A város

A várost magát már igen messziről észre lehet venni, a folytonosan terjengő gőz és füstfelhő miatt, amit magából pöfékel. Közelebb érve már az olaj és a sikító fémek szaga is érezhetővé válik, amit már csak a városba érve lehet tovább koronázni az utcákon található, szanaszét heverő, vagy éppen csordogáló mocsokkal. A látogató hamar ráérezhet, hogy a város törvényei között nem a környezet védelme élvezi a prioritást. Csupán csak két tisztább ponttal rendelkezik, ami közül egyik a város közepe, ahol a kaszinók, fogadók, szórakozóhelyek és egyéb csalogató létesítmények helyezkednek el, a másik pedig a Lepretinek egyik kísérleti területe, ahova a véletlen folytán olyan vegyszerhulladékot sikerült elásniuk, aminek következtében egy nagyobb parkocska nőtte ki magát a föld alól. Azóta is vakargatják a fejüket, hogy ez miként történhetett. Acélváros két fő mozgatórugója az olaj és a gőz. Mindkét energiaforrás a Morkalok kezében találhatók, így tulajdonképpen ők a város mindenhatói, mikor éppen nem egymás hátába igyekeznek tőrt döfni és megforgatni azt. Mellettük csupán a Dvergaroknak, akik a rendfenntartásért és az alkohol fogyasztásért felelősek és a Lepretineknek, kik pedig a városfejlesztésért és az ebből adódó károk rendbe hozásáért dolgoznak, van beleszólásuk a városirányításba, egy bizottság keretein belül. Acélváros mint nevéből sejteni lehet, főleg a fémek megmunkálásában és hasznosításában jeleskedik. Mi több, szinte minden gépiesítve és automatizálva van és ez alól a város lakossága sem kivétel.

*Kilépve a kocsmából vigyorogva nézi a kis dvergárok szaladgálást és csak néha teszi ki a lábát, hogy egy-kettő az utca kövét felnyalva csússzon tova visítva, mint egy kismalac. Bolond nép, de szerethető a sok marhaságuk. A nők szakállviselete mondjuk egy kissé fintorgásra okot adó dolog, de ezt még el lehet nézni nekik. elmélázva a kis impeken lassan elindul hazafelé, csúszkálva és a havat rugdosva maga előtt. Kéne szereznie egy ilyen kis szolgát magának is. Vajon ha lenyúlja és betanítja, akkor megtarthatná? apja nem biztos hogy örülne neki, de hát egy háziállat csak jól jönne, főleg ha félértelmes. A mellette elfutó akármiket megbámulva dől neki egy falnak, majd az égő csikket egy arra járó felé pöckölve, dörzsöli össze tenyerét és indul meg egy virgácsos kergető felé, hogy beszerezze magának. Mögé lépve, mikor amaz épp egy gyerek haját cibálja kapja el a nyakánál fogva és próbálja felemelni.*

*Arrébb löködve lábával a dvergár kölköt lép Nair is egyet hátra és eltartva magától a kalimpálózót, összeszorított fogakkal rázza meg.. sőt egész pontosan folymaatosan rázza, míg az övéről le nem tudja akasztani szabad kezével a nyílpuskáját.*
-Nyughass már te kis dög..
*Ha sikerül előkaparnia a fegyverét, annak fém részével próbál az imp fejére mérni egy közepes ütést, hogy a koponyáját azért ne szakítsa be, de érzékenyen érintse. Közben a rázogatást csak egy pillanatra hagyja abba, amíg céloz a buksira, de utána folytatja, arról meg már nem ő fog tehetni, ha kissé debil lesz az áldozat. Remélhetőleg több imp nem nagyon van a közelben.*

