Augusto Phinigen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Augusto Phinigen

Témanyitás by Augusto Phinigen on Vas. Jan. 06, 2013 10:05 am

Név: Augusto Phinigen
Nem: férfi
Kor: 21
Születési dátum: Zendera 1163 ősz 4. hetének 4. napja
Születési hely: Metoria (katonai és papi község)
Származás: Zendera
Faj: ember

Varázseszköz: nincs

Mágiaág:
Természet mágia

Tulajdonok és Pontok:

Természeti mágia: 1. szint – 4 pont
Aidiaruken(Katana) – 4 pont

Fennmaradó: 2 pont


Kinézet:
170 cm magas kócos barna hajú kardforgató. Jobban szereti a könnyű ruházatot. A katanával való harc során ez a fegyver forgatása eltérő. Könnyed fionm tapintású, bő inget hord, melyre fél vállas palástot szokottrakni, melyet át tud alakítani egy csuklyás rövid, vékony kabáttá. Metoria tradícionális bő nadráját sokása hordani, valamint lábbeliként, ahova a nadrág végét tűri, egy nehéz páncél "csizmáját" hordja. Léptei így lassabbnak kéne tűnjön, de annyira hozzászokott, hogy normálisan tud menni vele, mintha papucs lenne a lábán. Levételekor lábmunkája sokkal gyorsabb, mint az átlag.

Jellem:
Kissé szélsőségesnek lehet mondani, hisz gyakran váltogatja egyik napról a másikra véleményeit a számára jelentéktelen témákban, viszont ami számára érdekes téma, a saját igazáról nehezen lehet lebeszélni. Alapvetően barátságos és bölcselő, de utál ismerkedni. Ha úgy van a tömeg iszony jellemzi egészen émelygésig.
Szerzetesi mi voltját nem fogadja el, de fura mód hisz az Alvó Istennőben. Álmainak és utazásainak furcsaságait erre a tényre vezeti vissza.
Különlegességének sorolható tán az is, hogy lehet egy élet kedvelő harcos, de egyben luxus kertésznek is elmehetne, amiből megszokott élni tavasztól őszig. Egész évben orvoslással foglalkozik. Harcban akár szanitéc/felcser is lehet. Emellett papi hivatást is elfogad.


A múlt:

