A Fogadó

Egy egyszerű kétszintes épület, szürkés-koszos falakkal és erős faajtóval. Ahogy belépsz először a hatalmas kandalló, majd a feléd néző kardhegyek vonhatják el figyelmedet a csinos vagy éppen förtelmes kinézető pincérhölgyekről. Több személyes asztalok váltakoznak egészen kicsikkel, a hozzájuk tartozó székméretekkel. nincsenek eldugott sarkok, lefüggönyözött részek, csak a nyílt hatalmas terep. Egy felfelé vezető lépcsősor található a pult oldalánál, mi a szobákhoz tartozó folyosóra vezet. A pultostól lehet kérni kulcsot, az árat előre kell fizetni, mit halál esetén se térítenek vissza.
Ételt nem igen lehet kapni itt, összesen kétféle van, egy helyi kenyérféle, miből néha kipislog pár riadt szempár, vagy a leves, amibe jobb esetben nem a vendég kerül bele.
Mint egy zsibvásár és pont olyan veszélyes is, ha nem ismernek. Persze félni nem kell.. kocsmárost itt még nem öltek.

Alkalmazottak

*Szokásos belépőjével, egyszerűen berúgva az ajtót toppan be a kocsmába, hol eme megjelenés kelt a legkevésbé feltűnést, így a pár odaforduló arc, gyorsan foglalkozik tovább saját dolgával.*
-Dolores.. a Sörömet izibe angyalka!!
*Húzódik farkas vigyorra szája a nőnek, ahogy ellép egy fetrengő részeg fölött és lehúzódik egy felé repülő asztalláb elől. Otthon édes otthon. Dolores meg a kocsmárosné, ki pontosan tudja hogy Mifla söre nem éppen azért barna, mert effajta nedűből készülne. A fent nevezett hölgyemény termetes hájait pakolászva gurul a kiszemelt asztal felé, hol a vérmes és általában idegölő nőszemély söpört le pár kellemetlenkedő koboldfazonú piócát. Ezek mindenhol ott vannak, ahol pénzt sejtenek és mindenhol azt sejtik.
Kirántva popója alá a széket, biccent a távozó hölgynek és kedvtelve fonja rá hosszúkás ujjait a majd egy literes korsóra, hogy beszívva illatát kezdje el apró kortyokban magáévá tenni a tartalmát. Vár valakit, vagy csak nem volt kedve szobája sötétjében üldögélni, ez majd kiderül az est folyamán. Addig is a kártyázókat stíröli és mosolyog orra alatt a ki-kihulló felesleges kártyalapok láttán.*

*Kivételesen nem ad a belépőre, semmi dimenzió kapu, eső, vagy véreső, pokoli sikolyok meg amik vele járnak. Látszólag két lábon érkezett és a fogadó ajtaját használja, már amennyiben az nem repült el valamerre az előző vendég betoppanása után. Nem kelt túl nagy feltűnést a megjelenése, viszonylag sűrűn látott alak a fogadóban. Naponta akár többször is. Legfeljebb egy két alak kezdi el hatására bátrabban emelni a téteket az általuk esélyesnek ítélt kocsmai párbajhősre. De a munka most várhat, legfeljebb az itt ragadó lélek fogja az élőket zaklatni egy picit tovább, a hullákat sem fogják valószínűleg ma eltakarítani, nagyjából amúgy is beleillenek a látképbe, talán egyedül az egyik sarokban megbúvó öreg és kissé bolond feng shui szaki kezdi csak el őket egy picit rendezgetni, hogy megmaradjon az épület harmóniája. Egyedül csak az asztalnál ülő nőszemély tűnik neki ismerősnek, de érte majd csak holnap kell jönnie, így Mifla felé veszi az irányt, akinek az ismeretségét hivatalból tagadja. Kaszáját elteszi valahova a csuhája alá, elfér ott bőven, csak a teret kell egy kicsit meghajlítani. Csuklyáját viszont nem hajlandó levenni, legutóbb is le akarták lopni a koponyáját, mert túl fényesen csillogott a karbantartás után.*
-Látom még mindig egyben vagy Karlikovszky. Beláthatnád már végre, hogy teljesen feleslegesen húzod az időd...
*Ami azt illeti, mostanában többen is az akadémia környékén. Persze, ha az Igazgató nem emelte volna ki erőszakosan a munka köréből, akkor minden másképp lenne. Így viszont, csak marad a finom győzködés, hogy jobb belátásra bírja a lógósokat.*

