Mágushajnal
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Dvergar Kódex

Go down

Dvergar Kódex Empty Dvergar Kódex

Témanyitás by Morpheus Mord Pént. Dec. 07, 2012 10:57 am

Dvergar Kódex


A Kódex a Dvergarok számára szent és sérthetetlen. A Kódex maga két részre osztható. Az általános első rész, ami minden Dvergarra igaz, illetve a második rész, ami főként a Röffenet Disznagjainak számára kötelező, illetve azoknak akik Disznaggá vagy Rúnamágussá kívánnak fejlődni.

Szakáll méregetés:


A törvény neve megtévesztő, de eredete tény, hogy a Dvergar férfiak szakáll méregetési szokásához kapcsolódik. Viszont mint az idők során kiderült, nem csak a szakáll kapcsán és nem csak a faj férfi tagjainál jelentkezik az esemény. Ugyanis, ha egy Dvergar valamiben jártasságot szerez, akkor ő azt minden esetben jobban tudja mint bárki más. Ezt képes olyan meggyőzően, esetleg agresszívan állítani, hogy a terület esetleges valódi szakértői is már-már elhiszik nekik. A saját szemszögéből nézve ez nem hazugság, ténylegesen elhiszi, hogy igazat mond.
Példának okáért, ha Dvergarunk jártas a gépészetben (ha akár csak a legalapabb szinten is) és összetalálkozik egy másik gépésszel (aki mondjuk jártasabb nála) és ne adják az istenek, de szóba kerül a dolog, vagy a szerencsétlen előtte kezd el szerelgetni, akkor a Dvergar biztos, hogy szóvá teszi, hogy ő már pedig jobban tudja mit és hogyan kéne csinálni. Ez odáig fajulhat ,hogy akár be is akarja bizonyítani azt.
Két Dvergar között ez órákig, de akár napokig is eltarthat. Egyes történetek szerint volt rá példa, hogy még a két Dvergar unokái is az adott témában versengtek egymással. Ilyenkor a bevett etikai kódex szerint, az egyik elismeri a másikat, majd felül licitálja azt egy másik megközelítésből, amit a másik szintúgy elfogad, majd felül licitálja egy harmadik megközelítésből és így tovább, míg valamelyik fél be nem tudja bizonyítani megkérdőjelezhetetlen igazát. Természetesen ha valaki hazugnak nevezni a Dvergart, akkor az egy biztos verekedést jelentene, amíg vissza nem vonja az illető a sértést. Egy Dvergar ugyanis sosem hazudik, még akkor sem ha nem mond igazat!

-Az én szakállam hosszabb!
-Jójó, ezt elismerem, de az enyém dúsabb!
-Igen, azt látom, viszont az enyém erősebb!...

Bütyköleti szertartás:


Az első egy amolyan felnőtté avatási rítus. Ugyanis egy Dvergar ifjú sem számít a nemzetség teljes jogú tagjának, míg minimum egy testrészét nem helyettesíti mechanikus szerkezettel. Addig nem jogosult a fegyverhordásra, az ivászatra, a hadba vonulásra, nincs beleszólása a nép és a háztartása döntéseibe és ami tán a legfontosabb, szakállt sem növeszthet. Persze nem csak az elsőt övezi ünnepélyes, szertartásos hangulat, mert minden újabb mechanikus pótlékot egy kisebb ünnepség követi, igaz, már csak szűkebb családi körökben. Egyes Dvergarok minden külön darabra áldást kérnek és napokig alkoholban fürösztik az új testrészt.

Bosszú fogadalma:


Ha valaki vérig sért egy Dvergart, akkor biztos lehet benne, hogy vérbosszú lesz a jutalma is. Természetesen a sértés mértékétől függ a bosszú mértéke is, így ha valaki arcon csap egy hallal egy Dvergart, akkor az szinte egész biztosan egy kisebb méretű cápával fogja agyon verdesni. Általában minden sértést jóvá lehet tenni valamiképpen, ámde, hogy mivel azt nem árulhatják el a sértést okozó félnek. Kivétel ez alól a szakáll megszentségtelenítése, azt jóvá tenni nem lehet mással, csak a sértegető, szentségtelenítő csontjainak törésével, súlyos esetben pedig péppé zúzásával. Minden esetben hangosan közli a bosszú fogadalmát és tudtára adja a sértő félnek, hogy valami így nagyon nem lesz jó, súlyos esetnél még a szakállából is kitép egy szálat, hogy az illető felé mutatva elmorzsolgassa ujjai között.

Ha a kocka el van vetve:


Nem másról van szó, mint a belső késztetéstől, hogy ha lehet, akkor mindenből fogadást kell csinálni, vagy ha már fogadásról van szó, akkor abban részt kell venni. Elvégre így lehet igazán nagy becsületre és még több aranyra szert tenni, nem de? Nyílván vannak hátulütői a logika menetének, de felesleges lenne venni a fáradtságot, hogy ezt elmagyarázzák egy Dvergarnak. Persze a fogadás csak akkor fogadás, ha mindenki részt vesz benne, de legalább az, aki az ötletét felhozta és még valaki. Emellett a fogadásra felszólítónak kell első körben helyt állnia, különben veszti a fogadást. Egyértelmű sértésnek számít, ha a fogadást vesztő fél nem tartja magát a megállapodáshoz.


