Üvegház - KALAND TOPIC

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Morreina Lythatai' on Kedd. Aug. 13, 2013 9:20 am

First topic message reminder :



AIYANA


06:23



Érzékeidet már-már teljesen eltompítja a virágillat melyet a kis köves út elején is lehetett érezni. Acélváros mocskos rengetegében ez az egyetlen hely ahol nyugalmat találhat az ember. Szeretted volna újra érezni a természet közelségét, kicsit kiszabadulni a káoszból. Tudtad, itt biztosan egyedül lehetsz.
A városi mendemondák szerint egykor egy lepretin mester építette az üvegházat melyet a városnak szánta. Ám a rossz nyelvek szerint nem csak egy nagylelkű ajándék volt az öregtől. Sokan úgy vélték furcsa, tiltott-titkos kísérleteket folytatott az üvegház alatt, morkálokat megszégyenítő kegyetlenséggel szedve áldozatait az éjszakában. Elkapta volna egy démon, mely lelkét megfertőzte? Vagy csak haragosai költötték a rémmeséket? Annyit sikerült elérniük, hogy az öreget börtönbe zárják, s az üvegházat elkerüljék. Te sem a hivatalos úton érkeztél meg. A többi városi vagányhoz, unatkozó kölykökhöz méltón az egyik meglazult fémdeszka repedései között kúsztál be. Nem igazán hiszel ezekben a mesékben, úgy hiszed ha valaki, hát te megéreznéd ha lenne ott valami gonosz. Ráadásul a tigrised sem rettent meg. Az állatok pedig megérzik a nem evilági entitásokat. Igaz? Játékos mód elterülve a fűben, tappancsaival kiscica módjára pofozgatva az egyik bokor kiálló ágait, felszabadultan élvezi a kert nyugalmat. Legfeljebb amiatt aggódhatsz, hogy belefekszik egy eldobott szerszámba vagy régi használati tárgyba. Kísérteties jellege miatt nem járnak sokan erre, de az évek rajta hagyták a nyomukat a területen. A megvadult természet mely teret hódított magának, s mit csak a szemetelő városiak ostobasága szennyezett be.
Már csak azt kell eldönteni, hogy mi lesz a következő lépés.


A hozzászólást Morreina Lythatai' összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 23, 2013 5:55 am-kor.
avatar
Morreina Lythatai'
1. szint

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2013. Aug. 02.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down


Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Mr. Kurtz on Szomb. Jan. 04, 2014 3:22 am

- Dzsun-gel? Dzsun-gel?! - végül a közbeszólásodnak sikerül elérnie, hogy a kis fickó újra rádöbbenjen a jelenlétetekre. De hogy vígasztaló hatással volt-e rá, az legalábbis kétséges. A rád szegeződő tekintete ugyanis a létező legnagyobb megdöbbenést tükrözi egy kis megbántottsággal vegyesen.
- Ez egy ü-veg-ház, kis-asz-szony! - a hangsúly alapján ezt akkor is szótagolta volna, ha nem beszélne egyébként is szaggatottan. - Kert! Nem hol-mi... dzsun-gel! Vagy-is-hogy... - sóhajt fel újra elkámpicsorodva. - ...an-nak ké-ne len-ni-e. I-ga-zán nem ér-tem, mi tör-tén-he-tett itt a mű-sza-kom óta... Meg-bo-csájt, kis-asz-szony?
Azzal, mintha újra sikerült volna összeszednie magát, aránylag határozottan beljebb csörtet az épületbe. Néhány méterre az ajtótól megáll, olyan pózt vesz fel, mintha a tüdejét igyekezne levegővel teleszívni - a mellkasa a duplájára tágul, mintha felfújnák - és elkezd falrengető hangerővel üvölteni.
- E-GYES, KET-TES, HÁR-MAS, Ö-TÖS, HA-TOS, HE-TES KER-TÉ-SZEK! A-ME-LYI-KŐ-TÖK A LEG-KÖ-ZE-LEBB VAN A KET-TES KI-JÁ-RAT-HOZ, A-ZON-NAL JE-LENT-KEZ-ZEN! IS-MÉT-LEM...
És valóban elbömböli ugyanazokat a mondatokat még kétszer. Mikor végez, a mellkasa visszasüpped, és ettől egy pillanatra szinte még kisebbnek tűnik, mint eddig... Egy apró lénynek, ami reménykedve fülel az üvöltözése után maradt néma csöndben.
Válasz semmi.
- Nem ér-tem... - a hangja szinte suttogásnak tűnik az előbbi után. -- I-ga-zán nem ér-tem... Bo-csás-son meg, kis-asz-szony, en-nek kö-te-les-sé-gem u-tá-na-néz-ni. - fordul végül vissza hozzád. Ezek után néhány pillanat habozás következik, mintha egy nem éppen egyszerű döntést igyekezne meghozni, végül... - Öhmm... Vol-na ked-vük ve-lem tar-ta-ni? Azt hi-szem, eb-ből még nem le-het nagy baj.
avatar
Mr. Kurtz
Mesélő