*Még alig kortyolt bele sörébe, mikor újabb belépő fagyasztja meg a levegőt és csal arcára haloványabb vigyort, mint amivel az előző percekben figyelte az aláhulló kártya lapokat. Végignézve a csuklyát tetőtől talpig, megnyalja száját és kirúgja a szemben lévő széket, csak hogy felkönyökölve az asztalra vigyorodjon el.*
-Én értem hogy ciki ha a halál megszeret valakit, de husi, rám rossz szándékkal se lehetne ráfogni hogy öreg, még a középkorúságomat sem értem el, szóval ne próbáld magaddal elhitetni hogy itt lenne az ideje magadhoz venni, Halcsi. Ülj csak le.
*Kicsit fontolóra veszi a következő kérdését és még homlokát is ráncolja hozz.*
-Szoktál te inni, amúgy? Mert akkor talán meg is hívlak valamire.
*Dől hátra, majd a válasz várása közben háta felé kezd el kotorászni, oda ahol a kisebb táskaféléjét hordja, hisz ha már ruha alig van rajta, elég valószínűtlen, hogy zsebe legyen.*
-És persze amit megígértem..
*Húz végül elő egy fekete kis téglatest alakú műanyag darabot, min apró kis halálfejek vigyorognak éktelen nagy pofátlansággal és egyéb testrésztelenséggel. Nem rakja le, nem adja oda, csak felpislant a kaszátlanra.*
-És mielőtt ráveted magad, legalább kérek egy köszi-t, vagy két puszit.
*Ekkora szemtelenségnél, már akár vaknak is lehetne nevezni a nőt.*

*Tenyerével megtartja a fejét, ha már úgy döntött, hogy ő is inkább könyököl, akkor tegye legalább kényelmesen.*
-Drága, a halál szeret mindenkit és szeretne mindenkit maga mellett tudni, aki többet élt ötven évnél. A többi úgy is csak időhúzás. Gondolj csak bele, ha mindenki több száz vagy ezer évekig élne...Már így is túlnépesedés van sok bolygón.
*A husizásra már nem is akar mit mondani, mivel egy cafatnyi hús sincs raja, abban pedig biztos, hogy nem komplett a beszélgető partnere. Ha az lenne, akkor valamelyik nagyobb vízen úszkálna.*
-Nem igazán szoktam inni, amióta rendszeresen konzultálok az anti-alkoholistákkal. Volt egy idő, amikor igen intenzíven ittam, de aztán egy olyan fura érzetem támadt, mintha csak önteném magamba a piát és semmi hatása nem lenne. De lelkeket szívesen fogyasztok, már ha szolgálnak itt olyat.
*Végül, de nem utolsó sorban a gyanús tárgy is előkerül és mellé a feltételek is. Nem kezd el füstölögni, ordibálni, vagy a kaszájával hadonászni. Inkább kifújja magát és megköszörüli az éteri hangszálait:*
-A két puszi közül már az elsőbe belehalnál, szóval KÖSZI, de azt nem. Még a végén az Igazgató meghosszabbítaná a rabságom hosszát.

*Felvonva egyik szemöldökét vág erősen meglepett arcot és húzza el a száját drága halálkájának a mondatára.*
-Aha.. Én abba gondolok bele, hogy drága fajtám nem éppen egy szapora fajta.. nézz csak meg engem.. több ezer év, nulla gyerek. Kötve hiszem hogy túlszaporodottak lennénk, az viszont biztos hogy nem vagyunk túl sokan a gyűjteményedben.
*Vág pöffeszkedő arcot, amellé hogy ki is húzta magát és felettébb büszke most felfedezésére. Már pedig kifejezetten biztos benne, hogy az üresfejű, vele szemben gyűjtőszenvedélyben szenved.*
-Hehe.. ez jó. Bolond vagy.. amúgy ki tudja, lehet hogy lelket is szolgálnak fel, itt végül is minden megkapható, csak pénz kérdése.. vagy éveké, ki miben számol. Amúgy meg vársz egy kicsit, a sarokban úgy is leszúrnak valakit.. itt ingyen terem neked a meló és a pia is. Mázlista.
*Dugja bele ujját a korsójába s kezdi el kavargatni a gyanús löttyöt, majd a barna lét leszopogatva ujjáról húzza le a felét utána. Közben a tárgyat lengetve kezében, megvonja vállát.*
-Ha jól sejtem úgy is végtelen a munkaidőd, szóval tök mindegy lenne és kifejezetten nem halnék bele egy pusziba.. irigy fráter.. na vidd.
*Nyújtja a.. Halál felé a kütyüt. Nem igazán érti miért van oda érte, egyszer kipróbálta, de az első fél percben apró bűzös kupaccá változtatta a játékot.*

*Átgondolja a nő mondandóját, majd széttárja karjait.*
-Akkor megelőző csapás. Nem lenne jó, ha véletlenül ellepnétek a világot...Túl sok munkám lenne hirtelen. Kivéve ha időközben vegetáriánussá vált volna a fajtád. Nem, nem hiszem, hogy ez történt volna.
*Csóválja meg a koponyáját, majd ha már így belejött, akkor le is emeli, majd felemeli, hogy betekintést nyerjen az említett sarokba.*
-Áhh...ez még úgy tűnik, hogy elhúzódik egy kicsit. Amúgy sem akarok ma dolgozni.
*Majd teste egyszerűen az asztalra teszi a koponyáját, hogy átvegye az ajándékot és játszani kezdjen a kis dobozzal.*
-Khm...*Zéró reakció a test felől, legfeljebb egy alig észrevehető vállrándítás:* KHMKHHHHHM!!!!
*Mire habozva, kicsit kedvtelenül visszateszi a helyére a vigyorgó fejet, hogy most már Mord is megtekinthesse az új szerzeményt.*
-MUHAHAHAHAHAAHA!!!!
*Mintha egy pillanatra még a levegő is megfagyna az épületben, de ezt biztos csak illúzió.*
-Rendben, egy ideig eltekintek az élethosszod babrálásától. De csak amíg meg nem unom a játékot.

