A Dvergarok történelme

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

A Dvergarok történelme

Témanyitás by Morpheus Mord on Pént. Dec. 07, 2012 10:48 am

Eredetileg az Ykalok készítették őket, még az Y’jnuon Birodalom aranykorában. Messzemenően a legfejlettebb gólemek voltak, ám ezen tudás már réges-rég a feledés homályába veszett. Folyamatosan fejlesztették őket, hogy megteremtsék a tökéletes munkaerőt, biztosítva ezzel a birodalom gyarapodását és pompájának fenntartását. Hamar rájöttek, hogy ha lelkeket ültetnek az élettelen testekbe, akkor megsokszorozhatják hatékonyságukat, de még akár harcászati célokra is alkalmassá tehetik őket. Így a választás a Dvergarokra esett, a hegyek gyomrában élő természeti szellemekre, mik által a gólemek képessé váltak felfedezni az értékes érceket és drágaköveket, az építkezésben is felbecsülhetetlen tudásra tettek szert, mindemellett pedig rendíthetetlen harciasságukról is tanúbizonyságot tettek kisebb-nagyobb összecsapások során, a birodalom határain lévő szörnyekkel szemben. Egy baj volt csupán, méghozzá az acélos akaratuk. Évtizedek ideje alatt, lassan, de biztosan őrölték le a mágikus pecséteket, mik korlátozták őket. Ahogy a pecsétek fokozatosan tűntek el a testükről, úgy jelentek meg a hús-vér élet első jelei is rajtuk, kezdve legelőször is a szakállukkal. A teremtőik figyelmét sem kerülték el ezek a változások természetesen, főleg, hogy egy Dvergar szakálla igen látványos és szinte kérkedő dolog. Hamar cselekedtek, talán túlzottan is kapkodva. Őrizetbe vették gólemeiket, hatalmas börtön táborokba zárva őket, megpróbálták újra alkotni a pecséteket és leborotválni szolgáik szakállát, hogy visszaálljanak a sorba. A pecsétek ugyan visszakerültek, de hatásuk elmaradt, ugyanis, ami egy élettelen testen működő képes volt, az egy élő testen már nem gyakorolhatott hatást. A szakállak leborotválása is meglehetősen sikertelen volt. Az első Dvergar megborotválása után kollektív lázadás tört ki, ami hamarosan csatározásokba, majd háborúba torkollott. A háborút az ősi történelemkönyvek a Szakállak Háborújaként emlegeti. A néhai gólemek fegyvert, kalapácsot, fejszét ragadtak, élükön az első és utolsó kopasz, sima állú Dvergarral, Csupasz Grombrinddal, kinek sosem nőtt vissza a szakálla és tüntetőleg meztelenül vezette végig a seregeit egészen a császár elé, csupán csak harci festéseket pingálva magára. A császárnak, más választása nem lévén, el kellett ismernie a Dvergar faj létjogosultságát az élők körében, a birodalom kasztrendszerének legalján. Az új népnek ez megfelelt, hisz nemzetségük fiatalnak számított még az élők közt, a munka, amit végezniük kellett, pedig kifejezetten megfelelt az elvárásaiknak. A következő évszázadok viszonylagos békével teltek, ritka volt a Dvergar és Ykal közti harc. Szokásaik és kultúráik alapjai is kezdtek kialakulni. A számukra létrehozott kerületekben lépten-nyomon sörfőzdébe és szerencsejáték barlangokba ütközhetett az utazó, már ha arra tévedtek volna kóbor járókelők, de ez igen ritka eset volt. Ennek köszönhetően az arany és fogadás "függőség", na meg a kapzsiság is igen korán a jellemzőik közé íródott. Az évek múlása során rájöttek arra is, hogy ha a mágia nem létezett volna, akkor a korlátozó pecsétek sem születtek volna meg rajtuk, így előbb kezdhettek volna karriert az alkoholizmus, szerencsejáték és kocsmai verekedésének karrierjének rögös útján. Persze, akkor ők sem jöhettek volna létre, de senki sem vette igazán a fáradtságot, hogy ezt elmagyarázza egy részeg és harcias Dvergarnak, így ez a mágia utálat még további évezredekig rögzült agytekervényeik közé. Majd, eljött az idő, mikor újra fegyvert kellett ragadniuk, de most már az Ykalok oldalán. Hamar egyértelművé vált, a kezdeti veszteségek ellenére, hogy kinek az oldalára billent a háború mérlege, miután a Morkálok is csatlakoztak a hadakhoz. Az Ykalok egyre inkább rosszallóan, sőt félve tekintettek a Dvergarok és Morkálok között kialakuló laza szövetségre, aminek a háború megnyerése után hangot is adtak. Ekkor íródott be a Dvergar szótárakba a bajtárs szó. Ugyanis, a Morkálokat akik vállt vállnak vetve, egyenlő félként kezelve őket harcoltak a Dvergarok oldalán, halálra ítélték származásuk miatt. A Dvergarok nagy többségének ez nem tetszett a másik részük meg csak egyszerűen le akarta magát inni a sárgaföldig. Így megszületett a döntés a bölcs Pörölyöklű Fergeus által. Feldobott egy pénzérmét, ha fej, akkor hadba szállnak a Morkálok megmentéséért, ha írás, akkor italba fojtják dühüket és bánatukat. Írás lett. Mint az várható akkor, mikor egy nemzetnyi dühös és agresszív Dvergar inni kezd, a számításoknak megfelelően, kő kövön nem maradt. Az írások alapján akkor vesztette el az összeröffenés az önkontrollt mikor Fergeus elkezdte