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2013. Nov. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Aiyana on Pént. Jan. 10, 2014 12:46 pm

*Csak finoman vállat von a sértettségre, hiszen nem annak szánta, szerinte a trópusi növények igenis nagyon szépek és igen egzotikusak*
-Jó akkor üvegház. *adja meg magát, nincs kedve vitatkozni Négyeskével, és engedi, hogy menjen a dolgára, nem kötekedik, és neki így is tetszik az egész. Kaland, móka, barátok.*
*Tanulmányozza a növényeket így is, teljes átéléssel, a kiáltásra azért befogja a fülét, és nézi, hátha jönnek rá, de meglepi, hogy nem is jelentkeznek. Ő ugyan úgy gondolja, hogy csak más dolguk van éppen, de Aiyana nem éppen. Kezd ébredezni, eddig az unalmas kis haveri túra annyira untatta, hogy megpihent, de részéről az eltűnés és a hallgatás, az nem éppen az angolok tea délutánját jelenti. Itt van valaki. Vagy valami. És ez nem véletlen. Na végre, valami igazi izgalom, nem csak animés rózsaszín pónin lovagló hercegek ábrándja. Csak aztán nehogy mégis azzá alakuljon. Lily ugyan mit sem sejt, de testén pár apró változás érzékelhető, a hófehér hajban néhány fekete tincs jelenik meg és így kicsit inkább szürkéssé válik az árnyalat. Valamint a hátán is ébred az őrző szimbólum és mivel a ruhája hátát már kiégette, ott is láthatóvá válnak a cseresznyevirág szimbólumok, de nem erősek, épphogy csak derengenek. Amikor Négyeske kérdez, Lily válaszol, és még mindig töretlen lelkesedéssel*
-Természetesen! Semmi akadályát nem látom. Izgalmasan hangzik!
*Izgatott, kíváncsi és csillog a szeme a lelkesedéstől*
-Parancsoljon Uram, csak vezessen és én majd követem.
*kis bohóckodással meg is hajol, mint valami piperkőc bájgúnár, aztán nevet kicsit, és ha Négyeske elindul, hát közel marad és úgy követi*
avatar
Aiyana
1. szint

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2013. Aug. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Pest

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Mr. Kurtz on Szer. Feb. 05, 2014 7:10 am