-Vegetáááriáánuus???? Ne gusztustalankodj Halcsi, mert lerágom a felkarodat.
*Húzza el a száját a nő és kifejezetten undorodó fintorba torzul eleddig vigyorgó pofija. Hát fúj kérem, határozottan fúj. Ezen megállapítás borzalmas terjedelmére hivatott felemelnie a korsót és gyorsan magába dönteni annak barna tartalmát.*
-Dolores!! Még egyet, dupla adag vörössel!! Brr.. nem vagy normális.
*Könyököl fel az asztalra és félrebillentett fejjel nézi a másik koponyájának mozgását.. meg kell zabálni, hát nem édes? Hmm.. Meg sem szólal és talán ez lehet a gyanús, na meg hogy apró kis keze elindult a félretett csontgömb felé.. lassan araszolva az asztalon, közben feje elnéz az ajtó felé, mintha nem is törődne a másikkal. Ekkor lép be az új vendég, kit végignézve nem látszik túl sok reakció az arcán, hisz épp be akarja cserkészni a Halál fejét.*
-Bááh.. na add vissza.. csak egy kicsit had fogjam meg.
*Hasal el az asztalon, mikor Mord elveszi azt ami az övé és visszarakja a helyére. Mifla továbbra is henyélve a fa tákolmányon vonja fel szemöldökét.*
-Amíg meg nem unod? Drága, nem akarok én örökké élni.
*Vigyorog pofátlanul, majd felkapja a korsóját és a pult felé hajítja és azok felé imigyen, akik ott vannak...*
-Dolores.. megeszlek!! Mit szötyögsz?!

* A Kocsmában, az idő egy negyed pillanatra megszakad. Ki tudja hogy mi okozhatja, vagy hogy mi is az, de egy halvány repedés mindenképpen történik a Téridőben.
~ Hajh, vajon most hol fogok kilyukadni? ~ * A kis rendetlenkedést az időben, nem könnyű megérezni, de egy képzett mágusnak nem okozhat gondot.
~ Hol van már a kijáró... * Hirtelen, amilyen rövid volt a repedés, úgy el is tűnik az érezés, és a semmiből, egy férfi jelenik meg a kocsma kellős közepén. Hívatlanul, és ki tudja hogy milyen figyelemfelhívóan.
- Szép estét. * Ezen pillanatban, fehér hakamát visel, és egy standard kerek szalmakalapot. Továbbá, oldalán lóg egy szabványnál, csak kicsit hosszabb katana, a másikon pedig egy hozzá illő wakizashi, és bár ritkán használja őket párba, de azért így mutatós. Hátán, egy barna táska pihen, ki tudja hogy mi lehet benne... Mindenesetre, mostanra a legkevésbé sem kérdéses,hogy kicsit fura fazonnak tűnhet( Pláne hatalmas magasságával ), de hát ki nem fura ezen a helyen? Magát, nem zavartatva, lassú léptékkel a pulthoz megy, és megvárja amíg a kocsmáros szabad lesz.
- Tud adni esetleg szakét? * Szerencsére, éppen akadt amit kért, így kifizeti azt, aranypénzzel, mert hát csak az van nála, és udvariasan megköszöni a kiszolgálást.
- Igazán köszönöm. Esetleg, nem tudna mesélni egy-két pletykát erről a helyről? Tudja, egészen új vagyok még itt, mindössze tegnap érkeztem, és az ember azért szeret egy keveset tudni arról, ahol van. Tulajdonképpen hol is vagyok most?* Miközben beszél, hosszú vörös tincseit játékosan pöndörgeti, és néha iszik egy-egy adaggal italából.
- Esetleg rendelhetnék még egy kört? Eléggé megszomjaztam az út során, és hát ahogy hazámba mondják, a disznónak és a marhának kell vizet innia.
* Mindenesetre, kényelmesen elhelyezkedik, és ( már amennyiben az nem zavarja el) kellemes beszélgetésebe elegyedik a Kocsmárossal.

*Elhessegeti a nyúlkáló karmokat, aminek a következménye csupán az lesz, hogy rossz helyre tesz le egy téglát. Látja ennek a végzetes következményét, nem lesz rekord döntés. Morog valamit és elteszi a játékot.*
-A legutóbbi egészen két hétig bírta. Ne aggódj az örök életed miatt.
*A két új lélek közül, csak az oni lélekmintájúra vet egy pillantást, arra is csak az időpukkasztás miatt.*
-Barom, csak úgy kopogás nélkül benyitni az ajtón...*Csóválja meg fejét, aztán vissza a füstölgő nőszemély felé.*
-Mi bajod a növényekkel? Nagyon egészséges étrend a vegetarianizmus, csak kimondani nehéz. Én meg csak friss lelkeket fogyasztok, kell a fenének a tartósított fajta!