*Még jó hogy nem összetartó nép, bár a sárra némileg köpköd, már pedig mert ha az arcára került, akkor nagy valószínűséggel a szájába is. A dvergár kölyökre rámorog és hátat fordít neki. Kicsit még rázogatja az impet, majd visszaakasztva övére a fegyvert, majdhogynem zsebre dugja a démonivadékot és fütyörészve elindul haza. Nagyjából, mert a torkánál fogva lóbálja, persze a bajszot azt letörli róla, mert ez már az övé és azt meg ne firkálják össze huligánok. Befordulva egy utcasarkon és átlépve pár rozsdás alkatrészen egy falnak dőlve csúszik le a földre és veszi szemügyre szerzeményt, majd egy fém karral böködi, nehogy már ha magához tér őt harapja meg, lehet hogy fertőző.*
-Na.. kelj már fel..
*Pofozgatja szinte anyai gyengédséggel. Erősen fogva a torkát, nehogy kiszabaduljon, próbálja úgy helyezni ujjait, hogy távol legyenek a hajlásszögtől, de még ne fojtsa meg.*

*Nagy levegőt vesz és nem töri ki az imp nyakát, csak sziszeg mint egy vad kígyó és elkezdi rázni, néha fejre állítja, néha előre hátra, majd abbahagyva teljesen nyugalommal szólal meg, vérző kezét nézve.*
-Ha nem hagyod abba, a tépázásomat addig rázlak, míg bele nem döglesz. Érted?
*Böködi meg a kis mellkast a fém karral, majd hogy egyértelmű legyen megint lóbálni kezdi. Már látja hogy otthon szépen alkoholba dughatja kezét és kötözheti be, na nem mintha túl sokat változtatna megjelenésén, merthogy lábain is amúgy sok a kötés. Néha a rázogatás közben egy apró kokit nyom a bestia fejére. Csak tudná, hogy egyáltalán értik-e a morkál beszédet. Lehet kicsit egyszerűbb lenne, valamelyik magasabb szintű fajtárssal megbeszélni a dolgot, na de mi van ha magának követelné? Morfondírozása közben próbál némileg megszabadulni a nyáltömegtől is.*

*Úgy látszik érti, vagy legalábbis felfogta, így a rázogatás abba marad és Nair is félrebiccentett fejjel figyeli a krákogást, mi felettébb emlékezteti annak a lepretinnek a hangjára, akinek rálépett a to.. hm.. *
-Na jó.. engedek a szorításon, de ha próbálkozol, egyszerűen odaszögezlek a falhoz.
*Eldobva a fém kart, nyílpuskáját veszi szabad kezébe, majd ahogy mondta kissé enged a fogáson és lejjebb ereszti az impet, hogy a lába talajt fogjon. Kicsusszanni talán még nem tud, de levegőt fog kapni, egészen addig, míg nem áll szándékában elfutni.*
-Nyakrk.. micsoda elmés kifejezés a nyakra.. és nem, nem foglak elengedni.

*Körbenéz a földön, mikor az imp már nem kapálózik, majd egy kötelet keresve áll fel és .. na jó legyen. Szabad kezével megfogja a démon mancsát, majd maga után húzva rugdos fel pár szemétkupacot, míg meg nem találja, amit a nyakára köthet.*
-Na most megyünk haza.. mert az enyém vagy és nincs vita. Ha ellenkezel, leharapom a fejedet.
*Micsoda kiállás, közben meg egy démonfajzatnak sem tudna ártani, hiszen olyan édesen tudnak visítozni, meg azok a szép gülü szemek, na de hát ha ez kell nekik, csokinyuszi helyett. Fojtóhurkot tesz a lény nyakára, miközben félig tartja, így eltart a művelet, majd tíz percig. Közben csodálattal nézi a vöröskés szárnyakat, ahogy a hártyás részek véressé teszik az egész tájat, a kis hegyes karmokat, mikkel végigszántotta karját és hát nem tud haragudni rá.. annyira imádni valóak.*

