Tűz

Lávában élők, tűz alapú állatok.

Pokolmén

Nem igazán mondható kedves állatnak, már csak a tulajdonságai miatt sem, mivel bármihez hozzá ér az azonnal lángba borul. Ezenkívül agresszív és támadó jelleggel lép fel, fajtársait kivéve, bár az azonos neműek sokszor ölre mennek a másikért és ez nem csak a hímekre vonatkozik. Ló formája van, de sörénye, farka és patái körül folyamatos tűz lobog, bőre sötét barna, vagy fekete, tapintásra szurokszerű, már ha valaki merné megfogni. Elhalálozásakor a tüzei kihunynak.
Fával és minden egyéb éghető, szerves anyaggal táplálkozik, növény evő.
Befogni csak erőszakkal lehet és utána se biztos hogy kezes lesz, vagy tanítható.
Ménesben élnek, ahol a nőstény évente kétszer ellik, egy, vagy két kölyköt, ilyenkor az anya sokkal vadabb mint máskor és még saját párjának is nekimehet.
Általában vulkánok környezetében és sivatagokban lelhető fel.

Kyuubik:

Más néven a kilenc farkú rókák, vagy róka szellemek. Nagyon közel állnak a tűz elemhez, az avatatlanok közül sokan össze is keverik őket a tűz elementálokkal, tévesen. Kis korukban nem sok különbség van egy Kyuubi és egy sima róka között, lévén, még csak egy farka nőtt ki. Ha megéli a száz éves kort, akkor kinő a második farka, ezzel együtt a Kyuubi mérete, intelligenciája és mágikus hatalma is. Meglehetősen játékosak, legalábbis, ez elmondható a fiatalabb generációkról. Mikor kinő a negyedik farok (már ha szerencsétlen egyáltalán megéli a 400 éves kort) elkezdenek érdeklődni a harc, a mágia és úgy egyáltalán minden után, ezért is szokták őket harcmezőkön és csatákon látni. Ebből származik a rossz hírük, miszerint a rókák ravaszak és rosszindulatúak, sőt, ők állnak a háborúk hátterében, emberbőrbe bújva. Ez a feltevés onnan származik, hogy mikor már a hatodik farkuk is megjelenik, emberi alakot öltenek, hogy megtapasztalják az emberek világát belülről is. Egyes világokban, vagy kultúrákban el sem rejtik származásukat, máshol pedig szentként tisztelik a vörös hajú egyedeket, mivel a rókák rokonainak tartják őket. Másrészről kénytelenek emberek közé vegyülni, a természet fintora ugyanis, hogy egymás közt valamiért nem képesek szaporodni. Ez már ősidők óta elméletek tengerét hozta létre a mágusok világában, hogy ez vajon mitől is lehet...mindez idáig eredménytelenül találgattak. Legvégül, mikor megélik a kort, hogy a kilencedik farkuk is kinőjön, ismét felveszi róka formájukat, ami most már egy hatalmas, tűzzel körbevett kilcenfarkú róka. Ebben az állapotban nagyon kevés ideig, pár évtizedig léteznek csak (róka években ez igen kevés), utána nyomtalanul eltűnnek, egyesek feltevések szerint azért, hogy bölcsességükkel az istenek tanácsadói lehessenek. Mindösszesen három darab kilencfarkú Kyuubiról írtak történetet a 13 világban, az átlag kilencfarkú róka legfeljebb csak a hatodik-hetedik lompos farok megjelenését éli meg.

Ipori

Emlősökhöz tartozó ragadozóféle.
Bármelyik világon fellelhető, elég szapora fajta. Vulkánok belsejében, lávafolyások kellős közepette található kis méretű állat.
Testhossza 15-26 centiméter, hullámosan ívelt, fülei lelógóan visszakanyarodnak, hátát fehéres, vagy szürkés szőr fedi, hasa alján és fején fekete. Farka uszonyszerűen ellaposodik és szerteágazik. általában sárga, vagy ritkán piros szemei vannak. A nőstény jóval kisebb mint a hím és hátán a szőre nem fehér, hanem mint az egész testén, vörös. Tűz rezisztens fajta.
Éjjel vadászik, mikor gyorsaságának hála hatalmas utakat képes megtenni, hogy egy erdőig eljusson, a legenda szerint teleportációra is képes, bár ez még nem elfogadott tény.
Évente kétszer fial, az alomban 4-5 kölyök lehet.
Befogása könnyű, tartása körülményes, mert ha nem kap elég forróságot, egyszerűen elszökik.