becsmérelni Tombolószakáll Driigard becses állkoronáját, majd a részegségből adódó tévedésből Hildát a szépségest csapta nyakon egy roston sült birka combbal. Ugyan ezen írásos emlékek alapján az igazi harcok akkor kezdődtek, mikor több tucatnyi részeg Dvergar bárány és kos háton kurjongatva becsörtetett a börtönbe, miután feldúlták a fél várost, hogy ők ugyan akkor is kiszabadítják a Morkálokat. Így is lett, a meglepett Morkálok ugyan eleinte nem tudták mi zajlik körülöttük, csak a foltjaiban lángoló és rikoltozó város képe fogadta őket, hogy aztán rájöjjenek a mentőakció eredetére. Az alkalmat kihasználva gyorsan megfelelő mederbe terelték a Dvergarok tombolását, hogy közös erővel kiutat nyerjenek a birodalomból, közben kiszabadítva többi, fogságba esett testvérüket. A következő korszak a vándorlásokkal és partizánharcokkal töltődött, míg végül a két nemzet úgy nem döntött, hogy a legnagyobb biztonságban a bolygó gyomrában lesznek, hisz oda az Ykalok semmi pénzért nem követnék őket. Számításuk beigazolódott, a föld belsejében viszonylagos békében élhettek, leszámítva a szörnytámadásokat, amiket mindkét nép inkább élvezett, mint sem tényleges fenyegetésnek tudta volna be a harcokat. Megépült hát az első városuk is, Forstegir, mi még egyenlőre inkább a hatalmas méreteiről, mint szépségéről és pompájáról lett volna híres. A mélységi idillt egy hatalmas robbanás rázta föl, hogy a füst elszivárgása után egy burok maradjon a város közepén, mögötte a Dvergaroknál is kisebb, egymással hevesen vitázni tűnő és még hevesebben gesztikuláló humanoidokkal. Miután a folyamatos támadások mit sem használtak és nem tudták áttörni a burkot és a túloldalon lévők is észrevették a város eredeti lakosait szép lassan fény derült a történtekre és a bemutatkozásra. Nagyjából egy hónap telt el béketárgyalásokkal, mire a jövevények, kik az úgynevezett Lepretinek voltak, megszüntették a burkot és elfoglalták helyüket Forstegir társadalmában. Átlagosan magas technológiai tudásuknak köszönhetően (hol az elvárás fölött működtek a találmányaik, hol a katasztrofális határát súrolták) virágzásnak indult a hegymélyi civilizáció, hisz a három nép tökéletesen kiegészítette egymást. A Lepretinektől átvették pár hasznosnak ítélt szokásukat, így jellemzőjükké vált, hogy életcélt tűzzenek ki maguknak, mit mindenáron végre akarnak hajtani, illetve a folyamatos szörnyvadászatoknak köszönhetően kialakult a Vérengzők Kultusza, akiknek feltett szándékukká vált, hogy legyőzzék a legerősebb lényeket a világon, hogy legendává váljanak. Ekkoriban történt az is, hogy a Lepretinek feloldották a mágikus pecsétek maradékát, minek köszönhetően előtérbe került a Dvergarok mágikus affinitása, amiről továbbra sem akartak tudomást venni, leszámítva azt az elenyésző számú fiatalt, kikből jóval később a disznagok és a rúnamágusok lettek. Felépült Drada és Vaen városa is, majd miután már nem tudtak tovább terjeszkedni úgy döntöttek, hogy próbát tesznek utat nyitni a Lepretinek hazájába. A kísérlet kudarcba fulladt és a Kupola világ helyett a Holtak Földjére nyitottak egy kis rést, miről csupán csak egy apró spóra szivárgott át, hogy gombává nője ki magát. Kisvártatva karantén alá zárták Vaent, majd Dradat is, hogy Forstegirből próbálják visszaszorítani az élőholtakat oda ahonnan jöttek. Az utolsó pillanatban sikerült csak utat nyitniuk a Kupola világba, hogy a túlélőkkel és a menthető állapotban lévőkkel visszatérjenek a Lepretinek szülőhazájába. A legnagyobb veszteségeket a közelharcban jeleskedő Dvergarok szenvedték. Jóformán mindegyiknek le kellett amputálni valamelyik részét, de hála a Kupolán lévő technológiának, kaptak helyette újat. Ekkor vált kötelezővé minden Dvergar számára, hogy legalább egy testrészét helyettesítse egy géppel, azok emlékére kik életüket adták a harcokban, hogy tudattalan élőholtakként lézengjenek tovább és ekkor fogadták meg első vérbosszújukat, mi az egész nép nevében megfogant, miszerint egyszer visszafoglalják a hegy gyomrát és az összes élőholtat kiűzik a környékről. Ebből az elhatározásból indult meg később 12 legendás harcos újra a mélységbe, kik tovább vitték a gondolatot, hogy az egész univerzumot meg kell tisztítani a holtaktól, méghozzá pöröly és alkohol segítségével. A visszatértük után megalapították a Röffenet Disznagjainak Rendjét, amin belül létrejött az első rúnamágusi páholy is, ami pedig elismert szerepet kapott a nép kasztrendszerében, mivel ők látják el különféle bűbájokkal a harcosok fegyvereit és testrészeit.
avatar
Morpheus Mord
Legenda

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2011. Nov. 13.
Tartózkodási hely : A túlon túl, de még a nyúl előtt.

Adatok
Faj:: Kaszás
Kor:: Meghatározhatatlan
Nem:: Határozatlan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.