Hasadék

Megalakult Vb.U. 14 - folyamatosan épül Elassil legbiztonságosabb helye. Soha nem történt még erőszakos gyilkosság, nincsenek lopások és a lakói is általában békés teremtések. Külön rendfenetartójuk is van, kinek nevet ugyan nem adtak, de bármiféle gondjuk van, azonnal megjelenik, hatalmas füstfelhő közepette, mindössze 160centi magasságával. Jobb nem újat húzni vele.

Necroőr

Csörgés-zörgés-zakatolás, na meg néha egy-két elvétett síp vagy furulyaszó zavarja meg a Hasadékhoz vezető egyik mellékút hollókárogásos, fűvelmotozószeles csendjét... Ha valaki arra járna, egy furcsa szerkezetet látna az úton döcögni, körülbelül olyan tempóban, mint ahogy egy ember kocog, a gép felső részéből kiálló csövek, sípok és haloványan egyéb zeneszerszámokra emlékeztető izék közé egy lángvörös lepretin lányka lepte be magát leleményesen, a gép hátuljában pedig egy toldalékon állva és az említett hangszerekbe kapaszkodva utazik egy fekete köpenyes ember, aki valószínűleg unja kissé az elsuhanó tájat és azt, hogy óránként meg kell állni és a kurbli erőteljes megtekerésével újra mozgásra bírni az ormótlan szerkentyűt. ("Ha csak egyedül utazom rajta, tovább szokta bírni, meg gyorsabb is kicsit, na nem mintha azt akarnám mondani, hogy kövér vagy, csak nem emberek szállítására lett tervezve a szentem. Tudod, amikor még Sette a nővérem is velünk utazott, meg a nagybátyám a csacsival, na persze az előtt, hogy rumot vett volna a csacsi árából, akkor csak úgy száguldoztunk, bár akkor még pár stabilizáló rugóval kevesebb volt... -Sidnek lehetnek elképzelései a régmúlt szép időkről, ha számításba vesszük, hogy Dadu még így is jócskán megérzi a kátyúkat)
A csövek között motoszkálás kél, ahogy Kaida felébred szendergéséből és kikukkant egy orgonasíp és valami csavaros rézbigyó között a horizont felé.
-Nézd Sid! -kiált felélénkülve- Már látom a fényeket! Mindjárt megérkezünk!