Vörös Báró - KALAND TOPIC

by **Morreina Lythatai'** Kedd Aug. 13, 2013 9:25 am

ASTOROTH

00:56

- Nagyon rossz voltál Astoroth… Már rég nem jártál erre. – az egyik kedvenc szajhád hízelgett, szemérmetlenül, mint mindig.
A napot, amit mások késő estének neveznének, az egyik kedvenc kaszinódban kezdted. Összeszedtél némi hírmorzsát, ápoltad a nem létező baráti kapcsolatokat, és… ha már úgyis arra jártál, újra összefutottál vele. Különlegesnek nem lehetne nevezni, csak egy ember volt, de valami mégis megfogott benne. A csalafinta kis mosoly mely mélyvörös ajkai szegletében bújkált akárhányszor meglátott? Vagy a szemtelenül mélyen dekoltált ruha mit csak a szent lélek tartott össze? Erkölcstelen volt, kapzsi és képmutató. Tényleg csak a szarvak hiányoztak róla.
Vörös fürtjei nagy loknikban omlottak le hófehér vállaira, némi színt adva a halovány bőrnek. Puha selyem, édes izzás, mitől csak pár lépésnyi távolság választott el. Nem kellett hozzá túl sok idő, hogy a Vörös Báró egyik szobájában találjátok magatokat. Nem nagyon ellenkeztél, a hivatalos ügyeket már elintézted, ő meg… Fogalmazzunk úgy, meggyőző tudott lenni ha akart. Fekete csipkés ruhája könnyeden hullott le vállairól, csupán míves fűzőjében tetszelegve előtted.

- Nagyon… nagyon magányos voltam. – lépett fel az ágyra, már jó ismerősként köszöntve a lila selymet.
Ahhoz képest, hogy már pár hónapja ismertétek egymást ez volt az első alkalom, hogy a saját szobájába hívott fel. Eddig kisebb, a kaszinótól távolabb eső szobákban húztátok meg magatokat. Hát jó, volt ott folyosó, lépcső, konyha, fürdő, asztal alatt, fölött, és… Nade ki számolja? Kalandos szerelmi életetekhez képest már-már unalmasnak is tetszhetett a királyi méretű és berendezésű szoba. Aranyozott bútorok, nagy tükrök, és… lila. Valamiért a pirosra tippeltél mint kedvenc szín.

A szoba nagyjából egy 10x5 méteres helyiség, a keleti oldalán elhelyezkedő kétszárnyú, francia stílusú ablakokkal. A szobát a baldachinos francia ágy tölti meg, de van még benne egy kanapé és két fotel, nameg pipereasztal is. Ruhásszekrényt nem látsz, úgy sejted a második ajtó vezethet oda. Csak a város késő esti fényei kúsznak be, a zajok elég elviselhetőek. Nem is csoda, már rég elhagytátok a kaszinó szintjét. Valahol a negyedik emelet környékén lehet a szoba. Volt egy kis képszakadásod két emelet között, de ha szeretnék visszatalálnál a kiindulóponthoz.

A szajháról: Michelle, a vezetéknevét nem tudod. A Vörös Báróban szokott körözni, állítólag sosem hagyja el a kaszinó területét. A befolyásosabb örömlányok közé tartozik, állítólag az egyik morkál fejes szeretné kisajátítani, csak Lythatai’ nem engedi. Ha azt vesszük, hogy mennyien csorgatják utána a nyálukat, nem is meglepő. Téged akkor is fogad ha nem kéne. Bár nyilván, hogy nem szerelemből teszi mindezt.