Szemrebbenés nélkül viszonozza a meghajlást, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne ilyen helyzetben hajlongani, majd megfordul és nekivág az összefonó növényzetnek.
- Er-re pa-ran-csol-jon, kis-asz-szony! - számára és természetesen a tigris számára nem okozna kifejezett gondot a dzsumbuj, kisebb, erre alkalmasabb termetükkel könnyen elmanővereznének a sűrűben is. A kis fickó azonban rád is gondolhat, mert amerre mentek, kezei végigsimítanak a növények levelein, szárain, alkalmanként virágain, azok pedig illemtudóan visszahúzódnak az ágyásokba az emberke hangtalan parancsnak engedelmeskedve. De a roncsréteget, ami félig fagyott hótakaróként borítja az üvegház ösvényeit, ez sem képes eltüntetni.
Végül egyre beljebb keveredtek, a Négyes pedig mintha egyre határozottabb lenne az úti célotokat illetően. Úgy emeli fel a fejét, mint valami abszurd vadászkutya, amelyik szagot fogott, a legkevésbé sem zavarja, hogy térdig gázola a törmelékben, még a növényeknek is alig van idejük félrehúzódni előle. Márpedig azokból egyre több van körülöttetek. Mindenféle egzotikus, trópusinak tűnő lágyszárú, bokor, cserje, kisebb-nagyobb fák is, mind dúsan burjánzik a láthatóan dús talajban, nem egy pedig éppen most nyitja legkülönbözőbb méretű, színű, alakú, ám egyformán erős illatú virágait.
Végül némi kanyargás után sikerül eljutnotok az épület túlsó faláig. Errefelé már láthatóan erősödik a „szag”, amit a kis gólem követ, úgy szedi a lábát, hogy szinte futnod kell mögötte a tempó tarásához. A törmelék egy bizonyos foltja felé veszi az irányt, ami gyanúsan barnállik a sokszínűségben…

- Ket-tes! Ma-gya-rá-za-tot kö-ve-te-lek! - csípűre vágja gyerekkéznyi ökleit, és látható ingerültséggel várakozik. Eltelik egy perc… Majd még egy. Semmi. A Négyes dühe láthatóan apránként elpárolog, hogy átadja a helyét a bizonytalanságnak. - Ket-tes? Ket-tes…?
Beesett vállakkal, nehézkesen ballag oda a barna színfolthoz, letérdel mellé, és tétován kotorászni kezd benne. A keze a földből itt-ott még felismerhető formákat fordít ki: egy ujj, egy arc részlete…
- Ket-tes…? Ket-tes…?

//Ééés újfent elnézését a késésért, ezúttal már tényleg ez volt az utolsó (vagy legalábbis erősen törekszem rá).//
avatar
Mr. Kurtz
Mesélő

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2013. Nov. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Aiyana on Hétf. Feb. 24, 2014 10:46 am

*Meglepetten, kíváncsian ám mégis lelkesen követi Négyeskét. Kedveli a növényeket, néha egy-kettőt ő is megérint, mert nem tud ellenállni nekik. Roncsok. Valami miatt sajnálat ébredt benne. Sajnálja, hogy azok amik egykoron "éltek" most már az enyészeté lettek. Illatok. Bódító, friss, természetes. Igen egysíkúvá vált ő ezzel, mert nem győz szimatolgatni. Kedveli az ilyen egzotikus illat felhőket. Aztán célt érnek. A kis barátja félre húzódik, de ő segít Négyeskének akár földet kaparni, még a körmeit sem félti, de szeretné ő is megtalálni Ketteskét is, nem szeretné ha ő is az enyészet martalékává lett volna. Zavartan érinti meg ő is a "kezet" és az "arcot" már ha szabad, és a szeme, hirtelen fátyolossá válik. Könnyek bújnak meg a sarkában, nem hullajt sokat, hiszen az igazi fájdalom nem az, amitől könnyes lesz a szem, de az a pár ami neki felbukkant, ragyog mint a kristály, igazak és tiszták. Tényleg sajnálja, hogy baja esett a kis robinak...*

// Most én tartozom bocsánat kéréssel, elkészítettem már egyszer a postot úgy 7.-e körül, csak épp elküldeni felejtettem el. Mea Culpa. Nem fordul elő többet.//
avatar
Aiyana
1. szint

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2013. Aug. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Pest

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Mr. Kurtz on Pént. Ápr. 25, 2014 8:37 am

Négyes elkeseredett, zavarodott arccal bámulja az ásatás kibontakozó eredményét. Mozdulatlan marad, és miután nem kap választ a szólongatására, szótlan is. Ki tudja, a kis gólem képes-e olyan érzelmekre, mint a gyász, mindenesetre valami gyanúsan arra emlékeztető dolog üli meg az arcát ezekben a pillanatokban.
Aztán lassan felnéz rád.