*Lenézve a morcos kis pofira, és ahogy fuldoklik, szinte összefacsarodik a szíve, majd nagy levegőt véve hirtelen lenyúl és a grabancánál, vagyis hátul a nyakánál, felemeli és a hóna alá vágja.*
-Na jó.. még a végén fájni fog a lábacskád.. de aztán nehogy elmond valakinek. Megyünk neked szép kis ruhát venni, meg ne fázzál.
*Meg leginkább hogy meg ne lógjon. Ha nagyon bosszankodik, vagy harapni próbál akkor a feje tetejére koppint, de amúgy nem igen foglalkozik vele, annál is inkább nem, mert kimásztak a nyílt utcára és hiába ha sötét van, még náluk is megnézik, ha valaki magában beszél.
Nem messze a kocsmától tud egy boltot, ahol szinte mindent meg lehet kapni. Hátha van démon nyakörv is, ki tudja ezek a lepretinek miket gyártanak. Csak pár saroknyira és már meg is látja.. reméli nyitva is van. Ha netalán zárva lenne, akkor haza bandukol és egész éjjel szemmel tartja a kis dögöt, ha nem.. akkor benyit.*
-Hahó papi.. kisállatra síkörző mellényke, van?

*Hercehurcz éppen az esti pihenőjét tartja, félig belemerülve valami füstölgő zöld folyadékba arcával. Nagyot horkantva pattan fel álmából, hogy össze vissza pislogjon.*
-He?
*Kérdi jelentőség teljesen, majd figyelme az orcáján található vegyületre terelődik.*
-A fene vinné el. Hová tettem a semlegesítő folyadékot? Argh...hasztalan, hisz tudhatnád! Persze, hogy a külső héjon található, de melyiken?
*Nézelődik egy darabig, néha haragos pillantást vetve Nairra, mint a rossz diákra, majd korát meghazudtolva kezd el felfelé mászkálni az mindenfelé kanyargó polcokon.*
-Do-ré-mi...szorozva pível. Áhh..meg van!
*Keni be gyorsan bőrét valami sárgás zselével, ami láthatólag vissza akar jutni az üvegcséjébe. Majd újfent észre veszi Nairt.*
-Hát te meg ki vagy és mit szeretnél?

*Astoroth nagyjából ebben a pillanatban érkezik le az emeletről. Hercehurczra nem sok ügyet vet, megszokta már, hogy a lepretin néha a bolt olyan részeiről szólogat, aminek léteséről sem tud. Rég volt az már, hogy próbált kiigazodni a saját üzletén. Ellenben Nairon megakad a szeme, főleg a kis állatkáján. Lesüti a szemét, majd továbbra is nyugodt marad.*
-Hercehurcz. Megmondtam, hogy nem árusítunk élőlényeket, vagy bármit amire rá lehet erőltetni a lény szót, amíg nincsenek meg a megfelelő engedélyek. Legutóbb is hetekig járkálhattunk, miután vacsorára eladtál valakinek egy átok rákot. Kiskorúaknak meg főleg nem...
*Egy-két fenyítő gesztus után a lepretin felé részéről le is tudta a dolgot, majd az öreg foglalkozik az üggyel. Folytatja útját a pult mögé, ami megint mintha egy picit máshol helyezkedne. Megrázza a fejét, majd inkább felvesz egy újságot, hogy a napi híreket átböngéssze.*