by Astoroth Onis Szer. Aug. 14, 2013 5:35 am

*Körbejár pár gépet és néhány asztalt, szemügyre véve a vendégeket, igyekezve szóba elegyedni az érdekesnek tűnőkkel. Remek alkalom erre egy laza rulett vagy a kedvelt félkarú rabló. A menet a szokásos, pár óra játék, a beszélgetések kedvéért, egy fix limittel. A veszteségeket és a nyereségeket szokás szerint meg sem számolja, nem azért van itt. Éppen szivarozgat az egyik gépnél, miközben egy öreg lepretint hallgat, aki a tuti biztos taktikáját fejti ki a nyerőgéppel kapcsolatban. Aztán meglátja kis kedvencét, ami megfelelő ürügy, hogy szó nélkül hagyja ott az öreget.*
-Michelle, Michelle. Elbűvölő vagy mint mindig. Restellem, hogy nem látogattalak meg mostanában, de elég sok intézni valóm volt. Ígérem, hogy mindent bepótolunk valamikor.
*Valamikor, ami a hölgy szerint kifejezetten most van. Nem is ellenkezik, csak mosolyog egyet. Még sosem járt a kaszinó privát részlegében, úgy tűnik annyira elvarázsolta a hely és a ringó csípő látványa, hogy fel sem tűnt neki a szobához vezető út. Belépve, ha van, akkor tölt magának pár korty szíverősítőt, nem mintha szükség lenne rá ténylegesen. Elfogyasztja az ablak előtt, sétapálcáját a kanapénak döntve. Miközben követi a nőt az ágyba a pohártól is megszabadul menet közben, hogy eldőljön rajta. Ha Michelle mellé fekszik, akkor gyengéden végig cirógatja, arcától egészen a combjáig. Hazugság amit mond, de legalább meggyőzően teszi.*
-Szegénykém, de most itt vagyok, hogy csillapítsam a magányod. Remélem minden rendben volt, amíg távol voltam.
*A nő épsége érdekelné? Frászkarikát. Az ágyban jó, azt meg kell hagyni. De ami a legvonzóbb benne, azok továbbra is a titkok, amiket a fülébe súghatnak.*

by **Morreina Lythatai'** Pént. Aug. 16, 2013 11:21 pm

Meglepő lett volna ha nem akad némi ital. Kristálypoharak álltak szép rendben az asztalon, mellette a hozzá illő üveggel melyben egy, a városban igen kedvelt rövid ital, az Oozu csillogott. Ezt az italt csak a gazdagok engedhették meg maguknak, náluk viszont patakokban folyt a partik alkalmával. Talán Michelle is egy ilyen alkalom nyomán lovasította meg? A főnök nem szerethette annyira, hogy még ezt is megvegye neki. Persze ki tudja, ő azért el tudta érni azt amit akart.
Ahogy sikerült jobban megfigyelned a poharat, úgy általában a berendezési tárgyakat, az a jól eső érzésed támadt, hogy ennél jobb helyen már nem is lehettél volna. Kedvenc kis szarkád, édes kis kolibrid, a kis gyűjtögető, nem csak a berendezési tárgyak tekintetében volt jó ízléssel. Egyébként is kíváncsi lettél volna egy-két dologra. Például azokra az újabb őrültekre.
Néhány hete egy újabb csoport jelent meg Acélvárosban. Nem tudod miről vernyákoltak, de a koldusok rettegnek tőlük. Igazából a te köreidet nem érintették… eddig. Az információ azonban hatalom, igaz? Alvilági dolgok tekintetében pedig jobb helyen nem is járhattál volna.

- Nem hiszek neked… Mindig ezt mondod… - biggyesztette le ajkait, látszólag bosszúsan vonva össze a szemöldökeit miközben figyelte a lépteid. Nem mozdult, nem hárította el az érintésed, mintha erre a pillanatra várt volna az egész este folyamán. Már-már dorombolva az érintés nyomán, félig lehunyt pillái alól lesve a vonásaid, kúszott elő a keze, érdeklődve játszadozva az ing finom anyagával a nyakadnál.

- Egyébként… Borzalmas volt! Mindenféle alakok zaklattak. – emelkedett fel hirtelen, szelíd erőszakkal nyomva le az ágyra, (HA hagyod), lovagló ülésben helyezkedve el derekad fölött.