A falucska

Születésem előtt száz évvel Capriuno mellett két óra gyaloglásra, Metoria, a község épült egy titokba zárt emlék miatt, melyről az akkori altábornok, Errik von Schwarzwald tett róla, hogy békés maradjon több ezer évig. Cappriuno el is feledte a röpke száz év alatt a déli mészárlást, sőt már úgy említik a déli "Nyugati Folyóparot", mint a Menyország egy ismert darabkáját. Metoria papjainak hála írásra, olvasásra, fegyelemre tanították a családokat és gyermekeiket, valamint hirdették istennőjük szeretetét. Az állományból elküldött katonák, alsó és közép származású kereskedők lakhelyévé vált. A titok elévülése alatt a papok nyelvekre, történelemre, matematikára, hitre és mi egymásra tanította az embereket. Az uralkodó néhány mérnöke is ebből a kis falucskából jutott el. Matematikusok, csillagászok, orvosok kerültek ki a nagy világba. A helyi kis monostorból lassan palotává fejlődött, amely északi szárnyán az iskola résztől tökéletesen elzárt a polgármesteri hivatal is itt üzemel. Az iskola rektora, és egyben fő papok egyike, Rideric Atya egyben a falu oktatási minisztere.
A hatalmas épület komplexum maradék három szárnya oktatási ágakra van osztva. A nyugati felén a mágus és boszorkány képző. Déli részén a hadászat. A keleti részén a humán tanok kara található. Középen a monostori jelleget megörző vallási rész látható, ahol születésem napján az Alvó Istennő szobra előtt aludtam a lestrapált, lepedővel kitömött, mély kosárkában. Mint árva nőttem fel a "monostor" gyermekeként.
Amikor visszagondolok rá mindig eszembe jut egy női hang dúdolása. Gyakran hiszem, hogy anyámé, de csak álmomban szól hozzám, tanácsokat ad, s cselekszek belátásom szerint. Egyesek őrültnek neveztek. Olyanról is beszéltek, ami itt tabu! Sötét mágiával átkoztak meg. Mások szerint az Alvó Istennő szól hozzám. Főbb okául tetteim keltenek vegyes érzelmeket.
Sokszor meg akartam szökni. Látni akartam Cappriuno-t. Az erdő is nagyon vonzott magához. Tanítás közben a folyó folyásával megegyező irányban haladó hajókra képzelem magam. Nem egyszer próbáltam elszökni a dokkokig. Viszont a legfőbb okom a szökésre egy évtársam miatt volt, aki a hadászat ágán ért el sikereket. Én örültem a humán oldalamnak, mindig is tudós, orvos akartam lenni, de sokan keresték bennem a bajt s nem egyszer kerültem haza megverten. Roger örök "játszó társammá" vált, mert hamar ellent álltam. Én is ott csináltam bolondot belőle és társaiból, ahol lehetett. Kettőnk között a különbség annyi, hogy én az elmésen ejtem a csapdáimba, ő pedig hihetetlenül erőszakos velem szemben.
Mindig velem akart példát statuálni a diákok között főleg azon a napon, amikor rivalizálásunk teljesen elfajult. Befejezetlen izzó pengéjű karddal akarta a hátamra égetni a "VESZTES" szót. Ő magát megkerülve se tudtam ellene mit tenni, mert páncélt hordott, hogy mindenki figyelmét felkeltse.
Én "Nyúlláb" egészen az erdő mélyéig futottam. Reménykedtem a csodában, s amikor megbotlottam, tudtam, hogy mindjárt a nyomomra találnak. Ekkor felfele pillantgattam, és már hallottam a fű ropogását lépésről lépésre. Egyre jobban azt éreztem, nem csak súlyosan megszégyenítene, hanem képes lenne megölni. Fura mód emellett mást is éreztem, mintha az erdő miattam sírna. A fű magába olvasztana, hogy megmeneküljek. Néhány nyúl hangját is hallottam, de félelműkben nem bújtak elő. Most először éreztem azt, hogy megértést lelhetek, a Menyország darabkájának egyik szegletén. Viszont a sors fintora, hogy talán örökre.
Hallottam Roger hangját, már a halálomra készült. A barátai már kezdtek kételkedni az ügyben, de mint a szolgák teljesítették a riválisom minden kérését.
- Fogjátok le! Nehogy elmeneküljön. - aggájoskodott Roger.
- Roger, kérlek hagyd abba, már a vas sem izzik!
Ellenkezett az egyik. Tudták ők is, hogy ez már a fele sem tréfa. Erről akkor bizonyosodtak meg, amikor Roger tűz mágiával újra felizzította a vasat. Nem akartam lemondani az életről, de mit tettem volna? Belenyugodtam a halálba. Lecsuktam a szemem, és újra azt a női hangot hallottam meg.
- Tarts ki!
Ekkor jelent meg egy farkasszerű állat. Rogert feldöntötte, majd elriasztotta a fogva tartóimat. Vicsorgása ellenfele lelkéig hatolt, míg jó akarata az enyémig. Ilyen is ritkán történik az emberrel. Maga a természet mentett meg.