*Marco és Akashi elé egy korsó tolakszik be, ami a fogadó falán csattan szét hangosan. Kisvártatva a Dolores nevezetű kisebb hegység indul meg felszolgálni az asztalhoz, ahonnan az ivászati eszköz legvalószínűbb röppálya kezdését sejti, rábökve a pult mögött álló valamire. Maradnak hát a pultossal, aki amúgy nem sokkal nagyobb az említett hölgynél, csak szőrösebb. Feltételezhetően ork felmenőkkel rendelkezik, akik gorillákkal párosodtak. A bort nagyjából úgy löki oda, mintha a második legundorítóbb dolgot kérnék tőle. Azért úgy, mert a legundorítóbb dolog rögtön utána érkezik tudatába. Kérdeztek tőle. Kétszer is.*
-Té mög mit akarol, he? Tzakééééé? *Vág olyan fejet, egy horkantás közben, mintha Akashi újszülött nyúlbébiket kért volna vacsorára. Megnézi az étlapot és kikeresi azt ami a legjobban hasonlít az említett szóra.*
-Nösze...idd. Plötykát akaródzol? Á bolond fencsáj pápó szörint a gobbók elástok ödj hullát o pinyóba. Á férgök még lehöt nöm rágták széjjel, márhá szeretöd áz ilyesmit.
*Ereszt meg egy bizalmaskodó kacsintás évek óta talán először. Aki szereti a frissen kiásott hullát ,az olyan rossz ember már csak nem lehet.*

-Nyiu.. undok házsártos zsugori halott disznó vagy.
*Dől hátra és vágja be a durcát, egészen fél másodpercig, a hessegetés eredménye képen, majd felvont szemöldökkel inkább kétkedő arcra vált.*
-Na jó de én magára a játékra gondoltam, nem erre az egy darabra és ha jól tudom, akkor évszázadok óta ezt pötyögöd. Bár tartom magam ahhoz hogy nem áll szándékomban egyedül maradni veled a világon és megvárni amíg mindenki kihal. Bááár kettesben az én drága kis Halcsimmal..
*Vigyorodik el szélesen és nyalja meg lila nyelvével száját. A kopogásra nem kopogásra csak fejét csóválja, mintha az előbb szólott szokott volna kopogni. Frászt, az is csak úgy betépi magát mindenhova.*
-Na látod.. én meg csak azt eszem, amiben előzőleg vér volt.. vagy inkább van. ez mág csak fajta tulajdonság ma.. Dolores drága kincsem, egyem a szügyödet.. na ne pánikolj, csak képéletesen, tudod hogy imádlak.
*Vigyorog fel kedvesen a hegyre és kaparintja meg korsóját, hogy be nyakalja a felét.*
-Na például én nem válogatok annyira mint te.. ez se friss, mégis megiszom.
*Emeli kupáját a Halál felé, majd felkönyökölve az asztalra a pult felé néz és kedvenc szórakozásának élve, az épp pletykát leső egyén agya felé kezd el tapogatózni apró piciny kíváncsi mentális csápjaival...*
-Hm ezt a fazont még nem érzékeltem.. egyszer úgy megnézném ahogy dolgozol..
*Nem bujtogatja ám a Halált.. ő sosem.*

*Hatalmas dörrenéssel csapódik ki a kocsma ajtaja és egyáltalán nem látni hogy ki érkezett, mivel apró termete lévén csak hangja csapódik végig a bent lévők dobhártyáján.*
-Halál bácsiiiii!!!!!! Halál bácsi Halál bácsi..
*Visszhangzik valahol a törzsvendégek dereka környékéről, némi ideges fújás és nyervákolás kellős közepette. Piros, szokásos csuklyájában és undok arckifejezésével nem igazán szokott a kedvenc gyerekek közé tartozni és vehemens stílusa se éppen a közkedveltek táborába sodorja. Most is eszeveszett harcot vív, hogy végre megérkezzen a keresett személyhez és bal kezében eddig szorongatott valamit a koponya elé dugja.*
-Csókolom Halál bácsi, Mifla néni. Jajajaj.. Mifla néni azt mondta hogy a halál az élet velejárója, de azt nem hogy a szenvedés is. Tessék szépen kérem elvinni az egeremet, mert már nagyon öreg és nem lát és fáj neki valami.. kéreeem szépeeen...
*Néz könyörgő hatalmas szemekkel a halál urára, miközben néha aggodalmasan pillant a tenyerén fekvő, valaha barna, most már fehéres-szürke, haldokló földi rágcsálóra.*