- Mi… tör-tént itt, kis-asz-szony? Mi?
Felpattan, és elkezd fel-alá járkálni a növények által meghagyott, alig két méteres szakaszon. Láthatóan felindult, mert valósággal hadonászik beszéd közben, és az elkeseredettség és a remény valami fura keverékével néz rád.
- Há-bo-rú? Lá-za-dás? Itt min-den el-kép-zel-he-tő. - int körben enyhén megvetően, láthatólag az egész, üvegházon kívüli világra utalva.
- Mi-kor in-ak-ti-vál-tam ma-gam, még min-den rendben volt.   - a kis fickó olykor átmegy monologizálásba, ahogy hangosan töpreng menet közben. – A Mes-ter e-gye-dül ha-gyott min-ket, de min-den rend-ben volt. A töb-bi-e-ket ta-lán a tö-meg…?
Ahogy oda-vissza gázol a romokban, lassan barázdát alkot közöttük, de nem tűnik úgy, mintha bármit is észrevenne, ami nem tartozik szigorúan a problémához.
- De ak-kor a nö-vé-nyek… Nem ér-tem. Min-dig i-dő-ben ak-ti-vá-ló-dom. Ez nem for-dul-hat e-lő. Kis-asz-szony! – torpan meg végül, és néz rád kerek szemekkel. – Mi-kor va-gyunk?
Roppant furcsán hangzó kérdés, és talán még furcsább, hogy nem várja meg a választ. Ehelyett határozott léptekkel elkezd visszafelé trappolni az ösvényen, amin jöttetek, és mentében végigsimít a növényeken. Érintése nyomán mágiára utaló fény dereng föl, és a kis fickó minden ilyen simítás után komorabbnak tűnik. Alig pár méter kell, hogy a zord elhatározás chibi verziója üljön ki az arcára.
- Kis-asz-szony! Ez most ne-héz hely-zet. At-tól tar-tok, nem ve-zet-he-tem kör-be. Fon-to-sabb dol-gom van. Meg kell ta-lál-nom a Mes-tert!
És elcsörtet kifelé. A tigris halkan felmordul és kérdően néz feléd. Eddig mintha tetszett volna neked a kis kertészgólem. Most vajon követed, vagy hagyod menni a vakvilágba?

//Tömören: érettségi időszak. Bár ne lenne. De legalább már óráim nincsenek, az igazán haldoklós rész véget ért, így hellyel-közzel azért leszek.//
avatar
Mr. Kurtz
Mesélő

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2013. Nov. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Aiyana on Pént. Máj. 02, 2014 5:42 am

*letérdel a földre Ketteske mellé, és bár némaság burkolja őt is, a könnyek azok lassacskán bár, de csak folydogálnak az arcán, aztán ráhullanak Ketteske valamikor tán boldog ábrázatára. Előhúzza a zsebéből a kendőjét és óvatosan törölgeti le róla, nehogy megsebezze még ezzel is. Amikor Négyeske rápillant, észre veheti, hogy Lily is kicsit elszakadt a valóságtól, elzárkózott és csak maga elé bámul, meg tehetetlenül simogat egy halott robotot és valamit dudorászik. Zavart. Lehet. Bolond? Tuti. Normális? Soha.
A kérdésre felnéz, de nem is válaszol, nem is igazán tudna. Túl mély a gyász, pedig nem ismerte a kis áldozatot. Amikor Négyeske nekikezd az útnak és az úti monológoknak, ő is felkel a földről, egy utolsó simítással búcsúzik el Ketteskétől aztán követni kezdi Négyeskét.*

-Nem hagylak magadra. *sötét és keserű mosoly, no meg erőltetett de mosoly.* Nem hagyhatjuk, hogy ez történjen, ez nem igazság. *súgja még az orra alatt. Az aurája elég zavarossá és sötétté vált, Aiyana haragos. De miért? A tigris is értetlen, Lily feldúlt. Mégis mi folyik itt? Valaki nem elégszik meg azzal, hogy fizikailag bántalmazza a kis porszemeket és a lelküket akarja magának begyűjteni? Meglehet. De Lily fejében ilyen gondolatok nem, csak olyanok szánkáznak, hogy majd hogy adhatja meg a végtisztességet Ketteskének és milyen színű virág adományozása az illő.*