*Hóna alatt, mint valami földi ölebet hurcolászva az impet, dől neki a pultnak és néha vakargatva fejét nézi a lepretint. Talán az egyetlen a fajtájában, akit nem akart még megrugdosni, vagy belefojtani a saját nyálába. Most is vigyorogva nézi ahogy fel s alá rohangál, totál értelmetlen szavakat pakolászva egymás után. Összesen ha kétszer volt eddig itt, akkor is csak apja nyomában kullogva, úgyhogy a bolt felépítése igen csak nagy csoda számára. Na igen, a bolond vénség élve szórakoztatóbb.*
-Lány vagyok és valami göncöt akarok a..
*Még eddig nem látta a ház tulaját és most is nagyot nyelve és száját nyalva nézi végig, ahogy pont ugyanolyan vehemenciával és idiotizmussal száguld végig a bolton, mint annak előtte Herce. Egyetlen különbséget vél felfedezni, hogy az idegen fajtárs és felettébb jól néz ki, főleg a szarvai tetszenek.. neki is kéne olyan, na meg ahogy hátat fordít Nairnak, sunyi kis mosollyal konstatálja hogy alsó fele is egész szemrevaló.*
-Khm.. na szóval, mivel amúgy sem vagyok kiskorú, egy olyan kütyü kéne, ami nem engedi vissza a síkjára.. ezt itten.
*Emeli meg az impet és ha kell akár kopogtat is a fején, hogy ne kapálódzón. Mintha az idegen morkál szavait fel sem fogta volna, az utolsó mondat kivételével, nem reagál rá és továbbra is Herce apóhoz beszél. Nem is szándékszik a másikra nézni.. mert ha jól néz ki, az csak bajt hoz a fejére.*

*Az öreg ugyan hebeg-habog valami, de a valóság az, hogy öt percen belül el fogja felejteni a kommunikációt. Nem mintha rossz lenne a memóriája, de idős korban kialakul a szelektálásra való hajlam. Így viszont nem tesz említést arról sem, hogy az említett rák csak az első keltetés egy mintapéldánya volt, a többi még lubickol a boltban...valahol.*
-Hova tettem őket?!
*Fordul körbe kissé remegve. Rosszat tenne a boltnak pár elszabadult átok. De a valamilyen nevű valami kiugrasztja ebből a gondolatmenetből.*
-Aaaa kütyüket...igen, a kütyüket. Bár, ahogy elnézem, erre igazából valami kenőcs kéne, igen ronda és nagy kelés.
*Aztán miután hajlandó feltenni a szagló szemüvege helyett a látót észreveszi, hogy az imp a téma tárgya.*
-Ja, hogy neki...Nyakörv az van valahol, ami itt tartja. De engedelmeskedni nem fog, ha csak nem értesz a démonológiához.
*Az imp mostanra igen nyugtalan lehet, vagy puszta passzióból talán, de próbálja kitépni magát a karokból, hogy lehetőleg a lepretin torkára vesse magát.*

*Kissé megnyugtató, hogy az öreg bizonyíthatóan nem foglalkozik démonok idézésével valahol a pincében. A többiről meg amúgy is tud, Sebastian kevésbé írtja a patkányokat, de mindig jóllakottnak tűnik. Kedves kígyó, parancsszavak nélkül is ösztönösen a nagyobb gondot jelentő lényekre vadászik. Bizonyára önző célokból, mert finomabbak lehetnek, mint a patkányok, de a lényegen nem változtat.*
-Honnan a frászból szereztél te egy impet? Mert, hogy loptad az is biztos, elvégre ha magad idézted volna, nem aggódnál, hogy visszaszökik.
*Leteszi az újságot, amúgy sem volt benne semmi érdekes, és Nair szavait figyeli. Talán érdekesebb dolgokkal szolgálhat, mint a napilap.*

*Most komolyan az átokrákokat kezdi el keresni az agg? Idegrohamot kapna, ha nem lenne vicces, de lassan már inkább fárasztó, mert egyre erősebben kell tartania a kis démont. Fél karját megfeszítve pisszegi le a kaparászhatnékját a dögnek, a másik kezével a halántékát kezdi el dörzsölni, hogy némileg nyugtassa idegrendszerét és ne ő essen neki a lepretin torkának, puszta sürgetési szándékból.*
-Kelés az a valami a nyakadon, amit fejnek hívsz papó..
*Motyogja az orra alá, persze csupán kedveskedik, dehogy akarja ő megbántani ezt a mókás valamit. A démonologiára kissé félre fordítva fejét hümmög.*
-Könyved van róla? Hogy kell az ilyeneket idomítani? Bár egyelőre elég lesz a nyakörv is. Te meg kushadj, vagy ledöföm a fejeddel a mellkasodat és.. mi?
*Kapja fel a fejét az újságos fickóra, majd megvonja a vállát.*
-Nem mondod?
*Vág elképesztően ironikus fejet.*
-Az utcáról.. Dvergár ünnep van, mindenhol ott vannak... egyel több vagy kevesebb.