* Kissé nehézkesen képes csak kimazsolázni a fogadós mondókájából, hogy miről is van szó, de azért örül hogy viszonylag kedves szavakba lelhetett az első itteni beszélgetése során.
- Igazán köszönöm. * Azzal megkóstolja az italt, ami valóban az, aminek van becézve. Kicsit furcsa, remélhetőleg nem attól hogy ez valójában erjesztett orknyál, de Oni nem egy olyan alak, aki méltatlankodna, így felfogja a dolgot úgy, hogy ez a hely, "egzotikus szaké". * Áh, igen Plötyka! Hullák, igen értem. A frissen ásott hullák mindig jók, és ez igen érdekes... Ezek szerint, nem egy túl békés hely ez itten. Igazán köszönöm, a jóféle pletykát uram! * Erszényéből pénzért nyúl, és kifizeti az italt, illetve a pénzhez, még hozzátesz két aranytallért.
- Ezt a pletykáért.* Kacsint az orkra most ő maga, majd italát elfogyasztva, tétován gondolkodni kezd arról, hogy mit is kéne kezdenie. Miflansionia kisasszony, tolakodó tapogatózásának nem szentel túl nagy figyelmet, igazán nincs mit titkolnia, ha boldoggá tesz valakit azzal, ha belelát agyába, igazán teszi. Egész életében, nagyon kevés dolog van, amit szégyellnie kellene, és hát kihasználni se nagyon lehet, mert olyan mint egy csecsemő.. Éppen hogy kibújt a Tér és Idő méhéből, bűnök, célok, és tettek nélkül. Rendelt eddig egy italt, frissen temetett hullákról beszélt, és jattot adott a kocsmárosnak.
*Arra aztán, hogy egy alacsonyka kislány becsapódik az ajtón, igazán nem tud mit reagálni. Fejét egy kicsit jobban elfordítja és odafigyel a kijelentésekre. Halván kis mosollyal feláll az asztaltól, és szemtelenül odalép a hármashoz, majd meghajol.
~ Egy Macska egér páros... Szegény rágcsáló, miket szenvedhetett!
- Gomenasai, bocsánat az zavarásért. Félfüllel a beszélgetésre figyeltem, és szükségesnek éreztem közbeszólni. Hatalmas Macskaistennő / Már amennyiben Nair nyervogott /, engedd meg szemtelenségemet, de ha te nevelted, és úgy vallod hogy a te tulajdonodban van az állat, tartozol neki annyival, hogy te veszed el az életét. Te voltál az ura, te kezedben is kell lennie a kardnak, ami elvássa élete fonalát.
* Azzal, övéből kirántja Masamunét, majd kardjának éj fekete markolatát a nőnek nyújtja. A fegyver éle kékesen csillan meg a kocsma fényében. Felajánlani valakinek a kardodat azt jelenti, hogy feltétel nélkül megbízol az illetőben, hogy nem vág ketté téged saját katanáddal. Ugyan, a nőt még eddig most látja életében először, de valahogy nem érzi benne, hogy kihasználná az alkalmat.
- Nos?

*Horrkant egyet, mire egy kevés nyálpermet kerül az asztalra és talán Onira is ha nem vigyáz.*
-Hö...hogyne lönne békés hely, a holtak nöm csinának tú sok bajt. A hullák mög tényleg jók mindig. Csak nö fölejt öl védöközni, mikor velük játszó, mer még ölkapsz valami nyavalyát tőlük.





-Hogy lennék halott? Sosem éltem.
*Értetlenkedik vigyorogva. Még mindig nem tud grimm-aszolni, arcizmok nélkül nehéz az ilyesmi. Helyette inkább visszafordul a játékához, hogy pötyögjön rajta tovább.*
-Kettesben? Egész biztos, hogy halálra untatnálak. Ha egyszer belemerülök a játékba, akkor nehezen zökkentenek ki a...
*Nagyjából ebben a pillanatban dugja a kis mitugrász valami a még kisebb cincogó valamit a nem létező orra alá.*
-Szerencséd, hogy még vagy három éved hátra van az életedből. ÉS hogy nem voltam rekord közelben. Akkor biztos előre pörgetném egy picit azt az órát.
*Üres tekintettel néz vissza Nairra, aztán az egérre. Utóbbit a farkánál fogva felemeli, hogy közelebb emelje szemnyílásához.*
-Ugyan már, a szenvedés is az élet része. Biztos még tanulnia kell belőle valamit. Nem gondoltál arra, hogy esetleg a nyivákoló hangodtól szenved ennyire?
*Sóhajt egyet, minek hatására a szokásos füstölgő árnyék hagyja el pofáját, hogy lehűtse pár pillanatra a levegőt.*
-Na jó...mennyire fontos számodra ez a kis dög? Mit adsz érte cserébe?
*Mikor is az ismeretlen idő utazó lép oda hozzájuk. Újra zongorázni kezd ujjaival az asztalon.*
-Khm....Legjobb tudomásom szerint még mindig ÉN veszem el az életeket, ti halandók meg csak az eszközeim vagytok erre.
*Morgolódik meglehetősen hangosan. Na nem üvölt, messze nem, legfeljebb csak a koponyák hátuljában érzik rezegni a hangját, vagy visszhangozni, kinek mennyi ész szorult a fejébe.*