/Semmi gond, az fontosabb, arra koncentrálj. Szvsz nyáron is lehet majd folytatni, úgy is nemsokára nekem is vizsga időszak lesz/
avatar
Aiyana
1. szint

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2013. Aug. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Pest

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Frog of Destiny on Csüt. Aug. 21, 2014 8:02 am

Bár eddig sem volt könnyű követni, Négyes most olyan tempóra kapcsol, hogy szaladnod kell, ha tartani akarod a lépést. Márpedig jobb, ha nem veszíted szem elől, mert mintha már nem is azon az ösvényen haladnátok, mint az előbb. A kis gólem időnként olyan mozdulatot tesz, mintha megsimogatná egy láthatatlan barátját, aztán hirtelen befordul ott, ahol addig áthatolhatatlan dzsumbuj terpeszkedett. Mikor odaérsz, látod, hogy a szűk nyiladék másik oldalán egy másik csapás kanyarog. Ahogy bekukucskálsz, először szinte arcon vág valami új, nehéz és édes illat. Elborítja az elméd, magához öleli, végigsimogatja, hogy akaratlanul teszed meg azt a pár lépést előre, ami levisz az útról az eddig nem látott virágokkal borított lugasba. Ahogy átlépsz az indák boltíve alatt, mintha valami megcsiklandozná a nyakad, mintha szellő kapna a hajadba, egy kicsit meg is tántorodsz és a kis légáramlat szétzilálja az előbb még oly részegítő illatot. Zavartan oldalra tekintesz és hatalmas, majdnem ember nagyságú virágot látsz alig két méterre. Szirmai belül vörösek, kifelé fokozatosan fordulnak napsárgába. Most mintha kissé összébb csukódnának…

Nem vagy biztos benne, hogy nem az izgalom játszik az agyaddal, de nem sok időd van gondolkozni, mert a kis gólem máris eltűnik a szemed elől. Tigrised pár lépéssel előtted, Ő persze könnyen bírja a nagy szaladgálást, téged viszont még visszatart az előbbi érzés. Lassan tisztuló értelemmel hátranézel és látod, hogy ahol befordultatok, ott már mindent újra eltakartak a zöldellő ágak, takarónyi levelek. Ez eldönti, merre mehetsz tovább, de hogy sietsz-e önjelölt vezetőd után, vagy engedsz a kiváncsiságodnak és megnézed magadnak ezeket a furcsa növényeket, már rajtad múlik.

/Szia, ha megengeded, mostantól én igyekszem izgalmassá tenni az Elassilon töltött idődet :-) /
avatar
Frog of Destiny
1. szint

Hozzászólások száma : 2
Join date : 2014. Aug. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Aiyana on Szomb. Aug. 23, 2014 8:02 am

Követi a kis robit, hogyne tenné. Megtört az ő lelke is, és ezt Lou érzi. Az őre tudja, hogy kezdi elveszíteni a kontrollt Lily, és Amaya ébred. Látható. Ó de még mennyire. A szeme. Megváltozott a tekintete. Máshol még nem, de a tekintete sötétté vált, és a szája hiába görbül sírásra a széle mégis sötét mosolyról árulkodik. Új helyszín. Új illat. Lily ébred, Amaya megveti a rózsaszín felhőket, visszahúzódott. Lou elment. Csak az a virág maradt. De mi az? Teljesen összezavarodik. Illat. Virág. Vissza alakult, kitisztult a tekintete. Acélkék szempár néz már a virágra és "magatehetetlenül" nyúl a virág felé. Meg akarja érinteni. Érezni. Arra vágyik, hogy valaki hozzá érjen, legyen vele. Tudni akarja, mi ez. Hogy hol van és mi bűvölte meg őt ennyire. Lou hiánya sem zavarja meg. Egyedül akar lenni. Szabadon. Felfedezni. Feledni. Talán a kis Ketteske szelleme is békére lelt itt. Talán ő is megtalálja azt, amit neki szánt a sors...