- Senkivel sem tudok olyan jókat játszani mint veled…

by Astoroth Onis Szer. Aug. 21, 2013 4:52 am

-De szépen apránként törlesztek is azért valamicskét.
*Persze, hogy engedi az erőszakos próbálkozást, még a végén komolyabb eszközökhöz kéne folyamodnia a nőnek, ami ellen, Michelle-t ismerve, nem lenne igazán kifogása.*
-Tudod, hogy csak egy szavadba kerülne, hogy a csatornában végezzék. Mesélj csak róluk, hátha elcsípem őket valahol, 'véletlenül'. Ugye nem azok az őrültek voltak, akik mostanában tűntek fel?
*Megsimítja a nő arcát, aztán végig a hátát, hogy egészen a combokig jusson, majd vissza a csípőhöz és a formás fenékhez, ismételgetve a kört.*
-Drága, egy világ készül összedőlni bennem. Azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen játékod.

*Hazudja egyértelműen, miközben közelebb tessékeli magához Michelle édes kis pofiját.*

by **Morreina Lythatai'** Pént. Aug. 23, 2013 6:50 am

- Nagyon helyes! Másképp nem is hívtalak volna fel. – szemtelenkedett veled, persze csak egy kicsit. Játékosan simított végig a kezeden, édesen dédelgetve jobb kezed. Megfosztott ugyan a játékos körök bódulatától de jócskán kárpótolt az átélt szenvedésekért. Belecsókolt a tenyeredbe, magába szívta az illatod, látszólag magán kívül élvezve az érintésed. Tekintetével a tiédet kereste, ajkain apró, gonosz kis mosoly bújkált, melyet már jól ismertél. Ilyenkor mindig valaki kis huncutságra készült. Méregetve az ujjaid, újabb édes csókokat lehelve azokra, vette a szájába a mutató ujjadat. Végülis, ezek a lányok nem épp az erényességükről voltak híresek… Te pedig igen jól ismerted a tudományukat. Könnyeden, ingerlőn és csábítón, csak ahogy ő tudott téged felizgatni körözött nyelvével az ujjad körül, csak egy perc után hagyva kegyelmet, újra szabadjára engedve a jobbodat. Csinos kis pofiját a tenyeredbe temetve, nem zavartatva magát a bepiszkolódott kéz miatt, mosolygott ártatlanul.

- Neeem… Nem róluk van szó. Őket az úrnőm be sem engedné a kaszinóba. – ah, Morreina. Sokat hallottál már róla. Morkál lévén persze nem a legjobbakat. Vagy a fajodnál ez épp fordítva volt? Tehát minél szörnyűbb pletykák keringtek róla annál nagyra becsültebb? Igen, valószínűleg ez így működött. Ő volt a Vörös Báró úrnője, a fiatal, igencsak törtető örökösnő. Nem volt még szerencséd hozzá. Igencsak magának való fajta, s valamiért a fajtársait kifejezetten nem kedveli. Vagy csak óvatos lenne? Mindenesetre amit biztosan tudsz, hogy az apja üzletét átvéve bővítette a prostituáltak számát, a város elitjét szolgálva ki ezzel mely igencsak megdobta befolyását a felsőbb körökben. Nagyon kimért, sokat ad látszatra, s szereti mindenből a legjobbat kapni s nyújtani egyaránt. Ezért nem próbálják tőle elhódítani a Bárót? Vagy tartogat még egy-két trükköt a tarsolyában? Nyílt színen egy ellenségéről sem tudsz. Az alvilági körök… Nos, az már egy egészen más tészta. Bizonyos körökben sokat fizetnének a fejéért. Ahogy Michelle beszámolójából kivetted megköveteli a tiszteletet, ilyen vagy olyan eszközökkel. Az egyik vesszőparipája a pontosság… Nem egyszer láttad már a kurvákat lélekszakajtva rohanni egy-egy beszámoló kedvéért az ő úrnőjükhöz. Michelle is tart tőle, amit ő ismerve… Nem tűnik olyannak aki hamar megijed.

- Ooooh… Lehetnék az egyetlened.. Szöktess meg! Vigyél el messze, messze innen… Lenne egy kis házunk, meg egy kiskutyánk… Hát nem lenne szép? – persze ezt egyáltalán nem gondolta komolyan. Nem lenne az a földi erő ami képes lenne elvontatni a Báróból. Legfeljebb ha öregség címén kidobják. Bár azzal a szájjal… Nem hittél igazán a végelgyengülés elméletében. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattant rólad, nem hagyta lefogni magát, vagy csókot lopni, futott a kis szekrényéhez.