-De még élhetsz ha felbosszantasz egy bizonyos valakit és akkor pisloghatsz a husimázad mögül.
*Vigyorodik el kéjesen a gondolatra, hogy a Halált megviccelve láthatná, ahogy a sarokban kuporog és reszket, hogy .. öö eljön saját magáért? A képre a fejében, mintha még egy apró füst felhő is kiszállt volna a nő ajkai közül. Imád gonoszkodni.*
-Aha látom.. szia Nair.
*A lány kérésére és nyafogására kissé összeráncolódik a homloka és eltorzul az arca.*
-Miket nem mondok.. de ne vinnyogj már, hányszor mondtam, megfájdul a fejem tőled.
*Kezdi el masszírozni halántékát és fúj rá Nairra forró levegőt, hátha észhez a tér macska.. ebéd, vacsora, ki hogy nevezi. Ezek a korlátok. Morpheus hideg lélegzetével összecsapva a forró levegő egy ideig mini tornádóba csap át, majd pár fordulat után elhal.*
-Ez jó. Ezt meg kéne csinálni nagyban is. Halcsi nyírd már ki, előbb szabadulsz és.. mi ez a forgalom? Ez hülye.
*Mutat az idegen felé és inkább kivonul a témából, hátradőlve és szorongatva italát. Már csak valami sült kéne, hogy a mozi mellé rágcsálja. Lenézve az idegen lába felé kezd el gondolkodva hümmögni..*

-Nyem is vinnyogtam
Veszi kissé halkabbra a nyafogást és mélyít egy aprót hangját, de ragaszkodik elképzeléséhez. Nagyon lassan fordítja el a fejét a beleszóló idegen felé és arcán az eddig könyörgést mutató jellemvonás átváltozik mérges és kiszámíthatatlan őrületre.
-Mégis mi közöd van hozzá te.. macskaistennő az ángyod térde kalácsa, húzzál innen a fenébe. Nem tudsz te semmit. Főleg ha azt feltételezed hogy egy állat lehet bárkinek is a tulajdona.
Szája elkezd remegni, ahogy szemei tikkelnek az idegességtől. Nagyon a veséjébe taposott az illető ezzel az egy szóval. Még hogy tulajdon, saját értelemmel és véleménnyel rendelkezik minden egyes teremtmény a világon, ez itt nem rabszolgatartó társadalom kérem szépen.
-És nő vagyok, nem Úr!!!! Nos.. három napot adok az életemből.
Kapja fel végleg a vizet és fordul vissza a koponyához, kissé lehiggadva, egy a forró levegőtől, a másik, az alku tárgyától.

*Legalább az asztalon nem volt túl sok minden amit a mini tornádó lesöpörhetett volna. Idegbajt is kapna, ha kedvenc tetrisét egy tornádó tette volna tönkre. Bár tényleg vicces az asztalon kavargó szélörvény látványa.*
-Persze, biztos szórakoztató lenne, ha az a bizonyos valaki nekem utána húsmázat adna, téged pedig tehénné változtatna.
*Megkapargatja igazi állcsontját, ahogy tovább méregeti a rágcsálót.*
-Igazán nagy lelkű vagy. Három nap, a kilenc életedből? Remek, az úgy huszonhét. És az bőven elég lesz.
*Tiltakozásra pedig már késő. Az ő szemszögéből az üzlet megköttetett. Kékes fehér energia kezd el hömpölyögni Nair mellkasa felől Mord bal keze irányába, hogy körülötte kavarogjon. Leteszi a rágcsálót az asztalra, hogy mocorogjon egy picit.*
-Nyugi öreg, mindjárt vége a fájdalomnak, nem kell úgy berezelni.
*Jobbjával lenyomja az egér fejét az asztalhoz, hogy ne tudjon menekülni. Az energiát belepumpálja a tornádóba, hogy most ott kavarogjon szél sebesen, kék-fehér színekben.*
-Áhh...ez jobban mutat, ha több száz lélek forog és jajveszékel benne. De rég csináltam már ilyet.
*Tűnődik el egy picit. Talán tovább is mint kéne. Ugyanis, nagyjából már vagy egy perce csak nézi a kavargó kis csodát.*
-Ja, persze. Igaz is, munka van. Rántsuk le a leplet!
*Azzal baljával végigzongorázik az egeren, egészen a koponyájáig, majd egy gyakorlott rántással lerántja a bőrét, izmait, és egyéb felesleges dolgot.*
-Nagyszerű. Ugye, hogy nem is fájt...annyira? És, most te jössz...na gyere szépen, ne lustálkodj.
*Int a forgószélnek, ami ennek hatására felkapja a rágcsálót, ami most már része lesz a táncnak. Villanások, szikrázások, kisebb-nagyobb pukkanások övezik, ahogy tűnnek el a belső szervek, a szem és az agy, hogy a derengés vegye át a helyét a mellkasban és a szemüregekben.*
-Tessék. Már nem fáj neki és lát is újra. Sőt, már enni sem kell adni neki...legalábbis azt hiszem. Ha élőkre kezdene el vadászni valamilyen oknál fogva, akkor vess elé pár tücsköt, az elég lesz. Egyébként olyan mint új korában, a látszat ellenére.

