Morkál Történelem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Morkál Történelem

Témanyitás by Morpheus Mord on Pént. Dec. 28, 2012 9:02 am

A faj kialakulása a Ssnoritt háborúkra vezethető vissza. Az Ykaloknak ugyanis be kellett látniuk, hogy a Dvergárok nem tudják megállítani egyedül az ellenséges sereget. Viszont azokat sem akarták tovább erősíteni, nehogy ellenük forduljanak egyszer. Így maradtak amellett a döntés mellett, hogy sajátjaikat erősítik fel, biztosítva ezzel dominanciájukat. Eleinte különféle kristályokkal kísérleteztek, ám ezek nem emelték kellő szintre a mágia erejét, hatásuk alig volt érezhető. A mágikusan felerősített fegyverek és páncélok mintájára az önkéntesen vállalkozó Ykalokra is elkezdtek rúnákat és pecséteket felróni, ám ezek hatása is változó volt és szinte minden alkalommal sérült az efféle rúnákat alkalmazó Ykal, hisz a megidézett mágia így túlságosan is vad volt és igen nagy volt a visszaütése, ami alatt lerobbant testrészeket kell érteni. A következő próbálkozásuk az volt, hogy konkrét mágia helyett entitásokat idéznek meg a rúnák segítségével és rájuk bízzák a mágiát. Számításuk szerint így legalábbis majdnem megkétszerezhették volna a seregeik számát. A hiba annyi volt benne csupán, hogy nem mindig azt idézték meg, amit szerettek volna. Kisebb gond volt az, mikor egy hangyaszellemek válaszoltak az idézésre, sokkal nagyobb gondot jelentettek a megvadult démonok. Viszont rájöttek a démonokban rejlő potenciálra. Innentől kezdve a kísérletek már teljesen titokban zajlottak. Azt már tudták eddig is, hogy megfelelő előkészületek után kordában lehet tartani a démonokat, helyhez kötve, de ennek a csatatéren semmi hasznát nem vették volna. Tudták azt is, hogy a rúnák segítségével ilyen módon nem tudják irányítani őket, mert semmi sem tartja vissza a megidézett démont attól, hogy idézőjét is széttépje, főleg, hogy rendszerint az idézővel szokták kezdeni a vérontást. Végtére is arra jutottak, hogy azt csinálják, ami már egyszer bevált. Egy testbe idéznek meg egy entitást, amit a rúnák segítségével ott is tartanak, egybekötnek azzal. Így a Dvergárok előállítása során használt rúnákat vették újra elő, hogy kissé átmódosítva ugyan, de működőképessé tegyék őket. A siker már jóval kecsegtetőbb volt, legalábbis új irányelvet adott a kísérleteknek. Az első pár tesztalany ugyan túl vérszomjas lett és továbbra is támadtak mindent, ami mozgott, de már legalább magukban nem tettek kár, ennek ellenére porrá kellett őket égetni. Az igazán nagy nehézséget az jelentette, hogy megmaradjon az Ykal alanyok tudata, de emellett megkapják a démonok erejét is. Ha közvetlenül a testbe helyezték bele a rúnákat, a folyamat túl nyersnek bizonyult és a takarító személyzetnek adott csak munkát. Megoldásként jött a megváltó ötlet, hogy az Ykal lelkét egy külön erre a célra felrúnázott kristályba helyezzék át, ahova a démont is beleidézik. Eközben a testet nekromancia segítségével életben tartják, konzerválják, míg a két lélek a rúnák hatására végleg egybefonódik. A kísérlet felülmúlta az eddigi elvárásokat, a két entitás összeolvadt, majd miután visszaültették, az alanyok is életben maradtak, a pszichológiai tesztek azt mutatták, hogy csupán az Ykal személyiség maradt meg, teljesen elnyomva a démonit. Így arról sem volt tudomásuk, hogy az alanyok között szinte azonnal egy hiarerchia alakult ki, a beléjük ültetett démonok által. A fizikai változások csak hetekkel később jelentkeztek, de ezt már igazán csak jó pontként írták fel, hisz egy-egy karmos kéz, pikkelyes bőr, repülő siklásra alkalmas szárnyak mindig jól jönnek, az igencsak felerősödött destruktív mágikus hatalom mellé. Az Ykal sereg újoncait nyomban alávetették a folyamatnak, így ellensúlyozva képzetlenségüket és tapasztalatlanságukat. A harcok során elért sikereiket viszont elismerés helyett gúnynevekkel és megvetéssel díjazták Ykal társaik. Hamarosan rájuk ragadt a démonfattyú, Ykal nyelv szerint: morkál elnevezés.