- Nézd mim van! – egy kis dobozkát emelt ki a finom selyem alsóneműk tömkelegéből, úgy tartva mintha övé lenne a világ legnagyobb kincse. Leporolva róla a képzelt porszemeket, csillogó szemekkel tanulmányozva az egyszerű fadobozt, majd helyezte a kis asztalkájára.

- Egy lepretin adta nekem. Mert… mint mondta, ez hercegnőknek való darab. Én pedig, mint láthatod… Hercegnő vagyok! – játékosan pukedlizve, pördülve egyet, kapott gyorsan észbe.

- Oh, a lényeg! – az oldalánál maszatolva, mintha feltekerte volna, nyitotta ki a fedelét melyből egy kis figura ugrott ki, majd kezdte el játszani a kellemes melódiát. Lassan megpördült, táncolt a zenére, önfeledten mulatva át az éjszakát. S végre elő is rukkolt a lényeggel.

- Én…tudok…valamit…amit te neeeem… - hangsúlyozta ki a szavakat, pofátlanul élvezve az értékes információ birtoklását.

zene: https://www.youtube.com/watch?v=TKSFPPn1zkw

by Astoroth Onis Pént. Aug. 30, 2013 4:26 am

*Szemeit forgatva ül fel az ágyon.Pedig már kezdte volna magát jól érezni, erre ott hagyja, hogy mindenféle zenélő fadobozkát mutasson neki. De hát sodródik az árral, úgy látszik mindkettőjüknek kell egy kis játék. Aztán lehet, hogy ezek csupán ügyes kis húzások, hisz továbbra is aranyárban ketyeg az óra.*
-Lehet, hogy nem engedi be őket, de néha gondolom te is kimozdulsz a kis palotádból, hercegnőm. Igaz, kevés az a balga, aki kezet emelne merni rád, főleg, hogy van egy hős lovagod.
*A nagy szökési terven csak mosolyog egyet, még ha komolyan gondolná is, kétli, hogy pont őt szeretné megszöktetni, még a bájai ellenére is. Igaz, értékes kapcsolatai vannak a nőnek, erre akár mérget is merne venni. Felhúzott szemöldökkel nézte a kis dobozt. Női bolondság, olyan egyszerű őket szórakoztatni.*
-Abban egész biztos vagyok Michelle. De mégis mit tudsz, amit én nem? Már a pördüléseken és a mesteri pukedliken kívül. Azt egész biztos nem tudnám utánozni.

by **Morreina Lythatai'** Pént. Aug. 30, 2013 7:28 pm

- Te tudhatnád a legjobban, hogy sosem mozdulok ki. Odakint minden csúnya és szomorú. Én itt szeretek lenni… a kényelmes kis lakosztályomban az én legkedvesebb barátaimmal. Sokkal szórakoztatóbb. – ahogy hallottad a pletykákat, hiszen nem csak Michelle-lel töltöttél él pásztor órákat, igaz volt amit mondott. Sosem, vagy csak nagyon ritkán hagyta el a Bárót. Már lassan kezdték azt rebesgetni, hogy nem csak a kényelem a fő mozgatórugója. A lányok mik csacsogtak? Úgy gondolták nem is mer kilépni az utcára. Mely sok érdekes kérdést vetett fel.

- Úgy teszel mintha nem érdekelne az én kis csodadobozkám. Pedig jobban is megnézhetnéd. – felelte durcásan, továbbra is az ujjai között forgatva a darabot. Nem közeledett, nem távolodott, csak a férfival játszadozott. Az információt meg csak nem akarta kiadni.