Farkas szemek után hirtelen egymásnak rohantak, de mielőtt lesúlytott volna az izzó vassal Roger, észrevettem, hogy leesett a sisakja a feldöntéskor. Amint tudtam felkeltem és az öklömmel amekkorát tudtam a képébe ütöttem. Alaposan megbódítottam! A farkas lefogta éles fogaival a kezét, s közben kikaptam a kardot abból. A megmentőm a földre kényszerítette a rosszakarómat, én annak torkához szegeztem a vas darabot. Azt hittem vége, de utolsó trükkjeként, amint engedett a farkas a kezén, a másikkal egy tőrt rántott elő. Szemét becsukta, hogy az izzadt vas darabkái ne vakítsák meg, ha elütötte a késsel a fegyverem. A vadállat fején landolt a szikra, ami eleresztésre kényszerítette. Akkor a farkasba mártotta kését, majd elfutott a társai után.
Ennyire sosem aggasztott egy vadállat élete, hirtelen nem tudtam mit tévő legyek. Szerencsére eszembe jutott Movics Atya kertészi tanácsai, és vidám magyarázata a nővények iránt. Hangosan gondolkodva rájöttem, hogy hoppelláré pitypang sziromra van szükség összerágva. Utána nem is értettem hogyan jutott eszembe, mindig is untam Movics Atya magyarázkodását a kertben. Inkább almát zabáltam.
"Hol találhatnék itt pitypangot az erdőben?"
A kérdésemre a válasz hamar rám talált. A növények a szándékai a pitypangok fele egyre erősödött, mintha azt mondaná, hgoy kövess, itt van. Nem is volt gond vele. Meg kell azért jegyeznem, elégijesztő ez az erdő.
Hirtelen nem is tudtam, hogy mi ez az érzés. Szívem mélyén a megmentésemet kértem, most egy másik élet megmentését akarom. Érthetetlen volt számomra ez az erő. Egy valamit tudtam, hogy képes vagyok valamire, amit most kell megtennem.
A pitypangok szirmait fejestől számba vettem s elkezdtem rágni. Az arckifejezésem sok mindent elárult, de hogy finom, azt biztos nem. Rágás közben visszafutottam. S váratlan módon kihúztam a kést. Tudtam, hogy így egyből nem rakhatom rá a gyógyszert, mert fertőtlenítőt kell szednem valahonnan. Eszembe jutott Nyakigláb. Szegényt Roger megölte, de ameddig élt mindig a szerzett sebeit nyalogatta. Sosem pihent meg, mindig bóklászott mindenfele. S ekkor eszembe jutott a nyál, hiszen az a kutya féléknél macska féléknél koncentráltabb az fertőtlenítő enzimek. A farkas nyálából szereztem egy maréknyit, majd kihúztam a kést s a sebbe borítottam, majd habozás nélkül betömtem az összerágott pitypangot. Mielőtt elment volna az állat, rá nehezedtem, és az ingemből egy kisebb darabot vágtam, azt a sebére raktam rá, majd az egész ingemet egy hosszú szalaggá szabtam, s azzal kötöttem be a sebet. Nagyon reménykedtem, hogy túléli a farkas, de fájdalmában ellökött s eliszkolt.
Miután mind ennek vége lett, már a természet fura "fintorát" se éreztem magam körül. Számomra a legnagyobb titok akkor is a hang a fejemben marad. Talán tényleg megőrültem, talán a farkas hangját hallottam, semmiben sem vagyok biztos. Nem is értem miért jött a vadállat a védelmemre. Ez az egész irreális! Mindenesetre most az ünneplésnek van itt az ideje, nem pedig a kötekedésnek, majd a kápolnában gondolkodni fogok rajta. Ezért a letörött pitypangokhoz botorkáltam , amint a kést elraktam. Elképzeltem a pitypangok simogatását, majd párszor elhúztam a kezem, majd az őrültségemtől egyre jobban kezdtem megbizonyosodni... visszanőttek a hoppelárré pitypang fejek..
Két percig nem tértem magamhoz, majd felvetült bennem, hogy ez nem-e mágia, hiszen az születik a szívünk mélyéből, és nem egy mágus tanoncot láttam varázsolni. Csak később jöttem rá, hogy pontosan mi is történt. Ha valaki képes az asztrális tért megnyitni maga előtt – amire minden mágus képes – akkor láthatja a mágia folyamatát, ahogy a mágia részecskék egy egy adott mágiává koncentrálódik jelleme úgy alakítva, ahogy mi akarjuk. A pitypangok esetén mondhatjuk úgy is, hogy életet leheltem beléjük, vagy egy másodlagos, gyors regenerációra késztettem a virágokat. Így idősebb fejjel már biztos. Viszont ezt évek múltán fedeztem fel.
Az idő alatt egyből a kolostorhoz fordultam, de túl kevés bizonyítékot tudtam felmutatni ahhoz, hogy kicsapassam Rogert. Nem tehetek mást újra és újra szembe kell néznem azzal a torzult világú szadistával.
Meglepetésemre egy hétig nem láttam őt. Szerencse nem kezdett el hiányozni. Amint megláttuk egymást, már elmondott minden szemétládának, ső a világ legalja, legrondább szavait gyűjtötte össze csak is nekem. A hangzavarra egy meglepetés vendég érkezett, a farkasnak hitt farkas kutya. Szemei pillantásából szinte érződött a gyilkolás akarata. A mágiámmal még erősebben éreztem a fegyelmezés minden szándékát, de hogyan kerül ide a Monostorba?