*Kelés a nyakán? Megtapogatja, de nincs ott semmi különleges, vagy új. Bizonyára rosszul lát a morkál nő.*
-Könyvem? Miről? Vannak könyveink is persze...rögtön megnézem mi van raktáron, egy pillanat...
*Azzal el is tűnik a polcok között, vagyis a polcban, a nyakörv most lényegtelen, könyvekről van szó. Pár percnyi kotorászás után, mintha valahonnan a padló alól szólna elő a hang.*
-Áhh, meg is van. Bubós Bianka mágikus kifestője. Van valami alkimista badarság. Rovarszellemek?
*Hangos csörömpölés hallatszik lentről, mintha élethalál harc folytatódna, talán mintha valami füst is elkezdene felfelé szivárogni a padlóból.*

*Felhúzza a szemöldökét Nair kijelentésére felhúzza egyik szemöldökét, majd komótosan feltápászkodik, hogy meginduljon felé.*
-Azt kétlem, te kis pukkancs...
*Majd tovább haladva a nő mellett ajtót nyit, hogy legalább a füst kiszálljon, ha már a szerencsétlen imp nem teheti.*
-Remek...egy kölyök, ami egy faj szent ünnepéről démonokat lop. Ezt nevezem. Mintha a bolt látogatóinak a színvonala kissé hanyatlana. De legalább ez is információ, vehetsz egy cukorkát a pultról.
*Sétabotjával megkopogtatja a padlót.*
-Te meg ne dögölj ott nekem, így is fura szaga van a boltnak. Hátha még egy lepretin kezdene el rothadni alatta.

*Mikor épp nem látja senki, megsimogatja az imp fejét, majd a lepretin után kiabál.*
-Démonologiáról keress könyvet.. te marha.
*Suttogja még utána a jelzőt, majd nagyot sóhajtva a felkínáltra inkább csak fejét rázza, hogy az nem lesz jó. Nem akar semmit sem kifesteni, akkor sem ha az mozog, vagy épp kiabál, ha összekenik a fekete-fehér arcát.*
-Démonologia!!!
*Tuti meg fog kergülni a lepretintől, de mindegy, ő addig innen nem mozdul, amíg nincs nyakörve meg könyve a kis imphez. A füstre kíváncsiskodva les az ajtó mögé, majd végigméri lenézően a morkált.*
-Mintha a bolt kiszolgálása olyan nagyon színvonalas lenne, te aggastyán. Nincs is cukrotok és innen amúgy se vennék semmit a számba, mert még a végén olyan ronda képem lesz, mint neked. Amúgy is ki a fene vagy te egyáltalán?
*Ráncolja össze homlokát.. már nem is néz ki olyan jól az idegen, mint eddig, sőt kifejezetten ronda orra van.*

*Pár perc halk kaparászás után előtűnik kissé mocskosan, valahonnan a pult mögül, valami drótszerű köteggel a kezében.*
-Tessék, a nyakörv amit kértél. Érdemes beleépíteni egy sima nyakörvbe, úgy szebb, meg tartósabb.
*Néz bambán maga elé.*
-Mintha kifelejtettem volna valami fontosat...Hmmm, ja igen, öt arany lesz.