- Olyan ritkán jössz ide, s akkor sem hozol nekem semmit sem. Mások ékszerekkel, mindenféle ajándékkal szoktak jönni. Te pedig… Meg sem dícsérsz, nem kényeztetsz… Pedig én minden nap csak rád gondolok. – egyértelmű volt mire megy ki a játék. Addig nem dalolt neked míg nem kápráztattad el valamilyen ajándékkal. S persze az ő esetében nem lehetett pár garassal lerendezni a dolgot. Mint ahogy kifejezte, ő sokkal grandiózusabb dolgokhoz volt szokva…

by Astoroth Onis Szomb. Szept. 14, 2013 9:20 am

-Akár hihetek is neked. Bár azért nem olyan rossz odakint az utcákon sem. Egészen vidám helyek vannak a környéken. Kivéve persze, ha üldöznek. De hát téged legfeljebb a hódolatával üldözhet bárki is. Vagy tévednék talán?
*Pletykák, persze, azokból hallott rengeteget. Melyik igaz, melyik nem, talán egyszer még ki is derülnek az ilyen pletykákba szőtt igazságok. Az egészbe azt is bele lehet látni, hogy csak félti a pozícióját, amiért kész keményen megdolgozni. Vagy keményre dolgozni másokat. Felhúzza a szemöldökét a felvetésre, majd kikászálódik az ágyból, hogy közelebb lépkedjen az említett dobozkához.*
-Oh, hát nem is tudtam, hogy szabad nekem olyat. Elvégre a tiéd...
*Ha hagyja, hogy markába kaparintsa akkor megnézegeti és újból fel is húzza, hogy visszaadja a nőnek.*
-Ugyan-ugyan, majd levetkőztetlek a szemeimmel, az is egyfajta dicséret, nem? De köthetünk egy alkut. Te mesélsz nekem szépeket, én meg hozok valami még szebbet viszonzásul. Amit akár te is kiválaszthatsz, ha nem szereted a meglepetéseket.
*Mondja mosolyogva, bár komoly hangsúllyal.*

by **Miflansionia Karlikovszky** Csüt. Okt. 10, 2013 2:20 am

-Igen, a hódolatukkal. Pontosan ez lenne a bajom, mert itt, ugyebár megkapom cserébe az ellenértéket, azért hogy hódoljanak. Itt vigyáz rám az Úrnő, nem eshet bajom, de ha kimegyek. Most nézz ide.
*A fűzőn megfogva egy szalagot húzza meg kissé, mitől az anyag enged a mellek erőszakának és aprót szétnyílva mutatják meg jobban a domborulat fehér bőrét, majd az ujjaira tekerve a szalagot dobja hátra haját, hogy az alabástrom testszínből többet láthasson a kedves kuncsaft.*
-Hát most nézd meg és dicséreted bepótolhatod. Merjem ezt kitenni az utca kényére kedvére, mikor annyi megátalkodott bolond lepi el, kik nem vigyáznának rá? hódolnak ezek mindenféle személyek és utána hozzám akarnának érni? Ehhez a bőrhöz?
*Mikor Astoroth közelebb lép, a dobozkát a háta mögé dugja, így maximum a lány derekát kaparinthatja meg és veheti jobban szemügyre az említett értékeket, egyelőre még a csomagolásukban.*
-Nem nem.. hallani akarom, mond ki szépen.
*Térdelj le és szeress, akár ezt is üvölthetné, ha nem nevelkedett volna szép szerényre. amúgy is m lehet nagyobb dicséret egy morkáltól, minthogy hajlik a szavára, ha úgy kívánja.*
-Bármit?
*Kúszik a szokásos kapzsi vigyor a szája zugába és billenti félre fejét, hogy a fürtök szabadon vergődve adják meg a keretet a vállának. szinte szerelmes pillantásokkal bombázza a férfi arcát, miközben a fűző egyre jobban szétnyílik, teljesen véletlenül.*