Miután a felszínen felszámolták a Ssnoritt seregeket, hamarosan megkapták a parancsot, hogy a földalatti kolónia felszámolása is csak rájuk vár, ami nyílván való volt számukra, hogy egyenlő az öngyilkossággal. Szerencséjükre Nagdar Bennit, egy hatalomra éhes magister, éppen a hatalomra jutásán munkálkodott ebben az időben. A kísérleteket már a korai fázisuk óta nyomon követte és igen hamar meglátta bennük a lehetőséget, így a megfelelő támogatást is biztosította a sikerekhez, mind anyagilag, mind tesztalanyokban. Mikor azok sikeresen zárultak, idejét látta, hogy a terepen való tesztelésnek, aminek igazán nem volt sok akadálya a tanács előtt. A morkálok föld alá küldéséhez már bizony jó pár tanácstagot meg kellett zsarolnia, vagy fizetnie. De a terv csak így lehetett tökéletes, hisz az új Ykal faj számára ez egyértelműen a kivégzésükről szólt, ami végső soron elültette bennük a lázadás magját. A kísérleteket végző mágusokat jóval könnyebb volt rávenni, hogy olvasszák össze az egyik démonúrral. A kivégzésük szinte már természetes következménye volt ennek. Démoni valóját a legerősebb illúziókkal palástolta. Újdonsült hatalmának első célpontjai a tanácstagok voltak, kik a bűvölet hatására, mint bábok működtek csupán, így módjában állt felfegyvereztetni és segítségül küldeni a Dvergárokat a Morkál sereg számára. A hír is gyorsan szétterjedt, hogy ő áll az életmentő akciónak minősülő döntés hátterében, így végérvényesen elfogadták, mint vezetőjüket. Míg telt a földalatti háború, szinte mindenre rátette karmait, varázsigék vagy erőszak segítségével. De hatalma idővel túlságosan is a fejébe szállt, feloldozta az illúziókat, amikkel rejtette valódi énjét és nyílt toborzást hirdetett a morkálok közé. Bár a társadalom peremén elhelyezkedő nincstelen Ykalok közül rengetegen jelentkeztek és kapták meg a saját démonukat, Nagdar karrierjének még is ez a lépés jelentette a befejezést. A tudósok meggyilkolásával foglalkozó csoport gyorsan össze tudta kötni az esetet Bennittel, napokon belül a tudatmanipulációira és többi gyilkosságára is fény derült, majd miután a tanácsot és a többi szenvedő alanyt ezek alól feloldozták, Nagdar egy héten belül elvesztette a fejét…szó szerint. Ezután kiadták a parancsot minden Morkál elfogására és tömlöcbe vetésére. Az előzőekből tanulva ezt próbálták diszkréten, feltűnés nélkül tenni. Az Ykalokat pedig amúgy sem zavarta, hogy Morkálok tünedeznek el birodalom szerte. A föld alól visszatérő Morkálokat is fegyveresek várták, gyorsan megtörve és megadásra késztetve a sereget. A halálos ítélet gyorsan született meg a Morkálok feje fölött, aminek a szerencse, vagy talán a sors folytán a Dvergárok jelentettek menekvést, mikor a részeg harcosok betörtek a börtönökbe kiszabadítva bajtársaikat. Ezt manapság is komolyan veszik és nagyon komoly sérelem kell egy Dvergár részéről, hogy egy Morkál megtámadja. Persze, kivételek mindig vannak.


A következő napok arról szóltak, hogy a két, újnak számító faj, egyesítve erőiket, keresztülvágtázott a birodalom erdeiben, felszabadítva maradék társukat, mit sem sejtve a közben kialakult káoszról. Céljuk az egyetlen még szabad helynek számító hegységrendszer volt, ahol terveik szerint meghúzódhatnak majd a tárnákban, ahova az Ykalok sosem követnék őket. Miután a helyi szörnyektől megpucolták a járatokat, várost alapítottak a hegy gyomrában, Frostegirt, amit majd két másik is követett, Vaen és Dradat. A csend időszakát a Lepretinek érkezése törte meg, mikor egy teleport kapun keresztül gyakorlatilag berobbantak Frostegir kellős közepébe. Miután tisztázódott a helyzet, hogy nem támadás történt és a kistermetű humanoidok még akár hasznosak is lehetnek, a három nép szövetségre lépett, ami mind a mai napig kitart. A Lepretin tudósok és mágusok segítségével a Morkálok is tovább tudtak fejlődni a démonológia és a nekromancia tudományaiban, de a fegyver és páncélzatgyártás is fellendült az új gyártási eszközöknek és technikáknak hála. Majd elérkezett az idő, mikor úgy érezték, hogy kinőtték a hegység rendszert, ám a felszínre még nem mertek visszatérni, mivel fogalmuk sem volt az ott történtekről. Kísérletezni kezdtek egy teleportkapu megnyitásával a Lepretinek eredeti lakhelyére, a Kupolához. Egy balszerencsés kísérlet során azonban a Holtak Földjére nyílt meg az átjáró, hogy viharos sebességgel terjedjen el az élőholt fertőzés a hegy gyomrában. Vaen és Drada városai heteken belül elestek, már Frostegir kapuit döngette a holtakból álló sereg, mikor sikerült átjutniuk a Kupolába. Itt már hosszú évezredeket töltöttek el, miközben a Morkálok szép lassan domináns pozícióba jutottak a politika és kereskedelem terén. Minden szempont szerint megfelelőnek tűnt a visszatérés az őshazájukba, a hegyek és az ott hagyott kincsek, varázseszközök és könyvek visszaszerzésére, amit a Dvergárok is igen csak támogattak. Mikor visszatértek Elassilra, jó pár száz kilométerre a hegytől egész más kép fogadta őket, mint amire emlékeztek, akár legendákból, akár az öregek leírásából. Az Ykaloknak már nyoma sem volt, helyettük ismeretlen fajok bukkantak a bolygón. Nem akartak rögtön világméretű háborúskodásba kezdeni, a másik két faj amúgy sem biztos, hogy kitartott volna egy ilyen cél mellett, így városalapításba kezdtek, letéve Acélváros első köveit, hogy rohamos ütemben kiterjeszkedjen, szinte egy gyáróriássá fejlődve.
avatar
Morpheus Mord
Legenda

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2011. Nov. 13.
Tartózkodási hely : A túlon túl, de még a nyúl előtt.

Adatok
Faj:: Kaszás
Kor:: Meghatározhatatlan
Nem:: Határozatlan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.