/Természetes, amennyiben téged sem zavar hogy a karakter valódi ébredése még némi időbe kerül... ;-)/
avatar
Aiyana
1. szint

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2013. Aug. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Pest

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Frog of Destiny on Kedd. Aug. 26, 2014 12:51 pm

Ahogy közelíted a kezed a szirmokhoz, mintha egyre homályosabban látnál. A körvonalak elmosódnak körülötted, elvesznek a kontúrok és összefolynak a színek. Ha lettél volna már nagyon részeg nehéz vörösbortól, most ahhoz hasonlítanád az érzést. Ahogy szemeddel vizuális kapaszkodót keresve körülnézel, egy pillanatra megbillensz, egyenesen a virág felé. Egy pillanatra minden éned fölött átveszi az uralmat az egyensúlyát vesztett ember, aki ösztönösen támaszt keres. Kalimpáló kezed először a hatalmas, rúzsvörös szirmokra csap le. Mintha áram csapott volna beléd, rándulsz össze, de egyszerre újra mindent élesen látsz, csak éppen már nem ugyanott vagy. Helyileg igen, ezt látod, a buja káosz és a hatalmas virág a helyükön maradtak, de a levegő, a szél, a homályos nap az égen… valami más. Nagyon más.

Ez az érzés csak fokozódik, mikor lépteket hallasz a növényfal túloldaláról, ahonnan érkeztél. Többen mozognak odaát, minden lépésnél fém csörren. Nem lopakodnak, de az az érzésed, hogy óvatosan mozognak. Nagyjából veled egy vonalban torpannak meg a zöld fal túloldalán. Halk tanakodást hallasz valami idegen nyelven, vagy csak nem ismered föl a tompán átszűrődő szavakat, de a hideg így is végigfut a hátadon és eszedbe jut, mi történik, ha azok odaát bejutnak ide. Szabad neked egyáltalán itt lenned? Mi van, ha bántani akarnak? Lépsz egyet hátra, gyorsan próbálod eldönteni, mi legyen, de az események megelőznek. Parancsszavak csattannak odakintről és a hatás illik a hanghordozáshoz, mert az előbb még átláthatatlan szövedéken vakító fények nyitnak hasadékokat. A résekbe rögtön kardok villannak, pillanatok alatt szorítva vissza a meggyengített bozótot és a zöld cafatokat tépve-taposva három pokolfajzat ront feléd. Sikkantva ugrasz hátra, persze hanyatt esel és fenékre ülve, az ijedtségtől mit sem törődve az így szerzett horzsolásokkal, még pár lépést kotorsz hátrafelé. Amikor végül a kezed is kiszalad alólad és végképp elterülsz, végre az értelmes gondolatok is kapnak egy szusszanásnyi időt és tudatosodik benned, hogy mit is látsz.

Mindhárom lény tökéletesen megfelel annak a sztereotípiának, amit még a Földön az ördögökről hallottál. Fejüket szarv koronázza, alatta hangsúlyos szemöldökök alatt sárga és vörös szemek villannak éberen. Karvalycsőrszerű orruk alatt a szájukban hegyes fogak sorakoznak, amiket, akkor úgy érzed, direkt a Te elfogyasztásodra növesztettek. Ezeken kívül első benyomásra humanoidnak tűnnek, szinte hiányolod a hosszú farkat és a szárnyakat. "Morkálok", súgja valaki belülről, egy régi ismerős lehet, az arcát nem látod, a hangját nem ismered föl, de talán ő mesélt valamit róluk. Veszélyesek, erre biztosan emlékszel, de ha nem emlékeznél, most megjegyeznéd egy életre. Ketten talpig fekete páncélban, kezükben karddal merednek előre, mögöttük egy nem kevésbé elrettentő, de legalább jobban öltözött példány könnyebb bőrpáncélban, kezében faragott, lila fényekkel halványan pulzáló, fekete bottal morog valamit a kampós orra alá. A lexikonban a "Veszélyes" címszó alá mehetne a kép illusztrációnak. Mindezek ellenére még életben vagy.