by Astoroth Onis Hétf. Okt. 21, 2013 11:49 pm

-Hova lett az a kalandvágy amit az előbb sugalltál? Emellett meg biztosan lenne aki vigyázna a szépséged épségére.
*Gyenge húzás. Mármint a szalagon, mert úgy tűnik a ruhának ez is elég, hogy engedjen a fizika nyomásának. Úgymond. Látta már eleget. Ami azért hősies túlzás, mert szemével önkéntelenül is szuggerálja a ruhadarabot, hátha szélesebbre nyílik.*
-Nem kell azt bárkinek megengedni. Tovább növelik viszont az értékét, ha van, akitől látványosan megtagadhatod. Terjesszék csak nyugodtan, hogy hozzád sem érhettek. Úgy majd többre becsülnek azok is, akik megtehetik.
*Akkor kénytelen lesz a derékkal beérni, végtelen nagy sajnálatára. Így azt kaparintja a karmai közé.*
-Mondjam szépen? Térdelj le és szeress. Vagy mutasd meg, kérlek, a ketyeréd, amit a hátad mögött dugdosol.
*Még valami mosolyszerűt is akaszt a szája szélére. Talán nem sikeredik túl groteszkre a kép(e).*
-Ne legyél telhetetlen, egyelőre még azt sem tudom, hogy milyen minőségű az információ és mennyit érne meg nekem. Ha csak egy ócska pletyka, akkor neked is csak egy bizsuval kell beérned.

by **Miflansionia Karlikovszky** Hétf. Nov. 11, 2013 3:26 am

-Kalandvágy? Nem vágyom én kalandra, csak látnivalókra a biztonságot rejtő karjaid között, az nem ugyanaz, te kis butus és az sem mindegy hogy ki vigyázna.
*A szuggerálás, vagy a nagy levegő hatására, de a ruhadarab kissé enged és a térhatás jobban kikívánkozik a szorító képkeretből, hogy betöltse a férfiú tekintet egész valóját.*
-Olyan ismerős ez az elmélet.. Hát persze, hisz most is ezt csinálom!
*Válaszol kissé felvont szemöldökkel, hogy azért egyik kedvenc kuncsaftja se érezze magát annyira nyeregben, az amúgy is a nő dolga lesz, hisz azért fizetik.*
-Nem, nem nem.. A dicséretet mondjad szépen, hangosan, nekem.. csak nekem..
*Vesz megint egy nagyobb levegőt, mire a fűzőt már csak a férfi mellkasa tartja a nőn, aki viszont úgy fest nem áll szándékában hátrálni, hogy eme kis akadály lezuhanjon róla és a látvány kiteljesedjen.*
-Hát szoktam én ócska pletykákat terjeszteni? Ugyan kérlek, azért ennyire már ismersz. De legyen itt van egy két morzsa, amivel pénzt is lehet keresni, amiből megveheted nekem az ajándékot. A Vikomtné szeretőjének kilétére fény derült és már pusmogják is a városban.. na ez a pletyka része.. hogy itt bujkál Acélban. Na de ami nem pletyka, azaz hogy nem csak a Vikomtné szívét lopta el, hanem folyamatosan fosztogatja az árusokat is, akik egyre nagyobb vérdíjat szabnak ki a fejére. És az egyre nagyobb alatt, nem holmi pár száz fityiszt értek, hanem ez már komoly összeg. Lassan az egész város ez után az alak után kutat, de mégsem tudnak rábukkanni.
*Itt némi huncut csillanás villan fel a szemeiben, majd kicsit lábujjhegyre állva a férfi füleihez hajol.*
-De képzeld.. én tudom ki az.
*Majd lassan visszaereszkedve a sarkaira még mindig nem hagyja hogy a fűző leperegjen róla.*
-Persze valamit valamiért, drágaságom.