Farkas és Gazdája

A kérdésre hamar választ kaptam, amikor Roger mentora nemes vértől telve felszegett fejjel megjelent az udvaron. Pillantásával megregulázta a tanítványát. Egyszer csak szólt valakihez, egy negyedik személyhez.
- William búj elő! Hívd vissza az ebedet, vagy apró szeletekre vagdosom. Tudod, hogy ezzel nem szoktam viccelődni!
Így is történt. A másik lovag egy tuja mögül került elő. Haját rég óta nem nyeste olló. Arca frissen borotvált. Páncélzata és fegyvere távol kelet szüleményei közé tartozik. A férfin látszott, hogy igazi nagy vándor, de a viselkedése eddig egyszerű közemberre utalt. Még poénkodni is próbált, de a siker hamar elszállt. Roger tanítóján érződött a feszültség, a harag. A másik, mintha egy boldog hippi lenne. Ez most csak a külső! Kettőjük közti igazi csata még nem kezdődött el.
- Erdis, kérlek hagyd abba. Végül megint kitiltatnak újabb egy évre a viselkedésed miatt hivatkozva a házi rendre. Most elég kellemetlen lenne ellenségeket szerezni.

A farkas odapillantott, és mintha egy halovány kuncogásszerűséget hallottam volna tőle, majd szemünk láttára alacsonyabb, teljesen fekete, rövid szőrű német juhász kutyává vált. Akkor döbbentem meg, hogy Erdist már korábban ismerem, sőt sokszor én szoktam kicsenni a finom falatokat dél és sötétedés tájékán.
- Mikor érkeztél Will?
- Ohh, csak a héten.
Számomra ez nem fedte a valóságot, hiszen Erdist már két teljes hónapja gondozom. Már biztos, hogy a fura kinézetű férfi is ennyi ideje itt van, de mi ez a nagy titokzatosság körülötte? A Monostorban rég elterjedt volna a híre.
- ELÉG LEGYEN! - üvöltött Roger torka szakadtáig. - Hé, Phinigen kihívlak egy párbajra. Szépen lassan véreztetlek ki.
Előrántotta kardját. Benne a gyilkolás magvai csíráztak ki. Már nem a durva heccek közé számít ez a dolog, meg akar ölni! A rémület szétterjedt bennem, mint a pestis, hasonlóan, mint az erdőben, de most ezerszer rosszabban. Mozdulni is alíg bírtam. Erdis átváltozni készült, amikor Roger már csapott felém. A William nevű férfi hárított az egyéni, rövid kardjával, közel hajolt hozzá, majd így szólt.
- Ez neked tisztességes párbaj? Van egy alkum. Adj tíz napot, valamennyire megtanítom ezt a fiút, aztán lekaszabolod, csak hogy ne legyen egyszerű, és mindkettőtök, ha valamelyik meghal nem szégyenüljön meg. Ezért van az, hogy a lovag csak lovaggal párbajozhat. Igaz, Baradír?

Roger mentora nem nyitotta ki szájat, csak meghúzta. William és Roger tudta, hogy Baradír úr nagy szokásává vált, hogy a "hallgatás beleegyezést jelent".

- Yohss! Eldöntve.

Az alku megköttetett. Mire észbe kaphattam volna, Erdis megragadta a felsőm ujját, és gazdája után vonszolt. Több órát gyalogoltunk, s egyre lejjebb kerültünk a falucska alatt. Az utat lidérc fények világították be. Egy hosszú meredek lépcső után a kutya újra csak vonszolt, végig húzott egy hatalmas terület közepéig. Rég múlt csaták emlékéről mesél a föld. Egészen a közepéig húzott az eb, majd a fejével noszogatott. Eleget tettem a kérésnek, feltápászkodtam, de ekkor valami megdöbbentő dolog talált reám. Egy seregnyi szellem harcos gyűlt körénk. Egyiknek sem volt barátságos tekintete. Egyre furcsábbak a napjaim, amióta William visszatért. Viszont ő felém dobott egy katanát. A dolgok egyre eszetlenebbé váltak.
- Hé, fiú! Győzz le tíz szellem harcost elárulok egy titkot. Győzz le még tízet, elárulok még egyet. Ha már az ötvenediket legyőzöd, elmondom mi köze van ennek az egésznek hozzád.

William felköhögött. A hangból ítélve súlyos betegség pusztítja testét. Szinte az egész tenyerét ellepte a vér. S innentől Metoria titkáról lassan lehullik a lepel.

[Folytatás a játék során]

Privát Véleményezés: -


A hozzászólást Augusto Phinigen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Jan. 08, 2013 8:50 am-kor.

Augusto Phinigen
1. szint

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2013. Jan. 03.

Adatok
Faj:: Ember
Kor::
Nem:: Férfi

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Augusto Phinigen

Témanyitás by Miflansionia Karlikovszky on Hétf. Jan. 07, 2013 10:00 pm

Külön dicséret a szép formázásért..
Mehetsz játszani

_________________
Van aki hülyéskedik, van aki hülye. Nem mindegy.

Miflansionia Karlikovszky
Legenda

Hozzászólások száma : 263
Join date : 2011. Nov. 13.

Adatok
Faj:: Határozatlan
Kor:: Felnőtt
Nem:: Nő

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Augusto Phinigen

Témanyitás by Augusto Phinigen on Kedd. Jan. 08, 2013 5:49 am

danke schön, pite schön Smile

Augusto Phinigen
1. szint

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2013. Jan. 03.

Adatok
Faj:: Ember
Kor::
Nem:: Férfi

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Augusto Phinigen

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.