*Idegbajt kaphatna már, úgy se látott még mérges halált, ami nagy szó ha azt vesszük hogy hatezer év alatt elég sok minden került a tekintete elé. *
-Mégis miből gondolod hogy a saját lányát tehénné változtatná, főleg hogy azt mondtam, Ha Te felbosszantod.. nekem semmi közöm nem lenne hozzá.
*Vigyorodik el szélesen és hátradőlve székén figyeli a műsort. Sült marhát ide neki, ehhez már ideje lenne rágni is valamit és nem az épp készülő egeret, mert a kiscsaj tuti meg akarná tépni és akkor sült macska lenne a vacsorája.
Az asztalon dobolva ujjaival ingatja mellé a fejét.*
-Ejnye Halcsi, megint műsorozol..
*Majd a végszóra tapsolni kezd és vállon veregeti kedves öreg koponyáját, vagyis vállcsontját, mert nem a fejét kezdi el ütögetni Morpheusnak.*
-Hát ez zseniálisan átlagos előadás volt. Na sicc kisasszony, még a évgén a kocsmára támad az egered.


//Oni Akashi pediglen elment a pulthoz és ott iszik tovább, user kérésre//

*Megvonja vállát, van még elég élete, nem igazán izgatja magát, bár lehet ez fiatalságának tudható be és fogja még fejét a falba verni, ha eljön érte a Halál és vinni akarja. Nem baj, majd jól bokán rúgja és elfut. Lenézve mellkasára kissé furcsállva nézi a kékes fényt, de nem szól semmit, nem úgy mikor Morpheus az örvénybe teszi, majd az egérhez fordul.*
-Nyiff.. Monsineur.
*Fordítja el fejét kicsit és hunyja be szemét, hogy ne lássa ahogy szegény egér szenved a csontujjaktól, de nem történik semmi.*
-Halál bácsi!
*Szól rá a bámulóra kissé bosszúsan, hisz közben a rágcsáló meg csak ott vonaglik az asztalon, azt kérte hogy gyors halála legyen, nem azt hogy egy fehér ujj még tovább kínozza. Aprót felsikkant mikor társa elveszti összes méltóságát és kinézetét, hogy csak egy véres csonthalom legyen belőle. Hát végül is ez is egy megoldás. Azonban kíváncsisága nagyobb mint ijedelme, így közelebb állva az asztalhoz kapaszkodik bele a szélébe és nézi a műveletet.*
-Hűűű Mosi nagyon megváltoztál.. előnyödre. Köszönöm!! Csókolom!
*Kapja fel a derengő csontit, és kezébe zárva szalad el vele, vigyorog mint a töklámpás, még lökdösődni is elfelejt, hisz kapott egy élőholt egeret, örök életre.*

-Még ,hogy miből gondolom? Előbb utóbb mindenkinek ennie kell. A tehén pedig állítólag finomabb mint a te fajtád.
*A nyafogás meg nem zaklatja Nair részéről, majd úgy is meglátja, hogy mi az egésznek a lényege. És miután így történt az boldogan szalad ki a kocsmából.*
-Ugyan, öröm volt segíteni. Legalább már én sem vagyok olyan szomjas.
*Megvonja a vállát, főleg azért mert veregetik.*
-Persze, mert te a nagyobb vérontásokhoz vagy hozzá szokva. Adj nekem egy csatamezőnyi friss hullát és nagyobb show-t kapsz. Egyébként pedig magamat szórakoztatom a látvánnyal, nem másokat.
*Mert hát a kaszás is tud duzzogni, ha olyan kedve van. Igen is szép előadást bonyolított le.*

-De miért akarna megenni? Egyébként se szokott, azt hiszem, meg aludni sem, meg úgy egyáltalán semmit sem.
*Gondolkozik el egy kicsit, még száját is összehúzza, majd rácsap az asztalra és felnevet.*
-Hogy mi? Te megittad az egerét? Dolores még egy kupával!!
*Üvölt hirtelen föl és pattan egyet, majd visszaülve szinte hátraesik a székkel, de Morpheus csuklyájában megkapaszkodva húzza vissza magát.*
-Adj nekem egy csatamezőt és lesznek hullák.. valamennyi biztos marad.
*Vigyorog most már egyre többet, hisz az itteni sör, nem éppen átlagos tartalommal rendelkezik, még Miflát is képes megrészegíteni, addig jó, míg nem kezd el az asztalon táncolni és énekelni.*

*Milyen szép álom is volt, egy aranyos kis incubushibrid, persze tudja hogy az tilos, de akkor is milyen vadul villantak rá a szemei. A papnő megdicsérte, majd valami fényes tárgyat mutatott elé és máris megvakult, majd hanyatt esett. Most meg arra kel, hogy iszony fáj a háta, beszakadt a tüdeje és valószínűleg a fejét is alaposan beverte. Szokatlan érzés, de ráadásul valami alkoholféle illat kúszik az orrába és nedves a feneke alatt a talaj. Hirtelen ül fel és pattannak ki szemei a rémülettől. Egy éves kora óta szobatiszta és nem szokása alkoholt sem izzadni, tehát itt valami nagyon nem stimmel.
A látvány se passzol az elképzeléseihez, így hatalmas szemekkel pislog körbe, majd visszahanyatlik az asztalra, mire pár pillanattal ezelőtt zuhant, egy a valóságban nyílt hasadékon keresztül. Mivel az alapzaj kezd viszont egyre nőni, és mintha árgus szemek figyelnék, így kénytelen csak feltápászkodni és enyhén idióta mosollyal felemelni a kezét.*
-Hehello.. één.. baaráát.. vaagyok.
*Kezd el lassan és szótagolva beszélni, mint mikor a marha külföldiek egy bennszülöttel találkoznak és nem fogják fel, hogy nem hülyék, csak más nyelven kommunikálnak, még integet is hozzá és próbál valami menekülőutat kipécézni magának.*