by Astoroth Onis Kedd Nov. 26, 2013 7:08 am

*Biztonságot rejtő karok? Viccnek még határ eset. Sóhajt egyet. Erőszakkal nem húzhatja ki belőle az információkat, azzal ő húzná most a rövidebbet, marad hát a játszadozás.*
-Szóval akkor most túlértékeled magad, vagy engeded, hogy becsüljelek?
*Még a végén lóvá teszik itt, vagy nyereggé. Amit továbbra sem ellenez...ne. De a felesleges körítés és mellébeszélés. Ahelyett, hogy egyenesen a lényegre térnének, mindkét téma tekintetében.*
-Szép vagy, szép vagy, szebb a Napnál. De most már tényleg vetkőzz és haladjál.
*Majdnem köp is egyet, de csak a rímek végett. Magas szintű önkontrollra lesz szüksége, hogy a beszélgetés további részét ne így folytassa.*
-És te tudod, hogy ki az...Miért nem vagyok meglepve?
*Valahol még mindig viccesnek tartja, hogy egy emberi nő próbálja elcsavarni a fejét. Talán ezért is jár ide...többek között.*
-Nos, az eddigiek alapján már választhatsz egy parfümöt a boltomból, a jobbak közül. Persze, beszélhetsz erről tovább is, hátha találok ott neked valami mást is.

by **Miflansionia Karlikovszky** Hétf. Dec. 09, 2013 5:25 am

Mit is mondhatna erre, naná hogy túlbecsüli magát, ami szerinte puszta egészséges önbecsülés, de ilyet egy nő nem mond, sőt szemérmesen le is süti szemeit, hisz jólneveltsége a béka alsó fenekét nyalogatja alulról, de ilyenkor tudja mit kell tennie, vagy színlelnie.
-Naa.. te..
Kacag fel és ütögeti meg Astoroth mellkasát, majd pirul el, mintha soha eddig nem hallott volna ennél szebb bókot.
-Mert már jól ismersz és én tudok mindenkiről mindent.
Vagy legalábbis szeretne, de hát ugye aki kíváncsi hamar megöregszik, bár ha ez igaz lenne, drága kéjhölgyünk már elérte volna az aggastyán kort is, annak ellenére hogy kinézet alapján jó ha eléri a húszas határt.
-Parfümöt?? Tényleg?! Hát én én.. azt a rózsásat amit a Kék Maraguda vett tőled.. vagy nem is.. azt a bódító édes illatú különlegességet, ami olyan szép piros papírban van.. nem nem.. inkább válassz nekem Te, ami a kedvenced egy nőn, amitől elszédülsz, ami vonz.. na tudod.. olyat kérek!
Úgy fest mintha nem is akarna többet, vagy csak a felajánlás hiányzik a maradék információért, esetleg, majd a parfüm az előleg. Ki tudja nála, minden esetre ahogy előhúzza háta mögül a karjait és megmutatja a kis zenélő dobozkát, a fűző ellentmondva a gravitációnak nagyon lassan elkezd lefelé csúszni és nem úgy tűnik, hogy a földik meg fog állni, de nem is esik le egyből, így feltárva a vörös haj által még egy kissé takart térképészeti domborzatot.

by Astoroth Onis Kedd Márc. 04, 2014 6:51 am

*Szemeit forgatná, ha nem lenne túl feltűnő. Gyorsabb menetre számított, főleg, hogy eleve be sem volt tervezve. Lassan ebédidő, ha jól számolja, ami azt jelenti, hogy igyekeznie kell a boltba, hogy odaérjen, mire delet üt az óra. Volt már, hogy késett, csak hogy az öreg Hercehurcz nekivágjon felkeresni a helyi őrség irodáját, hogy bejelentse gazdája eltűnését. Aminek a végeredménye az lett, hogy egy kisebb mentőalakulat kereste fél éjjel az öreget. Egy visszhangvárosba tartó karavánon ismerte fel a kapuőrség, a személyleírás alapján. Szenilitása látszólag feljebb kerekedett a józan eszén. További fél napba tellett megértetni vele, hogy ő semmilyen kereskedő karavánnak nem tagja. De visszatérve a jelenbe, szomorúan elhúzza a száját.*
-Akármennyire is megszakad a szívem egyetlenem, sietnem kell. Ígérem, hogy majd bepótoljuk.
*Elkezdi rendezni az öltözetét, majd a nőre mosolyog egy igazán szépet. Ha fogai nem lennének enyhén hegyesek, talán még groteszk sem lenne az egész.*
-Már ki is találtam mit fogsz kapni... *Na persze.* ...de, előbb halljuk a kis pletykáidat.
*Harapdálja egy kicsit a szája szélét, ahogy végigméri újra. Kár itt kell hagynia a nőt, csak úgy. De az első az üzlet és az a rohadt ebéd.*

by **Miflansionia Karlikovszky** Pént. Márc. 07, 2014 9:50 pm

Még hogy gyorsabb menet, akkor nem ide kellett volna jönnie, hisz mindenki tudja már hogy nála az idő pénz és mint jó kereskedő egyre többet akar belőle.