Aranyláz:


Egy Dvergar, legyen férfi vagy nő, szinte bármit megtesz, hogy megkaparintson aranyat, ezüstöt, rezet, drágaköveket és egyéb kincseket, ha azok nem képezik valakinek a tulajdonát (ha egy sárkány őrzi a kincset, az nem számít birtokolt tulajdonnak) ,de egyesek azt sem bánják, ha azt el kell tulajdonítaniuk, ugyan akkor nem ez a legjellemzőbb. Ez a szokásuk a több generáción át tartó rabszolga munka módjára végrehajtott bányászat miatt alakulhatott ki, mikor egy darab aranyat sem tarthattak meg maguknak. Ezért ami különösképpen lázba hozza őket az érintetlen és kibányászásra váró fémek és kövek.

Trófea gyűjtés:


Mi más mutatná jobban valaki rátermetségét az életre, mint egy halom serleg, kitüntetés, levágott szörny fej, vagy különféle díjazások? Természetesen még a mechanikus implantátumok, de azokat illetlenség lenne kitenni a falra. Így a Dvergarok hajlamosak gyűjtögetni az eféle dolgokat, benevezni mindenféle versenyre, vagy nekimenni a legvadabb bestiáknak, hogy megszerezhessék azok fejét.

Alkoholizmus:


Nos igen, nem a legszebb szokás, de az. Ugyanis a mechanikus implantátumok részben alkohollal működnek, legalábbis az egyszerűbbek, de a többinek sem árt. Lehetett volna persze másféle üzemanyagot is találni a gépezetek számára, de több száz éves tanulmányaik azt bizonyították, hogy az alkohol egészséges hatású, finom és még az agy működését is serkenti. Az igényesebb implantátumok tartalmaznak magukban mágikohol fejlesztő egységet is, így azokat nem kell folyamatosan utántölteni.

Életcél kitűzés:


Ha már a sors úgy hozta, hogy a Dvergarok élőkké válljanak, akkor a minimum az, hogy a Dvergar cserébe nem éli le életét úgy, hogy ne hagyna valamit hátra az útókornak. Lehet ez egy szobor a dicső ős emlékére, egy cselekedet véghezvitele, bármi, amit az útókor csodálva tekinthet. Amíg ezt véghez nem vitte, addig mindig valamennyire szem előtt tartja. Amennyiben sikerül véghez vinnie, úgy általában újat szoktak választani, hisz két csodálatra méltó dolog jobb mint egy.



A Röffenet Disznagjai


Történt egyszer, a felszínre menekülés után jópár holdtöltével, hogy a Dvergar nép legrátermettebb harcosai megindultak vissza a hegy gyomrába, hogy visszahódítsák azt. A kezdeti lelkesedést és elsöprő győzelmet csúfos vereségek sorozata követte, amit csupán tizenhárman éltek túl, úgy ahogy. Mikor ugyanis az élőholtak és teljesen holt, de mozgó lények körbevették őket egy hatalmas, félelmetes röffentés söpört végig a vérben és trutymákban úszó tárnákon. Pár pillanat múlva egy hatalmas árnyék cikázott végig a szentségtelen seregen a földbe döngölve azt. Miután a dolgok kissé lecsendesedtek kimentette a Dvargar harcosokat, egy ismeretlen helyre teleportálva őket. Érzékeik szerint legalább olyan mélyen kellett lenniük, mint a planéta kétszerese, de még is minden tele volt mezőkkel és hatalmas tornyokkal. Találgatásra nem maradt sok idejük, ugyanis újabb döbbenet következett. Megmutatta magát a megmentőjük, egy három méteres, két lábon álló vaddisznó. Páncélja olyan fémekből készült, miket még sosem láttak, fémkalapácsa ragyogó fényben pompázott, szakálla pedig olyan volt, hogy csak a "legesleg" szóval tudták illetni. Grnröffnar Oinknarok-ként mutatkozott be nekik, a harc és mulatozás isteneként, a vaddisznajok, malacok és sertésfélék védőszentjeként. Elmondta, hogy régóta figyeli a fajt és nagy örömmel tekint rájuk, mint méltó protezsáltakra. Elérkezettnek érezte az időt, hogy megmutassa magát a nép legbecsületesebb harcosai előtt és beavassa őket a misztériumaiba. Így hát megkezdődött a harcosok képzése és szent mágiára való okítása (a szakáll bűvöletében aztán meg sem fordult a fejükben nemet mondani a mágia tanulásra). Így a tizenhárom túlélőből lettek az első disznagok, a Röffenet Disznagjai rend megalapítói. Grnröffnart vallása pillanatok alatt elterjedt a Dvergarok között, így egytől-egyig becsülik és tisztelik valamennyire, ha nem is feltétlenül fanatikus módon. Azóta szent állat a vaddisznó a Dvergarok körében és tulajdonképpen családtagként tekintenek rá, így szinte minden háztartásban fellelhető egy disznó család is. A megfelelő méretűre növő egyedeket abban a tiszteletben részesítik, hogy lábaikat lecserélik hatalmas kerekekre (télen javasolt a lánctalp használata), hogy azok örömmel fuvarozhassák Dvergar barátaikat. Persze otthoni környezetben szokás visszatenni a lábaikat, amennyiben a disznó úgy kívánja. A rend is megkezdte a Dvergar társadalom képzését, habár disznagnak igen kevesen felelnek meg. Ahhoz ugyanis rendívüli tettek szükségessek, betartva a Dvergar kódex minden pontját, így nincsnenek is túlzottan sokan.