*Nagyszerűen érzi magát, egy korsó német sörre emlékeztető folyadékkal maga előtt, közvetlenül egy cigi elszívása után egy sarokasztalnál üldögélve. Persze sapkában-nagykabátban. Semmi dolga nincs itt és ezt nagyon élvezi. Ha már felkeresett egy - számára - zsír új világot, nyilván felderíti, mielőtt nekiállna mágiázni, azt pedig ősi szabályok szerint a vendéglátóipari egységekkel ildomos kezdeni.
Előnyére legyen mondva, meg sem igen lepődik, mikor valami vörös fénykorongszerűség jelenik meg az asztala fölött. Nem, nem részeg. Tulajdonképpen ez az egyik nagy tragédiája, a könnyebb mérgek mellett az alkohol se nagyon hat rá. De még nem tudja, mi a normális itt és mi nem, a neofiták naivitásával nézegeti ezt a furcsa új helyet. Jólesik neki. Rég nem volt alkalmi naívnak lenni.
Őszinte érdeklődéssel figyeli, ahogy valami lányféleség hullik az egyik székre a vörös fényből, ami ezután szép lassan be is záródik. Milyen aranyos... Talán a fogadó kedveskedése. Bár akkor átértékeli a helyi erkölcsökről alkotott véleményét.*
- Nem baj.
*Nem, úgy tűnik, nem. És még a sörük is pocsék. Ilyen egy helyet... Mindegy, úgy tűnik, társasága akadt. Hogy mi módon, arról még lesz egy hosszú beszélgetése, de addig is... Úgyhogy kicsit félrebiccenti a fejét, és érdeklődve végigszemléli az újonnan pottyantat.*
- És neved is lenne... "Barát"?

*Hát félig az asztalon, félig a széken és próbálja észrevétlenül keresni mezítlábas tapogatózással a biztos talajt, de amikor félrenéz csak kikerekedik a szeme. Valami zöld szőrös akármi kúszik be a képbe, hogy tovalibbenve engedtesse látni azt a csápos humanoidot. Egy jó pár percig csak csuklás szerű hangot ad, majd megrázza a fejét. Biztos csak egy kísérlet, hogy milyen erősek az idegei, majd szépen túléli ezt is, és felébresztik a barátai, vagy az emberek, esetleg rátörik az ajtót, hogy mit sikoltozik és mehet vissza az üvegek mögé szocializációt tanulni. Csak egy rossz álom.. és még beszél is!
Kapja vissza fejét és néz végig rémülten az alakon, de úgy észrevételezi, hogy ennek nem szemek vannak az orra helyén és egy darab csáp sem lóg ki a füle mögül.*
-LarinMetOnar.
*Ejti ki egybe a nevét, három helyen hangsúlyozva, s végre lekászálódva az asztalról majd a székre ülve. Nem igazán érzi biztonságban magát, de legalább már nem kapkodja annyira a fejét és nem húzza be a nyakát, mint egy rémült csirke. Mert rendben, tudja hogy ő egy kísérleti példány, de olyanról még nem hallott ahol a félresikerült alanyok szabadon kószálhatnak. Átszállították volna, mert valamit rosszul csinált?*

*A türelem katonai erény. Rá nemigen volt jellemző, de akkor is. Csöndesen filózva és szemlélődve várja végig, míg az idegen előmászik az első sokkból, legalább akad némi ideje a sörnek csúfolt matéria fogyasztására. Meg az első fantáziái végigpörgetésére. Ami után kezdi sajnálni, hogy nem a ház ajándékáról van szó, első blikkre igen gondolatébresztő formákon áll meg a vörös szeme, a szárnyon és társain már fenn se akad. Az első Elassil-dózis után már nem.*
- Klaus Seidel. Örülök a találkozásnak...
*Lehet, később kevésbé fog örülni, illetve kisebb lesz a flegmája. Bár ez utóbbi nem valószínű. Bár akármi is lesz később a hozzáállása, kezd kialakulni: az első természetes férfireakció lassan kezd átmenni sajnálatba, ahogy a frissen pottyant teste után végre az arcát is szemügyre veszi. Furcsa, mennyire hasonlít egy gyerekre. Ezekkel a tágra nyílt szemekkel...*
- És honnan kerültél ide... LarinMetOnar?
*A nevet is egész jól ejti ki így elsőre, bár a kérdésre adott válasz most jobban érdekelné. Ha tud egyáltalán válaszolni a másik, amiről ez után az elveszett-döbbent tekintet után nincs egészen meggyőzve.*