-Sietned? De kár, pedig mára is kieszeltem neked.. na de nem akarom fájdítani a szívedet.

Tárja szét a karjait, mitől a haja széthúzódik és pont annyit enged láttatni a nőből, mint amennyit bármelyik kuncsaftja akarhat.

-Na de akkor én csiripelek is, mint egy szép kis madárhoz illik és nem tartalak fel.

Persze hogy nem, csak még lehajol, felveszi a ruhát és szépen elkezdi magára fonni.

-A szürkés haj azért nálunk sem olyan gyakori, a lepretinek színesek, a ti édes fajtátok meg inkább a feketéhez húzódik, a fehér bőr se éppen elterjedt, hacsak nem Necro bulizónájából vánszorogtál ki ugyebár, na meg néha elég nagy felfordulást tud maga körül csinálni. Legutóbb majdnem egy fél utcát lerombolt az őt üldöző házi kedvence a nagyúrnak, ha nem megy oda M'Lady már rég Pupikaja lenne belőle, vagy legalábbis lábkenőcs.

Befejezve a gyors öltözködést még egy kicsit a vendég elé lép és felnézve rá félrebillenti a fejét, majd suttogó búgó hangot kiadva magából simul hozzá.

-Oh persze és ne felejtsük el hogy idegen, a földről...

Mivel manapság eléggé megcsappant a földi kapu forgalma, így talán ez a leghasznosabb információ.

-Na de.. hagylak is menni..

Löki el magát a másiktól és fordít neki hátat, majd az ágyhoz ballagva fekszik végig rajta.

by Astoroth Onis Pént. Márc. 21, 2014 7:08 am

*Emberi célpont? Érdekesen alakulhat. Persze, akadnak bőven leírások, hogy miként néznek ki. De messze nem ugyan az, mint élőben látni egyet. Tényleg olyan könnyen sérülnek? Tényleg nehezen tűrik a napfényt? Azt is mondják, hogy mindenféle ételre azt szokták mondani, hogy olyan az íze mint valami csirkének. Amikről azt olvasta egy grimoire-ban, hogy hüllő szerű lényekből átalakult madarak. Talán van nála egy-két ilyen. Akkor pedig jóval több pénzre tehet szert, mint ha csak egyszerűen elkapná. Szinte biztos, hogy meg kell majd ölnie, ha van nála ilyen lény. Nehogy véletlenül másnak is adjon, még a végén kiszoríthatnák a monopol helyzetből. De nagyon előreszaladt a gondolataiban.*
-Rendben, ez tényleg érdekes információ. Sokkal leszek ezért az adósod.
*Tovább nem is foglalkozik a nővel. Az üzlet az mindig fontosabb. Főleg, ha beindíthat egy ilyen....csirke üzemet. Összekapva magát indul meg először is a bolt felé.*

by **Miflansionia Karlikovszky** Pént. Márc. 21, 2014 7:25 am

És már rohan is, na szép, se puszi se pá.
-Pasik.. sokkal hát.
Nyafog utána, hisz hagyta pőrén még talán az ajtót se csukta be maga mögött, még ilyet. Feltápászkodva utána lépdel és néz ki a folyosóra fejét ingatva, vigyorral az arcán nézi ahogy elhagyja az épületet. Bolondok mind, nevet fel, majd visszatér napi teendőihez, vagyis végignyúlik az ágyon és álmodozni kezd, szövöget, mint egy pók, növeszti a körmét, babrál a hajával, kezén a bőrt leolvasztja, majd visszahúzza, el van a gyerek ha játszik és nem látja senki.

Folyt köv..

by Ajánlott tartalom

Vörös Báró - KALAND TOPIC

Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC

Re: Vörös Báró - KALAND TOPIC