Sőt, mintha éppen félned sem lenne okod. A három lény ugyanis nem törődik veled. Észre sem vesznek, pedig majd kiesik a szemük, úgy figyelnek, látszik, hogy harcra készültek. Így jobban megnézve egyikük páncélján több horpadást is látsz, amiket azért még egy ilyen vad kert sem indokol. De téged ezek szerint nem tekintenek ellenfélnek, tudomást sem vesznek rólad, csak lesnek, miközben a hátul álló példány morog egy darabig. Már éppen kezdesz magadhoz térni a sokkból és elgondolkozni azon, hogy most mi legyen, mikor elhallgat a morgás és a fekete bot előre int. A két fegyveres el is indul, harcra készen, de két lépés után, mintha falnak ütköznének, megtorpannak. Szemük lehunyódok, majd mikor újra kinyílik, már tág pupillával, átszellemült arccal eresztik le a kardokat és forognak körbe, mosolyra emlékeztető grimasszal arcukon. Értetlen tekinteted az övékkel együtt téved a hatalmas virágra, melynek szirmai most még hatalmasabbra nyíltak és ütemesen lüktetnek. A két morkál máris a virág előtt állnak, egyre közelebb hajolva, mintha bele akarnának szagolni. Nagy igyekezetükben minden óvatosságról megfeledkeznek, így az sem zavarja őket, hogy fürge indák, melyek valahonnan a virág alól kanyarognak elő, már körbe is fonták a bokájukat, már a térdüket kötözik, már a derekukat ölelik, már a mellükön, a torkukon kígyóznak… a hörgések egészen halkak, a fröccsenő vér nagy része szinte nem is látszik a vörös szirmokon, csak a csigolyák reccsenéséből döbbensz rá a helyzet iszonyúságára. A harmadik morkál mintha még küzdene, arcán tusakodás látszik, feszesen áll, mint akit húznak, de nem akar menni, de aztán az ő elméje is megadja magát a láthatatlan erőnek és a virág felé lép. Az indák újra elindulnak…

Ennyi idő kellett, hogy megtaláld a hangod. A belsőd egy tomboló káosz, képek, hangok és érzések kavarognak benned és e pillanatban fogalmad sincs, hogy Te kis is vagy és mit keresel itt, de a sikításhoz szerencsére erre mind nincs szükség. A saját hangod rendet vág az elmédben, félresöpri az őrület mélyéről a józan eszed felé nyújtózó csápokat és utat enged az ősi parancsnak: menekülj! Ahogy felugrasz, hajad az arcodba csapódik. Kisöpröd a szemedből, egy pillanatra minden elkenődik, nyilván a könnyek, még egy mozdulat, hogy tisztán láss…

…és sehol semmi. Sem tekergőző indák, sem haldokló morkálok, a szétszaggatott növények helyén érintetlen, zöld fal. Nincs vér, nincsenek nedves reccsenések, nincs halál. Csak előtted a hatalmas virág, amit az előbb érintettél meg. Ahogy hátralépsz, lábad keményet tapint. Lenézel és a haragoszöld fű között egy fekete fémdarabot látsz pár centire kiállni a földből. Lehet, mondjuk, egy kard pengéje.

Orrodat újra megcsapja az édeskés illat.
avatar
Frog of Destiny
1. szint

Hozzászólások száma : 2
Join date : 2014. Aug. 16.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Aiyana on Csüt. Aug. 28, 2014 5:07 am

/ Csak a korrektség kedvéért: Előre jelzem, hogy a reagot elolvastam, de normális és épkézláb választ alkotni a jövő hét közepéig nem igazán áll módomban, mert az egyetem egy kicsit le fog foglalni. A váratásért elnézést kérek előre is, és ígérem: azért majd igyekszem!/
avatar
Aiyana
1. szint

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2013. Aug. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Pest

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Aiyana on Szomb. Szept. 27, 2014 7:58 am