Élőholt vadászat:


Miután kénytelen, kelletlen menekülésre kényszerültek mélységbeli otthonaikból fogadalmat tettek, hogy egyszer visszahódítják, addig is pedig minden élőholttól igyekeznek megtisztítani a világot. Ez minden Dvergarnak nagy szívügye lett ugyan, de ez iránt egyedül a disznagok fanatikusak, így ha meglátnak egy élőholtat egész biztosan üvöltve rontanak neki. Ez alól egyedül Nekropolisz lakosai jelentettek kivételt, köszönhetően az idők során kifejlesztett minimális élőholt érzékelésüknek (értsd: meg tudják különböztetni az értelmest az értelmetlen, agyatlan élőholtaktól). Ez persze nem azt jelenti, hogy túlzottan szívlelnék az ottaniakat, csupán csak semlegesen viselkednek az irányukba.

Védd a disznót!


Egy valamire való Disznag vagy Rúnamágus sem nézné tétlenül, hogy sertésfélét bántalmaznak. Ilyenkor előbb meg kell próbálni szép szóval lebeszélni a merénylőt, ha nem megy, akkor cselekvésképtelenné tenni. No, ha ez sem megy, jöhet a jól bevált pöröly az arcba, villám a szemek közé. Az sem árt, ha a leendő gyilkos elmond egy bocsánatkérő imát Oinknarok nagyúr felé. Maguk részéről nem fogyasztanak disznóhúst és azt sem nézik jó szemmel, ha mások ezt teszik előttük.

Zúzzad csak!


Mi más lenne méltó fegyvere egy igazi disznagnak mint egy méretes (vagy méteres) kalapács, buzogány, vasököl vagy egyéb zúzófegyver? Természetesen semmi egyéb, így aki disznagnak akar vonulni az tegye azt egy valamire való fegyverrel, mi nem lehet más mint zúzófegyver. Így a disznagok csak zúzófegyvert használnak, mint közelharci fegyvert, ezzel is tisztelegve a hatalmas Oinknarok előtt. Ettől természetesen még nem vetik meg a pajzsokat és távolsági fegyvereket sem, de a zúzófegyver az mindezek fölött áll (persze, ha valaki le akarja rágni a kedves disznag fejét és nincs más a közelben, mint egy kard vagy tőr, akkor fintorogva ugyan, de azt nyomja az illető arcába).

A rend székháza

A rend székháza Acélváros északi csücskében helyezkedik el, egy hatalmas és impozáns márványerőd keretei közt. Az udvar maga habár valamikor füvesített, csodaszép kert volt mára már stílusosan át lett rendezve, hogy a több száz főt számláló vaddisznó otthonosan érezze magát a dagonyázásra alkalmas pocsolyákban. A disznagok örömére pedig teli söröshordók és sersátrak hevernek, hogy megpihenhessenek és szomjukat olthassák. Az erődöt és magát az udvart hatalmas márványfal védi, amin újoncok strázsálnak, a fal körül pedig árok, a rosszmájúak szerint szintúgy dagonyázási céloktól vezérelve. A falon túlra egy csapóhíd vezet. Az erőd főkapuja előtt egy szökőkút látható, amin egy aranyból kiöntött hatalmas vadkan található, minek szájából szüntelenül sör folyik. A kapu maga, ugyan acélból készült, de igen látványos, ugyanis az első disznagok története van rajta domborművekben megörökítve, emellett már csak pár védőrúna foglal helyet. Az erőd belsejébe jutva, a látogató egy hatalmas kocsmában érezheti magát, ugyanis minden helység olybá tűnik, hogy az ivászatnak, a szerencsejátéknak és az ökölharcoknak van szentelve. Az erőd középpontjában egy lejárat található ami a rúnamágusok földbevájt tornyába vezet. Annak legalján pedig a legfőbb disznag, Mithridar Agyarszakáll és hű disznajának, Röffnirnek trónterme és szálláshelye.

A rend felépítése


Mithridar Agyarszakáll

Bírák
Rúnamágusok


Ítélők
Rúnakovácsok


Vádlók
Rúnatanoncok


Süldők
Morpheus Mord
Morpheus Mord
Legenda

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2011. Nov. 13.
Tartózkodási hely : A túlon túl, de még a nyúl előtt.

Adatok
Faj:: Kaszás
Kor:: Meghatározhatatlan
Nem:: Határozatlan

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.