*Lehunyja a szemeit, hogy nyugodtan szippanthasson a levegőből, legalább most az friss ebben a helységben.*
-A kiszolgálás megfelelő, ha tudod hogyan kell egy lepretinnel beszélni. Végtére is mindegy, nem hiszem hogy sokat rontana az arcodon, vagy hogy bármilyen cukorka is oldódna az érdes nyelveden.
*Egy leltárt viszont tényleg nem ártana tartani...valamikor. Ugyan akkor biztos benne, hogy az öreg elő tudna kaparni valami cukor szerűséget, ha szólnának neki, de megkíméli magát ettől az esettől.*
-Ennek a kócerájnak a tulajdonosa.
*A lenéző pillantás egyszerűen lepereg róla. Látszólag egy utcalakó csitri próbálja maga alá sorolni, amin szinte mosolyognia kell.*
-Más egyéb? Esetleg innen is le szeretnél nyúlni valamit?

*Már éppen válaszolna valami epéset a morkálnak, mikor a lepretin előkerül és elé rakja a legnagyobb kincset a világon, aminek persze az imp nem feltétlenül fog örülni, tehát kijár neki két pofon.*
-És a démonologia könyv?
*Emlékezteti az öreget, majd visszafordul a tulajhoz.*
-Persze az arrogáns fejed jól jönne dísznek a falamra, majd az orrodból lefaragok egy kicsit.
*A többi részét a szónoklatnak egyszerűen elengedi a füle mellett. Minek reagáljon olyanra, amiket naponta megkap, valahogy már nem tudnak újabb szitkokat kitalálni ezek a nemesi véráztatta ficsúrok. De csak egyszer kerüljön szembe vele az utcán és megtapossa, hogy ugyanolyan koszos legyen mint Nair. Némi fintor is kerül az arcára és inkább visszafordul a pult felé.*
-Bocs kicsit arrébb állnál.. mert facsarja az orrom az elit szaga..
*Próbálja arrébb hessegetni a morkált.*

*Látszik, hogy ezernyi dolog villan át az agyán, talán még szemei is megkergülnek egy picit.*
-Miféle démológia könyv? Egyáltalán ki vagy te és mit akarsz a konyhámban?
*Nézi összeszűkülő szemekkel gyanakodva az újonnan érkezőt.*
-Klotild! A nénéd jött látogatóba! Megmondtam már, hogy nem látlak szívesen. Házsártos vénasszony.

*Kezd emlékezni rá, hogy miért is tölt kevés időt a boltban. Ha az idegesítő kis vérszívó nem is lenne itt, de Hercehurczal rendszeresen sikerül olyan nem létező vitákba keverednie, amikhez ritkán van hangulata. Valószínűleg csak azért tartja még alkalmazásban, mert Elassilon egyedül ő tudja, hogy mi és hol van az üzletben...ha éppen olyan tudatállapotban van. Rátámaszkodik sétabotjára, hogy kissé közelebb hajoljon Nairhoz, de azért lépnie még se kelljen.*
-Ahhoz először talán le is kéne tudnod tépni azt. A bűz meg talán a mosdással elmúlna, de bizonyára fontosabb dolgaid is vannak a fürdésnél.
*Utat kér? Hát enged, még is csak jól nevelt, de legalábbis annak tartja magát.*
-Kérlek! Menj csak, remélem tudsz fizetni.

-Fontosabb dolgaim is vannak, mint hogy téged megfürdesselek.. és igen elmúlna, de úgy látszik szabadságot vett ki a fürdető némbered.
*Itt kelt hely ugrik neki, most már biztos, kitekeri a nyakát és letépi a tökeit, csak egy centivel is jöjjön közelebb és megeszi cafatokra tépve. Mintha még vicsorogna is hozzá és valahol az öve felé nyúlkálna. Mondjuk kivételesen nem a szerszámíjja, hanem az erszénye után. A pultra dobja az érméket, majd a lepretin felé fordul és sziszegni kezd, mint egy megvadult kígyó.*
-Igen.. Klotild ángya vagyok és ha nem adsz nekem egy démonologia könyvet, akkor itt fogok maradni a nyakadon és beköltözök a hálószobádba is, sőt egész nap utánad fogok járkálni..
*Neki aztán mindegy, hogy milyen minőségben kell beszélnie az öregúrral, neki csak a könyv kell, ha már nyakörve van.*