Aiyana kezdi veszélyesnek érezni azt, hogy Lilyt magára hagyja akár egyetlen pillanatra is. Mivel ezen a helyen "valami" vagy "valaki" megtörte a pecsétet, amit eddig magán hordott. Jó is és rossz is. Jó, mert szabadabb, de rossz, mert bármikor lelepleződhet. És úgy tűnik ez a növény a másik arcát nem bántja ugyan, de ha megmutatja, hogy milyen is ő valójában, akkor abból komoly háború is kirobbanhat a világok között. Minden világ haragja felébredhetne. És lehet az apja sem csokit osztana az ellenfél katonáinak ha megtudná, hogy mi történt a lányával. Amida eddig sem kivételezett senkivel. De az is igaz, hogy rendszerint csak úgy ragadja el a lényeket a világokból, ahogyan az a sors könyvében meg volt írva. A másik oldal sem biztos, hogy Ko-no-Hana a tavasz istennője is szó nélkül hagyná azt, ha ehhez a különös leányhoz hozzá érnének. Lily mióta csak megfogant magában hordozta a jót és a rosszat, ahogy mindenki más is. Aiyana gondolatai is összezavarodtak. Persze, talán zavarta, hogy nem onthat vért és nem bujálkodhat fűvel fával, de akármennyire is megvetette Lily gyermeteg botorságait, ő maga is élvezte. Rádöbben, hogy szereti a másik felét is, csak meg kellene mutatni neki azt, hogy ki is ő valójában, ne csak a tanítások szerint éljen. Ez a sárga köves út, már elég lejárt mese. A saját életét kellene élnie, nem csak azt, amit már "megalkottak" mások.

Édes illat. Kellemes. De vajon kinek? Mit érezhet Lily és mit érezhet Aiyana? Vagy a döbbenet ami magával ragadta Aiyanát kezdi őket egy útra terelni? Virág? Vagy vér? Vagy mind a kettő? De miért haltak meg? Morkálok. Veszélyesek. De ők is léteztek. Valaki egyszerűen odadobta őket mint a kaját a kutyáknak. Nem érdemeltek ilyen halált. Ez nem igazság. Lily nem tudja kik és milyenek lehettek ők. De sajnálja őket. Letérdel a fekete fémdarab mellé. Nem ér hozzá, de könnyek csorognak az arcáról. Ezek emlékek voltak. Valaki emlékeket mutatott neki. De miért? Miért neki? És miért most? Miért így? Nem csak a morkálokat kínozta meg az irányító, hanem a növényt is. Mindenkinek és mindennek van szíve. Érez ő is. Mások életét, parancsok miatt elvenni kegyetlenség. Virágok vannak a hajában. Két darabot kihúz a hajszálak közül. "békítő, felszabadító" szavakat próbál súgni a virágnak, hátha meghallja és megadhatja azoknak akiknek ezt szánja. Az egyik virágszálat, egy csinos vöröses színűt a kard mellé helyezi le, hogy egy kicsit hozzá is simuljon. A másikkal felkel a földről, és ismét közelebb sétál a virág alakú bestiához és felé nyújtja. Tudja hogy él. Tudja hogy érez. És azt szeretné, ha tudná, hogy van még olyan ember ebben a világban aki megbocsát.

Aiyana kicsit zavarodottan rejtőzködik Lily szívében. Nem olyan buta ez a lány, mint ő azt gondolta. Tiszta a szíve és érez is. De nem tesz különbséget. Neki mind egyformák. Nem tartja helyesnek, hogy manipulálja a lányt, de valahogy ott lapul most benne is az, hogy lehet, hogy ez az egész nem csak emlék volt. Hanem üzenet, és menekülniük kellene. De mi van ha téved? Túl sok a kérdés arról, hogy mi volt és hogy mi lesz. Nem mutatkozik. Valahol mélyen őrlődik.

Lily pedig kitartóan nyújtja a virágot a bestia felé. Szeretné ha az ő lelke is megnyugodhatna végre.
avatar
Aiyana
1. szint

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2013. Aug. 10.
Age : 29
Tartózkodási hely : Pest

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Üvegház - KALAND TOPIC

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.