ki az útra és szól hátra.*
-Nekem nyolc, ha el leszek én egyedül is.
*Még a vállát is megvonja és így hogy háttal van a férfinak nem is látja a mosolyát. Elnézve a város felé hümmög egy kicsit, majd a másik irányba veti tekintetét. Miért is indultak el annak idején arra? Már a fene se emlékszik, de nem is számít, hisz új élet, új test és új fegyver. Nem köti semmi lassan az előző életéhez és azt se bánja ha meg fog halni, hisz pontosan tudja ki várja a másik oldalon, mi valljuk meg őszintén nem egy rossz hely. Legalábbis amennyit ezidáig látott belőle. Klaus hangjára fordul meg ás vonja fel a szemöldökét. Most akkor mégis segít neki. Érdekes egy fazon, annyi szent. elnézve hogy mit ügyködik kicsit furcsállja hogy meg sem lepődik rajta. Lény aki testeke vásárol. Pusztán egy információnak tartja.*
-Jól van menjünk.
*Vigyorodik el, majd a feltevésre bólint és az övébe illeszti a fegyvert hogy el ne hagyja, majd közelebb lép egy lépést a férfihoz. Hát akkor hátra fel és irány előre.*
-Úgy is jó...